Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-06 / 231. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 6. Vélemény és háttér 7 A Muzulmán Testvériség és a hozzá hasonló erők előretörése nem lehetőség, hanem tény Tanuljunk iszlamizmust Egyre nyilvánvalóbb, hogy az arab tavasz nem úgy zajlik, s a végkifejlet sem olyan lesz, miként azt az év elején az optimista nyugati elemzők jósolták. MALINÁK ISTVÁN A tunéziai Ben Ali és az egyiptomi Mubarak bukása után az volt az elképzelés, hogy olyan demokratikus berendezkedésű rezsimek jönnek létre, amelyek az arab (iszlám) sajátosságok mellett a nyugati értékrendhez is közel fognak állni. Egyelőre két dologban lehetünk biztosak. l.Az arab tavasz legalább akkora változást hoz a nemzetközi politikában, mint két évtizede a kommunizmus összeomlása, a kelet-európai rendszerváltás. Külön fejezetet érdemelne, hogy a nagyhatalmak egyikre sem voltak felkészülve, s ez különösen most, az arabok viszonylatában teszi kiszámíthatatlanná a helyzetet. 2. Ben Ali és Mubarak bukása után az elemzők többsége igyekezett elnyomni azt a kisebbséget, amely az iszlamizálódás veszélyére figyelmeztetett. Most már a Muzulmán Testvériség és a hozzá hasonló erők előretörése nemcsak egy lehetőség, hanem tény. Jól érezhető ez Tunéziában, Egyiptomban még inkább, s lehet, hogy a novemberre tervezett választások után a világ nagyon meg fog lepődni. Már most fel kellene készülni a legrosszabb forgatókönyvre, arra, mit fognak tenni a nagyhatalmak, ha esetleg Egyiptom felrúgja az Izraellel kötött külön- alkut. Az új líbiai vezetés, amely a nyugati segítség, a NATO katonai ereje nélkül lélegezni sem tud, máris közölte: az iszlám törvénykezésre (saríja) épülő demokratikus rendszert akar létrehozni. Szíriával kapcsolatban hónapok óta olvasni elemzéseket arról, miért vannak megszámlálva a rezsim napjai, de egyelőre Aszad elnök az úr. A szír ellenzék a héten Törökországban létrehozott egy olyan szövetséget, amely az összes Aszad-el- lenes politikai áramlatot magában foglalja. Az Aszad-klán által kegyetlenül levert, üldözött Iszlám Testvériség képviselője szinte megmosolyogtató módon arról beszélt, hogy ők a polgári demokrácia hívei. A nyugati segítség reményében most mást nem is mondhatott, de így volt ez az első hetekben Egyiptomban is. Jemenben Száleh elnök pozíciója sokkal ingatagabb, hiába élvezte eddig az USA bizalmát a terrorellenes háború támogatása miatt. Itt már szabályos polgárháború dúl, kettészakadt a hadsereg, reguláris katonai egységek és törzsi erők lövik egymást. Nagyon erősek az iszlamisták, pillanatnyilag az al-Kaida jemeni szárnya a legütőképesebb, az ország területének nem elhanyagolható részét uralja. Mindebből az a tanulság, hogy újra kell gondolni a külpolitikát. A Nyugat eddig támogatta az arab diktátorokat, akik elnyomták, megfékezték az iszlamizmust. A diktátorok eltűnése után meg kell tanulni együtt élni, sőt együttműködni az iszlamista mozgalmakkal, amelyek várhatóan a legtöbb arab országban kormánytényezővé válnak. Ez nem lesz könnyű. A nyugati döntéshozóknak és tanácsadóiknak tanulniuk kell az iszlamizmust. Mert az érem másik oldala: nem egy egyszínű mozgalomról van szó. Az iszlamizmusnak több árnyalata van, csak éppen nem ismerjük, vagy nem eléggé ismerjük a különbségeket.- Vállalkozó uraimék, mindig röhögőgörcsöt kapok, ha arra gondolok, mennyien dolgoznak éhbérért. