Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-06 / 231. szám, csütörtök

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 6. www.ujszo.com LOVESZAROK Vezessék be a bankadót 2011 első felében a szlovákiai bankok nyere­sége 79 százalékkal meg­haladta a tavalyi első fél­évi nyereségüket. Míg az emberek elsze­gényednek, látványosan szűkül a középosztály, az államháztartás egyre sú­lyosabb gondokkal küzd, addig a bankok, biztosítók és a pénzintézetek egyre jobban gazdagodnak. Nincs ez így rendjén - különösen a gazdasági vál­ság idején. A Magyar Koalíció Pártja tavaly szeptemberi javasla­ta mindenképpen megala­pozott volt. Akkor a szlovákiai pár­tok közül elsőként javasol­tuk a bankadó bevezetését. Néhány hete maga a pénzügyminiszter jelentet­te be, hogy jövőre esedé­kes a bankadó átültetése a gyakorlatba. De miért késlekedik a kormány a határozott lé­péssel? Ne csak tervezzék, ve­zessék be végre a bankadót! Egyúttal erősítsék meg a pénzügyi állami felügyelet törvényes hatásköreit és el­lenőrzéseinek gyakorisá­gát, hogy a bankok és pénzintézetek ne tudják megnövekedett terheiket indokolatlanul áthárítani az ügyfeleikre. Közbeszéd tárgyává vá­lik a gazdagok köztehervi­selésének megnövelése a válság idején. Miután az egyik leggaz­dagabb amerikai, Warren Buffett felszólította az Egyesült Államok kormá­nyát, hogy a válságra való tekintettel erőteljesebben adóztassa meg jövedelmét, megszólalt 16 francia mil­liárdos: az eddigieknél magasabb közteherviselés­sel segítenének Franciaor­szág egyre romló gazdasá­gi helyzetén. Szlovákiában is megkér­deztek néhány milliomost: mit szólnak ehhez? Tekintettel az újra elmé­lyülő gazdasági válságra, többségében egyetértettek a javaslattal - azzal a felté­tellel, ha látják e lépés ér­telmét. Vagyis ha enyhül az ál­lami intézményekben ta­pasztalható korrupció és bürokrácia. Számunkra érthetetlen, miért nem hozott a kor­mány már hamarabb egyértelmű döntést ebben a kérdésben. Az MKP már egy évvel ezelőtt javasolta az egykul­csos személyi jövedelem- adó módosítását növekvő, lépcsőzetes adókulcsos rendszerre. Aki tehetősebb, annak a válság idején legyen az ed­digieknél magasabb közte­herviselése! A Magyar Koalíció Pártja meggyőződése, hogy az ál­lamháztartás szorult hely­zetében, tekintettel a vár­hatóan elmélyülő gazdasá­gi válságra, ott kell keresni az államháztartás számára új forrásokat, ahol azok megtalálhatók. Ne a nyugdíjasokat, a szociálisan rászorulókat, a fiatal, többgyermekes csa­ládokat, alacsony bérből élőket terheljék meg újra! Farkas Iván, az MKP gazdasági alelnöke A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (SITA-felvétel) SZEMSZÖG Ki politizálja az igazságszolgáltatást? Robert Fico Az utóbbi időben Iveta Radičová miniszterelnök­nek vitt be néhány megrendítő erejű balhorgot és néhány övön alulit is, aki állta az ütéseket és próbálta folytatni azt, ami az or- szágnakjó és a koalíció kiállt mel­lette, így a Smer feje új célpontot szemelt ki, Lucia Žitňanskát, az igazságügyi minisztert, akit azzal vádol, hogy politizálja az igaz­ságszolgáltatást. A 2010-es parlamenti válasz­tás a szlovák igazságszolgáltatást csaknem működésképtelen álla­potában érte. Ezt bizonyította az azóta eltelt tizenöt hónap is. Le­záratlan bűnügyek jogi elégtétel nélkül, csaknem egy éve stagnál a főügyészi poszt betöltése arra ér­demes és felkészült szakember­rel, botrányok