Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-27 / 200. szám, szombat
14 SZTÁRVILÁG PRESSZÓ ■ 2011. AUGUSZTUS 27. www.ujszo.com Átélni a pillanatokat... Játszott már államalapító királyt és ifjú herceget, kegyetlen bíborost és Isten fiát, forradalmárt és szovjet katonatisztet, vámpír grófot és egyiptomi hadvezért. Számtalan szerep, számtalan arca. Az előadó: Feke Pál színművész. t ínházi szünet van, ^ _ mégis nehéz elérni. r É A szabadtéri szín- . j t házak nyitottak, M—J s Feke Pál szinte meg sem áll, de nem panaszkodik. Az volt az álma, hogy színpadon állhasson, most aztán dolgozhat eleget. Komáromban, Egerben, Veszprémben járt, közben Budapesten próbál, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Nyomorultakban látható, augusztustól pedig Sopronban a Miss Saigon szabadtéri változatában. Sűrű a program, de Feke Pál élvezi a tempót, bár tisztában van vele, hogy egy jó kis pihenésre szüksége lenne. Minden reménye, hogy a bemutató után ez is összejön. Gyermekkori vágya valóra vált, s nem veszítette hitét... Nyilvánvalóan jobb lenne egy lazább tempó, de a mai világ nem arról szól, hogy olyan iramot választunk, amely minden szempontból megfelel. Ez a pálya azért is nehéz, mert egyik nap a Jézus Krisztus Szupersztárban Jézusként, másnap Jean Valjeanként lépek színre A nyomorultakban - ez nagyon megterhelő testnek és léleknek egyaránt. Jó, ha az ember át tudja élni a pillanatokat, de ez bizony gyakran elmarad, mert sokszor eléneklek egy szerepet, s rohanok is a másik színházba. Ez nem any- nyira jó, nem annyira szeretem - bevallom őszintén -, de addig kell csinálni, amíg van munka. Addig lehet csinálni, amíg az ember fitt. Az „átélni a pillanatokat” a munkára értette? Vagy a magánéletre is? A szakmára. S arra, hogy ha az ember eljátszik egy szerepet, az nagyon komoly lelki terhelés. Jean „Szlovákiába is szívesen mennék.. (Fotók: a művész albumából) Ha az ember lejátssza az előadást, s rohan tovább, nem tudja élvezni az adott pillanatot, mondjuk azt, hogy állva tapsol a közönség. Valjeanként 30 évet kell átölelni a szerepmegformálásban: 30, amikor szabadul, 60, amikor meghal, ezt egy 30 éves fiatalembernek kell átélnie. Lelkileg is nagyon beleélem magam ezekbe a dolgokba, remélem, ez látszik is. Viszont, ha az ember lejátssza az előadást, s rohan tovább, nem tudja élvezni az adott pillanatot, mondjuk azt, hogy állva tapsol a közönség. Ez főleg a Társulat idején volt jellemző, amikor megnyertem az István, a király címszerepét, ami óriási mérföldkő volt az életemben. Nyugodtan mondhatom, hogy a legtöbbet a Társulat című műsornak és az István, a királynak köszönhetek, de akkor is városról városra rohantunk, s közben nehéz volt átélni a sikereket. Mi segít abban, hogy a már említett nagy változás zökkenőmentes legyen egy színész életében? Biztos van rá recept, s biztos lehetne többször nemet mondani. Ma már néha meg is teszem, de az ember, ha csodálatos szerepeket ajánlanak neki nagyszerű színházakban, nagyszerű rendezőkkel, mint például most, amikor Kerényi Miklós Gábor rendezésében a Miss Saigont próbálom az Operettszínházzal, nyilván nem mond nemet. Bár a szervezetének szüksége lenne a pihenésre. A Társulat versenye előtt is ugyanúgy tehetséges volt, mint most, mégis kellett a pályán egy lökés. Csak egy réteg ismert, a színházba járó közönség, de a nagyközönség a határokon túl nem. Vannak kollégák, akik azt hiszik, ez nem számít. Én úgy gondolom, igenis számít, hogy nagy teret kapjunk, hogy megmutassuk magunkat. S ez nagy lehetőség volt, hangsúlyozom, semmilyen más tehetségkutató műsorba nem mentem volna el, de ez színházi műsor volt. A mai világban a televízió a legnagyobb úr. Nem arra gondolok, hogy a magánéletem állandóan ki legyen teregetve, hanem arra, hogy azok, akik eljönnek a színházba megnézni, miért ne tudhatnának meg rólam egy picivel többet. Ez valahol egy ördögi kör, de ügyesen lehet vele bánni. A Társulat után volt egy Feke- őrület, amikor rengeteg felkérése volt. Valahol olvastam, hogy állítólag több mint 30 musicalszerepen van túl 30 évesen. Mennyi jutott ebből az elmúlt három évre? Lassan a negyvenet is eléri... Ilyenkor összeszorul egy kicsit a szívem, mert a Társulat óta már három év eltelt, de a beszélgetések során még mindig szóba kerül, hogy milyen megpróbáltatás volt ez lelkileg, fizikailag. Komoly időszak volt, nem volt megállás. Igaz, most is ugyanez történik, bár nem szerepelek annyit a tévében, de gyakorlatilag naponta vagyok színpadon. A Madách Színházban azóta eljátszottam a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepét, egy csomó más kitűnő musicalben szerepelek, hosszú lenne felsorolni, mert sok minden történt azóta, próbáról próbára, fellépésről fellépésre megyek. Saját magára van utalva, hogy az egyensúlyt megtartsa? Van azért olyan ember, aki nagyon sokat jelent az életemben, mint például Rosta Mária, aki Szörényi Leventének is a kizárólagos képviselője. A producer asszony nagyon sokat tett azért, hogy ott tartsak, ahol tartok. Lelki értelemben viszont egyedül van az ember. Egyedül marad arra is, Hogy megőrizze a józanságát, mert a népszerűséget is meg kell tanulni elviselni. A Társulat előtt is közel 30 szerepen voltam túl, kitűnő színházakban játszottam. Ebben éltem, így könnyebb volt megemésztenem. Az viszont nagyon fontos, hogy ne szálljak el, mint azok, akik ma már nem köszönnek vissza az utcán. Fontos, hogy ugyanaz a Feke Pali maradjak, mert akkor tudok dolgozni, akkor megállás nélkül hívnak. Akik eltorzultak, elfelejt- tették, honnan jöttek, azok egy idő után elvesznek.
