Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-10 / 234. szám, hétfő
8 POPKULTÚRA ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 10. www.ujszo.com Eye Beyond Sight: Patonyi Tomi (ének), Varga Bálint (dob), Sill „Doki" Attila (gitár, ének), Tóth „Kepasz" Gyuri (basszusgitár), Machala „Macsi" Zoltán (gitár) (Varga Zorán felvétele) Az Eye Beyond Sight külföldi klubkoncerteken népszerűsíti az új CD-jét Európai utakon járva, világhírnévre várva HÍREK Sly koldusbotra jutott A New York Post riportjából tudta meg a világ, hogy a legendás Sly & The Family Stone egykori vezetője két éve egy lakókocsiban él Los Angeles egyik rossz hírű negyedében. Egy nyugdíjas házaspárhoz jár zuhanyozni, ők gondoskodnak arról is, hogy naponta egyszer étkezzen. Sly fénykorában egy 500 négyzetméteres házban lakott, még négy éve is hatalmas birtoka volt. Ma viszont perben áll menedzserével, 50 millió dollárt követel rajta, mert szerinte az elmúlt húsz évben nem fi- zetettnekijogdíjat. Laptopján folyamatosan zenéket készít, ám egyetlen kiadóra sem akarja rábízni szerzeményeit. Viszont azt üzente az új sztároknak, hogy hívják meg zenélni, és ha tetszik, amit a színpadon csinál, akkor akár fizethet- nénekisneki. (juk) Jackson új albuma Új album jelenik meg a két évvel ezelőtt elhunyt Michael Jacksontól: az Immortal anyaga a világhírű utazó társulat, a Cirque du Soleil szervezésében a múlt héten bemutatott Michael Jackson - The Immortal World Tour című showra készült, és november 21-én jelenik meg CD- n. 40 klasszikus Jackson- sláger bátran újrakevert változata szerepel majd a korongon, például több szerzemény összemixelé- sével készült dalok. Olyan csemegék is helyet kaptak rajta, mint a Jackson Five ABC című dalának alternatív változata, vagy a They Don't Really Care About Us-hoz készült extra énekkari felvétel. (MTI) Rockfesztivál Afganisztánban Több mint 35 év után megrendezik az első afganisztáni rockfesztivált Kabulban, ahol helyi, pakisztáni, iráni, üzbég és kazahsztáni zenekarok lépnek fel a bluestól az indie-n keresztül a metál stílusig. A fő szervező esténként 2000 fiatalra számít a fesztiválon, aminek a helyszínét az utolsó pillanatig titkolni kell, hogy a radikális táli- bok ne tudjanak terrorak- cióvalkészülni. Az értesítés is sms-en, a Facebookon és e-mailben történik a helyi zenei közösség megbízható tagjainak körében. Az öt éve Afganisztánban élő ausztrál szervező szerint ez egy esély az afgán fiataloknak, hogy életükben először más zenét is hallhassanak a tradicionális fol- kon kívül, (juk) Sorra nyílnak ki az ajtók egy rétegzenei együttesünk előtt. A somorjai Eye Beyond Sight igyekszik minden lehetőséget kiaknázni. Májusban megjelent második CD-jét a rock- és metálzenére szakosodottvezető magyarországi lemezcég gondozza, s egy németországi kiadó is érdeklődik iránta. Ha összejön az együttműködés, a partnereinek segítségével világszerte forgalmazná. PUHA JÓZSEF Az öttagú zenekarból Patonyi Tomi énekessel és Varga Bálint dobossal beszélgettünk. Bizonyára találkoztatok már azzal a kijelentéssel, hogy az Eye Beyond Sight túlságosan is rétegzenei együttes. Tomi: Persze. Thrash métáit játsszunk, ezt egészítjük ki modem, groove-os zenei elemekkel. De maradunk szigorúan a gyökereknél, nem megyünk bele a manapság divatos metálstí- lusokba. Hogyan talál egymásra öt