Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-30 / 176. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 30. Kultúra 7 Négyrészes dokumentumfilm Faludy György kalandozásairól Szabó Gyöngyi rendezésében Életműve sziklakő marad Sem a Nobel-díjat, sem A világ legjobb idegenvezetője elismerést nem kapta meg Faludy György, a fél életét emigrációban töltő, hatalmas utat bejárt költőfejedelem, korunk irodalmának mégis egyik legjelesebb alakja, országok, népek, szokások páratlanul nagy ismerője. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ez utóbbiból ad négyrészes, összesen 220 perces ízelítőt a Szabó Gyöngyi rendezésében készült Kalandozásaink Faludy Györggyel című dokumentumfilm, amelyet a Duna Televízió mutatott be több mint tíz évvel ezelőtt, s most DVD-n is megjelent. Négy rész, négy ország. Marokkó, ahol megtalálta azt a házat, ahol hatvan évvel ezelőtt élt. Málta, ahol Eric Johnsonnal élt. Firenze, ahová halálos beteg feleségével, Zsuzskával tért vissza. Budapest, szívének legfontosabb városa. A Balog Gábor fényképezte dokumentum (ő volt az operatőre a Závada Pál regénye nyomán készült Jadviga párnájának is) - öt évvel a költő halála után - úgy hat a nézőre, mintha Faludy még ma is élne. Előrehaladott kora ellenére gondolatai fényesek, emlékezete pontos. Földrajz-, történelem-, irodalomórákon lehet vetíteni gimnáziumokban, szakközépiskolákban, de ajánlom mindenkinek, aki fogékony a szépre, az értékesre, akit olthatatlan tudásszomj hajt, szereti vagy még jobban akarja ismerni Faludyt, költészetének, érzelmeinek mozgatórugóit. Marokkóba másfél éves párizsi tartózkodása után, 1940ben jutott el, Casablanca, Marrakesh, Tanger, koldusok, utcai árusok, szőnyegszövők, kígyó- bűvölők izgalmas világa várta. Most reszkető és tébolyító kékkel a feje fölött sámlin ül a téren, Amárral megélt sivatagi nagy kalandjáról mesél, akitől megtanult arabul járni, egyenes testtartással, nem nézve se jobbra, se balra, mégis tudva, mi zajlik körülötte. Elkísérjük egy kisebb palotának is beillő házba, ahol hét hónapot töltött annak idején, német-római császárokról mesél színesen, hamis útleveléről, amellyel Spanyol- országba, Portugáliába és az Egyesült Államokba is eljutott. Tengerek zúgása után a Balaton szelíd habverése, a pesti Duna-part, a Margitsziget fái, Babits és Kosztolányi, apja intő szavai: „Ne írj verseket, ne légy bolond!” A Magyar Hírlap hasábjain a szerkesztő üzenete: „Faludy György hagyja abba!” Itthon meg szerelemről, Valiról, a Japán kávéház világáról, József Attiláról, Zsuzskáról mesél. „Szerelmünk sziklaszilárd volt- mondja. - Teljesen idegen világba érkeztem, amikor nyolcvannyolcban hazajöttem, aztán hirtelen minden ismerős lett.” Ott, ahol negyvenegy évig nyomtatásban semmi nem jelenhetett meg tőle. Firenze, „a világ paradicsoma”. Tizennyolc éves, amikor először járja a város utcáit, aztán évtizedek múlva, Londonból elmenekülve, beteg feleségével jön vissza. Alázatos vándorként áll a Dóm, „a csíkos templom előtt”, hidak, templomok és paloták, sírboltok és kerengők reneszánsz történeteit éleszti újra, ott áll Michelangelo sírjánál, fenséges Dávidja lábainál, de Velencébe is elkíséri a stáb. Tolószékben ül a Szent Márk téren, zúgnak a harangok, Faludy öléből galamb csipeget. A szépséget