Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-06 / 231. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 6. www.ujszo.com LOVESZAROK Vezessék be a bankadót 2011 első felében a szlovákiai bankok nyeresége 79 százalékkal meghaladta a tavalyi első félévi nyereségüket. Míg az emberek elszegényednek, látványosan szűkül a középosztály, az államháztartás egyre súlyosabb gondokkal küzd, addig a bankok, biztosítók és a pénzintézetek egyre jobban gazdagodnak. Nincs ez így rendjén - különösen a gazdasági válság idején. A Magyar Koalíció Pártja tavaly szeptemberi javaslata mindenképpen megalapozott volt. Akkor a szlovákiai pártok közül elsőként javasoltuk a bankadó bevezetését. Néhány hete maga a pénzügyminiszter jelentette be, hogy jövőre esedékes a bankadó átültetése a gyakorlatba. De miért késlekedik a kormány a határozott lépéssel? Ne csak tervezzék, vezessék be végre a bankadót! Egyúttal erősítsék meg a pénzügyi állami felügyelet törvényes hatásköreit és ellenőrzéseinek gyakoriságát, hogy a bankok és pénzintézetek ne tudják megnövekedett terheiket indokolatlanul áthárítani az ügyfeleikre. Közbeszéd tárgyává válik a gazdagok közteherviselésének megnövelése a válság idején. Miután az egyik leggazdagabb amerikai, Warren Buffett felszólította az Egyesült Államok kormányát, hogy a válságra való tekintettel erőteljesebben adóztassa meg jövedelmét, megszólalt 16 francia milliárdos: az eddigieknél magasabb közteherviseléssel segítenének Franciaország egyre romló gazdasági helyzetén. Szlovákiában is megkérdeztek néhány milliomost: mit szólnak ehhez? Tekintettel az újra elmélyülő gazdasági válságra, többségében egyetértettek a javaslattal - azzal a feltétellel, ha látják e lépés értelmét. Vagyis ha enyhül az állami intézményekben tapasztalható korrupció és bürokrácia. Számunkra érthetetlen, miért nem hozott a kormány már hamarabb egyértelmű döntést ebben a kérdésben. Az MKP már egy évvel ezelőtt javasolta az egykulcsos személyi jövedelem- adó módosítását növekvő, lépcsőzetes adókulcsos rendszerre. Aki tehetősebb, annak a válság idején legyen az eddigieknél magasabb közteherviselése! A Magyar Koalíció Pártja meggyőződése, hogy az államháztartás szorult helyzetében, tekintettel a várhatóan elmélyülő gazdasági válságra, ott kell keresni az államháztartás számára új forrásokat, ahol azok megtalálhatók. Ne a nyugdíjasokat, a szociálisan rászorulókat, a fiatal, többgyermekes családokat, alacsony bérből élőket terheljék meg újra! Farkas Iván, az MKP gazdasági alelnöke A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (SITA-felvétel) SZEMSZÖG Ki politizálja az igazságszolgáltatást? Robert Fico Az utóbbi időben Iveta Radičová miniszterelnöknek vitt be néhány megrendítő erejű balhorgot és néhány övön alulit is, aki állta az ütéseket és próbálta folytatni azt, ami az or- szágnakjó és a koalíció kiállt mellette, így a Smer feje új célpontot szemelt ki, Lucia Žitňanskát, az igazságügyi minisztert, akit azzal vádol, hogy politizálja az igazságszolgáltatást. A 2010-es parlamenti választás a szlovák igazságszolgáltatást csaknem működésképtelen állapotában érte. Ezt bizonyította az azóta eltelt tizenöt hónap is. Lezáratlan bűnügyek jogi elégtétel nélkül, csaknem egy éve stagnál a főügyészi poszt betöltése arra érdemes és felkészült szakemberrel, botrányok