Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-26 / 248. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 26. Vélemény És háttér 5 Bár Gyurcsány személye megosztó, a DK létrejöttével nehéz lesz kihagyni őt az együttműködésből Együttműködésre utalva Gyurcsány Ferenc plat­formjának párttá alaku­lásával, valamint az „egymilliós” tüntetés szervezői között promi­nens szerepet játszó 4K! nevű csoport pártosulá- sával új fázisába lépett át a politikai ellenzék szerveződése Magyaror­szágon. RAVASZ ÁBEL Nem szabad megfeledkezni a szakszervezetek által létrehí­vott Szolidaritás mozgalomról sem, mely szintén felzárkózhat a politikai alternatívák közé. Ideális esetben az ilyen, ki­sebb szavazói bázisokat meg­mozgató formációk létrejötte üdvözlendő esemény lenne az elmúlt egy évben láthatóan inspiráció hiányával küzdő el­lenzék számára. Az MSZP „végre” megszabadult Gyur- csánytól, ő pedig a párttól, vé­get vetve kényszerszövetsé­güknek. Közben a budapesti ci­vil szféra új hősöket termelt ki magának a másfél évvel a vá­lasztások után is valódi profil­ját kereső LMP helyett. Egy arányos, listás választási rendszerben, különösen egy alacsony választási küszöb ese­tén a történet itt érne véget - a mozaikszerűvé váló ellenzék erői a maguk súlyának megfe­lelően képviseletet kapnának a parlamentben, ahol kereshet­nék az együttműködés formáit és tartalmát. A magyarországi választási rendszer - különösen annak a Fidesz által betervezett új ver­ziója - azonban a néppártoknak kedvez. Mivel ebben a rend­szerben az egyéni körzetekben mindent a győztes visz, a párt­listák arányosító szerepe pedig nem hangsúlyos, a kis pártok nagyon rossz esélyekkel néznek szembe a következő választá­soknak. A sokszínű, elkötelezett csoportokból álló ellenzék lehe­tővé teszi hívei számára a mély ideológiai elköteleződést a hoz­zájuk valóban közel álló irány­zat mellett, azonban a gyakor­latban egy újabb kétharmad ár­nyát vetíti előre. Ebben a helyzetben az egyet­len megoldást a közös fellépés jelentheti. Nem most, majd a választások idején. A korábbi kétfordulós megoldás meg­szüntetése éppen ezért taktikus húzás a Fidesz részéről: az el­lenzéki erők ugyanis nem kap­ják meg azt a lehetőséget, hogy az első körben „megnézzék”, melyiküké a legerősebb jelölt, majd őt támogassák közösen a második fordulóban. Az, hogy a jövőbeli együttműködés szükségessé­gével a szereplők egy része is tisztában van, az MSZP és a DK szakítása utáni, a konfrontációt nem tovább élező nyilatkoza­tok tónusából is kiérezhető. Közben a 4K! az LMP és a szo­cialisták közötti „beszédképte­lenség” feloldásában szeretne segédkezni. A dolog persze nem lesz ilyen egyszerű, hiszen bár Gyurcsány Ferenc szemé­lye megosztó, a DK létrejötté­vel nehéz lesz kihagyni őt az együttműködésből. A civil pár- tosodás különböző „generá­ciói” is kénytelenek lesznek a személyes sértődöttségek és taktikázások már most jól lát­hatóan sűrűre szőtt hálójának a félredobására. A Fidesz korábban nyilváno­san meghirdette az egy a tábor, egy a zászló politikáját, majd ennek gyakorlati megvalósítá­saként maga alá is temette a szinte teljes politikai jobbot. A bal-közép láthatóan más ívet szeretne leírni: a szocialista gyűjtőpárt irányából a kis poli­tikai erők felé halad. A Fidesz víziója azonban jelentős mér­tékben behatárolja lehetősége­iket: az új választási rendszer őket is egy zászló alá kénysze­rítheti, vezetőik és szavazóik más irányú elhatározottsága el­lenére is. A szerző a Publicus Slovens­ko vezető elemzője Jó politikus lesz belőled, ha később is nemmel válaszolsz minden kérdésre. (PeterGossányi rajza) JEGYZET A nemzet nevében VERES ISTVÁN A vasárnapi bu­dapesti rend- szerellenes tün­tetés kapcsán sokunknak eszébe juthatott 2006 ősze. Ak­kor sok határon túli magyar először szembesült igazán az­zal, hogy Magyarország olyan hely, ahol ajelek szerint vala­mi nagyon nincs rendben. A múlt hétvégi budapesti tünte­tésen ugyan nem voltak autó- felgyújtások, sem tévéostrom, mégis több tízezren csakis azért vonultak utcára, hogy kinyilvánítsák: nem tetszik nekik a rendszer (a 2006-os rendbontók otthon maradtak, nekik alighanem tetszik). Ér­dekes módon, az előző évekkel ellentétben Budapesten most Fidesz-nagygyűlés sem volt a nemzet ünnepén. Valószínűleg minden a tervek szerint halad, és az eddigi „ünneplések” is csak arra kel­lettek, hogy valakire fújolni lehessen. Nekünk, határon túliaknak, akik nem dolgozunkMagyar- országon, és csak itt-ott járunk oda, megvan a saját kis belpo­litikai helyzetünk, leginkább attól jövünklázba. Abudapesti események azért sem fognak felbőszíteni minket, mert a te­levíziók nem adnak neki akko­ra teret, amekkorát talán meg­érdemelne. Megintveszeked- nek-legyintünk, megszokhat­tuk az utóbbi években. Csak­hogy ez most nem politikai ve­szekedés, mivel Magyarorszá­gon jelenleg politikai ellenzék szinte nem is létezik. Flétvégén az átlagemberek mentek ki az utcára. Sokan. Magyarországjelenlegi gaz­dasági helyzetében nagyon nehéz bármilyen döntést hoz­ni, főleg jó döntést nehéz. Az országigazgatása valószínűleg sokkal nehezeb­ben menne egy nem abszolút parlamenti többséggel rendel­kező koalíciónak, mint egy tekintélyelvű pártnak. A rend­szer bajairól tehát nem biztos, hogy a kormány tehet (a leen­dő bajokról viszont annál in­kább) . Ami viszont a határon túlról is megbocsáthatatlan, az a folyamatos hülyítés, ami a nemzet nevében folyik. Az or­szág előző vezetése szintén hü­lyített, a mostani viszont ezt különösen visszataszító mó­don és veszélyesen csinálja. A nemzeti ügyek kormánya, meg a lomha uniós csatahajó, ami lefékezi a magyar gazdaság gyorsnaszádjait. Belegondolni is szörnyű, hogy ezt a sok maszlagot, amit a nemzet ne­vében spriccelnek az emberek közé, valakik elhiszik. Pedig elhiszik. Persze húszévesen mindenki mindent elhisz, az­tán majd kinövi. Viszont addig ő is elkövet egy csomó hülye­séget ezeknek a hülyeségek­nek a hatására. Mivel ezek úgynevezett könnyen hihető hülyeségek. Elég a „nemzethez” tartozni, máris mi vagyunk a legfaszább gye­rekek a föld kerekén. Viszont azt sem kellene elfelejteni, hogy akineknem tetszik a je­lenlegi rendszer, az is a nem­zethez tartozik. Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő ezt is megoldotta: „Ami ellen a hét­végén tüntettek, az nincsen” - árulta el az Estében. Isten óvjon minket a magyar- országi pártok kampányától! Pedig a választójog kiterjesz­tése után itt is az következik. KOMMENTAR Világtükör NAGY IVÁN ZSOLT Csúnya kudarcot vallott múlt héten Magyar- ország: az ENSZ Biztonsági Tanácsa regioná­lis helyéért folyó versenyben már a legelső körben kiestünk. A győzelemhez a tagok két­harmadának támogatása kellett volna, de egyharmad sem jött össze. Vígan hagytak le minket szlovénok és azeriek egyaránt. (Végül utóbbiak lettek a győztesek, de csak azért, mert 16 szavazási forduló után sem kapta meg valamelyikük a kétharmados többséget, így a szlovénok visszaléptek - alighanem alkut kötve a következő választásra.) Pedig megpróbált mindent a magyar külügy, bár érvünk nem volt túl sok. Egyfelől tudtunk hivatkozni arra, hogy amikor a legrosszabb volt a helyzet Líbiában, akkor csak a-mi diplomatáink voltak ott, ami kétségtelenül igaz is, csak hát éppenséggel mi voltunk az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, ilyenkor az ilyesmi ezzel jár. A másik kísérlet új szavazatok szerzése volt, konkrétan: fö­löttébb agresszív diplomáciai offenzívát indítottunk távoli miniállamok szavazatainak megszerzésére. A taktika vi­szonylag egyszerű és vásári volt: üveggyöngyökkel igyekez­tünk voksokat venni - Tongát például, vagy Palauét, szóval csupa roppant súlyos államét, bár kétségtelen, hogy szavaza­tuk ugyanannyit ér, mint mindenki másé. Azt persze sosem tudjuk meg, hogy valóban meg is kaptuk-e azokat, elvégre a választás titkos volt, ráadásul nem tudni, ki mindenkijárt még ezeken az egzotikus helyeken és mit vitt oda. De nem is ez a lényeg. Nem Palau vagy Nauru szavahihető­ségén buktunk el, a megítélésünkkel van valahol valami gond. Valamiért nem vagyunk mi igazán rokonszenvesek. Mondhatnánk persze, hogy kis ország vagyunk, a súlyunk sem nagy, de hát az éppen ötször kisebb Szlovénia vert min­ket, tehát ez az érv itt nem áll. Külügyi tevékenysége pedig Szlovéniának sem volt több, kampányuk sem lehetett sokkal erőteljesebb. (A végül győztes Azerbajdzsánról ne beszél­jünk, az ő helyzetük más, ők számíthattak a volt szovjet köz­társaságok többségére, ráadásul iszlám államként a muszlim világ is melléjük állt.) Akárhogy nézzük tehát: nem tartanak minket jó fejeknek! Ha nagyon egyszerűsítjük a dolgokat, lehetett erre számítani az Eurovisio dalfesztiválján is, ahol szinte senki sem szava­zott Wolf Katira, de ne menjünk ennyire messzire. Egyszerűen nem jó a hírünk. Aligha lehet nemzetközi sikert elérni európai tiltakozást kiváltó médiatörvénnyel, legalább­is vitatható demokráciafokú alkotmánnyal, bankok és nem­zetközi cégek elleni hadjárattal, vagy akár csak olyan kije­lentésekkel, hogy mi majd a saját utunkat járjuk, nekünk „Brüsszelből nem parancsolnak” logikával. Ez van. Lehet őket szidni, de egy dolog akkor is igaz: rend­szerint nem a tükörrel van a baj. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Székely lap a székelyeknek Elsősorban az autonómia- törekvéseket népszerűsíti, a magyarság által többségben lakott Székelyföldet érintő, a romániai közigazgatási át­alakítási terveket értékelő írásokat, dokumentumokat tartalmazza a Székely Nép című újság, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) je­lentetett meg hetvenezer pél­dányban - mondta az MTI- nek Bíró Zsolt. A lap főszer­kesztője elmondta: a szerve­zet jelenteti meg a negyed­évesre tervezett lapot, amelynek felelős kiadója Izsák Balázs, az SZNT elnöke. Bíró Zsolt, aki az SZNT alel- nöke és a szervezet marosszé­ki elnöke, emlékeztetett: ta­valy november 19-én, amikor a Székely Nemzeti Tanács a magyar Országházban ren­dezett ünnepi ülést, megje­lentette a Székely Nép első, ünnepi számát, ötezer pél­dányban. Azután fogant meg az ötlet, hogy e kiadványt rendszeresen kellene megje­lentetni, minél nagyobb pél­dányszámban. így ez a mosta­ni szám tizenkét oldalas lett, hetvenezer példányban jele­nik meg, minden második­harmadik székely háztartásba eljut - mondta a főszerkesztő. Negyedéves lappá szeretnék változtatni. A mostani szám­nak az ad különleges jelentő­séget - mondta Bíró -, hogy ismét terítékre került a „ro­mániai regionális újrafelosz­tás”, melyet a román kor­mánypárt és Traian Basescu államfő szeretne keresztül­vinni a törvényhozó testület­ben. „Fontos, hogy a Székely­föld ne essen áldozatául en­nek a közigazgatási reform­nak. A mostani lapszám ezért főleg a régióátszervezést bon­colgató írásokat, az ezzel kap­csolatos SZNT-dokumentu- mokat is tartalmazza” - közöl­te a lap főszerkesztője. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom