Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-09 / 184. szám, kedd
Kiért van a futball? N ézzék meg jól a jobb oldali képeket. Az egyik 2009 márciusában, a DAC-Artmedia (0-4) bajnoki előtt készült. Zsúfolt lelátó, eksztázisban tomboló szurkolótábor. A másik a szombati DAC-Ru- žomberok (0-2) mérkőzés kezdetét mutatja. Ürességtől kongó lelátó, néhány tucat apatikus, fásult nézővel. Pedig ugyanaz a stadion, ugyanaz a tribün. Csak a szurkolók hiányoznak. Mi lett velük? Hová tűntek a csallóközi fútballdrukkerek? Mit csinálnak szombat esténként? Miért nem járnak a DAC meccseire? Ha megkérdezzük őket, azt felelik: hiányolják a tudatos csapatépítést, a koncepciózus, következetes szakmai munkát, az ádátható gazdálkodást, a belépőjegy árának megfelelő szolgáltatásokat, a klub és a szurkolók közti párbeszédet, a lokálpatriotizmust. Hiányolják a DAC mezét megbecsülő, a győzelemért meghalni kész játékosokat. Hiányolják a futballt. A szombati DAC-Rózsahegy (0- 2) mérkőzésen néhány elkeseredett drukker pólókra írott, hatalmas betűkből összeálló üzenettel fejezte ki nemtetszését a klub működésével kapcsolatban: „Mohseni, Antal - game over!”, ami magyarul annyit jelent: „Mohseni, Antal - vége a játszmának!” A klubvezetés válasza nem váratott sokat magára, a biztonsági szolgálat emberei perceken belül kivezették a stadionból a tiltakozó szurkolókat, noha azoknak érvényes belépőjük volt, és semmilyen rendbontást nem követtek el. Egy futballklubnak elvileg az volna a rendeltetése, hogy a hétvégi mécseseken igényes szórakozási lehetőséget kínáljon a nézőknek, hogy korSzombaton kitessékelték a stadionból a tiltakozó DAC-drukkereket. szerű utánpódásbázis kiépítésével mobilizálja a környékbeli fiatalokat, s összetartsa a térség sportszerető közönségét, vagyis hogy szórakoztasson, neveljen és identitást erősítsen. A bevételt a klub teszi el, az élmény pedig a szurkolóké. A futball ugyanis értük van. Ami viszont szombaton a DAC- stadionban történt - hogy kivezették a stadionból a kulturált formában tiltakozó szurkolókat -, az példa nélküli. Félreértés ne essék, a rendbontók mindenkor büntetést érdemelnek. Aki kerítést ráz, aki verekszik, aki petárdát dobál, aki uszító jelszavakat skandál, azt pardon nélkül vezessék ki, és a hatályos törvények szerint büntessék meg. (Fotók: TASR/AP-archívum, Daily Mail) Szombaton azonban valami félreértés történhetett. Egy szurkoló ugyanis nem követ el rendbontást azzal, amikor a tribünön kifejezésre juttatja, hogy mit gondol a futballistáról, az edzőről, a partjelzőről vagy a játékvezetőről - s ugyan miért ne mondhatná el véleményét a klubvezetésről is? Nyugat-Európában egy ilyen reakció elképzelheteden. Az utóbbi évekből több hasonló, sőt: sokkal nagyobb volumenű szurkolói tüntetésre is emlékezhetünk: az FC Liverpool drukkerei például az amerikai tulajdonosok elleni tiltakozásként minden mérkőzésen kifüggesztették a „Thanks But No Yanks” („Kösz, de nem kérünk a jenkikből”) és a „Yank Liars Out!” („Hazug jenkik, takarodjatok!”) feliratú