köszöni, amit az élettől kapott, és hogy nemcsak hálószobák, hanem szalonok is megnyíltak előtte. A legszebb képsorok egyike: Faludy György a tenger partján, alakja eggyé válik az éjjel és a széllel, viharral és földdel. „Hegyes sziklák közt füröd- tem meztelen... a víz lágy volt, mint a szerelem.” Máltai homokköveken ülve egyik legszebb versét mondja. Ősi, magasztos helyeken, ötezer éves romok közt járva kérdezi: „Mindig a szenvedés emelt magasra, de most mi lesz velem? Boldog vagyok.” Két évet élt Málta szigetén, ide jött utána élete ki tudja, hányadik nagy szerelme, Eric Johnson, akivel halálos lejtőkön, bokrokba kapaszkodva másztak le a vízbe. Nem egész két évet töltöttek a szigeten felhőtlen boldogságban, miközben sok remek verset írt, bár „az igazán jó verset nem lehet megírni”. Éjjel, házuk teraszán azt csodálta, hogy az égnek nem volt felülete, csak mélysége, nappal a tenger különböző kékjeiben gyönyörködött. „Bokádat csókolom, ne emelj fel” - írja Ericnek, vagy hogy „Tested mellett megszédülök. .. ha átölellek, karomból kiesik a csont.” Mára eltűnt a ház, amelyben laktak, de a versek mindent megőriztek. „Az élet egyetlen értelme, hogy az embernek öröme van. Ha nincs, kár élnie.” A világ legszelídebb hedonistájának szavai ezek, a világ legjobb idegen- vezetőjének. Kis híján négy óra, amit vele, az ő társaságában tölthetünk, de aki nyitott szívvel követi, egy életen át a közelében maradhat. Négy ország művészei keresik a választ arra kérdésre, folytatható-e a népi hagyomány Modern felfogású népművészet HAVRAN KATALIN Pozsony. Hagyományos népművészet modem szemszögből - röviden így lehetne jellemezni a kiállítást, mely azt firtatja, vajon létezik-e a tradicionális kézművességnek bármiféle folytatása a modern dizájnművészetben. A Folklore is Álive! című kiállítás egyértelműen állítja, hogy igen. Hagyjuk tehát meggyőzni magunkat, és látogassunk el a tárlatra, amely szeptember 17-ig tekinthető meg a pozsonyi Népi Művészetek Központjának (ÚĽUV) galériájában (Széplak utca 64.). A kiállítás kortárs iparművészek és formatervezők népi motívumokon alapuló vagy hagyományos népi technikákkal készült munkáit mutatja be. A fiatal cseh, szlovák, magyar és lengyel művészek munkáiból, a visegrádi négyek összefogásának jegyében nyílt kiállítás a visegrádi országok húszéves együttműködését is ünnepli. A kiállítást a Cseh kulturális centrum szervezte az ÚĽUV, a magyarországi Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a lengyel Cepelia Művészeti és Kézműves Alap együttműködésével. Míg a szlovákiai kiállítók a Körök a vízen (Kruhy na vode) országos verseny legjobbjaiból kerültek ki, a magyarországiak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai, akik főképp divat- és textiltervezés témakörben állították ki alkotásaikat. Megtekinthetőek többek között Kele Ildikó cigány népművészet által inspirált ruhakölteményei, Rainer-Micsi- nyei Zsófia kézitáska-sorozata és az egyetem diákjainak közös kékfestő textilmunkája is. Az izgalmas kiállítás a szlovák főváros után Magyarországra, Lengyelországba, majd pedig Belgiumba vándorol tovább. Gyöngyösi Renáta ruhakölteménye RÖVIDEN Nem nevezik át a Cobain hidat Washington. Továbbra is Kurt Cobainnek, a Nirvana amerikai rockzenekar néhai frontemberének nevét viseli egy