Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-27 / 223. szám, kedd
SzÍNFOLK 21 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 27. A mezőgazdaságban dolgozó nők helyzete a rendszerváltás előtt és után egy szlovákiai faluban Asszonyi sorsok I. A nők társadalmi helyzetével, családban betöltött szerepével csak a 20. század második felében, a hetvenes évektől kezdtek el foglalkozni. K1CS1NP1 ENIKŐ A klasszikus történetírásban nem jelentek meg nőtörténeti kutatások. A néprajzban is csupán a szokáskutatással kapcsolatban találunk leírásokat, főleg a házasságkötés és a gyermekszületés területén. Egy-egy úttörő munkától eltekintve ez a kérdés nagyrészt rejtve maradt az életmóddal, gazdálkodással, folklórral foglalkozó résztémákban. Ennek az is oka, hogy a magyar néprajz a népi kultúra társadalmi tagozottságát elég későn vette tudomásul. Csak a módszeres, helyszíni gyűjtésen alapuló társadalom-néprajzi vizsgálatok, elsősorban Fél Edit és Kresz Mária kutatásai tárták fel ä nők közösségen belüli helyzetét, viszonyait. Tömeges munkába állás A nők tömeges munkába állása az 1940-es évek végétől a társadalomra erőszakolt folyamat volt. A volt Csehszlovákiában (a mai Szlovákia déli részén) a nők a háború után kezdetben a mezőgazdaságban, később fokozatosan, egyre többen a könnyűiparban helyezkedtek el. A könnyűiparban eleinte tömegesen, szakképzeden munkaerőként alkalmazták őket, később betanított munkásként. A nők foglalkoztatottságának aránya és minősége a II. világháború végétől nagy változáson ment át. Az Európai Unióhoz való csadakozás után ez a tendencia tovább erősödött, mivel az EU szabályai a nők egyenlő munkaerő-piaci helyzetét deklarálják. Az 1948-as választások után a mezőgazdaság lényegesen megváltozott, az érvényes jogszabályok értelmében a földeket elvették tulajdonosaiktól. A 46/1948 törvény alapján az 50 ha feletti földterületet kötelezően át kellett adni az államnak. 1950-ben Csehszlovákiában már 400 JRD Jednotné roľnícke družstvo (EFSZ - Egységes Földműves Szövetkezet) volt, két év múlva pedig a 7767 termelőszövetkezet a szántóterületek 36%-át művelte meg az országban. A szövetkezetek megalakulásával, főleg a gépesítéssel fokozatosan munkaerőfölösleg alakult ki. Ez a feleslegessé vált réteg az iparban talált megélhetést. A vidéki asszonyok nagy része a mezőgazdaságban dolgozott. 1989-ben, a rendszerváltás után, amikor a földek visszakerültek magántulajdonba újra megindult a magángazdálkodás. A földtulajdonosok többsége azonban inkább bérbe adta a földjét a szövetkezeteknek vagy más gazdasági társaságoknak. Csehszlovákiában a kárpótlási törvényt 1991 májusában fogadták el, amely az 1948. február 25. és 1990. január 1. között államosított mezőgazdasági föld és egyéb tulajdonok visszaadásáról rendelkezett. A maximálisan visszaigényelhető földterületet 150 hektárban állapították meg. A telekkönyvekben a szövetkezeti földek a szocializmus alatt is a volt tulajdonosok nevén szerepeltek. így, miután megszülettek a restitúcióról szóló törvények, viszonylag egyszerű volt visszajuttatni a földeket a régi tulajdonosoknak. Magángazdáknál - kilátástalan helyzetben A magánszektor keletkezésével megváltoztak a dolgozóval/ alkalmazottal szembeni elvárások, megnövekedett a munkateljesítmény igénye, nagyobb lett a munkahelyi megterhelt- ség, kevesebb lett a szabad idő. A mezőgazdaságban dolgozó nők nagy része munkalehetőség hiányában a magángazdáknál kényszerült dolgozni, de így már nem volt állandó munkájuk. Sok esetben nem is beszélhetünk bejelentett munkáról. Ha mégis, főleg idénymunkákra korlátozódott ez a munka. A kilencvenes évek után még kilátástalanabb helyzetbe kerültek, sok magángazda tönkrement a gazdasági válság következtében. Újabb munkalehetőségeket kellett keresni, ami vagy bedolgozást jelentett (pl. cipők varrása), vagy ügynökség által közvetített időszakos gyári munkát, ami fárasztó utazással járt. Sokan Magyarországon találtak munkát, ahova autóbuszokon szállították a nőket, de idővel ez is megszűnt. Gazdálkodás Nagysallóban Vizsgálatom helyszíne Nagy- salló. A háború előtt a falu lakosságának fő megélhetési forrása a mezőgazdaság volt. A hagyományos paraszti életvitel és a termelés hagyományos módja a szövetkezetek létrehozása következtében válságba került. A korábbi időkben egy- egy település és a településhez tartozó mezőgazdasági terület az ott élőknek általában folyamatos munkát, megélhetést biztosított. A nők nagy része is beállt és dolgozott a szövetkezetben, kevesen maradtak otthon háztartásbelinek. Sok nő évtizedeken át a legnehezebb