sorozata a legfelsőbb bíróságon, mind-mind azt igazolja, hogy a hatalomnak ez az ága nemjogállamhoz méltó teljesítményt nyújt. Amikor Lucia Žitňanská elfoglalta igazságügyi miniszter székét, eldöntötte, hogy megreformálja az igazságszolgáltatást. A hatalomnak azt az ágát, amely a rendszerváltás óta vár erre. Ázt teszi, amit ígért a választóknak. Ha úgy tetszik, rendszert akar váltani az igazságszolgáltatásban is, hogy az igazságszolgáltatás Szlovákia minden polgárát szolgálja, ne csak egy ügyeletes hatalom érdekeit. Amikor Fico kiszimatolta, hogy mi készül, minden romboló erejét bevetette, hogy a populista falatokra vágyó hívei azt hallják, amit szeremének: Lucia Žitňanská politizálja az igazságszolgáltatást, azt, amit Mečiar mester után ő vitt fel a politizáltság csúcsára. A populista megtévesztés egyik ismert manővere, hogy a politikai ellenlábast azzal kell vádolni, amit Fico és hada végzett 2006-tól2010-ig. A populizmus fegyverének bevetése a szlovák igazságszolgáltatás témájában a vakmerőség és politikai kalandorság magasiskolája. Ha valaki azt állítja, hogy a hatalomnak ez az ága Szlovákiában rendben van, annak se az igazságszolgáltatás küldetéséről, se a jogállamiságról nincs fogalma. Ha pedig van, az még rosszabb. A passzivitás és a jogi folyamatok blokkolása a 2010-es választások után nem maradhatott változatlan. Apopulista megtévesztés és tudatos félrevezetés művészete abban van, hogy Robert Fico azzal vádolja Lucia Žitňanskát, amit ők nem is nagyon kifinomult módszerekkel négy évig műveltek, a demokrácia szikrája nélkül. És most - amikor az igazságügy-miniszter az ő módszereik ellenkezőjét akarja érvényesíteni az igazságszolgáltatásban - a demokráciát látja veszélyben Szlovákiában. Az antidemokratikus igazságszolgáltatás legjellemzőbb példája Maiina Hedvig esete, melynek végére 2006. augusztus 25-től nem került pont. Áz igazságszolgáltatás politázálása az, hogy annak három alrendszere azon dolgozott több mint öt évig, hogy az igazság ne derüljön ki. Igaz, a bíróság játékban sem volt, amely természetes jogi folyamatban lezárhatta volna az ügyet, közzétehettevolnaatette- sek és cinkosaik nevét mértékletesjogi elégtételkíséretében. Áz igazságszolgáltatás politikamentesítésének jó példái az igazságügyi miniszter olyan törekvései, mint átláthatóvá tenni az ügyészségek és bíróságok munkáját, egy ciklusra csökkenteni és rövidíteni a főügyész szolgálati idejét, a jogsérelmeket elkövetők ügyeit vizsgáló szakemberek véletlenszerű kiválasztása számítógép segítségével. S még egy demokratikus elem, szétválasztani a bírói tanács elnökének és a legfelsőbb bíróság elnökének funkcióját. JóbaMihály SZEMPONT A szolidaritás nem csupán a kapókról szól Amikor a tavalyi parlamenti választások után elfoglalta a házelnöki széket, nyakra-főre bakizott, farmerben jelent meg komoly megbeszélésen, pénztárcáját és telefonját a külföldi partnerei előtt simán az asztalra tette, közvetlenül az evőeszközök mellé. Akkor ezeket a megnyilvánulásait zöldfülűségnek minősítették politikailag edzettebb személyiségek, de ugyanúgy az etikettet oktatók vagy kellőképpen ismerők. De talán inkább lehetne úgy fogalmazni, mindazok, akik nem egyetemen, főiskolán tanulták az illemet, hanem már velük született. A kínos helyzetképeket azonban még jó néhányszor láttuk a pozsonyi