drapériákat. A két címzettnek, Tom Hicksnek és George Gillettnek nyilván nem tetszett az üzenet, de eszükbe sem jutott, hogy eltávolíttassák a transzparenseket. Miért? Mert tudták, hogy a liverpooli hagyományt nem ők, hanem a szurkolók őrzik. Persze, egy drukker a B-középből másként látja a helyzetet, mint a VIP-páholyban ülők. Rosszul látja? Az is lehet. Nem muszáj vele egyetérteni, nem muszáj őt a döntéshozásba bevonni (végtére is az volna az üdvös, ha a szerepek nem keverednének: a focista focizzon, a szurkoló szurkoljon, a klubvezető pedig a klubot vezesse), de a szurkoló véleményét akkor is tisztelni kell, mert mégiscsak érte van a futball, ő fizet a klubkasszába a belépőjegyekért, ő neveli klubsze- retetre a fiát és az unokáját, s tíz- tizenöt-húsz év múlva, amikor már az összes játékos és funkcionárius régen lelépett a porondról, akkor is ő marad in, a szurkoló, sárga-kék sállal a nyakában. G. J. 18 TÉMA FOCITIPP ■ 2011. AUGUSZTUS 9. www.ujszo.com a A hazai csapat kapusa megsérül, s mivel már nincs több cserelehetőség, ezért a csapat legmagasabb játékosa áll be a kapuba. Csakhogy kiharcolnak egy szögletet, s jelzik neked, hogy kapust váltanak, hogy a magas csatár előremehessen fejelni. A szögletből nem lesz semmi, a magas csatár visszavedlik kapussá. Majd jön egy újabb szöglet, s ismét ugyanez játszódik le. Az ellenfél dühös. Mit teszel? D Engedélyezed, hogy gyorsan elvégezzenek egy közvetett szabadrúgást. A kapus, még a szabadrúgás befújásán dühöngve, a labdának háttal kocog vissza kapujába. A támadó csapat azonnal elvégzi a közvetett szabadrúgást, s a labda a kapus vállán megpattanva a kapuba jut. Megadod a gólt? Egy kopasz külföldi játékos, akinek nem az általad be- kíS szélt nyelv az anyanyelve, úgy jön ki a második félidőre, hogy a fejére valami szöveg van írva, számodra ismeretlen betűkkel, letörölhetetlen tintával. A kopasz játékos azt állítja, buzdító jelszót festett oda, az ellenfél csapatkapitánya viszont úgy véli, a bírót sértegető kifejezésről van szó. Mit teszel? Szöveg: kEiTw Hacuiett Rajzolta: Paul Trevilliom © Paul Trevillion/Guardian News & Media Ltd (Fordította: Gazdag József) • lassa ja6|aj ■asDsnde>) opue||e ze >|ezzng gopi ze 'pazua A6n eg '}8>|0 psatzaur|aA6g jowe >|es3 'aqzo>| fda| au jo>|>|e 'ajöaA >je[}feg uaqzo>) rjajef urau ja>|ajaso e }a>jaza eg s Ts>lfissp -snde>( e pa>|au >|!Z|aí ajo|a en •£ gag a-najsaj re>)eAezs opaursaaq 5a|Áua} A6oq 'pajagjnzs -aj (oqetójoíjeaj v ’de>| }sa}a}unq soÁ|ns J0>j>|e 'ozs uba igjsazafej!>| 0|jaujsaaq A6oq 'intapirj eg s - efiet -jipjopi őesgozig jiuiaÁőag e pfew jze s '|Oj6aAozs nA|aÁu uaqajawsi ze }O)0j A6a zsa;izsa>| euetn ap 'sí A6j jasoaaui e efiegzsiefőjőaA A6og 'Piau |a ppuow -|esso>|a:ief e fiazsag T jessB|Buie|>|aj e urau 'ajupojo) l|a>l le^ajef e 6j6aA >|eusnde>t v éőesinuej e iw 'ipő e saAuaAja rosige 'uosnderj e uofuenedőaw uad -da^uapujiu Á6og 'Á6n 'uasg^njj uraueg T?pqn| e ejnde>| eizequroq loqoja tuau sóhajét e en -uaői T :>|Ozse|eA Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
