Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-10 / 234. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 10. Kultúra 7 Forgatókönyvei után most Pasolini újabb regényét jelentette meg a Kalligram Kiadó Egy véresen zárt élet Újabb kötetéhez érkezett a pozsonyi Kalligram Kiadó Pasolini-sorozata. Az eddig megjelent két kisregény (Amado mio, Tisztátalan cselekedetek), regény (Utcaköly- kök) és a forgatókönyvek első része (Mamma Roma, Máté evangéliuma, Médea) után most az 1959-ben megjelent Egy erőszakos élet jut el az olvasókhoz. SZABÓ G. LÁSZLÓ Regény ez is a javából. Szerzője szerint „az a mű, amelyben a legteljesebben fejeztem ki magam”. Akárcsak az ezt megelőző regényében, az Utca- kölykökben, ebben is van erőszak, csatározás, csavargás, s ahogy Calvino írja: „Benne van minden, aminek szerintem egy könyvben lennie kell... úgy megragad benne az ember, mint egy Stendhal-regényben, azzal a különbséggel, hogy Stendhalnál mindig valamilyen akarat, valamilyen eszmei töltet van a középpontban, itt viszont egy teljesen üresfejű félbolond van...” A történet főhőse: Tommaso Puzzilli, aki előtt többször felcsillan a remény, hogy kiemelkedhessen abból a mélységből, ahonnan nem könnyű feljebb jutni, felkapaszkodása azonban minden egyes alkalommal kudarcba fullad. Gyermekéveit és kamaszkorát a nyomor, a kirekesztettség határolja be, ahhoz, hogy megtalálja a normális életbe vezető utat, a kitörést a társadalom perifériájáról, mindennel szakítania kellene, és éppen erre nem képes. így aztán marad az elkerülhetetlen vég, a véres tragédia. 1958 januárjában, amikor Pasolini már teljesen belefeledkezett készülő regényébe, még mindig foglalkoztatja az 56-os politikai és ideológiai válság, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán elhangzó híres Hruscsov-beszéd, és az ennek teljes mértékben ellentmondó lengyelországi és magyarországi forradalmi események. Az Egy erőszakos élettel mégis Róma külvárosába megy vissza, abba a világba, a periféria mocskába, a huligánok, stricik, tolvajok és prostik sötét birodalmába, amelyet nála jobban olasz író aligha ismer. Az argónak, a dialektusnak ezúttal kisebb szerepet ad, mint az Utcakölykökben, a helyszínek tanulmányozására azonban sokkal több energiát fordít. Ahhoz például, hogy Tommaso Puzzilli otthonosan mozogjon a kórházban, a római Folanilli Szanatóriumban, aprólékos környezettanulmányt végez. Közben két forgatókönyvön is dolgozik. Mauro Bolognini A kacér Marisában, Fellini a Ca- biria éjszakáiban tart igényt a munkájára. Ahogy Ungaretti írja akkoriban: „Pier Paolo Pasolini ma a legtehetségesebb olasz író. Akár regényt, akár kritikát, tudós tanulmányt vagy verset ír, minden téren végtelenül komoly elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot, és eredményei bárkinek becsületére válhatnának.” Újabb filmes felkérés fékezi a regény írásában. Ismét Bolognini megrendelésére dolgozik: A bátrak éjszakája forgató- könyvét írja szajhákról és vagányokról. ,A vagány fiúkról senki nem tudja, milyen könnyű és vidám a lelkűk - írja. - Cinikusok, hétpróbás gazemberek, mindenre képesek, de elég egy ing, meg egy pár cipő, és máris kiderül, hogy a legrámenősebbnek is remeg a lába. Tele van spiritusszal.” Majd azt is megállapítja: „Mint minden délolaszországi vagy tengerparti városnak, Rómának is a fiúk adnak tartást. Ezek a koraérett, érzéki, szép, neveletlen, sivár, szerelmes fiúk uralják a várost. Az ifjúság, a szépség, a felelőtlenség tekintélyével szabnak törvényt.” Tommaso Puzzilli is ilyen „törvényszabó”, miközben törvényen kívüli. Ő maga teszi azzá magát. Pasolini pedig nem kommentálja cselekedeteit. Nem moralizál, és nem hoz ítéletet. Hagyja, hogy szereplői beszéljenek, döntsenek, bíráskodjanak. Kiadója tanácsára a regény legkényesebb részeit Pasolini cenzúrázza, főleg a mozibeli jelenetet, Tommaso és az öreg pasi „üzleti viszonyát”. Azt részleteiben át kellett dolgoznia, mivel ,jogi tekintetben veszélyesen megka- pónak” ítélte a kiadó. A könyv végül több díjért is versenybe száll. A Stregát Lampedusa műve, A párduc nyeri, amelyből később Luchino Visconti forgat filmet. A Viareggio-díjért folyó versenyben Moravia is részt vesz Újabb római történetek című kötetével, ám Pasolini javára visszalép. A zsűri mégis Marino Morettit hozza ki győztesnek, az Egy erőszakos életet pedig „határozottan és egyértelműen” elutasítja. Cro- tone város irodalmi díjának zsűrije - az élén Ungarettivel és Moraviával - aztán Pasoli- ninak és az Una vita violentá- nak ítéli az első helyezést. „Az volt a szándékom, hogy szocialista regényt írjak” - így Pasolini. Az