törvényhozó testület vezetőjétől. Akkor is, amikor már legalább négy-öt hónapja ült a szlovák parlament elnöki székében. Akkor viszont magabiztosan kommentálta az őt bírálók megjegyzéseit, s bizony erre a hazai politika színpadán már huzamosabb ideje szereplők fel-felkapták a fejüket: lám-lám, a nemrég még csak kezdő Richard hirtelenjében belelendült, nem hagyja, hogy egykönnyen zavarba hozzák, szuverén módon vág vissza riporternek, Richard Sulik olyannyira „felfejlődött", hogy most már minimum egész Európa róla beszél. politikai partnernek, ellenzéki képviselőnek. Aki viszont az efféle reagálásait is csak egy kissé figyelmesebben követte, a régi képet látta, és a korábbi stílust hallotta. Majd legyintve - és csak finomabb hangnemet megütve - mindössze ennyit jegyzett meg: nem való ez az ember a magasabb szintű, politikába. Vagy még ennél is pontosabban: nem való a színvonalas politika színterére, mert sok esetben felkészületlen, a tárgytól messze távolodik, de ami mindennél aggasztóbb: megnyilvánulásai faragatlanok. S mit ad a sors: Richard Sulik olyannyira „felfejlődött”, hogy most már minimum egész Európa róla beszél. De a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt elnöke minden bizonnyal gyakran csuklik, mert mondjuk az amerikai kontinensen is az ő nevét emlegetik. Még a Fehér Házban is. Tény, hogy Richard Sulik a szabadságot és a szolidaritást különös módon értelmezi. Ha szabadság, akkor olyan értelemben, hogy nekem szabad, de nem biztos, hogy a másiknak hasonló helyzetben megkívánom - és főleg respektálom. Ha meg szolidaritás - hogy pártja megnevezésének másik kulcsszavát is górcső alá vegyük -, akkor igen, velem szemben legyenek szolidárisak, de hogy én miképpen vi- szonzom, az az én szabadságomon múlik. Bizony, nem rossz pártmegnevezés. Az Iveta Radičová vezette négy(6)párti kormánykoalíció tulajdonképpen megalakulása óta őrlődik. Sulik „gyorspártja” ennek az agóniának a főcinkosa. Mert gondoljunk csak egy pillanatra a szuverének szuverénjére, Igor Matovičra, aki nem sokkal a kormány- alakítás után úgy döntött, ő majd vigyázzba állítja az egész koalíciós gárdát! Mit neki Mikuláš Dzurin- da, Ivan Mikloš, Ján Figeľ, Pavol Hrušovský, Bugár Béla?! Ö majd megmutatja... Aztán nem mutatott meg semmit! Igaz ugyan, hogy a szája egy ideig nap mint nap kapuMost, amikor a térség jövője forog kockán, az euroszkepticizmus legszilárdabb és legcsökönyösebb szószólója. tágra nyílt, de, hála a teremtőnek, mostanában már gyakoribb rajta a zár. Bár nem szabad elfelejteni, hogy lassú víz... Szóval, ilyen csapatot is magával vitt a parlamentbe Richard Sulik. Aki most Európával játszadozik. Amíg gyors ütemben áramlottak az európai uniós pénzek Szlovákiába (ezen belül természetesen azokba az ágazatokba is, amelyeket az SaS emberi irányítanak), Sulik békésen megvolt a nagy európai közösség gondolatával. Most, amikor a térség jövője forog kockán, hirtelenjében az euroszkepticizmus legszilárdabb és legcsökönyösebb szószólója. Olyannyira, hogy még Ján Slota is eljárhatna hozzá magánórákra. Persze, Richard Sulik mostani szerepét is úgy kell kezelni, mint pártja megnevezését. Szabadság - amíg nekem jó, szolidaritás - amíg az én szabadságomnak megfelel. Amíg kapok, addig szabadság és szolidaritás. Viszont amikor már adni kell - akkor elutasítás. Susla Béla