sorozata a legfel­sőbb bíróságon, mind-mind azt igazolja, hogy a hatalomnak ez az ága nemjogállamhoz méltó telje­sítményt nyújt. Amikor Lucia Žitňanská elfog­lalta igazságügyi miniszter szé­két, eldöntötte, hogy megrefor­málja az igazságszolgáltatást. A hatalomnak azt az ágát, amely a rendszerváltás óta vár erre. Ázt teszi, amit ígért a választóknak. Ha úgy tetszik, rendszert akar váltani az igazságszolgáltatás­ban is, hogy az igazságszolgálta­tás Szlovákia minden polgárát szolgálja, ne csak egy ügyeletes hatalom érdekeit. Amikor Fico kiszimatolta, hogy mi készül, minden romboló erejét bevetette, hogy a populista falatokra vágyó hívei azt hallják, amit szeremének: Lucia Žitňan­ská politizálja az igazságszolgál­tatást, azt, amit Mečiar mester után ő vitt fel a politizáltság csú­csára. A populista megtévesztés egyik ismert manővere, hogy a politikai ellenlábast azzal kell vádolni, amit Fico és hada végzett 2006-tól2010-ig. A populizmus fegyverének be­vetése a szlovák igazságszolgál­tatás témájában a vakmerőség és politikai kalandorság magasisko­lája. Ha valaki azt állítja, hogy a hatalomnak ez az ága Szlovákiá­ban rendben van, annak se az igazságszolgáltatás küldetésé­ről, se a jogállamiságról nincs fo­galma. Ha pedig van, az még rosszabb. A passzivitás és a jogi folyamatok blokkolása a 2010-es választások után nem maradha­tott változatlan. Apopulista meg­tévesztés és tudatos félrevezetés művészete abban van, hogy Ro­bert Fico azzal vádolja Lucia Žitňanskát, amit ők nem is na­gyon kifinomult módszerekkel négy évig műveltek, a demokrá­cia szikrája nélkül. És most - ami­kor az igazságügy-miniszter az ő módszereik ellenkezőjét akarja érvényesíteni az igazságszolgál­tatásban - a demokráciát látja ve­szélyben Szlovákiában. Az antidemokratikus igazság­szolgáltatás legjellemzőbb pél­dája Maiina Hedvig esete, mely­nek végére 2006. augusztus 25-től nem került pont. Áz igaz­ságszolgáltatás politázálása az, hogy annak három alrendszere azon dolgozott több mint öt évig, hogy az igazság ne derüljön ki. Igaz, a bíróság játékban sem volt, amely természetes jogi folya­matban lezárhatta volna az ügyet, közzétehettevolnaatette- sek és cinkosaik nevét mértékle­tesjogi elégtételkíséretében. Áz igazságszolgáltatás politi­kamentesítésének jó példái az igazságügyi miniszter olyan tö­rekvései, mint átláthatóvá tenni az ügyészségek és bíróságok munkáját, egy ciklusra csökken­teni és rövidíteni a főügyész szol­gálati idejét, a jogsérelmeket el­követők ügyeit vizsgáló szakem­berek véletlenszerű kiválasztása számítógép segítségével. S még egy demokratikus elem, szétvá­lasztani a bírói tanács elnökének és a legfelsőbb bíróság elnökének funkcióját. JóbaMihály SZEMPONT A szolidaritás nem csupán a kapókról szól Amikor a tavalyi parla­menti választások után elfog­lalta a házelnöki széket, nyakra-főre bakizott, far­merben jelent meg komoly megbeszélésen, pénztárcáját és telefonját a külföldi part­nerei előtt simán az asztalra tette, közvetlenül az evőesz­közök mellé. Akkor ezeket a megnyilvá­nulásait zöldfülűségnek mi­nősítették politikailag edzet­tebb személyiségek, de ugyanúgy az etikettet okta­tók vagy kellőképpen isme­rők. De talán inkább lehetne úgy fogalmazni, mindazok, akik nem egyetemen, főisko­lán tanulták az illemet, ha­nem már velük született. A kínos helyzetképeket azonban még jó néhányszor láttuk a pozsonyi törvényho­zó testület vezetőjétől. Akkor is, amikor már leg­alább négy-öt hónapja ült a szlovák parlament elnöki székében. Akkor viszont ma­gabiztosan kommentálta az őt bírálók megjegyzéseit, s bizony erre a hazai politika színpadán már huzamosabb ideje szereplők fel-felkapták a fejüket: lám-lám, a nemrég még csak kezdő Richard hir­telenjében belelendült, nem hagyja, hogy egykönnyen za­varba hozzák, szuverén mó­don vág vissza riporternek, Richard Sulik olyannyi­ra „felfejlődött", hogy most már mini­mum egész Európa róla beszél. politikai partnernek, ellenzé­ki képviselőnek. Aki viszont az efféle reagá­lásait is csak egy kissé fi­gyelmesebben követte, a régi képet látta, és a korábbi stí­lust hallotta. Majd legyintve - és csak finomabb hangne­met megütve - mindössze ennyit jegyzett meg: nem va­ló ez az ember a magasabb szintű, politikába. Vagy még ennél is pontosabban: nem való a színvonalas politika színterére, mert sok esetben felkészületlen, a tárgytól messze távolodik, de ami mindennél aggasztóbb: meg­nyilvánulásai faragatlanok. S mit ad a sors: Richard Sulik olyannyira „felfejlő­dött”, hogy most már mini­mum egész Európa róla be­szél. De a Szabadság és Szoli­daritás (SaS) párt elnöke minden bizonnyal gyakran csuklik, mert mondjuk az amerikai kontinensen is az ő nevét emlegetik. Még a Fehér Házban is. Tény, hogy Richard Sulik a szabadságot és a szolidaritást különös módon értelmezi. Ha szabadság, akkor olyan értelemben, hogy nekem szabad, de nem biztos, hogy a másiknak hasonló helyzet­ben megkívánom - és főleg respektálom. Ha meg szolidaritás - hogy pártja megnevezésének má­sik kulcsszavát is górcső alá vegyük -, akkor igen, velem szemben legyenek szolidári­sak, de hogy én miképpen vi- szonzom, az az én szabadsá­gomon múlik. Bizony, nem rossz pártmegnevezés. Az Iveta Radičová vezette négy(6)párti kormánykoalí­ció tulajdonképpen megala­kulása óta őrlődik. Sulik „gyorspártja” ennek az agóniának a főcinkosa. Mert gondoljunk csak egy pillanatra a szuverének szu­verénjére, Igor Matovičra, aki nem sokkal a kormány- alakítás után úgy döntött, ő majd vigyázzba állítja az egész koalíciós gárdát! Mit neki Mikuláš Dzurin- da, Ivan Mikloš, Ján Figeľ, Pavol Hrušovský, Bugár Bé­la?! Ö majd megmutatja... Az­tán nem mutatott meg sem­mit! Igaz ugyan, hogy a szája egy ideig nap mint nap kapu­Most, amikor a térség jövője forog kockán, az euroszkepticizmus leg­szilárdabb és legcsökö­nyösebb szószólója. tágra nyílt, de, hála a terem­tőnek, mostanában már gya­koribb rajta a zár. Bár nem szabad elfelejteni, hogy lassú víz... Szóval, ilyen csapatot is magával vitt a parlamentbe Richard Sulik. Aki most Európával ját­szadozik. Amíg gyors ütemben áram­lottak az európai uniós pén­zek Szlovákiába (ezen belül természetesen azokba az ágazatokba is, amelyeket az SaS emberi irányítanak), Su­lik békésen megvolt a nagy európai közösség gondolatá­val. Most, amikor a térség jövő­je forog kockán, hirtelenjé­ben az euroszkepticizmus legszilárdabb és legcsökö­nyösebb szószólója. Olyannyira, hogy még Ján Slota is eljárhatna hozzá ma­gánórákra. Persze, Richard Sulik mos­tani szerepét is úgy kell ke­zelni, mint pártja megneve­zését. Szabadság - amíg nekem jó, szolidaritás - amíg az én szabadságomnak megfelel. Amíg kapok, addig szabad­ság és szolidaritás. Viszont amikor már adni kell - akkor elutasítás. Susla Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom