Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-05 / 256. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Lemezbe mutat a Csak Van Dunaszerdahely. Közép-Kelet-Európa legvidámabb és leggördülékenyebb zenekara sok szeretettel hív mindenkit a dunaszerdahelyi VMK mozitermébe, ahol ma 18.30-tól rendhagyó módon, egy „lemezbe mutató” koncerttel ünnepli tizedik születésnapját és frissen megjelent, Mindennek a te­teje című albumát. A csapat az átlagosnál kicsit hosszabb műsorral készül, lesznek vendégek és vetítés, a koncert után pedig mindenkit várnak az utóbulira is, ahol bemutatkozik a Mojo Risin’, zenél az akusztikus Expired Passport, majd haj­nalba nyúló jammelésre lehet számítani. A koncert egy sze­mélyes előzenekara Óváry Anna, aki énekelt versekkel lép színpadra, (ú) Meseszínház a szerétéiről Rozsnyó. A Meseszínház kedden, november 8-án mutatja be a Mikszáth Kálmán elbeszéléseiből született Jó palócok, Tót atyafiak - Valaki mindig lát című előadását, melynek al­címe Gondolatok a szeretettől, és melyet bábokkal és muzsi­kával prezentálnak kicsiknek és nagyoknak. A rendező Kör- nyei Alice, játszák, elbeszélik és zenélik: Badin Ádám, Kör- nyei Alice, Czakó József és Burovincz Laura. A díszletet, a bábokat és jelmezeket Fekete Dóra tervezte, a zenét Czakó József és Burovincz Laura írta. Helyszín a rozsnyói városhá­za színházterme, a kezdés időpontja 9 óra. (juk) TOLLVONÁS Az Európai Unió himnusza KULCSÁR FERENC Mozart 35 éves korában meghalt. Hosszú éve­ken át éhe­zett, és re­mekművei ke­vésnek bizonyultak családja eltartására. Beethoven 30 évesen megsüketült, s az összeomlástól és az öngyil­kosságtól csak a művészete tartotta vissza. Élete vég nélküli küzdelem volt a puszta megélhetésért, adós­ságokba verte magát, mégis, hatalmas szelleme, szabad- ságszeretete, titáni akarat­ereje a modern zeneszerzés egyik legnagyobb alakjává avatta, olyan zsenivé, aki a nyomort a fénybe emelte, s a kínból is örömet tudott csi­holni. Egy anekdota szerint amikor gazdag bátyja a név­jegyét adta át neki, amelyen ez állt: „Johann van Beetho­ven földbirtokos”, ő e név­jegy üres helyére ezt írta: „Ludwig van Beethoven agyvelőbirtokos”. Tehát tu­datában volt rendkívülisé­gének, s ezt egy másik anekdota is megerősíti: Goethével sétálva egy park­ban, a népség hirtelen sut­togni kezdte, hogy a csá­szárné közeleg, s az út két szélén sorfalat állt, mire Goethe is hozzájuk csatla­kozott. Beethoven ennek láttán dühbe gurult, s fa­képnél hagyva barátját büszkén folytatta útját. Goethét, a nagy német költőt életében a szegénységnek még az árnyéka sem érte, voltaképpen - a weimari herceg tanácsosaként - ud­vari költő volt, persze nem a szó pejoratív értelmében. A politikai és társadalmi kér­dések - Beethovennel ellen­tétben - hidegen hagyták; amikor például kitört a fran­cia forradalom, s Európa uralkodói mellett a weimari herceg is hadba vonult a „forradalom hidráinak el- tiprására”, a herceget elkísé­rő Goethe a katonai táborban operetteket írt és növény­tannal foglalkozott. Mégis, a költő „hadba vonulása” vol­taképpen a Szent Szövetség ellenforradalmát kendőzte, hozzájárulva ezzel, hogy Napóleon kisajátítsa a forra­dalmat. Európa 25 éven át vérben fürdött, éhínségben vergődött, de Goethének mindenre nem volt sem füle, sem szeme, ellenkezőleg, munkásságával akarva-aka- ratlan a német értelmiséget is megfertőzte, megerősítve őket a hitükben, hogy elvont, magasröptű munkásságuk mennyire üdvös - miközben a nemzet sínylődött, a pokol felé tartva. Aztán, 16 évvel a francia ka­land után Goethének is rá kellett ébrednie, hogy van történelem, van valóság! Egy szép napon ugyanis Napóle­on katonái Weimart ágyúz- ták, s a költőtől a megvadult katonák pénzt és bort rabol­tak, sőt