Egy erőszakos élet szocialista regény. Egy római szegénynegyed regénye. Egy lecsúszott réteg igazságának hiteles .jegyzőkönyve”. MOZILES Cowboyok és űrlények KASZÁS DÁVID Hősök csapnak össze szörnyekkel, micsoda idea! Jón Favreau (A Vasember) ölében, Hamson Ford kal- pagából, éljen! Tiszavirágnyi életet. Süllyedjen a feneketlen dollár-tó fenekére, s fúlja magát földbe. Mint a földönkívüliek előőrse, akik aranyat bányásznak szikkadt tájakon. A „víz által a homokkőből kifaragott /.../ kanyon falai fantasztikus hullámokat formáznak, melyeket a /.../ leszűrődő fény világít meg”. A vörös táblahegyek, a sziklaorgonák és természetes tömbívek, a csodálatos fenyvesek... Elnézést, a mitikus vidék magával ragadt. Nem úgy a történet („high concept”)! Szóval az idegenek nemesfémekre specializálódva pusztítják Absolution lakosságát. A hetedik lovasezred és az őslakosok portyáinak idejében nem kímélnek banditát, indiánt, kutyát, lovat... Míg össze nem fognak a földlakók, könnyű prédánakbizonyulnak. A közös ellenség persze egységbe kovácsolja őket, indul az elleninvázió, miután a Nincs bocsánat koszfészkét Alien-ek támadták meg. Vagy Az üldözők Harmadik típusú emberrablásokba bonyolódtak volna? Western lép frigyre sci-fivel, kitörhet a zsánerek háborúja. Sablonkarakterekkel, ócska fordulatokkal, erőltetett megoldásokkal. Favreau szükségtelen idézi a marhapásztorok hőskorát, ha pofozó pénzmosói vezényletével forgató csordáját is megbuktatja, (jobb esetben) száz- hatvanmilliós monstrepro- jektet süllyesztvén el. A jelenkori, átmenetileg pénzhiány miatt szüneteltetett 007-es kém (Dániel Craig) és a morcos ezredes (Ford) vadnyugatának képregényes változata (Scott Mitchell Rosenberg/Platinum Studios irkája) így sikkad el az óriáskivetítőn, hiába a féltucatnyi, fősodorbéli filmre firkáló flótás (fény)másolása. Meg nem erőltették magukat. A sikermozikra szakosodott Harry Gregson-Williams dallamvonalai sem nyűgöztek le, Matthew Libatique fényképezését viszont csodálom. Már amikor nem zabál- ják CGI-démonok. Összességében mindez csalódás. Szeszélyes nyarunk újabb hidegzuhanya. Reflektorfényben: Jake Lonergan (Dániel Craig) (Fotó: Bontonfilm) Az alkotók tíz előadást terveztek, de ezt már jóval túllépték; Erkel valószínűleg elégedett lenne a látottakkal, s elégedettek lehettünk mi is _ i • K j 1 ■ M m ■ v' ■ II .i Alpi k Sfl 1 Bar ; # V H mskWmiL* V j f J i í Jelzésszerű díszletek, színes, de nem csiricsáré jelmezek (Gecse Attila felvétele) Déryné szekerén a Bánk bán JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójára mutatta be tavaly augusztusban a Teátrum színházi polgári társulás Erkel Ferenc Bánk bán című operáját. Hogy ez a mondat hihetetlenül hangzik? Valószínűleg, mivel tájainkon nemigen került színre opera, erre se Kassán, se Komáromban nem vállalkoztak. Egyrészt drága műfaj, másrészt alig van hazai operaénekesünk (Klein Ottó, Szakái Gábor, Havasi József az üde kivétel). így igazán bátorság és vakmerőség kellett hozzá, hogy a többnyire saját forrásokból és pályázati pénzekből gazdálkodó, Dráfi Mátyás által vezetett és rendezett Teátrum vette magának a bátorságot. Igaz, ahány ember, annyi helyről érkezett, a díszletek és a jelmezek is kölcsönzőből, s in- nen-onnan vannak, a sokszor egy előadást agyoncsapó eklektika azonban ezúttal az előadás előnyére vált. Holott sokan féltették Dráfit ettől a vállalkozástól, s az első előadások még nem is forrtak egységes egésszé, az idő most tényleg besegített, s egy nézhető, hallgatható, egészében véve élvezhető előadás született. Dráfinak sikerült megnyernie neves magyarországi énekeseket (Rózsa Sándor, Csonka Zsuzsa, Kőszegi Németh József, Dániel Gábor, Illés Gabriella), ismert felvidéki sztárokat (így találkozhattunk már az előadásban ifj. és id. Derzsi Györggyel, Kosár Szabolccsal, Pfeiferlik Tamással, Grassl Ferdinánddal és Vadkerti Imrével is), az Erkel Ferenc Ének- és Zenekart, valamint komáromi és dunaszerdahelyi táncosokat és kóristákat. Rimaszombatban a 13. ismétlést láthattuk, s míg az eddigi előadásokat Medveczky Szabolcs vezényelte, Bátyiban a Kossuth-díjas Medveczky Ádám volt a karmester. Jelzésszerű díszletek, színes, de nem csiricsáré jelmezek és némileg illusztratívelőadás. Erkel valószínűleg elégedett lenne a látottakkal, s elégedettek lehettünk mi is, hiszen szinte a lakásunkba hozták az operát, ami tájaink kulturális nívótlanságát és kőszínházaink saját épületeikbe való bezárkózását ismerve, több mint dicséretes teljesítmény. Az alkotók tíz előadást terveztek, de ezt már jóval túllépték. Legközelebb október 22-én Fámádon lesz látható.
