Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-17 / 240. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 17. Jelzésértékű, hogyan viselkedett Gašparovič, amikor valamelyest tisztába jött a helyzettel Mutyi szlovák módra Miért és kik miatt bukott mega Radičová-kormány? Azért fontos mérlegelni ezt a választási listák összeállításának küszöbén, és azért lesz szükséges vitatkozni rajta, haismerteklesznek az előrehozott választások eredményei, mert a politika igenis kollektív műfaj és a kompromisszumok művészete. BARAK LÁSZLÓ Akik ennek ellenkezőjét állítják és a politikai porondon fafejeket, képmutató moralistákat, csak a művészi benyomásra utazó népbutító ripacsokat keresnek, a józan együttműködést és az alkalmi kompromisszumkészséget pedig kollaboráció- nak, sőt árulásnak bélyegzik, azok igencsak nagyot tévednek. Sajnos, nem csak önmaguk kárára! Mindenesetre tény, valamennyi parlamenti pártnak, vagyis a kormánykoalíció pártjain kívül természetesen az ellenzékieknek is megvolt a szerepe a kormánybuktatási tragikomédiában. Ahogy mondani szokás, nélkülük nem jöhetett volna létre a kormánybuktatási projekt. Lássuk be, a szlovákiai választó- polgárok nélkül sem. Ők döntöttek ugyanis annak idején arról, hogy kiket, és főként miért választanak, delegálnak érdekeik képviseletére a parlamentbe. Ha a választók is képesek hideg fejjel elgondolkodni azon, hogy mit csináltak, akkor jobban döntenek majd március 10-én. Vagy nem... Van azonban addig még cirka öt hónap, amely időszak eseményei valamicskét segíthetnek a gondolkodó választóknak. A pártkatonákon és a tudatlanság meg a vonatkozó kritikátlanság okán ilyen-olyan nyájakban bé- getőkön kívül... Mindjárt az első mérlegelhető szempont: hogyan viszonyulnak a jelenlegi pártok pillanatnyüag a kialakult helyzet megoldási lehetőségeihez? Ugyanilyen jelzésértékű, hogyan viselkedett az államfő, Ivan Gašparovič, amikor rájött - vagy megsúgták neki -, hogy közel hatéves regnálása óta egyszer sem volt még alkalma akkorát mutyizni - tökmindegy, a saját zsebére-e vagy másokéra -, mint most. Rajta áll ugyanis, kik alkotják majd azt az ideiglenes kormányt, amelynek az országot a lehető legnormáli- sabb viszonyok között el kellene navigálnia az előrehozott parlamenti választásokig. Ezt a tényt támasztja alá, hogy péntek délelőtt - miután találkozott a legnagyobb ellenzéki párt elnökével, Robert Fi- cóval (Smer)! - percek alatt kikosarazta Iveta Radičovát. Aki - megjátszott vagy csak tettetett naivitásból-e, egyre megy- azért járult gyanútlanul Gašparovič elé, hogy megbízást kapjon tőle a szóban forgó ideiglenes kormány vezetésére. Hát nem kapott. Sőt, az államfő a miheztartás végett so- katmondóan bejelentette - mondhatni, cinikus haszon- elvűséggel az alkotmány vonatkozó rendelkezésére szigorúan szó szerinti, nem pedig, ahogy civilizáltabb helyeken szokás, tartalmi értelmezésére hivatkozva -, nem teheti meg a parlamentben megbuktatott kormány vezetőjévé Radičovát. És mivel úgymond, kormányától a parlament vonta meg a bizalmat, egy olyan párt- szövetséggel kell megkeresni őt ma, amely parlamenti többséget biztosít az ideiglenes kormánynak...! Ha pedig ez nem jön össze, mondta pénteken, ő majd - alkotmányos jogaiból kifolyólag - saját kénye- kedve szerint kinevez egy hivatalnokkormányt! Mármost, ez utóbbi ötlet több kérdést is fölvet: Ki mondta Gašparovičnak, hogy ilyen álláspontra helyezkedjen? Ki fogja most a ceruzáját...? Vagy csak próbálkozott, hátha összejön valami biznisz? Mert van neki a kormányfői posztra való, mutyizásra kapható privát hivatalnokjelöltje? Vagy Ficónak