Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-17 / 240. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 17. www.ujszo.com Woody Allen új címet adott Róma. Megváltoztatta Rómában forgatott filmjének címét Woody Allen, mert a korábbi változat várakozása ellenére nem izgalmat keltett, csak „zavart okozott”. Allen szóvivője az Entertainment Weekly című online magazin kérdésére a napokban megerősítette, hogy eddig The Bop Decameron címen futó filmje a Nero Fiddled új címet kapta.. „Nem hittem a fülemnek, milyen kevesen hallottak még Rómában is a Dekameronról” - magyarázta Allen. „Azok, akik ismerték, viszont azt hitték, a film Boccaccio történetem alapult, holott szó sincs erről” - fűzte hozzá. A rendező az értetlenség láttán úgy vélte, hatásosabbra kell cserélnie a film címét. (MTI) MOZILES Konyak, a barbár KASZÁS DÁVID Robert E. Howard, a Co- nan-novellák teremtője harmincévesen önkezűleg vetett véget életének. Korán kiszállt, egyszerű, ám nagyszerű történetei mégis halhatatlanná tették. Nemes Istvánnak hála, magyarul is fellapozhatjuk Kimméria kietlen vidékeinek mágikus mondavilágát. Üssék fel, vagy vizsgálják meg az északamerikai filmerőd egyik fenegyerekének (John Milius) ’82-es briliánsát, mely J. R. R. Tolkien tizenhét Oscar-díjjal ékesített adaptálásáig szinte az egyetlen értékelhető, vetítésre szánt fantasy. Soraiban oly egyéniségekkel, mint Sandahl Bergman, Max von Sydow, James Earl Jones, Mako és Arnold Schwarzenegger. Ehhez képest mit nyújt a felújított, tördelt, kiszínezett, (re)mixelt 2011-es variáns? Szinte semmit. Kasztrálta elődjét, a különleges és egyedi hangvételének nyoma sincs. A horror-ikonokat gya- lázó Marcus Nispel (A texasi láncfűrészes, Frankenstein: újratöltve, Péntek 13) siralmas monstreprojektje, mily meglepetés, szennyfilm. Gya- lázója bukott már barbármozival (A barbár - Legenda a szellemharcosról), malőrjéből mégsem tanult. Felbújtói sem, kik mintegy hetvenmil- lió suskával dotálták. Kezeik között a technikai csillogás is hiábavaló. A szükségtelen CGI-rengetegben a fő dalia te(l)hetetlen, jellemtelen, s a félhősök közül is csupán atyja (Ron Perlman) méltó említésre. Titkon bíztam, a filmzene lelket önthet e sík attrakcióba, a 300 című csata-orgia azonban itt is kifejtette áldatlan tevékenységét. Meg aztán, Basil Poledouris után... A görög eredetű lángelme megközelítőleg három évtizedes mesterműve, megkerülhetetlen klasszisa - mely hivatkozási alappá vált, hatása az utódokra felmérhetetlen -, önmagában többet ér, mint az egész lebutított trend, melyet e nyápic Conan, a barbár képvisel. Conan (Jason Momoa) (Képarchívum Bestseller lett a cseh könyvpiacon Irena Obermannová naplóregénye, amelynek hőse Václav Havel Bevallott szerelmi kapcsolat „A legcsinosabb cseh írónő..." (Képarchívum) Az év irodalmi botránya. Nem politikai, nem szerelmi - irodalmi skandalum. Vezető cseh napi- és rangos kulturális hetilapok vélekednek így Irena Obermannová 13. könyvéről, amely csak a szerzőnek hozott szerencsét (hírnevet?), az érintett számára azonban egyre kínosabb a történet. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jan Saudek fotója a Titkos könyv (Tajná kniha) borítóján. Penészfoltos fal előtt egy romlott arcú bakfis. Lolita, kezében rongybabával. „Egy nagy szerelem magával ragadó, elbűvölő története” - áll a hátsó borítón. Egy hét kellett ahhoz, hogy bestseller legyen a könyv. „A legszebb (és legokosabb) cseh írónőnek” - e szavakkal ajánlotta saját kötetét Obermannovának az érintett - Václav Havel. Ajándéknak igazán elismerő. A botrány azonban egyre csak nő és nő. Történt ugyanis, hogy a cseh exelnök, ahogy a könyvben szerepel: „a legnagyobb cseh” (neve egyszer sem jelenik meg az oldalakon), akit a szerző úgy jellemez, hogy „személyesen ismeri a dalai lámát, különböző kongresszusokon szólal fel, híres, nem éppen gyakorlatias, megható, törékeny, sajátos humorú” ember, belehabarodott (legalábbis a másik fél állítása szerint) egy sikeresnek mondható, bár irodalmi körökben nem igazán értékelt, televíziós forgatókönyveket is író nőbe, két nagykorú lány édesanyjába - vagyis Irena Obermannovába. Már amikor először találkoztak (természetesen titokban), „a legnagyobb cseh” közölte vele: „Joga van rólam azt írni, amit akar.” Aztán jöttek az újabb randevúk. Meghitt hangulatú éttermekben, kávéházakban, ahol szépen, csendben (és titokban) elbújhattak, majd amikor eljött az ideje, négy fal között, az írónő lakásában. Érkezésének és távozásának azonban ott már szemtanúi is voltak. A ház büszke lakói, akik természetesen arra voltak büszkék, hogy a liftben együtt utazhattak az ország első számú emberével, és a kocsija, a rá váró testőrökkel ott állt a házuk előtt. Minél többször találkoztak, annál inkább gyűlt az anyag. Egy év élményei vászonba kötve. Születésnapi ajándéknak nem éppen szokványos. Ha jó. Ha igaz. Ha nem leleplező. Ha nem kínos. Ha nem hozza átkozottul kellemetlen helyzetbe a „főhőst”. A szenvedő alanyt. A hetvenöt éves exelnököt. Csakhogy ez szerzett néhány álmatlan éjszakát. És nemcsak a célszemélynek. Václav Havel most nagyon kivan. Nem elég, hogy testi fájdalmak gyötrik, most még a hűségességén is folt esett. Magyarázhatja a bizonyítványát. Ötthon, a feleségének, és ami még zavaróbb számára: országnak és világnak. Hogy ez az egész nem is igaz. Vagy hogy nem úgy, ahogy le van írva. Meg hogy nem érdekli a könyv, nem olvasta, és nem is fogja. „Beismerő vallomását” írásban adta: „Felháborít, hogy a szerző ilyen barátságtalan lépésre használta fel néhány magánjellegű találkozásunkat, és belekevert bolondos világába.” Még hogy nem olvasta! Obermannová elmondása szerint ő maga vitte el a könyvet Havel irodájába, aki aztán három nappal később fel is hívta őt, hogy közölje: átvette a könyvet, és alig várja, hogy olvashassa. Másfél hét múlva pedig jelezte, hogy már el is olvasta. Irodájának egyik alkalmazottja hívta fel a szerzőt, hogy „az elnök úr azt üzeni, könyve segítette a gyógyulásban”. Václav Havel ugyanis az idő tájt épp egy elhúzódó betegségből épült fel. Nem sokkal ezt követően azonban fordult a kocka. Az exelnök másodszor is üzent Obermannovának. Csak annyit, hogy elárulta. Mármint, hogy kiteregette mindazt, ami kettőjük között lezajlott. Mert le. Több alkalommal is. Állítja a szerző. Az élvező alany. Hirtelen szakadt vége az addig kellemes liezonnak. Havel egyetlen szó nélkül kiszállt a kapcsolatból. „Elillant. Soha többé nem hívott - így Obermannová. - Azt se mondta, hogy vége, fejezzük be, tovább nincs értelme. El sem búcsúzott.” A naplóformában megírt regény igazi sláger a cseh könyvpiacon. Csámcsogni lehet rajta hosszasan, irodalmi