Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-29 / 175. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 29. Vélemény És háttér 5 Gondolhatunk bármit Sulikról, egy dolog biztos: politikája nem kirekesztő és nem arrogáns Az önreflexió életeket ment Aranyköpések lexikonját adhatná ki kicsi hazánk, más nem kellene, csak hetente egyszer összeírni, hogy társadalmunk elitjét micsoda gondolatok foglalkoztatják időszerű ügyeink kapcsán. LOVÁSZ ATTILA Nyilván mosoly fakadna az arcokon, bicska nyílna a zsebekben. Nemrég hón szeretett köz- társasági elnökünk volt soron, s hogy egy fészekalja is lehet egy politikusgeneráció, annak ékes példája Dušan Čaplovič. Az elmúlt választási időszakban miniszterelnök-helyettesként regnált történész Kárpátmedencét negáló mondása szállóige lett. Újabban a norvég futóbolond mészárlása kapcsán követett el egy újabb gondolatmenetet, mely szerint Richard Sulik és pártja generálja az elégedetlenség gyilkolni is képes formáját. Történésztől esetleg ostoba a kijelentés, felelős parlamenti képviselőtől viszont azon túl, hogy felháborító és felelőtlen, még veszélyes is. Ha ugyanis az újságírás íratlan szabályai szerint a norvég tömeggyilkos (nevét fogadalmunk miatt továbbra sem írjuk le e helyen) motivációit roppantul leegyszerűsítve akarjuk megfogalmazni, akkor eljutunk az általa bizonyosan feltett, korántsem költői kérdéshez: Ki itt az úr? A kirekesztő, a hazát, nemzetet, országot tulajdonjogi kategóriákban szemlélő eszmék, szofisztikában fogalmazva, a nemzetállami eszmét hirdetők alapkérdése ugyanis éppen ez. Ez az a kérdés, amelyre a kirekesztő és kizárólagosságot hirdető egyének egyetlen, nagyon rossz választ képesek adni: itt én vagyok az úr, mindenki más útban van. Logikus következmény: aki útban van, eltávolítandó, a kérdés csak az, milyen módszerrel. Egyik lehetséges módszer a nyelvtörvény2009-es változata, főleg annak motivációi és nemzetiek általi felvezetése. Más módszert alkalmaztak a diktatúrák, pl. a tömeges áttelepítések formájában. És más módszert mutatott be Auschwitz, Srebrenica, Recsk és Já- chymov. Korántsem modernkori módszer az egyén teljesen őrült reakciója, amire az első ismert példa Artemis istennő templomának felgyújtása Hé- rosztratosz által, a legutóbbi pedig a norvég mészárlás. Gondolhatunk bármit Sulikról, tar fejéről, liberálisnak nevezett pártjáról, egy dolog biztos: politikája nem kirekesztő és nem arrogáns, ahogyan azt Čaplovičék szeretik láttatni. Sulik sose használná fel kormányfői hatalmát (és a fegyveres kormányőrséget) egy komáromi és egy pozsonyi szobor felállítására, biztos, hogy nem hajtana pártgyűlésre kétszázzal és fényjelzéssel, és nem hívna össze rendőrségi sajtót egy (egyre inkább bizonyíthatóan ártatlan) leányzó kriminalizálására, csak azért, hogy politikáját igazolja. Lehet, hogy rossz személyi döntéseket hoz, de nominánsai nem akkor mennek el, amikor már az analfabétának is vüágos, hogy százmilliónyi eurót nyúltak le faliújságon kiírt közbeszerzésben. Lehet, hogy kifogásolhatók az általa beterjesztett megoldások, de azokat sosem úgy fogadtatja el, hogy rácsap az asztalra és kijelenti: így lesz és punktum. Ez a módszer ugyanis arrogáns, és koalíciós társai sem engednék, de ez az a módszer, amelyre Čaplovič pártjának kormányzó gyakorlata az egyik ékes példa. Tehát ki gerjeszti valójában a norvéghoz hasonló cselekvést? A történész Čaplovič kapásból ismerheti a választ. Az önreflexió és a helyes társadalmi reflexió pedig életeket ment.- Azt hiszem, túl demokratikusak vagyunk. Lassan már a medvék is olyan jogokat akarnak a konténereknél, amilyen a hajléktalanoknak van. (Peter Gossónyi rajza) Nem mindegy, milyen eszközökkel, tempóban és stratégiákkal folyik a bevándorlók integrációja Ellentétes eredmények MÓZES SZABOLCS A norvégiai tömegmészárlásnak eddig bizonyítottan közel 80 áldozata volt, ám kérdéses, hogy milyen társadalmi károkat okozhat közép- és hosszú távon. Az egyik legnagyobb középtávú társadalmi hatása az lehet, ha szemérmességből vagy a „politikai korrektség” jegyében a politikusok és a közbeszédet alakító szereplők nem beszélnének a továbbiakban nyíltan a problémákról. Nem a merénylet kiváltó okáról, mert az inkább a pszichológia tárgykörébe tartozik. Hanem azokról a gondokról, melyeket az elmúlt évtizedek elhibázott bevándorlási politikája okozott a nyugat-európai államokban. „Kiáltványában” többször utalt erre a norvég mészáros is, s pont emiatt félő - ahogy több nyugati kommentátor is fogalmazott -, hogy ezek után sokkal nehezebb lesz erről a valóban létező problémáról beszélni. Nyugaton évtizedekig tartotta magát az az optimista - és az ellenvéleményeket a politikai korrektség nevében elhallgattató, illetve a jobbszélre űző - nézőpont, mely szerint a bevándorlók integráció- jajó úton halad, ha mégsem olyan zökkenőmentes, arról elsősorban a befogadó társadalom tehet, s az a legjobb, minél tarkább, multikultibb egy ország. A 2000-es években egyre láthatóbbá vált, hogy ez a nézet tovább nem tartható, az utóbbi években a politika fővonalába tartozó nyugati közszereplők (Sarkozy, Cameron, Merkel és a sort tovább lehetne folytatni) is egymás után adtak hangot azon véleményüknek, mely szerint a multikulturális hitvallás megbukott. A norvég mészárlás miatt könnyen lehet, hogy ezek az őszinte hangok a következő hónapokban, években ismét a jobbszélre szorulnak, aminek több negatív hatása is lenne. Egyrészt ezzel a problémát ismét a szőnyeg alá söpörnék a politikusok, másrészt további muníciót adnának a szélsőséges pártoknak - amelyek monopolizálhatnák a témát -, harmadrészt a választó- polgároktól még jobban elidege- nítenék magukat. Az emberek jelentős része már most is úgy gondolja, hogyapolitika belterjesdolog, a politikusok nem az átlagembert aggasztó problémák megoldásán fáradoznak. Ha egy ilyen kérdésben - melyben a választóknak megvan a hangsúlyos véleményük és tapasztalatuk - kussol a politikum, csak tovább fogerősödni ez a nézet. A multikulti végének beismerése természetesen nem azt jelenti, hogy a nem európai származású embereket - bevándorlókat és leszármazottaikat - ki kell innen zsuppolni. Egyrészt egy ilyen megoldás ellentétben áll a nyugati civilizációs kör és a modem demokratikus államok eszméivel, másrészt erre lehetőség sincs. Az érintetteknagy része ugyanis már Európában született, az ő nagyszüleik, szüleik voltak a bevándorlók. Nem mindegy viszont, hogy milyen eszközökkel, tempóban és stratégiákkalfo- lyik az integrációjuk, illetve - s főként -, hogy a tágra nyitott migrációs kapukat beljebb húzza-e Európa. A fő kérdés mégis az, mit tesz a Nyugat a katasztrofális demográfiai mutatóival. Milyen ösztönzőket épít be a rendszerbe, hogyan próbáljajelentősen emelni a születésszámot - ez ugyanis Európa jövőjének és a bevándorlási kérdésnek az alfája és ómegája. Alacsony születési ráta mellett ugyanis csak két eshetőség van: vagy a jelentős gazdasági visszaesés, Európa eljelentékte- lenedése és a jóléti állam teljes összeomlása, vagy mind nagyobb számú bevándorló befogadása. Ez utóbbi viszont, mint tudjuk, szinte megoldhatatlan problémákat vet fel. Lehet választani. KOMMENTAR Majdnem meglepődtünk MOLNÁR IVÁN A szlovák köztársasági elnök úgy táncol, ahogy a legnagyobb ellenzéki párt, a Smer elnöke fütyül. Ha bármikor úgy tűnne, hogy Ivan Gašparovič kiesett a ritmusból, és nem Robert Fico dallamaira ropja a táncot, az csak érzéki csalódás. Ennekaz érzéki csalódásnak dőltek be e héten egyes kormánypárti politikusok, politikai elemzők és a választók egy része is. Gašparovič a munkatörvénykönyv módosításának aláírásával olyasmit tett, amire állítólag egyikük sem számított, hiszen Fico pártja végig a módosítás ellen lépett fel, és kemény harcot vívtak ellene a szociális érzékenységére büszke Gašparovič