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Kézfogás a cirkuszban LAMPL ZSUZSANNA közönség lelkes tapsolásától kísérve felvonultak a művészek, akik közül Maxi- musz Antóniót kell okvetlen említenem, mert gyakorlatilag ő az egyszemélyes cirkusz. Tigris szájába dugja a fejét, lovak hátára szökken fel többméteres távolságból, közben mellékesen zsonglőrködik, kupolamagasságban akrobatamutatványokat hajt végre, tüzes fáklyákkal egyensúlyoz, a lustálkodásukban megzavart dühös oroszlánlányoknak azt kiabálja, ugorj, feküdj, és azok ugranak, és lefekszenek. Van egy kis pocakja, ami ilyen teljesítmény után női szemmel nézve lényegtelen, a jelenlevő férfiaknak pedig kimondottan rokonszenves, mert lelkifurdalás nélkül habzsolhatják tovább a pattogatott kukoricát. Szóval mindenki lelkesen tapsol, amikor kivonulnak a művészek, és akkor megjelenik Antónió kezét fogva a kicsinyített mása, egy óvodás korú királyfi, csillogó fehér öltözékben, pici kis fehér csiz- mácskákban. Boldogan vonul körbe, élvezi a tapsot, ami persze hogy szól neki is, hiszen olyan aranyos. Megállnak. A mini Antónió nézegeti az embereket, aztán rikkant egyet: még menjünk! A felnőttek nevetnek, elindulnak, a kisfiú pedig közvetlenül az első sor előtt vonulva integet. A közönségben helyet foglaló gyerekek, akiket a kis Antónió felbukkanása eleve lázba hozott, most, hogy ennyire közel van hozzájuk, teljesen transzba esnek, és nyújtogatják neki a kezüket, mire a kisfiú igazi sztár módjára kezet fog velük. Szia, kiabálja nekik, azok meg kiabálják, hogy ahoj, meg hogy mami, pozri, aký je zlatý. Pici kezek tolakodnak a porondhoz, pici kezek kapaszkodnak egymásba egy pillanatra. Itt kellene megállítani az élet filmjét. Itt, ennél az ártatlan, őszinte egymásratalálásnál. Amikor még nincsen sprostý Maďar, meg buta tót. Es alaposan kigyomlálni a következő szakaszt, amelynekvégén sokan átváltanak a kölcsönös gyűlöletbe. Például szlovák diákjaim egy része ki nem állhatja a magyarokat. Miért? Erőszakosak, délen az üzletekben nem szolgálják ki a szlovákokat, ha eligazítást kérnek tőlük, azt válaszolják, hogy „nem értem”, vagy direkt rossz irányba küldik őket. De az is kiderül, hogy ez nem a saját tapasztalatuk. Valakitől hallották. S miért ne hinnék el, mikor életükben nem jártak magyarlakta vidéken. Ekkor azt találtam ki, hogy elviszem őket oda. Most éppen Dunaszerdahelyre és környékére megyünk. A korábbi három kirándulás után a diákok még hetekig emlegették, hogy milyen kedvesek voltak ott az emberek. Értsd: a magyarok. Mert úgy szervezem, hogy szinte csak azokkal kerüljenek kapcsolatba. Persze akad olyan is, aki a nyilvánvaló pozitív tapasztalatok ellenére továbbra is fanyalog. Őt legközelebb elviszem a magyar cirkuszba. Ahol cukorvattát esznek, újra gyerekké válnak, és tiszta lappal kezdhetik elölről. KOMMENTAR Nem hiányzik senkinek? KOCUR LÁSZLÓ 245 napja nincs főügyésze Szlovákiának. Február 3-án, amikor ugyanezen a hasábon Dobro- slav Trnka távozásáról, és Ladislav Tichý, az átmeneti időszakban főügyészi jogköröket gyakorló főügyészhelyettes aznapi színre lépéséről értekeztünk, az önnön harcaiba belevesző koalíció pedig - öt hónap sikertelen próbálkozás után - az akkor biztos kudarcot jelentő titkos szavazás feloldhatóságával próbálkozott, ezt írtuk: „Abban csaknem biztosak lehetünk, hogy Ivan Gašparovič államfő nem fogja aláírni a nyílt főügyészválasztásról szóló törvényt... Ez legalább egy hónappal odázza el az új főügyész megválasztását.” Később kiderült, alábecsültük az időtartamot: június 17-én, mondhatni hullahegyek árán is, sikerült titkos szavazással megválasztani a korábban visszalépett (visszaléptetett?) Jozef Čentéšt, aki vélhetően bizonyos pillanatokban már maga sem tudta, hogy akkor ő most a koalíció jelöltje-e vagy sem, ennek ellenére az országnak továbbra sincs főügyésze, Ivan Gašparovič ugyanis az alkotmánybíróság