halálosan megfenye­gették. De ez is csak egy epizód volt Goethe életében, aki egy al­kalommal úgy nyilatkozott, hogy Beethoven muzsikája „nyugtalanítja” őt. Napóleon bukása után, a Szent Szövetség idején ül­döztetésjárt az emberi sza­badságért szót emelőknek. Ám a Bécsben, a reakció köz­pontjában élő süket, vak, öreg és szegény Beethoven a mi Kazinczynkkal együtt val­lotta, hogy nem merni, amit merni kell, gyalázat s nem engedve meggyőződéséből így fakadt ki: „A szavakat láncra verték, de a hangok még mindig szabadon szárnyalhatnak!” Igaza volt. AIX. szimfónia Öromódája ma az Európai Unió himnusza. A szocializmus idején Mítosz kéziratban, szamizdatban terjesztett írásait tömegek olvasták Visszaadta a költészet rangját Azonkívül, hogy hosszú élete végén ágyban halt meg, Czeslaw Milosz (1911-2004) minden másban a szörnyű 20. szá­zad tipikus gyermeke volt. BOJTÁR ENDRE Mint annyi jelentős lengyel figura - Mickiewicz, Slowacki, Norwid, Pilsudski -, ő is az ak­kor Oroszországhoz tartozó Litvániában született lengyel úrként, s szinte csak a jó sze­rencsén múlt, hogy nem lett családjával együtt orosz-szov­jet alattvaló. Képzeletvilágá­ban végig a legerősebb maradt a litvániai gyerekkor hatása, gondolatilag azonban elsősor­ban negatív értelemben: itt ta­nulta meg, hogy a „romlatlan” Természet közönyös az ember iránt. (Erről szól két regénye közül az egyik, Az Issa völgye, amelyik ezt a boldog gyerek­kort próbálja metafizikai táv­latba állítani.) Iskolába az átlátszó csellel Lengyelországhoz csatolt Vü- nában járt. Itt végzett jogot a Báthory István lengyel-litván uralkodó által alapított ősi egyetemen, s itt, a „végeken” jelent meg első verseskötete 1933-ban, amelyre erősen fel­figyeltek a varsói centrumban is. Vilna Európának még ezen a sok furcsaságot látott felén is különleges hely volt akkoriban. A Litvánia kellős közepén fekvő várost - amelynek elcsatolása miatt a litvánok egészen 1938-ig Lengyelországgal ha­diállapotban levőnek tekintet­ték magukat, s alkotmányukba foglalták, hogy Vilnius tovább­ra is az ő fővárosuk -, felerész­ben lengyelek, felerészben pe­dig zsidók lakták. A két világ között nemhogy átjárás, de érintkezés, egymás tudomá­sulvétele sem volt. Milosz ma­ga panaszolta, hogy „észak Je­ruzsálemének” azt a virágzó jiddis kultúráját, amely ott volt az orra előtt, jóval később, már élete második felében köny­vekből, Amerikába kimentett romjaiból kellett megismernie - már azt a keveset, ami meg­Czestaw Mítosz Nobel-díjas költő maradt belőle. A zsidóságot az­tán a németek pusztították el, a lengyelséget pedig a háború után a litvánok szorították ki - mára majdnem teljesen - a vá­rosból. Itt, a nacionalista gyű­löletek és a másság lekezélésé- nek légkörében lett Miloszból européer. „Undorodtam a nacionalis­táktól; kártékony hülyéknek tartottam őket, akik ordítozás- sal és a nemzetiségek közötti gyűlölet szításával hárítják el maguktól a gondolkodás köte­lességét” - írta később vissza­emlékezve. Avantgardista bal- oldaliságból, hívő katoliciz­musból és előítéletmentes eu­rópaiságból kikevert világnéze­te megszilárdításához sok erőt adott neki nagybátyja, az akkor is, azóta is félig elfeledett, ugyanakkor a legnagyobbak között számontartott francia költő, O. V. L. de Milosz, aki lengyel nemesként, litvánul egy szót sem tudva vállalkozott a lengyelekkel ellenséges Lit­vánia párizsi diplomáciai kép­viseletére az első világháború után. (Mindketten irtóztak a „nacionalista vámpírtól”, de mindkettőjükben élt valami abból a tévhitből is, amiben a mégoly jószándékú lengyelek többségével osztoztak, hogy ugyanis az 1795-ben felosztott lengyel-litván nemzetközössé­get a litvánok is szerették, s visszavágják.) Nem csoda, hogy a költőnek a harmincas évek végén baloldalisága miatt majdhogynem kiutasítva, szin­te menekülnie kellett Vilnából. Varsóba ment, a háború alatt részt vett az ellenállás kultúr- munkájában, azután pedig wa­shingtoni és párizsi kultúrdip- lomataként testközelből élte át, hogyan lesz a háború után Közép- és Kelet-Európából a szovjet birodalom külbirtoka. Erről szól Milosz másik, 1953-ban (először franciául) megjelent regénye, A hatalom megragadása, amelynél ponto­sabban azóta sem írta le senki szépprózában az 1945-ös kor­fordulót, s amelyhez csak az ő ugyanerről szóló esszékötete, A rabul ejtett értelem mérhető. A regény főhőse nem tudja el­viselni a kezdődő szovjet való­ságot, s disszidál. Szerzője ezt 1951-ben tette meg. Először Párizsban telepedett le, majd 1960-ban Berkeley- ben, ahol az egyetemen szláv irodalmakat adott elő. A rend­szerváltás után, már nyugdí­jasként, de szellemi erejét megőrizve, Krakkóban vett la­kást, s az év nagyobbik részét ott töltötte. Költészete nem élménylíra, verseiből nem olvasható ki a Czeslaw Milosz nevű ember élete, az, hogy két felesége volt, gyermekei. Műve mégis tipikusan modern: olyan út, amelynek egyes állomásai sor­ra megsemmisülnek, emlékké foszlanak, elvesztik érték- és létalapjukat. A költő feladata nem más, mint evvel a pusztító folyamattal szembeszállva kije­lölni embertársainak az igaz­ság és igazságosság garanciáit. Milosz kivételesen szerencsés volt a tekintetben, hogy versei közösséget-közönséget talál­tak: a szocializmus idején kéz­iratban, szamizdatban terjesz­tett írásait értelmiségi tömegek olvasták otthon, s teljesen ter­mészetes volt, hogy a független Lengyelországban az ő költői hitvallását írják a Gdaúskban agyonlőtt munkások emlék­művére: „Emlékezik a k,öltő, / Megölheted - helyébe újak lépnek. / Mind írva lesznek tet­tek és beszédek.” (Csordás Gá­bor fordítása) De másutt is visszadta a köl­tészet erejébe vetett hitet - leg­alábbis egy időre. Amerikában már 1980-as Nobel-díja előtt is zsúfolt termek előtt zajlottak költői estjei, s Nobel-díja az egész régió lírájának csinált utat: Szymborska és Seifert nélküle aligha kapta volna meg e kitüntetést. A rendszerváltás persze e te­kintetben is változást hozott: mint a világon mindenütt, a költészet olvasótábora leszű­kült, s Milosz egy újabb köteté­nek a címét - Kutyuska az út szélén - már magára is érti. Lí­rája marad, mint minden nagy költészet: az élet értelmét firta­tó buta nagy kérdésekre adott kételyekkel teli bölcs válasz. A történelmi Gonosz és az embe­ri vagy isteni ésszerűség küz­delmét boncolgató esszéinek pedig térségünk, s általában a világ immár globalizálódó irra­cionalitása biztosít maradan- dóságot. 40,4 millió dollárért kelt el a Sotheby's árverésén Gustav Klimt Litzlberg am Attersee című festménye. Ez rekordösszeg az osztrák szimbolista művész tájképeit tekintve. A képet előzetesen „csupán" 25 millió dollárra taksálták. (MTI) Rév Fesztivál mar tizenharmadszor Szevasz, Berecz, Tükrös... AJÁNLÓ Komárom. Berecz András, a Tükrös és a Hárompatak zene­karok, valamint a népszerű Szevasz Színház színészei lép­nek fel a Rév Fesztiválon, me­lyet már tizenharmadszor ren­deznek a RÉV Magyar Kultúra Házában ma délután 5 órai kezdettel. A Szevasz Színház Háry Já­nos igaz történetét játssza Gágyor Péter rendezésében. A Hárompatak zenekar apró tal­pak alá muzsikál. A Tükrös ze­nekar vendége Papp László lesz. Katonadalokat hallunk majd tőlük. Berecz András több alkalommal lépett már fel Ko­máromban. Bizonyára ezúttal is tartogat meglepetéseket az Berecz András (Képarchívum) ének- és mesemondó. Az elő­adások után táncház és öröm­zene hajnalig. A Rév Fesztivál­ról részletes információk a kö­vetkező telefonszámon kérhe­tők: 0905/427-744 (báj)

Next

/
Oldalképek
Tartalom