Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-28 / 224. szám, szerda

12 Régió-szülőföld UJSZO 2011. SZEPTEMBER 28. www.ujszo.com A járókelők megcsodálják Fonott babakocsi Ipolyság utcáin FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. Egy kézzel font, a múlt század első felében hasz­nált alkalmatosságot idéző, egyedi babakocsi látható né­hány hete Ipolyság utcáin. A helyi evangélikus lelkész kislányának születésekor kapta ajándékba egy ügyes kezű gyü­lekezeti tagtól a különleges ko­csit. A lelkésznő, aki tíz éve áll a 350 fős ipolysági evangélikus gyülekezet élén, elmondta, az utcán állandóan megállítják, megcsodálják a babakocsit A gyülekezet kosárfonó szakkörének tagja, Terézia Kysel’ová nyugdíjas pedagógus készítette a locsit egy, a világ­hálóról letöltött fotó alapján, közel három kilogrammnyi ro- tangpálmából, naponta öt-hat órán át is dolgozott rajta. A legnagyobb gondot a kupola megformálása jelentette. Ha véletlenül elhibázta a fonást, vissza kellett fejteni, és újra­kezdeni a munkát. Komoly fi­zikai erő is kellett a vastagabb szálak meghajlításához. A ke­retet egy régi babakocsiból ala­kította Id a lelkésznő félje. Nem volt könnyű egy ilyen szerke­zetre rálelni, egy falusi padlá­son rejtőzött. Rotangpálmából készült babakocsi (A szerző felvétele) Egy épületbe költöztették az alapiskolát az óvodával, hogy megmentsék mindkét intézményt Iskola a határon - a megmaradásért küzdenek Pózba. Döntő lépésre szánta el magát az ér­sekújvári járásbeli Pózba önkormányzata az iskola és az óvoda megmaradásáért. SZÁZ ILDIKÓ A helyi alapiskola földszinti helyiségeibe költözött az óvo­da, a felújított termeket szer­dán adták át a két intézmény pedagógusai, az önkormányza­ti képviselők és a szülők jelen­létében. Mindössze három elsős A helyi magyar tanintéz­mény egyfajta gyűjtőiskolának számít a környékbeli települé­seken - Besén, Baracskán, Fel- sőpélen, Töhölben - élő ma­gyar gyerekek számára, bár a két utóbbi faluból nem érkezik már gyerek. Pozbán 2006-ban még hat­vanhárom tanuló járt a magyar alapiskolába, közülük tíz elsős. Szabó Andrea iskolaigazgató­tól megtudtuk, most 27 tanuló­juk van, tíz az alsó, tizenhét a felső tagozaton, és csupán há­rom elsős. Az Illyés Közalapít­ványnak, a Határon Túli Ma­gyarok Hivatalának, az oktatá­Az óvodások kultúrműsorral kedveskedtek az átadási ün­nepségen (A szerző felvétele) si tárcának, a kormányhivatal­nak, a Videó Alapítványnak és a magyarországi Veresegyház önkormányzatának köszönhe­tően korszerű iskolabusza van Pozbának. Beséről és Baracská- ról hét gyereket szállít be na­ponta a faluba. „Tanulóink összevont alsó tagozaton ta­nulnak, van egy 5. osztályunk, továbbá összevont 6-7. és 8-9. évfolyamunk. Jövőre három el­sőst várunk, ha minden jól ala­kul, egy gyerek jön Beséről, kettő Pozbáról” - tudtuk meg Szabó Andrea igazgatótól. Azok a pozbai szülők, akik a szlovák iskolát választják, Faj­kürtre, Lévára, vagy Érsekúj­várba viszik a gyerekeiket, de akadnak olyan magyar szülők is, akik a járási székhelyen dol­goznak, emiatt járatják a gye­rekeiket a városi iskolákba. Kevés gyerek születik Valent Aranka, Pózba pol­gármestere elmondta, az alap­iskola földszinti helyiségeit alig három hét alatt sikerült rendbe hozniuk, nagy segítségükre voltak ebben az óvoda pedagó­gusai, a szülők, a közmunkások és a kivitelező. „Szép, tágas közös étkezője van az alapiskolának és az óvodának. Az óvoda átköltöz­tetésével gazdaságosabbá tud­juk tenni mindkét intézmény működését. Sajnos még így is komoly anyagi gondokkal küz­dünk, nem kizárt, hogy hitelt leszünk kénytelenek felvenni a szükséges kiadások fedezésé­re” - egészítette ki az elmon­dottakat Valent Aranka. A pol­gármester azonban azt is hoz­zátette, évente alig 3-4 gyerek születik Pozbán, az újabban beköltöző családok egy része inkább a szlovák iskolát vá­lasztja. A legtöbb szülő magyar ugyan, de már ők is szlovák is­kolába jártak, és a gyerekeiket inkább utaztatják a szlovák is­kolába. Ünnep és aggodalom „Voltak erős évek, amikor negyvennél- több óvodásuk volt, idén tizenkét gyerek láto­gatja az intézményt” - vezetett körbe az óvodában Demény Éva igazgató. Az óvoda és az alapiskola is szorosan együttműködik a helyi refor­mátus egyházzal. Az iskola készséggel befo­gadta az óvodát, a tágas épü­letben a jelenlegi gyereklét­szám mellett kényelmesen el­fér a két kis létszámú, mégis önálló igazgatású intézmény. Ma még nem lehet tudni, mi lesz néhány év múlva a pozbai magyar alapiskolával. Lesz-e magyar gyerek a faluban, akit szeptemberben ide hoznak a szülei? Ünnepi volt a hangulat, és kedves az óvodások műsora a megnyitón, ám a jelenlévők arcáról leolvasható volt az ag­godalom. Ott áll az ügyelői pulton a saját maga számára megfogalmazott figyelmeztetés: A szövegkönyvből ügyelj, ne emlékezetből! A színpadon nem eszünk, nem fütyörészünk V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Az utóbbi, közel 15 évben a Jókai Színház va­lamennyi műsorfüzetén olvas­hatjuk a nevét. Ügyelő: Nagy László. De mire is kell ügyelnie egy ügyelőnek? „Az előadás zavartalan menetére, hogy az adott pillanatban minden és mindenki a helyén legyen” - foglalja össze a lényeget. Segédszínészként, stúdiós­ként került a Jókai Színházhoz még 1995-ben, az elkövetkező években Budapesten és Po­zsonyban is többször felvételi­zett a színművészeti főiskolára, sikertelenül. Ma már nem bán­ja, mint mondja, valószínűleg nem lett volna belőle nagyon jó színész. Álma viszont, hogy színházban dolgozzon, hogy tagja legyen a társulatnak, így is teljesült. Az ügyelői munka mellett kisebb szerepekben színpadra lép, szabadidejében az őrsújfalui ÉS?! Színházban játszik, állandó tagja az Ahogy esik, úgy puffan improvizációs show-nak, és diákszínjátszó csoportokkal is foglalkozik. Mint mondja, amikor egy kis szabadideje van, az is a szín- házcsinálásról szól. Az első alapszabály A színpadon nem eszünk, és nem fütyörészünk. „Ez volt az első alapszabály, amit stúdiós­ként az akkori ügyelőtől, Lu­kács Ferenctől megtanultam és ügyelőként én is megkövetelek mindenkitől - meséli. - Mind­két tiltás eredete régmúlt idők­ben keresendő, az evésre vo­natkozó azért született, hogy elejét vegyék a rágcsálók el­szaporodásának. A másikra két magyarázat is létezik: egyrészt babonából, hogy sikeres legyen az előadás, ne fütyüljék ki. Á másik praktikus ok: régen a zsinórpadláson dolgozó tech­nikusok, akik a díszletelemeket fel-le mozgatták, füttyjelekkel kommunikáltak egymással, és az összevissza fütyörészés megzavarhatta volna őket. Ez ma már ugyan nem aktuális, és rágcsálóktól se kell tartani, vi­szont továbbra is megtiszteljük Thália oltárát azzal, hogy a színpadon nem eszünk, nem fütyülünk.” Hasznosítja műszaki ismereteit is Nagy László a véletlennek köszönhetően lett ügyelő. Lu­kács Ferenc évad közben hagy­ta ott a színházat, és kényszer- megoldásként a színészek sor-_ ra látták el az ügyelői feladatot, köztük László is. „Az évad vége felé Németh Ica akkori megbí­zott igazgató ajánlotta fel, le­gyek főállású ügyelő, én pedig igent mondtam - emlékezik vissza. - Mivel ezt a mestersé­get sehol nem tanítják, a gya­korlatban kellett sok mindenre ráéreznem. Sokat köszönhetek Krizsmanek Imrének, aki a Ma­tesz legendás ügyelője volt, és még nyugdíjasként is rendsze­resen bejárt a színházba. Vele gyakran elbeszélgettem, taná­csokkal látott el. A kezdetek­ben két tűz között éreztem ma­gam, elég nehezen tudtam ke­zelni, hogy színpadon színész­társ vagyok, míg az ügyelői pult mögött utasításokat adok a többieknek.” László ügyelő­ként jól tudja hasznosítani az ipari középiskolában műszaki rajzból szerzett ismereteit, szövegkönyvébe mindig pon­tosan felvázolja a színpadké­pet, a kellékek elrendezését, a mozgásokat a színpadon. ,„Ál­talában két szövegkönyvet ’fo­gyasztok el’, a második már le­tisztázott változat. Ide jegyzem fel, kit mikor kell szólítanom a színpadra, mikor kell valami­lyen hang- vagy fényeffektust indítani, a műszakiak, a kellé­kes és az öltöztetők számára szóló hívásokat stb. Az ügyelői pult a színpad rendezői jobb oldalán, a takarásban áll, innen kísérem figyelemmel a színpa­don történteket. Az idei évad­tól monitor is segíti munkámat, most már nemcsak a hallottak­ra támaszkodhatok, hanem a monitornak köszönhetően vé­gig látom is majd az előadást.” Mindig mindenkit szólítani kell! Persze az elmúlt másfél évti­zed alatt munkája kapcsán akadtak váratlan, kínos jelene­tek is. Két tanulságot is leszűrt belőlük: bármilyen hosszú ide­je is megy egy előadás, nem ügyel emlékezetből, rutinból, illetve azt a kollégát is színpad­ra szólítja, aki ott áll mellette. „Ez utóbbit egy szenei tájelő­adás során fogadtam meg. Németh Pistát kellett volna színpadra szólítanom, de mivel Ezt a mesterséget sehol nem tanítják, a gyakorlatban kellett sok mindenre ráéreznem (Képarchívum) ott ült mellettem, nem mond­tam be a nevét. Igen ám, de Ropog Józsi bácsi hozzá volt szokva, hogy akkor kezdjen öl­tözni, amikor Némethet szólít­ja az ügyelő. És mivel nem hal­lotta Pista nevét, nyugodtan várakozott az öltözőben. Csak akkor kapott észbe, amikor már őt szólítottam, ám mire felöltözött, és odaért a szín­padra, bizony volt néhány iz­zasztó percük az épp színpa­don lévőknek. Akkor megfo­gadtam, a kialakult ügyelői hí­vásrend szerint mindig min­denkit szólítok, még ha ott lá­tom magam körül a művé­szeket, akkor is.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom