Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-25 / 198. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJSZO 2011. AUGUSZTUS 25. Vélemény És háttér 7 lvan Gašparovičcsal talán (már) nem is kell foglalkoznunk, azt, hogy ő kicsoda jói tudjuk Esterházy védelme helyett A nyári uborkaszezonból lassan éledező hazai (és magyarországi) sajtóban és közéletben is nagyot szólt Ivan Gašparovič államfő legújabb otrombasága Esterházy Jánosról. KOCUR LÁSZLÓ A sztorit már valószínűleg mindenki kívülről ismeri, azok kedvéért, akik esetleg nem: a köztársasági elnök a Szlovák Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége kéthetilapjának, a Bojov- níknak adott interjújában azt mondta Esterházyról, Hitler és a fasizmus híve volt. A történelmi tények tekintetében alaptalan nyilatkozatra a teljes magyar politikai spektrum reagált, a magyar diplomácia hivatalosan is elítélte, megszólaltak a szlovákiai magyar pártok is. (A szlovák közélet szokás szerint hallgat. Hallgatás, beleegyezés?) Az ilyen nyilatkozat nem hagyható megfelelő válasz nélkül - a szükségesség mellett érvelve nehéz kitérni az olyan patetikusba hajló, bár helytálló érvek elől, mint: „ennyivel tartozunk a mártír politikus emlékének” stb. -, ám leginkább azért, mert nem igaz. Az nem Esterházy Jánost, hanem a mai szlovákiai jogi környezetet minősíti, hogy még mindig háborús bűnösként tekintenek rá. A pártnyilatkozatok, de a témával foglalkozó fórum- és blogbejegyzések egy része is, a felháborodás mellett megpróbál történelmi tényekkel, idézetekkel, kordokumentumokkal érvelni a legmagasabb szintről érkező taplóság ellenében. Ez első látásra ugyanolyan zsákutcának tűnhet, mint a „ha Esterházy fasiszta, akkor Gašparovič micsoda” típusú vitairatok, hirtelen felindulásból a virtuális térbe szórt szavak. Esterházy János a magyar és szlovák oldalon egyaránt érzelmi kérdéssé fokozódott, legfőképpen talán azért, mert a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben - az oroszországi rehabilitáció és a külföldi elismerések ellenére - ügyében Szlovákiában nem történt nem hogy számottevő, de semmilyen előrelépés, és - szögezzük le - ez nem a magyar félen múlott. És nem azért, mert államnyelven nem érhető el róla szóló irodalom - a kutatások forrásául szolgáló dokumentumok egy része eleve azon íródott... Ma voltaképpen nem is annyira az 1901 és 1957 között élt történelmi személyiségről folyik - ha folyik - a vita, hanem egy virtuálissá lett Esterházy Jánosról, akiből szimbolikus „magyarügy” lett, olyan, mint a nyelv- használat, a kettős állampolgárság, a Beneš-dekrétumok, a lakosságcsere, vagy mint a ma ötéves Maiina Hedvig-ügy. (Akik róla írnak vagy beszélnek, azok könyvespolca nembiztos,hogya Molnár Imre-összestől roskadozik, de bármely hordószónok kockázatmentes tapsra számíthat, ha nevét bármilyen fórumon említi, netán idéz tőle.) Ezekben a kérdésekben a „magyar igazságot” és a „szlovák igazságot” Mariana-árok mélységű szakadék választja el egymástól, ezért fordulhat elő az, hogy Esterházy János szobra Kassán épp úgy rács mögött van, mint modellje élete utolsó periódusában. Ivan Gašparovičcsal talán (már) nem is kell foglalkoznunk, azt, hogy ő kicsoda, jól tudjuk. Ha leírnánk, hogy Ester- házynak az államférfiúi nagyság tekintetében a saruszíját sem volna méltó megoldani, azzal azt a látszatot kelthetnénk, mint ha Esterházy vele szemben védelemre szorulna. Annak érdekében viszont mindent el kell követnünk, hogy minél több szlováknak - fasisztázónak, nyitottnak, vagy érdeklődés híján levőnek - el tudjuk magyarázni, miért fontos nekünk Esterházy János - nem a virtuális, a valós - élete és műve, hogy az emóciók helyett a racionalitás térfelére