Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-25 / 198. szám, csütörtök
8 Kultúra ALIG VARJUK! Mit hoz a Lóve Jakub Kroner erős egyéniségként robbant be a szlovák filmművészetbe. Meglehetősen fiatalon, 18. és 21. életéve között forgatta le Bratislavafilm című munkáját, amely alacsony költség- vetésű diákfilmként készült. 2009-ben azonban felkerült a hazai mozik műsorára, de még mielőtt bemutatták volna, úgy beszéltek róla, mint egy legendás alkotásról, amelyre már régóra vár a közönség. Ezek után nem csoda, hogy azzal a reális életképpel, amelyet a film a valós nagyvárosi életből, egy nap leforgásából nyers dokumentarista stílusban megmutat, bombaként robbant; főleg a nyitottabb befogadói réteg, a fiatalabbak körében hatott szenzációnak. Elsőfilmként hallatlan közönségsikert ért el: több mint 70 ezren voltak rá kíváncsiak. Jakub Kroner ősszel újabb alkotással jelentkezik. A film előzetese már elkészült, amelyből kiderül, hogy a történet ezúttal is napjainkban játszódik, és hogy ismét Pozsonyhoz kapcsolódik. A drámai események középpontjában egy szerelmi viszony áll a két főhős, a szabályokat felrúgó Maťo (Michal Nemtuda) és Veronika (Kristína Svarinská) között. Viszonyukat az teszi feszültté, hogy ott áll a héttérben Maťo legjobb barátja, Tomáš (Jakub Gogál), akinek társaságában nem méznyalás az élet. Életvitelüket ugyanis nem a törvény betűjéhez igazítják: a két gyerekkori haver autólopásból tartja fenn magát. Maťo, miután összejött a gyermekotthonban nevelkedett, főiskolás Veronikával, szeretne felhagyni bűnözői életével, ám Tomáš rászedi még egy utolsó nagy dobásra. Elindulnak kirabolni egy benzinkutat. Az akció során azonban váratlan körülmények merülnek fel, és... de ez derüljön ki majd a moziban! Annyit biztosra vehetünk, hogy a környezet, amelyben ez a szerelmi szál nem éppen rózsaszín felhőkbe burkolva kuszálódik, megint tuti autentikus, belevalóan fiatalos és csiszolatlanul durva mai nagyvárosi lesz. A film fiatalokról szól fiataloknak, ám az alkotók célközönségnek jelölik meg a fiatalok szüleit is. Amit az előzetes alapján még tudni lehet, az a szereposztás, ami meglehetősen parádés: Ľuboš Kostelný, Dušan Cinkota, Horján Viktor, Zuzana Porubiaková, Roman Luknár, Ady Hajdú, valamint a Megszegett ígéret ifjú hősét alakító Sámuel Spišák. S a sort kiegészíti egy meglepetésnév, Tináé. Az énekesnő a Szupersztárban tett műsorvezetői kirándulását követően színészként debütál. Keményen vagány sztorira számíthatunk, amelynek bonyodalmait a „lóve” - vagyis a szerelem és a pénz határozza meg. Már a tervezett bemutató időpontja is szerencsés: október 13.! Tallósi Béla Sztárok a suliban Los Angeles. Világsztárok iskoláskori képeivel bővült az Ancestry.com internetes családkutató oldal, amely mostanra több ezer amerikai iskolából származó mintegy 7 millió képet tartalmaz. A gyűjteményben az első áldozó Lady Gaga, a karácsonyfát díszítő fiatal Scarlett Johansson, a középiskolai osztálytársaival idétlenkedő Ryan Reynolds és az ifjúként gitározó Blake Shelton fotói is láthatóak. Az adatbázist azért hozták létre, hogy bárki bepillanthasson családtagjainak iskolaéveibe, és esetleg egy híressé vált osztálytársra is rábukkanhasson. Az évkönyvben olyan sztárok képei sorakoznak, mint Justin Timberlake popénekes, Gwyneth Paltrow színésznő, George Clooney és Will Ferrell színészek, valamint Sean Penn, aki az 1982-es Változó világ című filmben alakított karakteréhez hasonló hosszú loknikkal látható az adatbázisban. Az Amerikai Iskolai Évkönyv Gyűjteményt (U.S. School Yearbook Collection) tegnaptól lapozgathatják az érdeklődők. (MTI) ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 25. www.ujszo.com Halálának 100. évfordulóján Gustav Mahler egy verseskötet főszereplője lett „A zenéhez nincs nyelvünk” Orcsik Roland önmagát is értelmezi (Képarchívum) Orcsik Roland költő igazi közép-európai keverék. A Vajdaságban született, 1992-ben Magyarországra költözött, jelenleg tanársegéd a szegedi egyetem szláv tanszékén, ahol szerb nyelvet és irodalomtörténetet, illetve horvát és szlovén irodalomtörténetet tanít. Nemrég a Kalligram kiadó gondozásában jelent meg legújabb kötete, a Mahler letöltve. JUHÁSZ KATALIN Az alábbiakban azt firtatjuk, hogyan lett az idén száz éve el- húnyt Gustav Mahler egy verskötet főszereplője, és mit jelent figurája,illetve zenéje egy kortárs költő önértelmezésében. Amikor nekiültél ennek a kötetnek, megvolt már a fejedben a koncepció, hogy a főszereplő Mahler lesz, illetve közvetetten a zene? Amikor megszületett az első versem a Mahler-művekkel összefüggésben, még nem tudtam, hogy egy egész Mahler- kötetet fogok csinálni. De mihelyt ez tudatosult bennem, arra törekedtem, hogy minél sokoldalúbban, több irányból megközelítsem a figurát és a zenét. A kötet az én rezonálá- som erre a muzsikára. Nemcsak a zene, mint olyan szerepel benne, hanem egy, már múltbéli tér is, az Osztrák-Magyar Monarchia. Visszasírod ezt az államalakulatot? Nem sírom vissza, csak visszatekintek rá. Nem érezhe- tek nosztalgiát, nem lehetnek közvetlen érzéseim a monarchiával kapcsolatban, hiszen nem éltem akkor. A térség írói, filozófusai már előttem is megfogalmazták, hogy a monarchia egy olyan szörnyeteg volt, amely ugyan óvott, védett, de egyáltalán nem volt idüli és problémamentes. Engem elsősorban mint Kelet-Európa metafora érdekelt. Egy furcsa térség, ahol sok kultúra él egymás mellett, és ezek hol egymás torkának ugranak, hol pedig közös torokból énekelnek. Mahler, az ember is állandóan jár-kel a kötetben, és gyakran csak Gustavként emlegeted. Ez pedig arra a népszerű, Gusztáv nevű, tipikusan magyar rajzfilmfigurára hajaz, aki szürke ruhájában csetlik-botlik a színen. Csak a névegyezést használtad ki, vagy látsz valami kapcsolatot köztük? Úgy is kérdezhetném, hogy e két figurát összemosva keletkezik-e egy új dimenzió. Az irónia számomra rendkívül fontos. Nem akartam Mahlerből egy megkérdőjelezhetetlen bálványt faragni. Sem az emberből, sem a zenéjéből. Másrészt itt egy száz éves visszatekintés is zajlik, ilyen szempontból míg Gustav Mahler a monarchia kiemelt, és ezáltal jelképesített figurája, addig a rajzfilmbeli Gusztáv a második világháború utáni Magyar- országnak, ennek a diktatórikus rendszernek egyfajta kiemelt és jelképesített figurája. Aki például úgy dúdolja Mahler dalait, hogy nem tudja a nyelvet. Ez azt is jelzi, hogy Magyar- országon a monarchia idejében szinte mindenki tudott németül, aztán jött a lebutítás korszaka, amelyben az idegen nyelvek tekintetében is bezárult a vüág. Fontos megemlíteni, hogy a zenéhez nincsen nyelvünk. Ezért sokkal hamarabb előjönnek az előítéleteink, a rögeszméink, valamiféle szubjektivebb rácsodálkozás a megfoghatatlanra. Az olvasó azt láthatja, hogy én miként értelmezem ezt a zenét, nekem mi volt belőle fontos. Azáltal, hogy tágabb dimenzióban is gondolkodtam, remélhetőleg valamiféle olyan parabolisztikus, „kafkiánus” dolog, született, amivel az is tud azonosulni, aki nem is gondolta volna. Ha már a német nyelvet említettük, akkor szóljunk a szerb nyelvről is, mert a versekben szerb kifejezések, szláv hangzású szavak is szerepelnek. Nekünk itt Szlovákiában szerencsénk van, mert a legtöbbet értjük. De vajon