Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-03 / 204. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. SZEPTEMBER 3. SZTÁRVILÁG 17 • • Ö tvenkét éve van a színészi pályán. Készített-e leltárt a pályájáról? Lehet, hogy a kollegáknál ez szokás, de én soha nem csináltam ilyet. Az az igazság, hogy a kezdetekre már nem is nagyon emlékszem. Ami elmúlt, azzal pedig már nem érdemes foglalkozni. Néha azért eszembe jutnak érdekes dolgok, amelyeket rögtön be is jegyzek a naplómba. Mikor volt könnyebb a pályakezdő színésznek, az ön idejében vagy most? Érdekes és nehéz kérdés, erre nem is tudok hirtelen válaszolni. De gondolom, ami akkoriban köny- nyebb volt, az most nehezebb, és talán fordítva is igaz ez. Ragaszkodás és szenvedélyes szeretet kell, hogy az ember lényegében el tudja adni magát egy-egy szerepre. Véleményem szerint Magyarországon kevés a tehetséges fiatal színész. Ennek mi lehet az oka? Talán az, hogy nem minden esetben az lesz színész, aki színész akar lenni. A Színművészeti Főiskola elvégzése után a diploma gyakran a fiók mélyére kerül, és az addig tanultak feledésbe merülnek. Elég, ha csak a rengeteg felkapott szappanoperára és az azokban szereplőkre gondolunk. Emiatt lettek kitalálva a castin- gok, szereplőválogatások is? Hülyeség! A komoly rendezők már mind előre tudják, hogy kit szerződtetnek egy-egy szerepre. Véleményem szerint ezekre a bohóckodásokra semmi szükség. Arról nem is beszélve, hogy a neves színészeknek megalázó, hogy a castingbizottságban ülő huszonéves „szakemberek” döntik el látszólag a szerepek sorsát. Ön miért lett színész? Fogalmam sincs. Valahogy mindig úgy alakult a sorsom, hogy egyre közelebb kerültem a színészi pályához. Táncosként a színpad adott volt, és valahogyan „áttáncoltam”. A színészi véna bennem rejtőzött. Hajdanán azonban tanár akartam lenni. A focival is aránylag sokáig kacérkodott. A kőbányai focicsapatnál igazolt játékos voltam. Alkatomnak köszönhetően szélsőt játszottam, és a csapatnak én voltam a leggyorsabb játékosa. Amire pedig igazán büszke vagyok: sok gólt szereztem. A színészválogatottnak is tagja volt. Ez nekünk, színészeknek igazi felüdülés volt. Imádtunk a szabadidőnkben focizni és utána fröccsözni. Gondolom, a kedves olvasók is emlékeznek a meccsekre, amikor minden év májusában megmérkőztünk az újságírók csapatával. Ilyenkor mintegy százezer néző volt kint az akkori Népstadionban. Igazi népünnepély volt. Csak egy baj volt: a toliforgatók általában elpáholtak minket. Nagy szenvedélye a vadászat, ennyire nem szereti az állatokat? Tévedés! Minden vadász imádja az állatokat. Az egy teljesen más dolog, hogy úgymond gyilkolunk is. Amikor előttünk áll a vad, akkor már nem tudjuk őket sajnálni. » Névjegy: Bodrogi Gyula ■ Született: 1934. ápr. 15. ■ Születési hely: Budapest Pályáját néptáncosként kezdte, 1951-1954 között a SZOT együttes szólótáncosa volt. 1954-ben a Színház- és Film- művészeti Főiskola hallgatója lett, 1958-ban szerzett diplomát. 1958-1982 között a József Attila Színház tagja volt. 1975 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1982-2001 között a Vidám Színpad művészeti igazgatója és rendezője, 2002-ben a Vidám Színpad örökös tagjává választották. 2002-től szabadfoglalkozású. 