kerülhessen, s így induljon róla szakmai, indulatoktól mentes párbeszéd. Nincs más választásunk. (Peter Gossónyi rajza) mikor ér már véget ez a forrósági JEGYZET Tanács kezdőknek LAMPL ZSUZSÁN NA lón sokan kér- dezték tőlem, miről szól a szociológia, vannak-e elvárások, amelyekneka szociológusnak meg kell felelnie. Többnyire olyan emberek írtak, akiket nem ismerek, ezért még nagyobb megtiszteltetés, hogy hozzám fordultak. Válaszoltam is'mindenkinek. De most szabadságra megyek, s gondoltam, inkább nyilvánosan mondok valamit. Az esetleges további érdeklődőknek. Egy ilyen rövid műfajba, mint a jegyzet, korántsem fér bele mindaz, amit fontosnak tartok, de azért megpróbálom. Ne legyen szociológus az, aki nem szereti az embereket. Aki minden egyes megnyilvánulásukban a hibát keresi. Akit zsi- gereiben felháborít minden, a sajátjától eltérő viselkedés, vélemény. Akinek állandó belső késztetése, hogy konfliktuso- katkeressen, shanem talál, akkor maga gerjesszen. T ermé- szetesen a szociológusnak is joga vanasajátvéleményre, jogában áll felháborodni, jogában áll inkább a saj át véleményét osztókkal szimpatizálni, mint a rájuk sarat dobálókkal. De ismernie kell önmagát, s ha tudja, hogy bizonyos ember- csoportokkal,jelenségekkel szemben képtelen megőrizni a hidegvérét, ami a tisztánlátás egyik alapfeltétele, akkorúgy tisztességes, hogy ezeketin- kább nem kutatja. Jó, ha van elemző képessége. Érdeklik a részletek, amelyek mintkis szentjánosbogarak, váratlanul fényt hozhatnak az éjszakába. Szeretés képes apróságokon akár hetekig gondolkodni. Ez az a munkafázis, amikormásoknakúgy tűnhet, hogy marha jó dolga van, hiszen semmit nem csinál. Mert a szociológus nem úgy dolgozik, hogy ripsz-ropsz összedob egy kérdőívet, gyorsan kitölteti valakikkel, aztán a sok adatot csakle kell írni. Az adatokcsu- pán a tengerből való vízcsep- pek. Sokatkellahhozdolgozni, hogy mintaszőnyegen, amita Diegóban kigöngyölít az eladó, belőlük is kirajzolódjon a minta. Hogyezthogyankell csinálni, annak megvan a módj a, amitmeglehettanulni, de ahogyan a főzésnekis megvan a módja, mégsem lesz mindenki főszakács, a valóság adatokban tükröződő kibontásához is kell tehetségés kreativitás. Tapasztalatom szerint sok diákból épp ez hiányzik, s ezért is van az, hogy bár évente legalább száz fiatal végez szociológiát, csak kevés marad a szakmában. De az se legyen szociológus, aki utáljaamatematikát. Merta szociológia nem a parttalanság tudománya, ahol minden igaz, és igaz annak az ellenkezője is. Amatematikán alapuló egzakt szabályokúgy óvnak meg a felelőtlen elrugaszkodástól, hogy közben nem gátolj ák az alkotó gondolkodást. Valakimondtanekem: „veszek húsz kiló húst, semmi köze a vállalkozásomhoz, de azt mondom a könyvelőmnek, gulyást főztem a munkatársaknak, ő meg szépen elkönyveli. Neked is megmondják, milyen eredmény legyen, te meg szépen megcsinálod, nem?” Nem. Aki megcsinálná, az ne legyen szociológus. Szerintem. KOMMENTÁR Csak egy rossz hír VERES ISTVÁN Biztosan nagyon sokan felkapták a fejüket, amikor azt olvasták, hogy Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök lefasiztázta Esterházy Jánost, meg azon is, hogy a szlovák kormánykoalíció az ősz folyamán egyjól irányzott, surranó módosító indítvánnyal változtatná meg a Robert Fico által ránk hagyományozott örökséget (a „k” és az „r” betűk tetszés szerint cserélhetők), az állampolgársági törvényt. Az elnöki beszólásra szinte özönlöttek a harsány reakciók, szinte Dunát lehetett volna rekeszteni velük. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy az elsők között is elsőként a Lehet Más a Politika rabolt rá a témára. Liberális pártként minimum meglepő, hogy milyen gyakran foglal állást a határon túli ügyekkel kapcsolatos kérdésekben. Ez a mostani minimum azt jelzi, hogy a következő magyarországi parlamenti választás kampányában a határon túliakkal kapcsolatban is lesz mondanivalójuk, és mivel nem igazán cimboráinak a jelenlegi kormánypártokkal, ezért rá lesznek kényszerítve, hogy ne ugyanazt szajkózzák, mint Orbánék. Ez érdekes kihívás lehet. Mi mást lehet ugyanis üzenni az elcsatolt nemzettestek felé, mint hogy egyesüljünk, testvérek, közjogilag, meg ahogyan csak el tudjuk képzelni. Meglátjuk. Visszatérve a fejfelkapáshoz, szlovák állampolgársági törvény. Új évaddal bővül a folytatásos szappanopera. A baj csak az, hogy unalmas lesz, és nem végződik happy enddel. A kormányemberek majd igyekeznek, az egyszerűek zsarolnak, az ellenzékiek pedig bírálnak, ahogy már megszokhattuk. Van egy rossz hírem azok számára, akik szerint szörnyűséges katasztrófa Gašparovič véleménye és az állampolgársági törvény sorsa (bármilyen legyen is az). Sok ilyen hír volt, van és lesz, nemcsak a szlovák-magyar viszonyban, hanem szerte a világon. Az emberek szeretnek beszólni, mások pedig szeretnek „besértődni”. Olyat sem igen láttak még a történelemben, hogy azt mondták volna az emberek: jó nekünk, ne követeljünk semmit. Ilyenek az emberek. Az élet meg megy továbh. TALLÓZÓ ÚMSZ Nehezen sikerül a román hatóságoknak kellő számú népszámlálási biztost toborozniuk az októberben kezdődő cenzusra - írta az Új Magyar Szó (ÚMSZ), amely szerint Erdélyben fontos lenne a magyar kérdezőbiztosok megfelelő aránya is. A bukaresti lap szerint nem is csoda, hogy nehezen sikerül biztosítani a megfelelő létszámot, hiszen a jelentkezőknek vállalniuk kell, hogy napi bruttó ötven lejért (mintegy 12 euróért) két héten át folyamatosan dolgoznak. „Ez olyan magyarügy, ami mögé mindenkinek fel kell sorakoznia” - idézi az újság Kovács Pétert, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkárát. Több erdélyi városban ugyanis meg kellett hosszabbítani a népszámlálási biztosok toborzásának határidejét, mivel nem gyűlt össze a szükséges számú biztosjelölt. Számlálóbiztosok lehetnek mindazok, akik legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek, jól beszélnek románul, büntetlen előéletűek. Az RMDSZ főtitkársága az előző napon egyeztetett a népszámlálásra való felkészülésről: a tervek szerint tájékoztató kampány indul, és a szövetség munkatársai mindazokat a településeket végiglátogatják, ahol 2002-ben a magyarság aránya 18 és 22 százalék között volt. Kovács Péter hangsúlyozta: országszerte hat-hétezer magyar kérdezőbiztosra lenne szükség az arányos képviselethez, az RMDSZ elsősorban a pedagógusok részvételére számít. László Attila kolozsvári alpolgármestertől a lap megtudta: a jelöltek kiválasztásánál a gondot az okozza, hogy bár rengetegen jelentkeztek a feladatra, nagyon sok az olyan vállalkozó, akinek még érettségije sincs. „Felmerült annak lehetősége, hogy önkormányzati dolgozókkal pótoljuk a hiányt, de ez azt jelentené, hogy két hétre megbénítjuk a polgármesteri hivatal működését” - hangsúlyozta az alpolgármester. A székely- földi Hargita megyében nem okoz gondot a felmérésre való felkészülés. Maria Elena Abos, a megyei statisztikai hivatal helyettes ügyvezető igazgatója elmondta: a polgármesteri hivatalok szerint többen jelentkeznek a számlálóbiztosi posztokra, mint ahány betölthető. Antal Ár: pád sepsiszentgyörgyi polgármester fontosnak nevezte, hogy a népszámláláskor a magyar családokat magyar számlálóbiztosok keressék fel. Antal Árpád ugyanakkor arra kér mindenkit: ne székelynek és ne csángónak vallja magát, hanem magyarnak, hiszen az érdekérvényesítés szempontjából fontos, hogy a magyarság egységben mutassa meg az erejét. (MTI)