van ilyen strómanja, csak éppen Gašparovičcsál neveztetné ki magának? Netán a Slota-féle nacionalisták-az SNS deklarálta egyedül, hogy hivatalnokkormányt kellene kinevezni! - utolsó kívánságát teljesítené az államfő? Vagy mindez egyetlen, az ilyen helyzetekben gerjedő sok összeesküvés-elmélet közül...? Na, ezeken a kérdéseken lehet elgondolkodni most, hogy ezerrel „kampánylani” kezdett körülöttünk. Azon kívül, hogy nem felejti el az ember, mely pártok - parlamentiek és parlamenten kívüliek - politikusai, pénzbehajtói, zsigeri lakájai és vakhitű drukkerei bontottak pezsgőt, amikor megbukott a Radičová-kormány. ■ Jaaaj, drágám, nézd, az a buta sebész tisztára elrontotta a fenékplasztikámat (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Azért hisztizni nem kell LOVÁSZ ATTILA Tulajdonképpen hálásak lehetünk az eurómen- tőövnek és a körülötte kialakult hisztériának, mert az elmúlt másfél év kormányzásának vígan lehetett volna olyan eredménye, mint Magyar- országon. Ha az éppen elmúlt koalíció még három éven át vitatkozott volna nyilvánosan, akkor a semmivel sem felkészültebb, műveltebb vagy éppen demokratább szlovákiai polgárokis alkotmányos többséghez juttathatták volna a Smert, aminek gazdasági és belpolitikai következményeit sejthetjük, nemzetiségi hozadé- kát pedig a tragédia fogalma fejezné ki a legjobban. Merthogy az Európai Unió legalapvetőbb alapelvei mégsem gazdaságiak. Az uniót nem azért gründolták össze az alapító atyák, hogy gazdagabban éljünk, harmincszor annyi energiát fogyasszunk, vagy éppen a szomszéd falu megismerése nélkül Mallorcán nyaraljunk. Az uniót elsősorban a 65 éve véget ért háborúban elfolyt vér hívta életre, s ezt a háború után éppen manapságvagyunkhajlamosakleginkább feledni. Az uniós tárgyalási és döntéshozatali mechanizmusok nem véletlenül alakultak úgy, ahogy alakultak. A nemzetállamokat felhígító mechanizmusok a nemzetállamok megtartása mellett alakultak, feltehetően éppen azzal a szándékkal, hogy területi követelések helyett a kiegyezés, megegyezés gyakorlata érvényesüljön. Lehet most szépiáidéként azt hajtogatni, hogy nem sikerült, de ezt csak az teheti meg, aki azt gondolja, a történelem az ő születésével kezdődött. Hogy németek, franciák, angolok képesek történelmi sérelmeken túllépve az együttműködésre, sőt esetenként még a számlát is állják, nem kis eredmény. A lassú, megdolgozott és kemény munkával járó folyamatokat negyven évig Európa egy része nem is észlelte, még akkor sem, amikor bizonyos Helsinki Zárónyilatkozatot fogalmaztak meg és írtak alá még olyan hatalommal bírók is, mint a néhai Leonyid Brezsnyev. Néhány országnak, bár nem érdemtelenül, mégis túl gyorsan jutott a jóból. Az addigi folyamatokhoz képest fénysebességgel bővülő unióbanmegjelentünkmi.akiknépszavazásokon döntöttünk arról, hogyjobban akarunk élni. De amellett már nem, hogy esetenként egyenjogúpartnerkéntvegyünkrésztdönté- sekben, amihez, persze, illene felkészülni. Az euróválságcsak az egyik hatalmas gond, amelynél kiderült, ki mit ért európai értékeken. Jobban mondva: mennyire nem tudjuk megfogalmazni, holisahelyünkegykonföderatívjeleketmutatóország- és nemzetközösségben. Nem értjük azt, akiaszolidaritásrólbe- szél, még ha a felelőtlen görög pénzszórás következményeit is jelenti a fogalom. De nem értjük azt sem, aki azt mondja, a vétójogot nem mi találtuk ki, van, és igenis szabad élni vele. Nem érthetjük, mert nyelvtörvény és médiatörvény léphet érvénybe úgy, hogy Brüsszel maximum aszemöldökéthúzza össze (képletesen), de amikor eurómilliárdokról van szó, olyan nyomást képes gyakorolni, hogy