verdiktjéhez kötötte a kinevezését. Ez tegnap született meg, kimondva, hogy a nyílt f őügyészválasztás nem áll ellentétben az alaptörvénnyel. Ugyan az államfő egyelőre makacskodik a kinevezéssel, mondván, még nem kapta meg az alkotmánybíróság döntését, ez - remélhetőleg - már nem sokáig (konkrétabb időtartamot a fentiekből okulva nem is próbálunk feltüntetni) odázza el, hogy ez a fontos tisztség be legyen töltve. Tavaly októbertől, azaz (egyelőre) egy éve húzódik a fő- ügyész-saga. Pedig látszólag egyszerű lépésről lett volna szó, megegyeznek a főügyészjelölt személyében, aztán - mivel többségben vannak-megválasztjákajelöltet. Ennyi. Avá- lasztópolgárok túlnyomó többségét a főügyészválasztás alapesetben kb. annyira izgatja, mint a stabilitási mechanizmus, ugyanis úgy élik le életüket, hogy messziről sem látnak ügyészt, nem hogy főügyészt (ezzel azonban nem kívánjuk kisebbíteni azt a tényt, hogy döntéseik mindannyiunk életét befolyásolhatják, hiszen az Alkotmány nyolcadik fejezete a magánszemélyek, a jogi személyek és az állam jogainak védelmére hatalmazza fel őket). Teljesen felesleges volt ezt a kérdést a közbeszéd tárgyává tenni, és egy évig tartó lebegtetésével - a kormány bukásának lehetőségét is megengedve - traumatizálni a társadalmat, a jelölteket pedig megalázó helyzetbe hozni. Az alkotmánybíróság állásfoglalása óvatos győzelemként értékelhető, ám amellett, hogy választ kapunk arra a kérdésre, kinek a malmára hajtotta a vizet a jelenleg is tartó állapot, sokkal fontosabb, hogy a főügyészség mihamarabb megkezdhesse üzemszerű működését az új vezetővel. TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A vagyon-visszaszármazta- tási törvény a kollektív bűnösség koncepciójára épül. Igaz, nem egy népcsoportot vesz célkeresztbe, hanem egy katonaságot, amely fölött a történelem már ítéletet mondott - nyilatkozta az újvidéki Magyar Szónak Várady Tibor jogászprofesszor, a budapesti Közép-európai Egyetem tanára. Tényazonban, hogy„ebbe a katonaságba nem egyéni döntések alapján” vonultak be az emberek, „hanem a mozgósítás miatt”. ,A milosevicsi hadseregben sem csak azok szolgáltak, akik egyetértettek Mi- loseviccsel. Ezt mi, vajdasági magyarok nagyon is jól tudjuk” - olvasható a Várady Tiborral készült interjúban. Ajo- gászprofesszor szerint ha azokat, akik a megszálló erők tagjaiként bűntetteket követtek el, és őket, illetve örököseiket kirekesztik a visszaszármaztatásra jogosultak közül, akkor az egyéni felelősség talaján állunk. „Elhagyjuk azonban az egyéni felelősség talaját, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogyan lett valaki a megszálló erők tagja” és ilyen minőségében mit cselekedett - hangsúlyozta Várady Tibor, aki furcsállja, hogy a törvény szövegében a„megszálló erők tagjai” mondatból „kimaradtak az usztasák, a Ljotics-féle egységek tagjai és a csetnikek”. Ők nem a „megszálló erők”, hanem a megszálló erők kollabo- ránsai voltak, a „megszálló erők” megfogalmazás rájuk nem terjed ki. Az EU joganyagának kulcsfontosságú tétele az egyéni felelősség. ,A bűnökért felelni kell, de annak kell felelnie, aki elkövette a bűnt” - magyarázza Várady, aki szerint nem könnyű választ adni arra, hogy az EU hogyan kezeli majd ezt az esetet. Úgy véli, hogy a megoldás Szerbiában születik meg. „Ki kellene hagyni az 5. szakasz azon rendelkezését, amely a kollektív bűnösség talajára épül”, és olyan rendelkezést kellene beemelni, amely kizárja a restitú- cióból azokat - legyenek bármilyen nemzetiségűek is -, akik valóban bűnöket követtek el a polgárokkal szemben. „Nem látom, ez hogyan sérthetne szerb érdekeket” - mondta VáradyTibor. (MTI)
