Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-13 / 188. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 13. Vélemény És háttér 5 A brit lapok szerint a bíróságokon kell visszavágni a rendbontóknak, és erősítsék meg a rendőrséget Az olimpia önkéntese is rabolt Az eddig öt halottat kö­vetelő angliai zavargá­soknak komoly követ­kezményei lehetnek a társadalomban és a bel­politikában. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Szülei jelentették fel a 2012-es londoni olimpia egyik „arcának” választott 18 éves at­létát, aki a londoni zavargások idején betört egy üzletbe, majd beverte egy rendőrautó szélvé­dőjét - úja a Daily Mail. A lon­doni zavargásokról szóló tévé- közvetítésben látták meg szülei a 18 éves Chelsea Ives-ot, akit korábban az olimpia egyik ön­kéntes „arcának” választottak, vagyis az lett volna a feladata, hogy a rendezvényekre érkező vendégeket segítse - írja a brit lap. A gimnazista atlétalány va­sárnap este London Enfield ne­gyedében több más fosztogató­val együtt kirabolt egy Vodafo- ne-üzletet, állítólag ő volt az el­ső, aki kövekkel betörte a bolt ablakát. Ezután a lány megtá­madott egy rendőrautót, felka­pott egy utcai bóját és hozzá­vágta a járműhöz, amelyből a rendőröknek el is kellett mene­külnie. íves, aki 2008-ban sportágában az év legjobb fiatal sportolója lett, már megjelent a bíróság előtt, ahol kijelentette, élete eddigi legjobb napja volt a fosztogatás ideje. A tegnapi brit lapok legin­kább a zavargásoknak a politi­kai erőviszonyokra, a pártokra gyakorolt hatásával és a rend­őrségi kiadások tervezett csök­kentésével foglalkoztak. A The Times szerint David Cameron miniszterelnök meggyőző hatá­rozottságot mutatott a parla­mentben, de a rendőrségre for­dított kiadások csökkentésének terve aggodalomra ad okot. Ugyanakkor a gazdasági hely­zet miatt szűk a kormány moz­gástere - mutat rá a lap. „A rendbontók megérdemlik, hogy szembesüljenek a bűncselek­ményeik következményeivel, a bátor rendőrség pedig megér­demli, hogy legyen végre vezetője” - utal a kommentár arra, hogy a Scotland Yard most főparancsnok nélkül működik. A The Independent hasábjain Cameron nehéz helyzetét emeli ki. Hosszú távon veszélyesnek tűnik, hogy az események meg­kérdőjelezik Cameron társada­lomról alkotott képének hite­lességét. „A következő választá­sok eredményét alapvetően a gazdasági helyzet dönti el, de az is nagy súllyal esik majd latba, hogy miként uralkodhatott el a törvénytelenség ilyen gyorsan a városokban”-vélekedika lap. A The Guardian aztírja, apar- lamentben Cameron és a Mun­káspárt vezetője, Ed Miliband vitába kezdett a zavargások oka­iról. Míg Cameron inkább a kö­zösségek szerepét emelte ki, Mi­liband szerint akormánynakkö- telessége lehetőséget adni a szegényeknek - idézi fel. „Az a párt, amelyik a legjobb választ adja a kérdésre, hogy hogyan történhetett meg mindez, és hogyan lehet az érintett rétege­ket sikerrel integrálni a társada­lomba, hatalmas sikert köny­velhet el” - állapítja meg. A rendőrségi kiadások tervezett csökkentése ellen tiltakozik a The Daily Mirror: „A kiadás- csökkentés leállítása az egyetlen értelmes megoldás. ” A bírósá­gokon kell visszavágni a rend- bontóknak-írjaaThe Sun. Hoz­záteszi: biztonságossá kell tenni az utcákat, „nemcsak ma, ha­nem minden éjjel”. (MTI,Hsz)- Bátran vesd magad a habokba, komám. Cunami most csak a pénzpiacokon fenyeget. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET A Sziget szociológiája JUHÁSZ KATALIN Nem akarok vészmadárkod- ni, de valószínű­síthetően meg­vannak az idei Sziget Fesztivál első halálos ál­dozatai. Bár ez is relatív: a fia­talok nem a fesztiválon haltak meg, csak be akartak úszni az Óbudai-szigetre, és nem sike­rült nekik. Csütörtök éjjel há­rom embert kerestek hajókkal a Duna budai oldalán. Annyit már tudni, hogy kora este ők hárman elég rendesen ma­gukra vonták a figyelmet, amikor jegy nélkül próbáltak bejutni az úgynevezett K-híd- nál, ahol a gyalogosan érkező látogatók beengedése zajlik. A gépezet olajozott, a rend­szer könyörtelen, ott bejutni tényleg lehetetlen. Ezután a három fiatal a bokros folyó­part felé vette az irányt, és ott eltűntek. Szemtanúk szerint legalább egy fő a Dunába ke­rült. Az eltűnt személyeket a Hajógyári-sziget és óbudai part oldal mentén, valamint a Dunán is keresték, de egyelő­re nem találták - áll a hírben, amelynek olvasásakor sok minden eszembe jutott, főleg szociológiai jellegű kérdések. Nem hiszem ugyanis, hogy vagánykodásból választották volna a Duna átúszását ők hárman. Egyszerűen nem volt pénzük a borsos belépőre. (Napijegy 12 000 forint, azaz 45 euró, ottalvásra feljogosító hetijegy 54 000 forint, azaz 200 euró). Szinte évente történik valami ilyesmi, már a kezdetektől, de az utóbbi időben szinte nem is számít hímek. A borsos jegy­árak miatt érezhetően kiszo­rult a fesztiválról egy széles réteg, akik régebben még le tudták szurkolni a belépőt, ma viszont már nem tudják. Akik számára anno létrejött ez a fesztivál. Nem a levegőbe be­szélek, ez a tizennyolcadik Szigetem, a szemem előtt zaj­lott minden, az 1994-es ren­dezvényre is tisztán emlék­szem, amikor még egész más­ról szólt ez a fesztivál. Persze haladni kell a korral, nem tarthat örökké a hippi hangu­lat, és én - mivel rugalmas va­gyok- még afölött is szemet hunyok, ha a civüség átadja a terepet a korporációknak, fel­fújható Túró Rudin lovago­lunk, topless Converse-lányok kínálják a tornacipőket és tás­kákat, és szinte mindenütt va­lamilyen hirdetéshez kötöttek a mozzanatok. A legnagyobb üdítőital-gyártóktól a legki­sebb gyros-sütőkig mindenki a jegy vásárló lehúzásában ér­dekelt. Az a dobozos sör, amit a boltokban 230 forintért árulnak, a szigeten 690 forint. És mivel szponzorcégről van szó, nincs választási lehető­ség, issza, nem issza, nem kap mást a fesztiválozó. Egy félli­teres üdítő négyszáz forint, 4 cl tömény 900 forint. Ezzel el lehet ugyan érni, hogy keve­sebb porban fetrengő, tökré­szeg fiatallal legyen gondja a személyzetnek, viszont el is lehet riasztani az átlagos ma­gyart, ha már szociológiáról beszélünk. Én például több tisztes dolgo­zót ismerek, akik csak 1-2 na­pijegyet engedhetnek meg maguknak, és pontosan ki kell kalkulálniuk minden további fogyasztást. Szóval, amit mondani akar­tam, az olyasmi, hogy nagyon- nagyon sajnálom azt a három szerencsétlent, akik valószínűleg a Dunába fullad­tak, mert látni akartak néhány tényleg nagyszerű zenekart, de nem futotta nekik napi­jegyre. Többet nincs is ked­vem filézni erről... KOMMENTAR Állatkerti történetek KISS TIBOR NOÉ Nyár van, uborkaszezon, a politikusok az állat­kertben fényképezkednek. Magyarországon a hét fő híre a svájci frank ár­folyamának hullámvasútja volt, nekünk azon­ban a válságos napokban semmi kedvünk a vi­dámparkhoz. Menjünk inkább az állatkertbe! így gondolták ezt vezető politikusaink is, an­nak apropóján, hogy újra kinyitották a Fővárosi Állatkertet. Nem mintha az intézmény egy percre is bezárt volna, az ál­latkert egyszerűen csak augusztus 9-én ünnepelte fennállá­sának 145. évfordulóját. Az már csak a 21. század Magyarországát jellemzi (vö. dzsentrimentalitás), hogy az esemény tiszteletére Tarlós Ist­ván (főpolgármester), Szőcs Géza (kulturális államtitkár), Habsburg György (Habsburg-ház) és Persányi Miklós (állat- kert-igazgató) óriási bulit eszelt ki: a kvartett