híd a Washington állambeli Aberdeenben: a település vezetése elvetette a névváltoztatást. A dalszerző, szövegíró, énekes-gitáros Cobain a város szülötte, ezért is neveztek el róla hidat. Csakhogy nem mindenki volt büszke a sztárra kábítószerezése és öngyilkossága miatt, és az sem tette rokonszenvesebbé Aberdeenben, hogy többször becsmérlően nyilatkozott szülővárosáról. Ezért sokan kezdeményezték a híd nevének megváltoztatását, a város vezetése azonban 10:1 arányban leszavazta a javaslatot. A döntést a tanácsülés közönsége megtapsolta. Cobain 1994-ben, 27 évesen lett öngyilkos. (MTI/AP) A hét koncertje Pozsony. Lapunk a hét koncertjének járó képzeletbeli kristályserleggel jutalmazta a dunaszerdahelyi Moustache zenekart, akik kedd este egy órán át egyenes adásban muzsikáltak a Szlovák Rádió 5-ös stúdiójában, a Pohoda FM című sorozat keretében. A Radio_FM havonta jelentkező műsorában minden alkalommal egy-egy hazai zenekarnak vagy előadónak kínál fellépési lehetőséget, a helyi közönségnek pedig ingyenkoncertet. A Moustache-koncertre Rózsahegyről és Turócszentmártonból is érkeztek rajongók, a többiek pedig országszerte a készülékek előtt hallgathatták a műsort. A zenekar a Mata Hari című magyar nyelvű dallal kezdett, és bár végig szlovákul konferálták fel angol nyelvű dalaikat, a tapsot magyarul is megköszönték a közönségnek. Legközelebb augusztus 23-án jelentkezik a Pohoda FM, a vendégzenekar a Sto Múch lesz. (juk) Pillantkép a koncertről (Martina Mlcuchová felvétele) Beethoven állítólag homlokon csókolta Liszt Ferenc 125 MTI-HÍR Budapest. Százhuszonöt éve, 1886. július 31-én halt meg Liszt Ferenc zongoraművész, zeneszerző. Az idei Lisztévben halálának évfordulója mellett születésének bicente- náriumára is emlékezünk. 1811. október 22-én született Doborjánban (ma: Raiding, Burgenland). Magyar apja, aki korábban az Esterházyak zenekarában is játszott, bécsi polgárlányt vett el. Különleges zenei tehetséget eláruló gyermekük 9 évesen lépett fel először Sopronban. Zongorázásra Bécsben a Beethoven-tanít- vány Carl Czemy, zeneelméletre Mozart vetélytársa, Salieri oktatta. A legenda szerint első bécsi hangversenyén jelen volt Beethoven is, aki nyilvánosan homlokon csókolta. Liszt ezután bejárta Európát, s Párizstól Londonig ünnepelték. Az 1838-as pesti árvíz után Bécsben adott koncertet a károsultak javára, majd 1840-ben Pesten lépett fel, s alapítványt tett a Nemzeti Zenede létesítésére. Meghódította a keletet is, óriási sikereket aratott Moszkvában és Kijevben. Zongora- művészként technikai tudásával, rögtönzéseivel ejtette ámulatba hallgatóit. Ugyanakkor zongoragyilkosnak is nevezték, mert dinamikus leütései nyomán nemegyszer összerogyott a hangszer. 1848-ban Weimar- ban telepedett le, barátságot kötött Wagnerrel, a város neki is köszönhetően lett Európa egyik művészeti központja. Miután meghiúsult házassága a lengyel származású Sayn- Wittgenstein hercegnével, kisebb katolikus egyházi rendeket vett fel 1865-ben. Több mint 600 művet írt: első korszakában főként virtuóz darabokat, majd nagyszabású zongoraműveket és szimfonikus költeményeket. Liszt Ferenc Magyarországon szívesen hallgatott cigányzenét, 19 magyar rapszódiája népies dallamokra és csárdásdallamokra komponált. Késői korszakában szakított a romantikával.