értéke egyenlő a nullával. Havel rajongótábora foggal-körömmel védi az exelnök tisztaságát. Egyszerűen nem képesek elfogadni a tényt, hogy az exelnök is (gyarló) ember-még mindig férfi! -, aki követhet el hibát. Ha ez a kis „kiruccanás” egyáltalán hibának tekinthető. Arról ugyanis, hogy neki hogyan áll a szénája otthon, négy fal között, Obermannovának is csak sejtései vannak. Dagmar Havlovát mindenesetre „központként” emlegeti a könyvben. Egy helyütt kellemetlen, féltékeny vadásznak nevezi. De lehet ez a könyv akár „nyilvános pöce- gödör” is, ahogy egy Havel-pár- ti tollforgató állítja, szerzőjének mindenképpen hatalmas hírnevet hozott - ha erre vágyott. Az exelnöknek pedig alaposan bekavart. Finoman fogalmazva. Az egész földkerekség kultúrája tükröződött vissza a tegnap véget ért Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron; fő témája a folytatódó digitalizálás volt Gutenberg találmányát, a nyomtatott könyvet nem fenyegeti veszély MTl-TUDÓSÍTÁS A könyv világa döntő részben még mindig papíralapú, az elektronikus könyv nem gyűrte maga alá a nyomtatottat - értékelte a világ legtekintélyesebb könyves seregszemléjének tartott Frankfurti Nemzetközi Könyvvásárt a Magyar Könyvldadók és Könyvteijesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke. Zentai Péter László hangsúlyozta, hogy az egész földkerekség kultúrája tükröződött vissza a tegnap véget ért vásáron, amelyet kínálata és méretei alapján „beláthatatlannak és bejárhatatlannak” nevezett. Emlékeztetett arra, hogy öt nap alatt a 15 ezer négyzetméter alapterületű vásárt mintegy 300 ezer látogató kereste fel, azon 106 országból - köztük Magyarországról - csaknem 7500 kiállító volt jelen. A nagy hagyományokkal rendelkező, az elmúlt évtizedekben a magyar irodalomnak is számtalan elismerést hozó frankfurti könyvvásárok sorában a mostani immár a 63. volt. Az idei esztendőben - akárcsak az elmúlt években - az egyik fő téma, illetve fő irányzat a folytatódó digitalizálás, az elektronikus könyvek térnyerése volt. Mindezek ellenére Zentai Péter László hangsúlyozta, hogy a nyomtatott könyvet nem fenyegeti veszély. Felidézte, hogy a frankfurti vásáron már tíz évvel ezelőtt az volt a jelszó, hogy „Sony Mr. Gutenberg”, de - mint hangsúlyozta - Gutenberg találmánya, a nyomtatott könyv ma is él. Mindennek alátámasztására utalt arra, hogy a világ egyik legigényesebb, legsokrétűbb, legjobb könyvkiadása a német, a teljes német könyvpiacnak ugyanakkor mindössze 0,5 százaléka az elektronikus könyv. Magyarországon körülbelül ugyanekkora ez a részesedés. Ä digitális könyvek aránya a legfejlettebb számítás- technikával rendelkező országokban sem éri el a 10 százalékot. Bár szinte hetente jelenik meg értékelés az úgynevezett e-könyv térnyeréséről, a frankfurti könyvvásáron semmifajta „elsöprő erőt” nem lehetett tapasztalni - fogalmazott az MKKE elnöke, utalva arra: a trendváltásról sok szó esik, de valójában az még messze nem következett be. A világ nyomtatásban megjelenő kulturális kínálata nem csökkent. Ez a kultúra ugyanakkor ugyanolyan sokrétű, izgalmas és újdonságot hozó, mint eddig. Magyarország - mint emlékeztetett - igazán irodalmával vált ismertté Németországban, ezért a magyar standon a kortárs és a határon túli magyar irodalom legjobbjainak alkotásai kerültek most is bemutatásra.
