Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-20 / 194. szám, szombat
SZALON 2011. augusztus 20., szombat 5. évfolyam, 33. szám Tökéletes történet, tökéletes képi világ: a felületi „medializált" boldogsággal szemben a mély érzelmek a zenében maradnak, és a táncban... Orpheusz, a vőlegény (Kép: Akademie Schloss Solitude/Frank Kleinbach) A stuttgarti Solitude kastély a házasságkötési idényben péntektől vasárnapig a menyasszonylés vőlegény-) fotózás hagyományos kulisszája. A barokk lépcsőzet ritmusa szerint alákúszó uszály vagy az árnyékolás optikai csodáit kirajzoló boltíves porticusok mind megannyi „művészi” ábrázolási lehetőséget biztosítanak a sokat próbált fotósoknak. CSEHY ZOLTÁN Alapszinten erre a menyasszony-vőlegény feelingre építették szabadtéri Gluck-rende- zésüket Hiroko Tanahashi és Max Schumacher. A sztáresküvő és főként annak dokumentálása ügyesen képezte le a téma -rendező viszonyt is: hiszen a nagy életesemények hétköznapi rendezője nem pusztán a vaksors, hanem korunk arbiter ele- gantiarama, az azt rögzítő videós vagy fotós is. Az opera főszereplőinek, illetve azok (egy-egy balett-táncos beiktatásával) megduplázott karaktereinek megnyilvánulásait folyamatosan egy háromtagú kamerázó team (a kábelek gombolyítására fokozottan ügyelő modern Pár- kák?) rögzítette: a beállítás hagyományos látványvilágot demonstráló ironikus statikussága így kerülhetett szembe a váratlan tragédia (Eurüdiké halála) megstilizált médiaszenzációjával. A zene, ének, tánc hagyományos elementumai mellé a kastélyfalra vetített képek, illetve a színpad határtalanításának (a darab egy része a lépcsőn vagy a teraszon játszódott) technikája is felsorakozott. Orfeo (Orpheusz) mítosza azonban több más szempontból is kiaknázható: a téma feldolgozásainak számbavételével egy kerek operatörténet is elmesélhető (az első teljesen fennmaradt opera, Peri Eurydice című műve, az első igazán jelentős opera Monteverdi Orfeója, az első operett Offenbach Orpheusz az alvilágban című darabja, a legutóbbi Orfeo-opera Philip Glass műve stb.), a mítosz értelmezéstörténetének áttekintése pedig köteteket tesz ki. Test és lélek elszakíthatatlansága, a szerelmi vágy egységében feloldódó én, Rilke szavával élve a lélek támamélyébe való analitikus leszállás, a szerelmi vágy isten- közelisége - mind-mind hozzátartozik az értelmezéshez, melyek sora a modem világ mítoszmagyarázataival (pszichedelikus vízió, cybertér-konst- rukciók stb.) tetszés szerint bővíthető. Raneri de Calzabigi drámája belül játszódik: a pokolra szállás, az alvilági út elsősorban lélekháborgás és „pszichoanalitikus” tragédia. A barokk allegorizmus kedvelte ezt az elméletibb eltolódást, ez Zrínyi zseniális Orpheusz-versein is remekül látszik. Ráadásul a motívumok (férfi, nő, gálád kígyó, halál, kiűzetés a szerelmi paradicsomból) a keresztény allego- rizmust is szinte gerjesztik. A folyamatosan előadott darab két harmadában Eurüdiké (Eurydice, Euridice) pusztán vágy, Orpheusz érzéki vágya marad, a lélek (és a test) sóvárgása, nosztalgikus vágya az elveszett szerelmi paradicsomba. Az aradi születésű kontratenor, Valér Bama-Sabadus kifinomult, hiteles hangja uralja a darabot. A meditativ játékot a kórus és Amor (Maria Bernius) teszik többszemélyessé. Eurüdiké (Sarah Wegener) megjelenése és ki- szabadulása az ámylét transzcendens nyugalmából hasonlóképpen felpörgeti az eseményeket: a drámai izzás ugyan a tragédia megismétlődéséhez vezet (Orpheusz az alvilági tiltás ellenére hátrapillant), de a korabeli