tagjai újra meg­nyitották az állatkertet. A beszámolók szerint volt ott minden, szalagátvágás, tevesimogatás, még szakállas nő is. Szőcs Géza a humorérzékét is megcsillantotta. „Ellopták a majmokat”- kezdte megnyitóbeszédét, de nem tört ki pánik, Szőcs csak Csukás Istvánt idézte (Keménykalap és krumpliorr). A budapesti állatkert sorsa mindig is összefonódott a politi­kával. Az 1866-ban átadott intézmény a millennium korsza­kában élte első fénykorát, az államalapítás tiszteletére pél­dául egy teljes afrikai törzs költözött be az állatkertbe, akko­riban az nagy látványosságnak (és politikailag is korrektnek) számított. Az első világháborúban át kellett építeni ez ele­fántházat, politikai okokból: a török követség szerint az ad­digi épület hasonlított egy mecsethez. A második világhábo­rú után mindössze tizenöt állat maradt életben, a kommu­nizmus azonban ezen a téren is valódi fejlődést hozott, Sze­derjei Ákos irányítása alatt például már az állatok mentális állapotával is foglalkoztak a szakemberek. Egy szó, mint száz, ünnepeljünk! A svájci frankhitelesek menjenek csak Ócsára, állítólag ötszáz házat kapnak, ahol majd lesz idejük gondolkodni a piacgazdaság működésének logikájáról. Ünnepeljük inkább együtt az állatkert megalapí­tásának 145. évfordulóját, vágjuk át együtt a szalagot, éljen a Fővárosi Állatkert! S ha minden így megy tovább, afelől ne legyen kétségünk, hogy száz év múlva az szerepel majd a hí­rekben, hogy „Nagy ünnepség keretében száz évvel ezelőtt nyitotta meg újra a Fővárosi Állatkertet Tarlós István, Buda­pest főpolgármestere.” A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Soros: súlyos bankválság lehet Soros György magyar származású milliárdos úgy értékelte, hogy az eurótérség kormányai fontos lépéseket tettek ugyan az euróválság megoldása érdekében, ezek azonban nem elegendők a pénzpiacok megnyugtatásá­ra. Ezzel összefüggésben So­ros az állam- és kormányfők július 21-i ülésén született döntéseket „fél szívvel” elha­tározott döntéseknek nevez­te. Elismerte ugyan, hogy a tagországok vezetői állást foglaltak az euróövezeti tá­mogatási alap, az úgyneve­zett EFSF szükségessége mel­lett, de felrótta, hogy elmu­lasztották annak kibővítését. A nagybefektető úgy látja, a legnagyobb bizonytalanságot egy ellentmondásos helyzet okozza. Ennek lényege: a mentőcsomagban részt vevő országok nem fizetnek többé büntető kamatokat, a többi országot viszont továbbra is magas hitelköltségek sújtják. Mindez pedig növeli annak kockázatát, hogy a csomag összeomlik. A pénzpiacok fel­ismerték a problémát, és elvi­selhetetlenül magas szintre emelték a spanyol és az olasz kölcsönökre kirótt kockázati felárat. Ez a helyzet - Soros György szerint - egyre inkább tarthatatlan. Ezért Németor­szágnak, valamint az eurótér­ség többi, legmagasabb „AAA” adósság-besorolással rendelkező országának el kell döntenie: készek-e saját hi­telképességüket is kockára tenni annak érdekében, hogy Spanyolország és Olaszor­szág számára elviselhető ka­matokat biztosítsanak. Ha nem, Soros szerint elkerülhe­tetlenné válik, hogy a két or­szág is mentőcsomagra szo­ruljon. Németországnak és a többi, hasonló adósság-beso­rolású államnak ezért el kell fogadnia az eurókötvények rendszerét. Ellenkező eset­ben az euró összeomlik-vélte az üzletember. A kérdés nem az, hogy van-e értelme a kö­zös valutának. Az euró léte­zik, és esetleges összeomlása a bankrendszernek kiszámít­hatatlan kockázatokat okoz­na - vélekedett Soros, aki azt hangoztatta: Németország­nak fel kelLhagynia az eddigi habozással, és minden esz­közzel hozzá kell járulnia az euró megmentéséhez. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom