Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-23 / 196. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 23. Sport- kajak-kenu vb, szeged 19 Storcz Botond magyar szövetségi kapitányban versenyzőinek köszönhetően már nincs hiányérzet Csodálatos magyar sikerek A női kajaknégyes zsinórban harmadszor lett világbajnok (MTI-felvétel Elsőség a pontversenyben, második hely az éremtáblázaton, tizennyolc lehetségesből tizennégy olimpiai kvóta - ezt a mérleget tudta felmutatni a 39. kajak-kenu világbajnokság után Storcz Botond magyar szövetségi kapitány. Utolsó szegedi sajtótájékoztatója után szívesen válaszolt az Új Szó kérdéseire. J. MÉSZÁROS KÁROLY Kajakosként nem sikerült Szegeden győznie. A vb előtt azt mondta, versenyzőitől megkaphatja ezt az örömet. Milyen nagy a kapitány öröme? Eltűnt a hiányérzetem, ami versenyzőként még bennem maradt. Fantasztikus eseményen vagyunk túl. Nem érdemes ezt csak versenyzői vonatkozásban, vagy az eredmények szemszögéből nézni, hanem ez az elmúlt négy és fél nap tényleg fantasztikus rendezvény is volt. És mindemellett csodálatos magyar sikerek születtek. Ez a világbajnokság elsőMagyar aranyak Szegeden Női KI 1000 m: Csípés Tamara Férfi Cl 1000 m: Vajda Attila Női K4 500 m: Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Benedek Dalma Férfi K2 500 m: Tóth Dávid, Kulifai Tamás Női KI 5000 m: Csípés Tamara NőiK2 200m: Kovács Katalin, Kozák Danuta sorban az olimpiai kvótákról szólt. Maradt-e e téren hiányérzete? Női kajak szakágban a maximális kvótát szereztük meg, a férfi kajakosoknál nyolcból hetet. Utóbbiban előzetesen hatot tűztem ki célul. A kenusoknak a megszerezhető négy kvótából egy sikerült. Itt van némi hiányérzetem, de reményeim szerint a májusi pótkvalifikációs versenyen javítunk. Öt aranyérmet várt, hat lett belőle. Ezekre a diadalokra számított? Meglepetés volt ötszázon a Tóth Dávid, Kulifai Tamás férfi kajakpáros győzelme, a többi ötöt nagyjából vártam. Tíz érmet tippeltem a válogatottnak, az tűnt reálisnak, s végül ez is következett be. Az megnyugtató, hogy a női szakág továbbra is nagyon eredményes? Kiegyensúlyozza a válogatottnak a teljesítményét. Mert volt olyan időszak, amikor a férfi kajakosok, volt, amikor a kenusok jártak elöl. Most éppen a női kajakosok, aminek nagyon örülök. Voltak kisebb-nagyobb váratlan kudarcok is. Például a Kovács Katalin, Csipes Tamara negyedik helye női K2 500 méteren. Van rá magyarázat? Én is azt gondoltam, hogy női K2-ben ott leszünk a dobogó valamelyik fokán, ez még így is belefért a versenybe. Elég hátul végzett férfi K4 ezer méteren a magyar hajó. Ezt ön állította össze. Mivel védi meg a hetedik helyüket? Erős középmezőnybe, a negyedik-hatodik helyre vártam őket. Ha minden összejön, akkor felférhetünk a dobogóra. Most ezt hozta a verseny. Egyébként a negyedik és a hetedik hely között mindössze négytized másodperc volt. Azért említést érdemel, hogy az olimpiai bajnok fehérorosz, a címvédő francia és az Európa- bajnok portugál egység a döntőbe sem jutott be. Tehát hatalmas volt a konkurencia. Az egység egyik tagja, Ve- reckei Ákos a döntő után arról beszélt, hogy manapság már mindenki azonos szinten készül fel erőnlétileg, taktikailag és formaidőzítésben, de van egy tényező, a technológiai fejlődés, ami eldönti a kiélezett versenyeket. Ebben pedig a győztes németek valahol máshol járnak. Mi erről a véleménye? Ezen a téren a magyar válogatott is sokat lépett előre. A négyes mellett azért mi is igyekeztünk, amit lehetett, pluszként bevetni. Gondolok is a di- gitréner óra használatára, ami egy műholdas mérőszerkezet, és pontosan kirajzolja a pálya minden méterét, hogy a hajónak hol müyen mozgása volt, milyen erők hatottak rá, mennyire húzott együtt a benne ülő négy kajakos. Mindent meg tudunk rajta nézni, s a jövőben is fogunk ezen a téren fejlődni. Sportorvoslás terén is. A mérések egybe voltak kötve a tejsavmérésekkel, de lehet még nyilván előrelépni. Szerintem elindultunk azon az úton, hogy tudományos és élettani szempontból is megpróbálunk minél több segítséget megadni a válogatottnak. Tehát nem azért szorult le az egység a dobogóról, mert le van maradva a technológiai fejlődésben? Nem. Biztosan nem. Mert ugye a bronzéremről álmodoztak... Én is arról álmodoztam, és reméltem, hogy lesz harmadik hely. Ettől függetlenül jól teljesítettek a fiúk. Ilyen a verseny. Mit visz magával haza a szegedi világbajnokságról? Én ezt nem úgy éltem meg, mint pusztán egy versenyt, amelyet külföldön rendeztek. Az egész esemény egy nagyon jó sporthét volt. VINKLI Maty-éri magaslatok J. MÉSZÁROS KÁROLY Nem a lelátó, vagy a céltorony teteje a legmagasabb pont a Maty-éri pályán. A vüághírű szegedi vízi létesítményben új csodakamerák uralták a vb alatt a csatorna fölötti teret. Négy magas emelőkarra feszített huzalokon táncolt a szerkentyű, és most először küldte a közeli képeket a világba. Meg a kivetítőre, hogy tíz-tizenötezer néző is lásson valamit az időnként távolban lapátoló apró alakokból. S mire a cél közelébe értek, felmorajlott a nézősereg. Tombolt, dobolt, kiáltozott és szurkolt, leírhatatlan zsivajt csapva a magyar győzteseknek. Bő negyedórát töltöttem a somorjai Orosz kenuscsalád körében, s belekóstolhattam a lelátó szórakozásába. Tovább nem is bírtam volna ki, de az időm sem engedte, mert az újságírók nem versenyeket járnak nézni a kajak-kenura, adott útravalót egy tapasztaltabb kolléga. Egy-egy elkapott futam az interneten, magyar vagy szlovák érdekeltségű döntők a sajtóközpont kivetítőjén, ez minden. Helyette a laptop betűtengerének szaporítása, és a sportolók hajszolása volt a feladat. És mégis élmény volt a vüág négyszázötven médiása között forgolódni. Naponta kezet fogni Novotny Zoltán rádiós veteránnal, vagy Jocha Károllyal, aki ugyan fényképezőgéppel forgolódott, de többet kérdezett, mint fotózott, s időnként felbukkant köztünk Molnár Dániel tévés is. Az igazi élményt mégis a sportolókkal való találkozás jelentette. Átéltem azt, hogyan csempészték be az újságírók közé Csipes Tamara édesanyját, közben meg kihasználtam az alkalmat, s interjút kértem a lányától. Gyakrabban előfordult, hogy porban, tikkasztó hőségben ötszáz métereket gyalogoltunk a szlovák hajótárolóhoz, ahol a kerítésen kívül, a mobilvécék között szólaltattuk meg a versenyzőket, edzőket. Azért történtek kisebbfajta csodák is. A rend és a szigorú belépési korlátozások ellenére az eredmény- hirdetés zárt világában faggathattuk a világbajnok Vlček Eriket és Gelle Pétert. Tartott már a következő ceremónia, de még mindig ott voltunk, s azon csodálkoztam, hogy nem küldtek melegebb tájakra bennünket a szervezők. Talán sejtették, hogy közeleg a lapzárta, és nincs időnk a porvilágba gyalogolni az aranyfiúk után. Ennél fájóbb pillanatok voltak, amikor világbajnokok megszólaltatásáról kellett lemondanom. Hiába nyújtotta kezét Vlček Erik, későbbre kellett halasztani az interjút, mert éppen Csipes Tamarát vártuk a vízről, hiába sétálgattak előttem az új magyar csodakajakosok, Tóth Dániel és Kulifai Tamás, amikor az amerikai színekben vb- ezüstérmes Zur-Fazekas Krisztinával kellett találkoznom. De a legnagyobb újságírói bánat akkor ért, amikor a harmincegyszeres világbajnok Kovács Katalin sétált ki közülünk, és nem kérdezhettem, mert emiatt elfelejthettem volna Storcz Botond magyar szövetségi kapitány vb-értékelését. Elkészültek az interjúk, feltöltődtek az újságoldalak, s az utolsó futam is véget ér. Néhány perccel a sajtóközpont bezárása előtt az egyik szlovák kolléga odajött, és azt kérdezte: „Nem tudjátok, lesz holnap az Eurosporton ismétlés a kajak-kenu vb-ről? Megnézném, hogy lássam, miről írtam öt napig.” Soós Tibor csapatvezető értékeli lapunknak a szlovák válogatott vb-szereplését Hét kvótát szereztek a londoni olimpiára, Pekingben is ennyi volt ÚJ SZÓ-ÉRTÉKELÉS Egy aranyéremmel, két negyedik és egy nyolcadik hellyel tért haza a szegedi vb-ről a szlovák kajak-kenu-válogatott. A tizenöt versenyzőt felvonultató csapat hét olimpiai kvótát szerzett Londonba, és már ezzel elérte a pekingi ötkarikás mennyiséget. És még hátra van a májusi európai pótselejtező, ahol újabb versenyzők nyerhetnek kvótát. „A várakozáson felül végeztünk ebben a csatában, bár számomra a nyolc hely kiharcolása lett volna az optimum - húzta alá értékelése elején Soós Tibor csapatvezető. - Mert kenu egyesben is jó lett volna egy kvóta. Elég csak visszapillantani, hogy az olimpiai számokban hogyan végeztünk az utóbbi két világversenyen. Sem az idei belgrádi Eu- rópa-bajnokságon, sem a tavalyi poznani világbajnokságon nem szereztünk volna kvótát. Ahhoz képest ez óriási minőségi ugrás előre.” Tehát elmondható, hogy a sportágban kis ország nagy fegyvertényt hajtott végre a Maty-éren. „Arra is felkészültünk, hogy nem sikerül a kvótaszerzés. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a komáromi kajaknégyes tagjai tapasztalt versenyzők, képesek felkészülni egy versenyre, de azt nem lehet elvárni tőlük, hogy áprilistól augusztusig robogjanak, és állandóan bizonygassák, hogy milyenek - részletezi a vb-negyedik négyes (Riszdor- fer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik, Tarr György) helyzetét volt edzőjük. - A tavalyi vb-tizedik hely után állandóan bizonyítaniuk kellett, de most megmutatták, hogy évente egy nagy versenyre, olyanra, mint jövőre lesz az olimpia, fel tudnak készülni. A negyedik helyükkel azt is igazolták, hogy ott vannak az elitben, szerintem csak a szél vette el tőlük a bronzérmet. Számukra azonban a középdöntő volt a fontos. Abban viszont nem voltak hátrányban a pályabeosztás szerint, mert az ellenszél nekik kedvezett. Annyira megverték a középdöntő mögöttük végző mezőnyét, hogy olimpiai kvótájuk nem a szerencse szüleménye.” Meglepetésként érte a szakvezetést, akárcsak magukat a győztes fiúkat, hogy ezren aranyhajóban evezhettek. A Gelle Péter, Vlček Erik kajakpáros diadala kapcsán Soós megjegyezte: „Titokban vártuk az érmet. Mivel korábban még soha nem mentek világversenyen K2-t ezen a távon, ezért előre nem tudtuk, B 1. Németország 6 2 3 2. Magyarország 6 1 3 3. Kanada 3 0 0 4. Oroszország 2 6 3 5. Lengyelország 2 2 3 6. Fehéroroszország 1 3 4 7. Azerbajdzsán 1 3 0 8. Spanyolország 1 1 2 9. Románia 1 1 1 10. Litvánia 1 1 0 14. Szlovákia 1 0 0 mire számíthatunk. A második legjobb idővel kerültek a döntőbe, de nem vesztettek egy futamot sem, mind a hármat megnyerték, így a döntőt is. Azt se tudtuk, Erikből mennyit vesz ki a négyes középdöntője. De amit mutattak a fiúk, az fantasztikus és gyönyörű győzelem volt.” Külön kategória Vlček két számban való szereplése. „Ezt maga vállalta fel - ismétli többször kifejtett véleményét a tapasztalt szakember. - Én azért támogattam őt, ne érezze, hogy elveszek tőle valamit, de magam is kételkedtem benne, hogy ilyen hatalmas hőségben, aránylag sűrű programban ki- bíija-e. Megemelem a kalapomat előtte, mert kibírta.” Soós Tibornak a végére is maradt megjegyeznivalója. „Kétszeresen nagy presztízs, amit Szegeden megtettünk. Megnyerni a kajakpárost és negyediknek lenni kajaknégyesben a magyar egység előtt, ez nekünk presztízskérdés, mert a hozzáértő, lelkes közönség szeme láttára bebizonyítottuk, hogy komoly szövetség vagyunk. És ilyen hangulatban átvenni az aranyérmet, azt elvileg egy kajakos soha többször nem éri meg. Szegeden tudják rólunk, hogy magyarok vagyunk, valahol drukkoltak is nekünk, ha nem a házigazda magyaroktól vesszük el az aranyérmet. Jó érzés volt Szegeden lenni, és nem hiányérzettel fejezem be edzői karrieremet” - erősítette meg korábban jelzett szándékát a komáromi kajaknégyes volt edzője, (jmk)
