Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-03 / 228. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 3. www.ujszo.com IX. Nemzetközi Vámbéry Konferencia Miért zokog a türk kagán? NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Vámbé- ry Polgári Társulás által szerve­zett konferencia előestéjén mu­tatták be A segítő kéznek ez a mesterfogása című kötetet, amelyben a 2010-es konferen­cia előadásai olvashatóak. „Tíz év, nyolc konferencia, nyolc kö­tet. Ennyi munkánk mostani mérlege”- írja a kötet előszavá­ban Dobrovits Mihály, a Vám- béry Tudományos kollégium titkára, a kiadvány összeállító­ja. A szakmai tanácskozás résztvevőit Hájos Zoltán pol­gármester üdvözölte, köztük Balogh Csabát, Magyarország új nagykövetét és Yüksel Yüce- kalt, a török nagykövetség ta­nácsosát és ügyvivőjét. Köszö­netét fejezte ki, hogy a nemzet­közi hírű orientalista, a „sánta dervisként” emelgetett, magát következetesen dunaszerdahe- lyi származásúnak valló Vám­béry Ármin a mai napig nem vesztette el a jelentőségét, hogy ápolják, gondozzák hagyatékát. Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgári Társulás igazgatója örömét fejezte ki, hogy Duna­szerdahely egyfajta központjá­vá vált nemcsak a Vámbéry-ku- tatásnak, hanem a turkológia legújabb eredményeit bemuta­tó aktivitásoknak is. Vásáry Ist­ván, a Vámbéry Tudományos kollégium elnöke törökül kö­szöntötte a tanácsost. A konferencián huszonegy előadás volt hallható a nemzet­közi turkológia kiemelkedő tu­dósainak kutatásaiból. A jelen­lévők megtudhatták többek kö­zött, hogy miért is zokog a türk kagán, meghallhatták Vámbéry kettős honfoglalás-elméletét, megemlékeztek Szilágyi Dáni­elről, aki a magyar turkológia kevéssé méltatott úttörője és Vámbéry barátja volt. Az iszlám világában jártas Mikes Kelemen nyelvi találmányairól, törökor­szági leveleinek orvos- és kul­túrtörténeti kuriózumairól, a révkomáromi ákovitákról az al- istáli tyúkpörről is szó volt. Ezek az előadások is olvashatóak lesznek abban a kötetben, me­lyet a jövő évi konferenciára terveznek. Ugyancsak a konfe­rencián adták át a 2007 óta lé­tező turkológiái Vámbéry-díj at, amelynek idei kitüntetettje Xe­nia Celnarová, a pozsonyi Co- menius Egyetem turkológusa lett, akit a modem török iroda­lom terén végzett munkásságá­ért tartottak érdemesnek az el­ismerésre. A helyszín a városháza tanácsterme volt (Angyal Sándor felvétele) RÖVIDEN Az első pozsonyi Dumaszínház Pozsony. Holnap 19 órától a a stand-up műfaj neves kép­viselői, Hadházi László és Lorán Barnabás veszik birtokukba a ruzsinovi kultúrházat, és várják a szórakozni vágyókat. Hadházi, aki önmagát csak „hangulat-karbantartóként” de­finiálja, idén vehette át a Karinthy-gyűrűt, amelyet a ma­gyarországi humoristák elismerésére alapítottak. Nevettető társa ezen az estén Lorán Barnabás, a „hutyutyuzós” fiú lesz, a 2003-as Fábry show Ki-Mit-Tud? versenyének abszolút győztese. Több mint tíz éve kezdte utánozni a 47-es villamos és a Trabant gépkocsi hangját, mára ezt a tehetségét olyan szintre fejlesztette, hogy 20-25 féle jármű, kerti fűrész és számos további motoros szerszám hangját képes élethűen visszaadni. Az esemény szervezője a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub. (ú) Jubileumi Stones-koncertek? Párizs. Jövőre, alapításának ötvenedik évfordulója alkal­mából színpadra állhat a Rolling Stones. „Talán ad egy-két koncertet a banda“ - mondta tömören Charlie Watts, a zene­kar dobosa. „Azt hiszem, csinálunk egy-két showt, ha bírjuk” -tette hozzá, viszont kételkedett abban, hogy a nagy múltú együttes egy egész tűmét a nyakába venne. Mick Jagger, a Rolling Stones énekese a napokban a Le Párisién című fran­cia napilapnak viszont úgy fogalmazott, a tagok fontolgat­ják, hogy újra koncertkörútra induljanak. „De nem vagyok biztos abban, hogy készen állunk átvándorolni a világ száz legnagyobb városán” - tette hozzá Jagger. (MTI) Visszavonja-e az Oscar-jelölésből új filmjét, a Citadellát a leghíresebb orosz rendező? Már Mihalkov sem a régi Eltűnt a piedesztál Nyiki- ta Mihalkov talpa alól. Az Oscar-díjas orosz film­rendezőnek hatalmas el­lentábora van hazájá­ban. Hol vannak már azok az évek, amikor szakma és közönség együttesen istenítette!? SZABÓ G. LÁSZLÓ A helyzet tíz évvel ezelőtt kezdett rosszra fordulni, amikor minden elnöki posztért ringbe szállt - és kiütéssel győzött. Fil­mes intézményeknek, bizottsá­goknak, alapítványoknak állt az élére, még az Orosz Filmesek Szövetségének, az Orosz Film- akadémiának is ő lett az elnöke. De ki más? - kérdezhetné bárki, hiszen Mihalkov szerte a világon a legjobbak közt jegyzett film­rendezők egyike - volt. Ma már nem az. Vannak nála (sokkal) jobbak. Például Andrej Zvjagin- cev, a Visszatérés rendezője, aki legújabb alkotásával, a Jelená- val idén Cannes-ban debütált, és KarlovyVarybanis feltűnést kel­tett. VagyAlekszandr Szokurov, aki Faustjával megnyerte a szep­temberi velencei mustrát. És ép­pen ők azok, akiket Mihalkov fi­noman szólva beárnyékolt pozí­ciójából eredő hatalmával. Cáratyuska, ahogy hazájában nevezik, amióta 1998-as opu- szában, A szibériai borbélyban III. Sándor cárként tündökölt, igazából akkor rontott a reno­méján, amikor botrányos kö­rülmények között - bennfente­sek szerint csalással - került az Orosz Filmakadémia élére. Mi­halkov prüszkölt és csapkodott, miután kiderült az igazság, ám ahelyett, hogy elegánsan és a hozzá mégiscsak jobban illő ud­variassággal felállt volna a szék­ből, még erősebben - ellenségeit durván kiosztva - belekapasz­kodott. Ráadásul 2007-ben nyílt levélben arra kérte Vlagyimir Putyin elnököt, hogy alkotmány ide, alkotmány oda, fütyüljön az előírásokra, és maradjon tiszt­ségben a harmadik ciklusra is. Neki, a világhírű orosz filmesnek pozícióját tekintve így lett volna előnyös. Arról nem is beszélve, hogy Mihalkov módfelett szereti Putyint, családja pedig 500 éve hűségesen szolgálja a hazát, és azokat, akik azt irányítják. S mi­közben neves orosz művészek támadták az említett levél miatt, ő maga egy másik irományt lo­bogtatott, egy Jack Nicholson- interjút, amelyben az amerikai sztár azt nyilatkozta: „Ha Nyiki- ta meghív engem, boldogan sze- repelekbármelyik filmjében.” Mihalkovot az Amerikai Füm- akadémia is szereti. Urga című filmjét, amellyel annak idején Velencében nyert, majd későbbi alkotását, a 12-t is Oscarra jelöl­ték, pedig akkor már a Csalóka napfénnyel boldog tulajdonosa az aranyszobrocskának. És most ezért szállt harcba. Ez lett az újabb botrány forrása. A Csalóka napfény két résszel bő­vült az elmúlt években. Ponto­sabban: a folytatás áll két rész­ből. Ellenállás a címe az egyik­nek, Citadella a másiknak. Az il­letékes bizottság, az orosz elővá- logatók tíztagú csapata ez utób­bit, a „trilógia” harmadik részét jelölte a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscarra. Három alkotás volt versenyben a szavazatokért. Zvjagincev Jele- nájára a bizottság két tagja, Szo­kurov Faustjára egyetlen tag ad­ta le a voksát. Öten - Mihalkov és Gleb Panfilov nem szavazhatott, hiszen mindketten érintettek a Citadellában - Mihalkova mun­káját tartották a legérdeme- sebbnekajelölésre. Öten-akika legszűkebb szakma megítélése szerint erősen függenek (és fél­nek) Mihalkov hatalmától - egyáltalán nem vették figye­lembe, hogy az Ellenállást a né­zők részéről tavaly teljes érdek­telenség kísérte, a Citadellát pe­dig a kritikusok is a földbe dön­gölték. Még mélyebbre, mint az előző részt. De mivel a bizott­ságban a Mihalkov-klán befo­lyása érvényesül, Nyikita kacag­va vette tudomásul Zvjagincev és Szokurov vereségét. Minden idők legdrágább orosz filmjei (az Ellenállás 55, a Citadella 50 millió dollárból ké­szült) így hullottak ki Nagy Orosz Anyácska kötényéből, ám ahogy az orosz kritikusok írják: „Több okunk is van arra, hogy miértutáljukMihalkovműveit.” A Csalóka napfény szerte a vi­lágon sikert aratott, hiszen a sztálinizmus éveit mutatta be reálisan, a második világháború idején játszódó Ellenállás a szov­jet hadsereg németek feletti győzelmét ecseteli, a Citadella pedig halottaikból feltámasztott hősökkel ezen az úton halad to­vább, de már nem a valóság tala­ján. „Dagályos és hihetetlen” - vélekednek az orosz kritikusok. Vlagyimir Menysov, a Moszk­va nem hisz a könnyeknek Os­car-díjas rendezője, az orosz Os- car-bizottság elnöke szerint el­jött a vérátömlesztés ideje, új ta­gokat kellene választani a bi­zottságba, akik nem függenének Mihalkovtól. S ami sokakat meglepett: megszólalt az ügyben Andrej Mihalkov Koncsalovszkij, Nyiki­ta bátyja is, aki ugyancsak világ­szerte elismert rendező. „Na­gyon furcsa Oscarra jelölni egy olyan művet, amely része egy ciklusnak” - fogalmazott fino­man, majd azt is megjegyezte: boldog, hogy három évvel ez­előtt kilépett a bizottságból, mert az már akkor is nagyon részrehajló volt. Hogy konkré­tan kire gondolt, amikor ezt mondta, mindenki tudta. Nyikita Mihalkov - aki az el­múlt harminc év alatt csaknem húsz filmet forgatott - mára mindenesetre olyan sokat veszí­tett régi népszerűségéből, hogy a funkcionáriusok megkülön­böztető kék vülogója ellen tilta­kozó moszkvai autós mozgalom nemegyszer lebuktatta ilyen­olyan közlekedési szabálysérté­sei miatt. Menysov most arra szólította fel őt, hogy vonja vissza a Cita­dellát az Óscar-díjért folyó ver­senyből. Ilyen döntés előtt orosz rendező sosem állt még. Mihal­kov ebben is elsőnek mondhatja magát. Kellemesen mocskos lepedőakrobata-mutatványok helyett csak takaró-taktusok Csak szexre kellesz KASZÁS DÁVID „Bárcsak olyan lenne az éle­tem, mint egy film! Soha nem lenne gond a frizurámmal, nem kéne WC-re mennem, és amikor rossz passzban vagyok, egy pasi utánam fut az utcán, rögtön szerelmet vall, csókoló- zunk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Jaj, egy me­sebeli hintó! Mi kell még? Ez... mennyei!” - duruzsolja Jamie (Mila Kunis) újdonsült ismerő­sének, Dylan-nek (Justin Tim- berlake), egy ál-romantikus film fináléjában, aki erre rafi­nált javaslattal áll elő: fölösle­ges bonyodalmak, érzések és bűntudat nélkül szexeljenek. Hiszen az is csak egy sport... Nekik biztosan. Miután tisz­tázták a részleteket, i-Pad Bib­lia-alkalmazás felett esküdnek, semmi több! Indul a kalamaj­ka. Reményteli rajttal, korha­táros szórakozással kecsegtet­ve. Kellemesen mocskos lepe­dőakrobata-mutatványok he­lyett azonban csak takaró-tak­tusok következnek. Pörgős szóváltásokkal, pompás ca- meo/epizódszereplőkkel (pél­dául Emma Stone, Woody Har- relson...), elhasznált öntőfor­mák selejtezésével megszórva, hogy aztán Will Gluck (Pom- ponsrácok, Könnyű nőcske) is azokat a hibákat szedje össze, amelyek között eleddig oly fesztelenül lavírozott. Láttunk már ilyesmit koráb­ban, bár egészen más vizeken fuldokolván (Wes Craven hají­tófájának koncepciója szintén visszaütött), és az alapötlet is ismerős. A komáromi születésű idősebb Reitman rózsaszín zá­tonya játszadozott a fekvőba­rátság gondolatával, mely a másik hattyúlány (Natalie Portman) szégyene, aki libasor(s)ban kelleti magát. A találékony fel- és lelépő részekkel, valamint a nem mindennapi szülőkhöz köthe­tő nyikkanásokkal („Éhen ha­lok. Hol van a Gin?” vagy „Mi baja a lánynak?”) kiegészítve sikerre viszi a Barátság extrák­kal (Friends with Benefits) című szezonális gyümölcslevet a Kunis-Timberlake duó. Bár ne facsarna rajta az utóbbi: „...kell még egy undorítóan giccses pop-szám a végén, aminek semmi köze a sztori­hoz. Rohadtul átvernek, hogy azt hidd, piszok jó filmet láttál, pedig...” Sokat veszített egykori népszerűségéből... (Képarchívum) A hancúr-haverok: Jamie (Mila Kunis) és Dylan (Justin Tim- berlake) (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom