Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-09 / 184. szám, kedd

20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 9. www.ujszo.com 9 ezer hektárral növelhető a vetésterület Zöldségágazattal a munkanélküliség ellen Az agrártámogatások hazai rendszerében jelentős különbségek vannak az egyes régiók között Nem észak és dél problémája ISMERTETŐ A pozsonyi Agrár- és Élelmi­szergazdasági Kutatóintézet ál­tal kidolgozott, az év júniusá­ban közzétett tanulmány össze­foglalója szerint a hazai zöld­ség- és gyümölcstermelés fej­lesztésében rejlő lehetőségek kihasználásával a mezőgazda- sági termékek külkereskedel­mében mutatkozó rendkívül kedvezőtlen mérleghiány mér­séklése mellett az egyes régiók foglalkoztatási gondjai is csök­kenthetők. Mint ismeretes, a mezőgazdasági termékek be­hozatalában az említett mér­leghiányt okozó különbségek termékstruktúrájának három­negyed része hazai termékkel is pótolható lenne, vagyis ná­lunk is megtermelhető. A kü­lönbözet csökkentése érdeké­ben a tanulmány a mérsékelt égövi zöldség- és gyümölcsfé­lék termőterületének növelését javasolja. Többek között a hagyma, fokhagyma, káposzta- félék sárgarépa, burgonya pap­rika és a hüvelyesek, a gyü­mölcsféléknél az alma, körte, kajszi- és őszibarack valamint a bogyósgyümölcsűek termesz­tésében látnak lehetőségeket. Csak a káposztafélék, paradi­csom, sárgarépa és a hagyma­félék belső piaci igényeinek ki­elégítésére a tavalyi évhez vi­szonyítva 7400 hektárral na­gyobb területen kellene több zöldséget termeszteni. A tény­leges igények kielégítésére összességében pedig több mint 9 ezer hektárral lenne növel­hető a zöldségfélék vetésterüle­te, ami hozzávetőlegesen 4 ezer új munkahely kialakítását is magával vonná. A zöldség- hajtatás bővítésével további csaknem 1500 új munkahely létesülhet. A gyümölcstermesztésben a Szlovákiai Gyümölcstermesz­tők Uniója szerint a belső piac hazai termékekkel való ellátása hozzávetőlegesen 120 ezer ton­na gyümölcsöt igényel, amihez 7-8 ezer hektár gyümölcsösre lenne szükség. Ennek elérésé­hez összesen 4800 hektárnyi új ültetvény telepítése lenne cél­szerű, amelynek keretében 2 ezer hektár alma, 800 hektár körte, 600-600 hektár kajszi- és őszibarack, 500 hektár szilva telepítése lesz szükség. A telepí­tések bővítésével 3450 új mun­kahelyjöhet létre. A tervezet az állattenyésztési termékek, főleg a sertés- és ba­romfihús termelésének növelé­sét is javasolja, ezen a területen a bővítés következményeként 1350 új munkahely kialakítása is várható. Az említett fejlesztések ered­ményeként kialakuló árutöbble­tet a javaslat szerint a közvetlen eladások rendszerének széles­körű elterjedésével és a közét­keztetési rendszer hálózatának fokozottabb ellátásával lehetne értékesíteni, ezen a területen to­vábbi 1500 új munkahely kiala­kítására van lehetőség, (sz) 227 millió euróra növelik a támogatást Több pénz kárpótlásra a zöldségtermelőknek összefoglaló Az E.coli-válság miatt káro­kat szenvedett zöldségter­melőknek a szükséghelyzeti terv alapján nyújtott uniós tá­mogatást 210 millió euróról 227 millió euróra növelik, je­lentették be nemrégiben Brüsz- szelben. A bizottság ezzel a különböző tagállamok által benyújtott kárigények 100%- át meg tudja téríteni. Tekintet­tel a gyümölcs- és zöldségpiaci zavarok nagy horderejére, va­lamint a gyümölcs- és zöldség­ágazatot ért károkra, a bizott­ság indokoltnak tartja a költ­ségvetés 227 millió euróra va­ló növelését. Mint ismeretes, a bizottság június 17-én 210 millió eurós szükséghelyzeti támogatási csomagot fogadott el a friss zöldségeket termesztők kárta­lanítására. A csomagnak kö­szönhetően az EU kártalanítást tud fizetni azoknak az uborka-, paradicsom-, saláta-, cukkini- és édespaprika-termelőknek, akiknek terményeit az E.coli baktérium által okozott járvány következtében május 26. és jú­nius vége között kivonták a pia­ci forgalomból. A döntés alap­ján a károsultakat a júniusi ren­des termelői árak legfeljebb 50%-ának (termelői szerveze­tek tagjai esetében 70%-ának) megfelelő támogatás illeti kü­lönböző termékeik után. A tagállamoknak végső kár­igényükről július 18-ig kellett tájékoztatniuk a bizottságot. Néhány tagállamtól azonban további kiegészítő informáci­ókra volt szükség e tájékoztatá­son felül. A bizottság elemezte a beérkezett kiegészítő infor­mációkat, és azok alapján bizo­nyos esetekben módosításokat eszközölt, (eu-press) Az elkövetkező uniós költségvetési időszakra nemcsak a közösségi tá­mogatási rendszer alapel­veinek módosítására ké­szül, hanem ezzel egy­idejűleg a hazai támoga­tások rendszerének átér­tékelését, átalakítását is tervezi a szaktárca. Si­mon Zsolt tárcavezetővel ezekről a kérdésekről be­szélgettünk. INTERJÚ (Képarchívum) Miniszter úr, legutóbb egy szakmai konferencián sokak számára meglehetősen éle­sen úgy fogalmazott, hogy az agrártámogatások hazai rendszerében jelentős kü­lönbségek vannak az egyes régiók között, ami annál is inkább meglepő, mivel eddig erről a kérdésről hivatalos fórumokon keveset lehetett hallani... Én csak igyekeztem ponto­san, adatokkal alátámasztva jellemezni a jelenlegi állapoto­kat. Köztudott, hogy 2004-ben az unióba való belépésünkkor kényszerhelyzetben voltunk, nem voltunk teljesen felkészül­ve az uniós agrárpolitika összes elvárására, ezért kellett elfo­gadnunk és bevezetnünk a te­rületalapú támogatási rend­szert annak összes negatívu­mával együtt. Az eredeti elkép­zelés az volt, hogy 2010-ben majd mi is átállunk az ún. farmtámogatási rendszerre, amelyet a régi tagországok is alkalmaznak, de a 2006-2010 közötti időszakban, amikor 4 miniszter váltotta egymást a tárca élén, ehhez nem tettük meg a szükséges lépéseket, így 2010-ben nem vezethettük be ezt a támogatási formát. Most azon dolgozunk, hogy a 2014- től kezdődő új költségvetési időszakra vonatkozóan olyan agrárpolitikai elveket és érde­keket fogalmazzunk meg, illet­ve érvényesítsünk, amelyek a hazai agrárágazat egészének előrelépését szolgálják. A hazai támogatáspolitika eddigi megítélésében egyér­telműen az a vélemény a meghatározó, hogy a mi ter­melőink szinte másodrendű szerepre kárhoztatva a többi tagországhoz viszonyítva jó­val kevesebb támogatást kap­nak, s ezen kellene elsősor­ban változtatni. Tény, hogy ezt a tényleges, de a támogatásokban a többi tagország között is fennálló megkülönböztetést nagyon so­kan hangoztatják, és alapjában véve igazuk is van. Arra viszont már kevesebben figyelnek oda, és elemzik részletesebben, hogy azt a kevés pénzt, amit eb­ben az országban tudunk támo­gatási célokra felhasználni, mi­lyen hatékonysággal, milyen elvek szerint osztjuk fel. Csak egy példa: a mezőgazdasági termelésbe irányuló nem beru­házási támogatások esetében, amelyeket ha még 1 munka­hely fenntartására is átvetí­tünk, meglehetősen érdekes adatokat kapunk. A Dunaszer- dahelyi járásban például a ki­termelt termelési értékre jutó támogatások mértéke tavaly 18,4 százalékot tett ki, ami egy ágazati munkahelyre kivetítve 8065 eurót jelentett a gazdál­kodóknak. A Komáromi járás­ban ez az érték 20,9 százalék volt, egy munkahelyre 6 904 euró jutott. A Zsolnai járásban viszont a kitermelt értékre jutó támogatások mértéke megha­ladta a 150 százalékot, és az egy főre, illetve alkalmazottra jutó támogatás összege 21 ezer euró feletti összeget tett ki. A Svidníki járásban a támogatá­sok mértéke elérte a 201,9 szá­zalékot, ez a munkahelýekre kivetítve 25 315 euró támoga­tást jelentett. A számítások sze­rint, ha ez továbbra is így ma­rad, nagy a valószínűsége, hogy a tényleges mezőgazdasá­gi termelés az intenzív térsé­gekben is tovább csökken majd, aminek beláthatatlan követ­kezményei lehetnek. Gondol­junk csak arra, mi történhetne, ha a hazai mezőgazdaság ré­szesedése a nemzeti összter­mék előállításában mondjuk 1-2 százalék körüli értékre csökkenne. Ezzel gyakorlatilag a saját maga sírját ásná meg az ágazat. Emlékezzünk csak a ha­zai textilipar vesszőfutására, és felszámolására. Hogyan lehet, hogyan akarnak ezen változtatni? A fentiek tudatában mi há­rom olyan kérdéskörben fogal­maztuk meg az álláspontunkat, amelyek érvényesítése az elkö­vetkező uniós költségvetési időszakban számunkra kulcs- fontosságúnak tűnik. Először is azt szeretnénk, hogy az uniós támogatási rendszer keretén belül az egyes támogatási téte­leket termékekhez, vagy régi­ókhoz köthessük. Ugyanilyen fontosnak tartjuk, hogy a saját támogatásaink keretében le­hetőségünk nyíljon ezek újra­elosztására. Az aktív farmer fo­galmának pontos meghatáro­zására pedig azért van szükség, hogy egyértelművé váljon, ld lesz az, aki jogosult lesz a tá­mogatásra. (A szerző archív felvétele) Milyen reális esélyt lát ezeknek az elveknek az elfo­gadására? Kétségtelen, hogy az előké­szítés jelenlegi időszakában a helyzet bonyolult, de azt már most látjuk, hogy az aktív far­mer fogalmát elvben már elfo­gadták, tehát ez várhatóan ré­sze lesz az új támogatási elvek­nek. A termékhez kötött támo­gatási tételek jelenleg is működnek, nálunk például a fejőstehenekre járó támogatá­sok formájában. Az újraelosz­tás formáinak és módozatainak kidolgozásán pedig intenzíven dolgozunk. Milyen elvek szerint tör­ténne mindez? Alapjában véve a területala­pú támogatások elosztási rend­szerét kell megváltoztatni. Ez, mint ismeretes, füozófiájában alapvetően eltér a régi uniós ta­gországok támogatási rendsze­rétől. Mivel 2010-ben mi nem tértünk át a farmtámogatási rendszerre, már csak az új költ­ségvetési időszakban orvosol­hatjuk az eddigi sérelmeinket. A részletekről egyelőre még nem szeretnék nyilatkozni, de az nyüvánvaló, hogy változtat­nunk kell, mert ha a bejövő pénzek továbbra is egy lyukas zsákba kerülnek majd, és ahon­nan szétfolynak, akkor az ága­zat további leépülése elkerül- heteden. Ez a csökkenés már most evidens, az egyes termelési ágazatokban komoly leépíté­sek történtek... Ezt a számadatok is mutat­ják. Míg 2004-ben még „csak” 504 millió euró volt a mezőgaz­dasági termékek külkereske­delmi mérleghiánya, 2010-re ez az összeg már elérte a 996 müliót. Az agrárgazdasági ku­tatóintézet adatai és számításai szerint ebből az összegből több mint 500 milliót tesznek ki azok a termékek, amelyeket nálunk is meg tudunk termelni. Gondolok itt elsősorban a zöld­ségre, gyümölcsre, stb. Ha ezt a mennyiséget behozatal helyett sikerülne itt helyben előállíta­ni, akkor hozzávetőlegesen 15 ezer új munkahelyet lehetne ki­alakítani az ágazatban. Nem beszélve arról, hogy ezek iránt a termékek iránt van reális ke­reslet, vagyis ezt a szlovákiai fogyasztók már most megfize­tik, csak nem a hazai, hanem a külföldi termelőknek. A zöldségtermesztők vi­szont azt mondják, további és nagyobb támogatás nélkül ez nem megy... Pedig van néhány példa már most is arra, hogy az itteni ter­melők akár a külföldi piacokra is szállítják a termékeiket. Két­ségtelen, hogy a lehetőségeket folyamatosan keresni kell. Az például megfontolandó, hogy amit jelenleg egy munkanélkü­linek fizet ki az állam, mondjuk odaadná a gazdálkodónak, hogy munkahelyet hozzon lét­re és azt tartsa fenn, feltétele­zem, hogy lennének, akik élné­nek ezzel a lehetőséggel is. A megtermelt termékek­nek viszont piac is kell, azt el kell adni... Nyilvánvaló, hogy ezen a te­rületen is szemléletváltásra van szükség. Eddig hozzá voltunk szokva, hogy vagonszámra ad­juk el pl. a zöldséget, most meg kellene tanulni azt is, hogy kis adagokban, akár ládánként ér­tékesítsük. A lényeg, hogy az a termék friss és jó minőségű le­gyen. Ehhez a hazai fogyasztó­kat hozzá kell szoktatni, ami­ben a közeljövőben bevezetésre kerülő közvetlen eladási rend­szer is sokat segíthet, amely le­hetővé teszi, hogy a termelők ne legyenek kiszolgáltatva a nagybani felvásárlóknak, ha­nem önállóan is értékesíthes­sék az árujukat. Többek között a helyi piacokon, vagy étkez­déknek, vendéglőknek beszál­lítva a friss árut. Végezetül visszatérve a in­terjú elején megfogalmazot­takra, nem tart attól, hogy az ön által is kifogásolt egyes térségek között fennálló tá­mogatási különbségeket egyesek megpróbálják észak­dél, illetve szlovák-magyar konfliktusnak beállítani? Ezt határozottan vissza kell utasítanom. Ez a probléma nem észak és dél közötti, ha­nem a szlovákiai mezőgazda­ság egyik nagy problémája, amit meg kell oldani, ha azt akarjuk, hogy az ágazat to­vábbra is működőképes ma­radjon. Ha nem sikerül, és a mezőgazdaság szerepe tovább csökken, majd teljesen elveszti a presztízsét, akkor azt már nemcsak a déli térség ter­melői, hanem az északiak is megérzik. Egyúttal az is nyü­vánvaló, ha egy ország támo­gatást folyósít a termelői szá­mára, akkor azt is joggal elvár­ja, hogy ennek fejében azok társadalmilag hasznos teljesít­ményt is nyújtsanak. A mi ese­tünkben például azt, hogy a termőföldek meg legyenek művelve, az ágazatban embe­reket foglalkoztassanak, és olyan mezőgazdasági terme­lést folytassanak, hogy az pro­fitot termeljen ennek az or­szágnak. (szil)

Next

/
Oldalképek
Tartalom