Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-27 / 200. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. AUGUSZTUS 27. SZTÁRVILÁG 1 j§ Feke Pál élvezi a tempót, bár tisztában van vele, hogy egy jó kis pihenésre szüksége lenne színész-énekes 1981. június 6-án született Budapesten. Tizennyolc éves kora óta szerepel a színpadon, és eljátszotta a világ musicalirodalmának legnagyobb szerepeit. 22 évesen eljátszhatta az egyik legnehezebb szerepet, Webber Jézus Krisztus Szupersztárjának címszerepét a szegedi Dóm téren. Több hónapon keresztül turnézott az Egyesült Államokban és Kanadában az István, a király rockoperával. Számos nemzetközi musicalgála vendége volt Németországban és Ausztriában. Több mint 20 hanglemezen volt közreműködő. Több önálló lemeze is megjelent legkedveltebb szerepeinek dalaival, sajátos stílusára átírt hangszerelésben. Új Világ Vár! című legutóbbi albuma aranylemez lett. Közel egy évtizedes színházi pályafutása után a Magyar Televízió Társulat című műsorában szerepelt, melynek eredményeképpen elnyerte az István, a király jubileumi előadás- sorozatának címszerepét. Díjai, elismerései: Önkéntesség Európai Évének nagykövete - 2011, ESTem: A Város Kedvence díj - 2011, Kecskemét, Junior Prima Díj - 2010 Artisjus-di] - 2010, Művészek Magyarországért Díj - 2009, Csináljuk a Fesztivált - 2009, A Társulat-2008 Füredi Nikolettel Kell néha egy váltás, nem lehet mindig ugyanazt csinálni, mert attól megcsömörlünk. Többször megfordult a fejemben, hogy a jövőben egészen más dolgot is szeretnék csinálni. Segített a környezet, ahonnan jött? Felkészítették a szülők a bukásokra, a pofonokra is? Fölkészítettek. Harmonikus családban nőttem fel, a szüleim szépen élnek, s mindig nagyon fontos voltam számukra, és ők is nekem, mert nincs testvérem. Hála istennek a szüleim együtt vannak, s ez meghatározó mindenben. Rengeteget tanultam tőlük, de ők más közegben élnek, s nagy változás számukra az, hogy így alakult a karrierem. Nagyon büszkék rám. Mikor lépett a zene az életébe? Tizenegy-két éves koromban, úgy, hogy levettem a polcról a bakelit- lemezeket, s meghallgattam őket - lehetett az opera, könnyűzene vagy külföldi zenekarnak a felvétele, de inkább magyar lemezeink voltak otthon, köztük az István, a király, a Jézus Krisztus Szupersztár. Attól kezdve jelen volt a zene az életemben. Mi áll a legközelebb a szívéhez? Ugyanolyan ez, mint egy kapcsolatban: amikor jön a gyerek, sokan azt mondják, ő lett a legfontosabb. Én erre azt tudom mondani, hogy az embernek a szülei így fontosak, a felesége úgy fontos, a gyermekei megint másként, ezek mind erős, meghatározó érzések, de mindmind másak. Amit én kiemelnék az István, a király után, az a Jean Valjean A nyomorultakban. Emiatt a szerep miatt érdemes volt erre a pályára tévednem - lelkileg, szellemileg mindent beleadtam. Természetesen van sok jó szerepem, mint most a Miss Saigon, amelyben Johnt, egy amerikai katonát játszom. Mind meghatározó feladatok, de ha ki kellene emelnem valamelyiket, akkor az a Jean Valjean. Rengeteg díjat kapott, legutóbb, amikor a Junior Príma díjat átvette, arról beszélt, hogy szeretné megtalálni azt az utat, amely összhangot teremt a magánélete és a munkája között. Ez a díj hiheteden nagy dolog, elsőként ítélték oda zenés műfajt képviselő színésznek, eddig csak prózai művészek kapták. A díjak nem csak egyszerű tárgyak, átfogják a múltat, s utat mutatnak a jövőbe, sugallják: ezért kell jól teljesíteni. Szó esett a jövőről. Megfogalmazódik az emberben, hogy mi a közeb jövő és mi a messzi távol? Nagyon fontos, hogy az ember a jövőbe lásson. Veszprémben 50 növendékkel foglalkozom, a musical fortélyait próbálom átadni nekik, pedig nem vagyok tanár. Nekik is azt mondom, az a legfontosabb, hogy tükröt tartsunk magunk elé, hogy lássuk, körülbelül hol állunk. A mi szakmánkban nagyon fontos, hogy az ember előrelásson. Többször megfordult a fejemben, hogy a jövőben egészen más dolgot is szeretnék csinálni. Nem vagyok biztos benne, hogy mindig a színpadon fogok állni, lehetséges, hogy egyszer a színpad másik oldalán leszek. De most úgy tűnik, egy teljesen más dologba fogok, hogy a jövőt 20-30-40 éves távlatban biztosítani tudjam. Jó, ha az embernek van választási lehetősége. Kell néha egy váltás, nem lehet mindig ugyanazt csinálni, mert attól megcsömörlünk. Említette, hogy nemrég Komáromban járt, Szlovákiába nem készül? Ez magyar Komárom volt, a Lovas Színházban léptem fel. Szlovákiába is szívesen mennék, ez nem tőlem függ. Még nem kaptam meghívást. Folyton csak a munkáról esett szó. Nem akarok a magánéletében vájkálni, de köztudott, hogy egy komoly válságon van túl. Egy hosszú, nagyon szép kapcsolaton vagyok túl, már több mint egy éve vége lett. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor megtalálom a páromat, akivel tökéletes harmóniában, társként élhetek. Elég kevés időt töltök a barátokkal, a családdal, de most sok a munka. A hónap végén azért lesz egy kis pihenő. Urbán Klára