ágazatban, az állattenyésztésben dolgozott mint fejő és etető. Itt lehetett a legtöbbet keresni, ami különösen fontos szempont volt a nehéz családi körülmények között sokat vállaló feleségeknek. De az állatgondozás azért is megfelelt a nőknek, mert amellett napközben, a kora reggeli és esti etetések közötti időben otthon tudtak lenni, s a házi és a család körüli munkákat, a gyerek felügyeletét is el tudták látni. Nagysallóban a kedvező feltételeknek köszönhetően erőteljes mezőgazdasági tevékenység folyt. A második világháború előtt főleg gabonatermesztéssel foglalkoztak, valamint zabot és kukoricát is termesztettek. A háború előtt a cukorrépa termesztése is beindult. Nagy jelentősége volt a takarmánynövények termesztésének is, erről tanúskodik a falu határában elterülő földek megnevezése, „lóherések”. Állattenyésztés terén a kevésbé jelentős szarvasmarha-tenyésztés mellett jelentős volt a lótenyésztés, főleg a katonaságnak adták el a lovakat. A kollektivizáció nagy változást hozott a mezőgazdaságban. Az elsők között alakult meg a JRD, előtte a földműves gépállomás 1947. május 29- én, 116 taggal. Erre azért volt szükség, mert az ide telepített 321 földművesnek nem volt elegendő gazdasági felszerelése, sem kellő állatállománya. 1949. május 20-án, 31 taggal és 762 ha földterülettel megalakították a Haladás EFSZ-t. A gépállomást 1949. július 26- án csatolták hozzá. Az akkor még külön álló Kissallóban 1950. augusztus 30-án alakult meg a Kalász EFSZ. Később a hölvényivel egyesült. Mivel a három falut összevonták, Nagysallóban két szövetkezet működött. A hetvenes években a kisebb szomszédos falvak szövetkezeteit a két nagysal- lóihoz csatolták. A Kissallóhoz közel eső Barsendréd (Ondre- jonce) és Fakóvezekény (Plavé Vozkany) szövetkezete a Kalász EFSZ-t bővítette, Cseke (Čaka) és Málas (Málaš) a Haladás EFSZ részévé vált. Jelenleg csak a Haladás EFSZ utódja létezik Nagysallói telephellyel. Részben megvásárolta a Kalász EFSZ és a szomszédos, szintén tönkrement sárói (Šárovce) szövetkezet földjeit. Virágzó növénytermesztés Vidékünkön a növénytermesztés a mezőgazdaság leg- elteijedtebb ága. A faluban és a szövetkezetben élelmiszernövényeket, ipari növényeket és takarmánynövényeket is termesztenek. Élelmiszemövé- nyekből a legjelentősebb a búza és a kukorica. A szövetkezet a kommunista rendszerben főleg vetőmag-kukoricát termesztett, amit télen szárítottak is. A jó minőségű vetőmagot exportra termesztették. Jelentős volt a burgonyatermesztés. Mivel nagy területeken dohányt termesztett a szövetkezet, voltak szárítói is. A zöldségtermesztést a szövetkezet a kilencvenes évek végén állította le. Sajnos a szövetkezeti asszonyok főleg itt dolgoztak. A gyümölcstermesztés nem teijedt el, csak a szőlőtermesztés volt jelentős, a szövetkezet 20 hektáron termesztett szőlőt, amit a kilencvenes évek végén szintén beszántottak. Ipari növények - cukorrépa, repce, dohány - termesztésével a hatvanas években kezdett el foglalkozni a szövetkezet. A dohánytermesztésben 50 asszony dolgozott. Jelentős volt még a lóhere- mag-termesztése, amelyet főleg Csehországba, a katonaságnak szállítottak minisztériumi rendelet alapján. Az állattenyésztés végett jelentős volt a takarmánynövények termesztése is, főleg a lóhere, a kukorica és a napraforgó. Az állattenyésztés a mezőgazdaság másik ága. A szövetkezetben főleg szarvasmarhát és sertést tenyésztettek. Három asszony élete Három asszony élettörténetén keresztül mutatom be a vidéken élő nők helyzetét. A nők kiválasztásában fontos szerepet kapott, hogy a valamikori jéerdében dolgoztak. Több asz- szonyt meghallgattam, különböző korosztályok képviselőit. Mivel a mezőgazdasági munka lényegében nem változott, ezért választottam ki ezt a három nőt. Ők hárman három korosztályt képviselnek. G. néni egész életében a jéerdében dolgozott. Szinte gyermekkorában kezdte el a munkát és innen is ment nyugdíjba, _ már a rendszerváltás után. Ő képviseli a 70-80 évesek korosztályát, akik a kollektivizálás idején már éltek, és ott voltak a szövetkezetek megalakulásánál. K. az 50-60-as korosztály képviselője. Első munkahelye nem a szövetkezet volt, de házassága révén falura került, ahol más lehetőség nem akadt. A társadalmi változások, a munkahelyi leépítések következményeként munka nélkül maradt. M. a 35-45-ös korosztály képviselője, aki már a rendszerváltás után kényszerült a mezőgazdaságban dolgozni magánvállalkozóknál. A leépítések őt érintették a legjobban. Fiatal családanyaként, szakképesítés nélkül kénytelen mindennemű munkát elvállalni, hogy eltartsa családját.