na... Szalonképessé válhatnak tíz éve még elfogadhatatlan megoldások és politikus-típusok, mert nagy a baj, a négy évtizedes kihagyást nem megélő országok is csakkeresika megoldásokat, hát mégmi. Az unió elsősorban azért jött létre, hogy ne gyilkoljuk egymást Európában. Ami viszont nem jelentheti azt, hogy nincs szankció, ha valaki vét, és hogy minden gazemberség felett szemet hunyhatunk, ha most éppen nem jelent komoly politikai vagy gazdasági veszélyt. A tanulás nem hagyható ki. Csak most, amikor egymást kellene tanulnunk, a jelszavas megoldások és a butaság nyeri a választásokat sorra. És közben felnőtt két generáció, amelyik nagyon hasonlít a múlt századelő amerikai önkénteseire: jó hecc van, megyünk harcolni, megnézzük az európai lányokat és jövünk- majd jöttek az ónkoporsók. Az európai és itthoni politikai hisztériák közepette hunyjuk be a szemünket, és jusson eszünkbe ez a párhuzam. Kína bizonyos feltétellel komoly beruházásokat eszközölhet az eurózóna bajbajutott országaiban Titkos kínai ajánlat az euró megmentésére MT1-F1GYELŐ Kína „titokban felajánlotta az euróövezet megsegítését”, de ennek fejében átfogó költségvetési reformokat és további állami kiadáscsökkentéseket vár el - írta a The Sunday Times. A vezető brit vasárnapi konzervatív lapnak a legnagyobb fejlett és felzárkózó ipari hatalmak (G20) párizsi pénzügyminiszteri tanácskozásához „közeli” források azt mondták, Kína Jelezte készségét” több tízmilliárd eurós befektetésekre az adósságválságba jutott euróövezeti országokban, elsősorban infrastrukturális jellegű felvásárlások formájában. A kínai HNA légiközlekedési és szállodakonglomerátum például jó eséllyel megveheti az athéni nemzetközi repülőteret - áll a The Sunday Times írásában. A lap forrásai szerint emellett kínai bankok növelnék szuverén adósságvásárlásaikat is a bajban lévő euróövezeti tagállamok megsegítése végett. Kína azonban további költségvetési lefaragásokat és szerkezeti reformokat követel, mielőtt nagyobb mennyiségű tőkét szánna minderre. A The Sunday Times egyik forrásának megfogalmazása szerint Kína - mielőtt beleegyezne az euróövezeti gazdaságokon támadt rések betömködésébe - biztos akar lenni abban, hogy „Európa tudatában van e rések méretének, és abban is, hogy ezek a rések nem szélesednek tovább”. A vasárnapi brit lap forrásai szerint a kínai segítség a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közvetítésével juthatna el a rászoruló euróövezeti országokba. Ehhez hasonló értesülést közölt a Financial Times is. A londoni gazdasági napilap forrásai szerint nagy felzárkózó térségi országok keresik a módját annak, hogy miként tudnának gyorsan pénzt juttatni a IMF-nek az euróövezeti szuverén adósságválság elleni küzdelemhez. FIGYELŐ Feleljenek a bankárok Törvénybe kell iktatni a bankoknál a személyes felelősséget az Európai Bizottság elnöke szerint. Jose Manuel Barroso a Le Párisién francia lapnak kifejtette, a pénzügyi szektorban dolgozókra is bűnvádi eljárás várna, ha csalárd módon járnak el. „Javaslatot fogok előterjeszteni, hogy a törvényekbe kerüljön be a bankárok személyes felelőssége” - mondta. Ez arra kötelezné a tagországokat, hogy iktassák be törvénykezésükbe ezt a kitételt. „Olyan helytelen módszereket tapasztaltunk a pénzpiacokon, amelyek egyike-másika kiválthatta a válságot” - jelentette ki. Barroso szerint azok, akik megsértik a szabályokat, büntetőjogi felelősségre vonásra számíthatnak. Legutóbb a svájci UBS banknál okozott kétmilliárd dolláros kárt egy munkatárs azzal, hogy felhatalmazás nélküli kereskedési ügyleteket kötött a saját szakállára. (MTI)