azonos ízlésű, thrash métáit kedvelő fiatal? Bálint: Nagyon egyszerűen. Nem vagyunk már tinédzserek. Abban a korban nőttünk fel, amikor a thrash metál volt a vezető metálstílus. Magyar viszonylatban talán a Moby Dick tette a legtöbbet a népszerűsítéséért. Tomi: Zenekarunk 2005-ben alakult meg. Az első, szerzői kiadásban megjelent CD-nk dalait más felállásban írtuk, Bálint és Kepasz akkor még nem volt az együttesben, de a számokat már velük rögzítettük. A második CD-teket egy magyarországi lemezcég jelentette meg. Tomi: Megkerestük azokat az európai kiadókat, amelyek vállalják ezt a zenei stílust. Az Edge Records fantáziát látott bennünk. Időközben egy németországi lemezcég is visszajelzett. Most tárgyalunk, javarészt erre fókuszálunk. Az együttműködés ugyanis ugródeszka lenne a nagyvilágba, a CD-nk a partnereinek segítségével világszerte beszerezhe- tővé válna. Ennek legfontosabb hozadéka az volna, hogy eljutnánk a nagyobb nemzetközi fesztiválokra is. Kisebb helyekre már eljutottatok. Tomi: Júliusban nyolcnapos turnénk volt Finnországban és Észtországban. Négy klubkoncertet adtunk, helyi együttesek után zenéltünk. Helsinkiben voltak a legtöbben, meglepetésre a közönségből jó páran velünk énekelték a dalainkat. Megérte elmenni, pedig Tal- linnban feltörték az autónkat. Bálint: A sült galamb a zeneiparban sem száll az ember szájába. Szerződtünk egy céggel, amely fellépéseket köt le. Novemberben Belgiumba és Olaszországba megyünk. Az új CD-n tíz szerzemény hallható. Tomi: Négy év termése. Ennyi idő telt el az első és a második lemez megjelenése között. Mivel - ahogy mondtam - az első stúdiómunkálatai előtt új tagok jöttek, a bandának össze kellett rázódnia, zeneileg egymásra kellett hangolódnunk. Komoly anyagot akartunk kiadni, a maximumot fektettük bele. Bálint: Szerencsére jó visszajelzések jönnek a közönségtől és a szakmától egyaránt. Több lap is bemutatta, tízes skálán nyolcnál kevesebb pontot nem is kaptunk. A dalszövegek angol nyelvűek. Bálint: Igen, mivel a nagyvilágot célozzuk meg. A szöveget általában én írom. Az ének egyfajta ordibálás, hörgés, jól oda kell figyelni, hogy érthető Tegyen. Mégis fontos az üzenet, valós problémákat fogalmazunk meg. Dalszövegink maiak, nincs bennük vér és sátán, ahogy az a nyolcvanas években volt. Először a zene készül el, a fejemben megy a zene, és így könnyebben jönnek a gondolatok. Előbb-utóbb biztosan lesz legalább egy magyar nyelvű zeneszámunk is. Ez a zenei stílus mikor fog beférni a rádiók kínálatába? Tomi: Soha! Néhány rádióban ugyan van keményebb zenét játszó műsor, azokba beférünk. A The Sun and the Flood című dalhoz forgattunk videó- klipet. Bár levetítette egy-két tévécsatorna, a videómegosztó portáloknak készítettük. Július közepén töltöttük fel, és már több mint háromezerszer nézték meg. Még Szerbiából is jött visszajelzés. Egy amerikai lányt pedig a mondanivalónk fogta meg. Mit hozhat a jövő? Tomi: Nem tudom. Egyelőre megyünk az úton, amelyen egyre több lehetőség adódik. Az fantasztikus volna, ha valamikor a zene lenne a legfőbb bevételi forrásunk! Ahhoz sok mindent be kell vállalni. Sokan mondták, hogy őrültek vagyunk, amiért kocsival nekivágtunk Finnországnak, Észtországnak. Felpakoltuk kajával, sörrel, és nem csüggedtünk akkor sem, amikor mindent kiloptak belőle. Közben készülnek az új dalok is, már jövőre