barokk operaideál (és főként az alkalmiságból fakadó „triviális” allegorizmus - a darab konkrét esküvői, a hitvesi hűséget hangsúlyozó példázatnak készült) ragaszkodik a happy endhez. Amor tehát a híres Che faro sen- za Euridice-ária után visszaadja az imádott nőt, és helyreáll az aranykori boldogság. Orpheusz vágyakozása és gyásza ebben a konstellációban néhány pillanatra úgy tűnik, mintha egy esküvőn kialakult összezördülés vagy világra kerül sötét titok miatt történne, mintha a látványos megbocsátás öntudattalanul megelőlegző gesztusa lenne. Eurüdiké az elíziumi mezők árny-boldogságából visszatér a testi-lelki, emberi boldogság paradicsomába. Ez a visszatérés újabb rögzítendő és megstilizálandó médiaszenzáció. Tökéletes történet, tökéletes befejezés, tökéletes képi világ: a felületi „medializált” boldogsággal szemben a mély érzelmek a zenében maradnak, és a táncban, melyet Nina Kurzeja koreogra- fált, Erik Reisinger és Alexandra Brenk keltett életre. A megkettőzött én technikája rendkívül intenzív feszültséggócokat tudott teremteni. Orpheusz és táncos mása az egyik dramaturgiai- lag kiélezett jelenetben szinte Janus-arcként jelenik meg: az idő istenének megidézése, a múltba és a jövőbe egyaránt tekintő jelen ilyen ábrázolása kiemeli a történet időtlenségét. A kastélykulissza mellett részben átlátszó fehér vászonnal bevont, részben bevonatlan kockák (hol tetszőlegesen, hol szabályosan elrendezve) jelképezik az ima- ginárius vagy mitológiai tereket és a köztük való mozgást. A darab végén, a fináléhoz (és a közös fényképezkedéshez) a darab főszereplői a közönségből választanak egy Orpeuszt és egy Eurüdikét - a mítosz tehát nyitott, a „csoda” megismételhető, ön is lehet sztár, bárki beléphet, akárcsak egy párkapcsolatban. A stuttgarti filharmonikusokat és kamarakórust három estén át Frieder Bernius vezényelte. A jelmezeket Sonja Füsti tervezte. A darab bemutatását az Akademie Schloss Solitude szervezte Bettina Lehmann művészeti vezetésével, az intézmény jelenlegi és korábbi ösztöndíjasainak aktív részvételével. (Christoph Willibald Gluck: Orfeo edEuňdice. Stuttgart, Schloss Solitude, 2011. július 29-31.) CD-AJÁNLÓ Besh o droM: Kertünk alatt / Down the Garden PUHA JÓZSEF Mivel nem tudom megkerülni, már itt az elején elmesélem azt, amire nem vagyok büszke, a CD-ajánlóm ugyanis csak így lesz teljes. Bizony nekem is, aki látszólag naprakész a könnyűzenében, vannak hiányosságaim. Vagy fél tucat ismerősöm zengett már dicshimnuszt a mifelénk különösen - s nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok egy csoportja körében is - népszerű magyarországi, soktagú Besh o droM zenekarról, s kezdett nyomasztóan cikissé válni, hogy én csak két-három felvételét ismertem, ezért egy este végighallgattam a repertoárját, és ez idő alatt a csodálójává, rajongójává is váltam. Akkor már négy nagylemeze volt... A munkásságával napokig tátott szájjal ismerkedtem, közben a lábam egy pillanatra sem állt le az egyedi hangszerelésű, javarészt pörgős, táncos, energiadús muzsikává alakított tradicionális dalok hallatán. Aztán hetekig az együttes több mint fél évtizedet felölelő munkájára aludtak el és ébredtek a szomszédaim, ügyelve arra, hogy mind a négyet jól megismerjék. Sajnálom, hogy nem a megjelenésükkor fedeztem fel a hanghordozókat. Mekkorát szólhatott ez az egyedi zenei kultúrmix, mondjuk, az évezred első éveiben! Zenei világunkban újat kitalálni szinte képtelenség, így az utóbbi években azok a zenekarok válnak stílusteremtőkké, amelyek különböző, látszólag akár egymásnak idegen stílusok, stíluselemek vegyítésével próbálkoznak. A Besh o droM közéjük tartozik. A népzenét nem zárt térnek, hanem izgalmas játszótérnek tekinti. A magyar, balkáni, cigány, közel-keleti és egyéb népzenét ötvözi a saját szájíze szerint. A tradíciók szabadon keverednek egymással és a modem zenei elemekkel, hatásokkal. Az együttes egy képzeletbeli zenei világot teremt, ahol egyesek a képükre formálják mások zenéjét a sajátjukkal való ötvözéssel, s az is megengedett, hogy az idegen zenét szabadon használják, alakítgassák. A Besh o droM 1999-ben alakult, nevének jelentése lovári cigány nyelven: Üld meg az utat! (mint a lovat szokás). A tagok különböző stílusirányzatokból érkeztek, a népzene mellett a dzsessz, a funky, a rock, sőt a punk felől is. Ez a sokszínűség rányomja a bélyegét a formáció repertoárjára és izgalmasabbá teszi azt. Többen már korábban is dolgoztak együtt, a két frontember, a fúvós hangszereken játszó Barcza Gergely és a derbukás, kannás, dobos, énekes, Petiik Ádám a Tükörország meg a Sógor kóma zenekarokban. A bemutatkozó, 2000-es, Ma- csó hímzés című album egyik csúcspontja a Space Maudi című zeneszám, amely a Space Besh o droM elektronikus hangzására épül. Az együttes egykori, bővített felállású alprojektje K-Roy dobprogramjaival és DJ Mango szkreccseléseivel még modernebb, bulisabb zenét játszott. Ez a vonal a második, 2002-es, nekemtenemmutogatol! című nagylemezen K-Roy tragikus halálával nem folytatódott, de DJ Mango ezen is szerepel, nemcsak skreccsel, hanem a Csujo- gató című dalban elrappeli a maga által írt és népköltésekből összeállított mondandóját. A második korong új felállásban készült, például Szalóki Ági énekesnő sem hallható rajta. A zene jobban felöleli a világot, a zenészek egyiptomi, libanoni, afgán és örmény dallamokat is használnak a korábbi balkáni, cigány, közel-keleti dallamok mellett, és az erdélyi tájegységekből is gazdagabb a merítés. A harmadik, 2004-es, Gyí! című albumra visszatért Szalóki Ági, és egy másik kiváló énekesnő, Miczura Mónika is énekel rajta. Egyebek mellett ütős gitáijáték- kal, dobbal, derbukával, kannával, szaxofonnal, furulyával és trombitával felépített, dzsessz- rockos és folkrockos alapú, posztmodern balkáni hangzás jellemzi. A negyedik, 2005- ös, Ha megfogom az ördögöt... című nagylemezre felkerült az Amikor én még kissrác voltam című felvétel az Illés előtt tisztelgő korongra készült zseniális átdolgozása - a beatkorszak slágere balkáni dallá alakult. Bizonyára a CD-piac haldoklásával (is) magyarázható, hogy a zenekar jókora késéssel, csak idén rukkolt elő az ötödik, Kertünk alatt című albumával. Megújult hangzás és megújult hangszerpark jellemzi a lemezt. Mol- vai, mezőségi, őrkői dallamok találkoznak szerb, makedón, román dallamokkal, és felcsendül egy dél-indiai is. A tíz plusz egy szerzeményből (a Túl e vizen két változatban szerepel rajta) ismét határtalan energia árad, miközben elektronika és rock forr bennük. A dalok végig maximumon pörögnek, azt sugallva, a korábban vázolt képzeletbeli zenei világ tagjai úgy tudnak mulatni, mint senki más. A CD-ajánló végén vissza kell kanyarodnom a bevezetőben említett hiányosságomhoz. A Besh o droM repertoárját ugyan már tökéletesen ismerem, élőben viszont még nem láttam az együttest. A koncertjei tutira élményszámba mennek, ahol bizonyára még a magamfajták is táncra perdülnek, mit sem törődve azzal, hogy valójában táncolni sem tudnak... ßE-Sa o pgpbj keRTübiK do*»/ ALATT