mihez kezd velük a magyarországiolvasó? Aki nem érti, de életkorából kifolyólag az oroszhoz azért konyít kicsit, annak valamiféle echó lesz, visszhangja egy nyelvi rétegnek, egy világnak. Aki pedig egyáltalán nem érti, annak többféle képpen működhet. Lehet egyfajta hieroglifa, rébusz, jelsorozat, amit hirtelen nem tud értelmezni. De lehet puszta hangsorozat, azaz pusztán zene. Ez a zeneszerűség viszont idegennek is tűnhet, kelthet valamiféle zavart a megszokottban. Édesanyám félig szerb, apám pedig magyar, a Vajdaságban körbevett a szerb kultúra, elkezdett érdekelni a szerb irodalom, és fordítok is szerbből, horvátból és szlovénből. A kötet rólam is szól, és talán megmutatja az identitás folyamatos kibilienését is. Ebből adódik a kérdés, hogy költőként vajon hat-e rád a szerb irodalom, a mondatfűzés, esetleg a gondolkodásmód. Inspirál-e az a tény, hogy tulajdonképpen kétnyelvűvagy? Azt kell mondjam, hogy igen. Nagyon is vonz a déli szláv vonal, amely nyersebb, mint a magyar költészet. Másrészt az a fajta intermediális nyitottság, amivel ők rendelkeznek, szintén szimpatikus számomra. Ez nyüván abból is fakadt, hogy Jugoszláviában már az ötvenes-hatvanas évektől megvolt a haladó művészetek felé való nyitottság, ami szerencsére nyomot is hagyott a művészek alkotásain. Viszont sokminden van, amit a magyar költészet sokkal jobban tud, mint a a szerb költészet. Ilyen értelemben én abban a kegyelmi pozícióban vagyok, hogy a kettőt egyszerre belülről és kívülről is láthatom. A film jeleneteinek egyike-másika a poénok milyenségének esett áldozatául Házasodjunk, vagy tán mégse? KASZÁS DÁVID A cím megtévesztő, a Koszorúslányok (Bridesmaids) kevés párhuzamot mutat a legendás Norman Jewison tanulmányával. Ami viszont örvendetes: a futószalag-limonádékkal sem rokonszenvez. Amíg például a várva-várt Másnaposok folytatásával bakot lőtt Todd Phillips, addig a felforgató, frigy előtt álló brigád női megfelelője üdítő nyári záporként hathat e felemás szezonban. Kassza- robbantónak szánt, szépreményű nyári slágereket előz be. Hajrá, Annie! Hiába a buzdítás, a koszorús- lányok egyikének élete teljes érzelmi zűrzavar. Vacak állás, tenyérbe mászó lakótársak, egyéjszakás kalandokat preferáló, üres pacákok pengetik idegzetének húrjait. Transzverzális rezgését a legjobb barátnő bejelentése tetőzi be: házasodik, koszorúslányok kellenek! Mi sem egyszerűbb. Azzal azonban senki sem számol, hogy lelki társak helyett egy némberekből álló káoszbrigád verbuválódik, élén Annie-vel, aki a drága és bizarr rituálék blöffkirálynőjeként válik időzített bombává... A sorozatbérencként is jegyzett Paul Feig (Dávid vagyok, Reszkessetek, repülők!) vezényelte csajos háború több sebet is ejtett önmagán, el mégsem vérzik. A jelenetek egyike-másika a poénok milyenségének esett áldozatául, s előfordul, hogy gusztustalan epizódokat eredményez, a ruhaszalonban történtek azonban bőven kárpótoltak. Nevetőgörcs lett úrrá rajtam. Visszataszító mozzanatok váltották ki? Az hétszentség! Ez is Annie (Kirsten Wiig) hibája. Vagy erénye. E nőszemély a karakterek kialakításából is kivette a maga részét. A másnapos Alan (Zach Galifia- nakis) megfelelője kapásból kiszúrható. Az élénkítő hatást korlátozhatja, s a szeszélyes logika mentén hasadó happenin- gek is fékezhetik. A szörpös zárásról nem is szólván. Jill Clay- burgh-ért pedig igazán kár! Frissítő lehet az ügyes kezek Kirsten Wiig (Képarchívum) által mixelt koktél, bár ez is csak egy Judd Apatow produkció. Annak minden mellékízével. Nyári záporhoz hasonlítottam volna? Elég az égszakadásból... Itt épp zavartalan a szerelem...