szívéhez közel álló szakszervezetek is. Egyes kormánypárti politikusok első fel- indultságukban az egekig magasztalták a köztársasági elnököt, hogy lám, képes felülemelkedni önmagán és a Smerhez fűződő bensőséges viszonyán. Hasonló hangnemben nyilatkozott néhány politológus is. Valóban így lenne? Gašparovič egyszerre megvilágosodott? Korántsem. Tény, hogy az elnök döntése szinte mindenkit meglepett. Akit pedig nem, az jól játszotta a meglepettet. Branislav Ondruš, a Smer parlamenti képviselője például kiváló színészi alakítást nyújtott azzal, ahogy eljátszotta a leesett állú politikus szerepét. Az első sokkot legyűrve azonban tudatosítanunk kellene, hogy Gašparovič most sem okozott csalódást a Smernek, csak a párt érdekei ezúttal különböznek attól, amit a nagy nyilvánossággal megpróbál elhitetni. Ha az elnök nem írta volna alá a törvényt, ősszel ugyan újra forró hangulat lett volna a parlamentben, és másodszorra talán már nem is fogadták volna el a jogszabályt, a Smernek azonban ez nem elég. Ugyan az ezzel összefüggő politikai válság és a parlamenti szópárbajok is a Smer népszerűségét növelték volna, a párt azonban most úgy döntött, sokkal többet nyerhet azzal, ha az elnök aláírja a törvényt. A párt az elkövetkező időszakban ennek köszönhetően a munkásosztály harcos képviselőjeként léphet fel az általa a kapitalista kizsákmányolok lábtörlőj ének tartott Radičová-kormány ellen, a szavazótábor növeléséhez felhasználva a szakszervezetek egy részét is. Ez utóbbiak már most sztrájkokkal tarkított, forró őszt ígérnek. Ennél szebbet Fico sem kívánhat magának, nem beszélve arról, hogy a törvény aláírásával a Smert támogató nagyvállalkozók érdekeit is sikerül kielégíteni. Hogy ezt követően a „nemzetien gondolkodó és szociálisan érző” Gašparovič hogyan néz a választók szemébe? Az elkövetkező napokban biztosan „pironkodni” fog egy kicsit. De csak egy nyugágyon, a horvát tengerparton, ahová a törvény aláírása után sebtében elutazott. Valódi szégyenérzetet nem is várhatunk tőle, hiszen ő csak egy egyszerű nyugdíjas, aki Fico hűséges kiszolgálójaként köztársasági elnököt játszik. FIGYELŐ Köszönet a merénylőnek Köszönetét mondtak Anders Behring Breivik norvég merénylőnek oslói tettéért az interneten a csehországi szélsőségesek. ,A White Media hírportálon megjelent levelet a cseh rendőrség már elemzi” - közölte Pavla Ko- pecká rendőrségi szóvivő, aki sem az ügyet, a szöveget nem kívánta kommentálni. Csak annyit mondott, hogy a rendőrség az írás szerzőjét nem ismeri. Az Anders Breivik védelmében című írás szerint, amelyre a lidovky.cz konzervatív cseh hírportál hívta fel a figyelmet, a merénylő tette „több mint érthető, és számos, a multikultu- ralizmus ellen harcoló személynek ihletül szolgált”. Marian Brzybohatý, a szélsőséges mozgalmakkal és a terrorizmussal foglalkozó prágai szakértő úgy véli, hogy a White Medián megjelent szöveggel a szerző több törvényt is megsértett. ,A szövegre alkalmazható például az emberi szabadságjogok elnyomására irányuló mozgalmak támogatását és népszerűsítését tiltó törvény, illetve a népirtás helyeslését tiltó törvény is” - jelentette ki a szakértő. Csehországban az utóbbi években a hatóságok erőteljesen felléptek a szélső- jobboldali mozgalmak ellen, amelyek ennek következtében meggyengültek, s a korábbiaknál kevesebb nyilvános akciót szerveznek. A hatóságok 2009-ben több razziát tartottak a szélsőségesek köreiben, majd tavaly februárban a bíróság feloszlatta a szélsőjobboldali Munkáspártot. A párt több tagja ellen jelenleg is bírósági eljárás folyik. A rendőrség szervezett bűnözés elleni osztályának 2010-es jelentése szerint a cseh szélsőjobb egyre aktívabb az interneten és közösségi hálózatokon, például a Facebookon és a Twitteren. Rendőrségi becslések szerint a cseh szélsőjobb aktív magját mintegy 6-7 ezer ember képezi, a velük szimpatizálók száma azonban jóval magasabb. (MTI)