szeretnénk előrukkolni a következő CD-vel. Elkapott bennünket a gépszíj, most jóval könnyebben megy a komponálás. ISMERD MEG Új, kéthetente jelentkező rovatunkban olyan figyelemre méltó zenekarokra és előadókra szeretnénk ráirányítani a szélesebb közönség figyelmét, akik tőlünk nyugatabbra népszerűek és elismertek, tájainkon azonban csak a vájtfülűek ismerik őket. dEUS A 90-es években sokan Európa legizgalmasabb art-rock zenekarának tartották a belga dEUS-t. 1994-ben robbantak be a köztudatba Worst Case Scenario című lemezükkel, amelyen ügyesen ötvözték a repetitív témákat, zúzást és a lírai dallamokat, gyakran egy szerzeményen belül hajtva végre hatalmas hangulati ugrásokat. Rockhangszerként használták a hegedűt, az énekes, Tom Barman hol suttogott, hol kántált, hol pedig ordított, klipjeikből pedig csak úgy sütött a szabadság. Az alapító tagok egy része képzőművészettel is foglalkozott, első három borítójukat például a gitáros, Rudi Trouve alkotta meg. Aztán ahogy cserélődtek a zenészek Barman és a hegedűs Klaas Janzoons körül, úgy változott a stílus is. Közelebb merészkedtek a mainstream-hez, és a hatvanas évek Captain Beefheart-os, Sonic Youth-os under- groun zenéből lassan rádióbarát rock lett, bár azon belül a legbátrabb fajta. A szelídülés hallható jelei az 1999-es The Ideal Crash című albumon mutatkoztak először, bár még itt is tetten érhető a kreatív csapongás, a hol melankolikus, hol felkavaró, hol finom akusztikus gitárokkal és billentyűkkel, hol pedig széttorzított, izgalmasan effektezett gitárokkal operáló muzsika. A 2005-ben megjelentetett Pocket Revolution idején a dEUS már igazi sztárzenekar volt, olyannyira, hogy a zenészek „elszállósabb” mellék-projektjeit is Európa-szerte figyelték a rajongók, a volt tagok új zenekarainak plakátjaira pedig elég volt kiírni, hogy az illető egykor a dEUS-ban zenélt, és máris tele lettek a klubok. A Vantage Point (2008) már letisztult, igényes pop-rock szerzemények gyűjteménye, csak néhol kúszik át finomból brutálba, sötétből vidámba a hangzás. Csupa hibátlan dal, első hallásra is rabul ejtik az embert. A legújabb korong pedig két hete került a piacra Keep You Close címmel. Az első klip, (Constant Now) a régi dEUS-vi- deókra emlékeztet: szándékos képi összevisszaság, amatőrnek látszó felvételek bevágása, koncertpillanatok. A zene sodró lendületű, már-már vidámnak mondható, és fúvósokkal spékelt - ilyesmivel még nem kísérletezett ez a flamand kommandó. Érdemes belehallgatni. LISTAMUSTRA Listavezetők futószalagon Az N-Dubzban megismert Dappy zeneszáma, a No Regrets után a spanyol Sak Noel vette át a vezetést a dalok brit rangsorában az Esthern Sarita énekesnő közreműködésével készült Loca People című szerzeménnyel. Az előrejelzések szerint a jövő héten az amerikai listán négy hét vezetés után a héten trónfosztott Maroon 5 zenekar Christina Aguilerával készült közös slágere, a Moves Like Jagger kerül a brit lista élére, így a spanyol lemezlovas és producer a tizedik lesz a sorban, aki csak egy hétig uralja a mezőnyt. Legutóbb a The Wanted zenekar dala, a Glad You Came szerepelt egy hétnél tovább, két hétig a legmagasabb pozícióban. Sak Noel előtt spanyol előadó utoljára 2002-ben vezetett a szigetországban, a Las Ketchup lánytrió a The Ketchup Song (Asereje) című slágerrel szintén egy hétig állt az élen. (puha)