2003-tól a Nemzeti Színház művésze. Emlékezetes alakítást nyújtott a Szókimondó asszonyság, az Imádok férjhez menni, az Egy szerelem három éjszakája, A kaktusz virága, a Koldusopera, a Szomorú vasárnap, a Charley nénje, a Kabaré című darabokban. Moziban 1957-ben tűnt fel a Külvárosi legenda című, Máriássy Félix rendezte filmben. Emlékezetes filmje volt a Házasságból elégséges (1961), a Hattyúdal (1963), a Húsz óra (1965), a Tanulmány a nőkről (1967), a Fuss, hogy utolérjenek! (1972), a Szépek és bolondok (1976), a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (1980). ■ Díjak: Jászai Mari-díj (1962, 1967), Érdemes művész (1973), Kiváló művész (1983), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2004), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje / polgári tagozat/ (2004), Kossuth- díj (2005), A Nemzet Színésze (2007), Pepita Díj (2008) Bele is pusztulnék a pihenésbe „Boldogan mondhatom, hogy nagyon jól érzem magam. Évente egyszer mindig elmegyek a dokihoz, egy általános állapotfelmérésre. Az orvosom mindig azt mondja a vizsgálati eredmények ismeretében, hogy véleménye szerint akár két hetet is letagadhatok a koromból” - válaszolja nagy megelégedéssel a hogylétét firtató kérdésre Bodrogi Gyula, a 77 éves népszerű művész. A Nemzet Színészével beszélgettünk. V Ági rögtön elkiáltotta magát: „ Gyulusom, Gyalusom, gyorsan, gyorsan lőj már, mert elmegy!” Erre van egy példám is. Feleségem, Voith Ági mindig azért ostorozott, hogy vadászok, sőt gyilkosnak is nevezett. Egyszer ő is eljött velem egy vadászatra. Üldögéltünk a vadlesen, csendben várakozva, mellettünk a puska készenlétben. Egy szép szarvas sétált ki a tisztásra, kb. 100-150 méterre lehetett tőlünk. Amikor megpillantottuk, Ági rögtön elkiáltotta magát: „Gyulusom, Gyulusom, gyorsan, gyorsan lőj már, mert elmegy!” Néhány nappal később finom ebédet készítettem belőle... Voith Ági még valóban a felesége? Igen, persze, csak éppen külön élünk már húsz éve. Neki is van barátja, nekem pedig barátnőm. Miért nem válnak el? Az nagyon macerás lenne. Egyikünk sem szeretné az osztozkodást. Kapcsolatunk nagyon jó. Hétvégéken általában együtt is ebédelünk. Arról nem is beszélve, hogy több darabban is együtt játszunk. Törőcsik Marit annak idején Voith Ági miatt hagyta el? Milyen jó, hogy akkoriban még nem léteztek pletykalapok! Az akkori híresztelésekkel ellentétben Ági nem csábított el a Maritól. Törőcsik Marival 1956 decemberében ismerkedtem meg. Ez a kapcsolat 1964-ig tartott, és mámoros boldogságban éltünk. Aztán jött A Kaktusz virága című darab, ahol megismerkedtem a fiatal Voith Ágival, és egymásba szerettünk. Egy közös gyermekünk van, Ádám. Családi körben telt a nyári szabadsága? Maga viccel? Szabadság? Bele is pusztulnék a valódi pihenésbe. Nyáron is aránylag sokat játszottam szabadtéri előadásokon, és több kisebb felkérésem is volt. Ezekre a munkákra én soha nem tudok nemet mondani. Igaz, a balatoni, családi nyaralónkban is töltöttük néhány napot, ugyanis ott én vagyok a kertész. Imádom a szép kertet és a virágokat. Ugyanakkor a fűnyírás nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Ezt a munkát mindig másra hagyom. Mert a fűnyíróhoz nincs jogosítványom, a telekszomszédunk pedig közlekedési rendőr... Miért nem tud valódi nyugdíjas lenni a Nemzet Színésze? A kérdésében a válaszom lényege is benne van. Azért mert a Nemzet Színésze vagyok. Nem tudom magamat úgy elképzelni, hogy egész nap otthon vagyok, és várom a postást, hogy mikor hozza végre a nyugdíjamat. Számomra az este 19 óra az életem motorja. Ez az az időpont, amikor a színházi előadások kezdődnek, és az ügyelő a színpadra szólítja a szereplőket: „utolsó figyelmeztetés, kérem a színpadra Bodrogi Gyulát”. Számomra a színház és a színészi munka olyan, mint a kábítószer. Függő vagyok, de az én „betegségemet” tapssal jutalmazzák. Ami mindennél többet ér! Albert József
