Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-28 / 174. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 28. Vélemény És háttér 5 Európa nézzen magába: az idegenellenesség általános lett, burkatörvények születtek Újabb kihívás Európában Egész Európa szempontjából fontos, milyen választ ad a világ egyik legdemokratikusabb, legnyitottabb, a gazdaságipénzügyi válság által nem sújtott társadalma a múlt pénteki kettős merényletre. MAL1NÁK ISTVÁN Az EU belügyminiszterei szeptemberben akarják megvitatni, milyen intézkedésekre van szükség uniós szinten a norvégjaihoz hasonló, esetleges szélsőjobboldali akciók megelőzésére, s a tanácskozásra meghívják oslói kollégájukat is (Norvégia nem tagja az EU- nak). A múlt század hetvenesnyolcvanas éveinek szélsőbalos radikálisai (pl. a Vörös Brigádok) eltűntek a színről, Európa az utóbbi években kétfajta terrorizmusra figyelt: az ún. szeparatista jellegű (hazai) és az iszla- mista típusú terrorizmusra. Szélsőjobbos indíttatású komoly terrorcselekmények Európában nem voltak, Amerikában követtek el hasonlót. Tehát a jelenség új, elég nagy a zűrzavar. Az egyház az ellen tiltakozik, hogy Breiviket keresztény fun- damentalistakéntjellemezzék, a megerősödött európai szélső- jobboldali pártoknak sem tetszik, hogy velük hozzák összefüggésbe Breiviket, aki szerin- tükegy magányos őrült. Nehéz kérdésekre kell választ keresni. Fenn tudja-e tartani a norvég társadalom a nyitottságot, vagy bezárkózik, szorongásos lesz, mint az USA 9/11 után, s a demokratikus intézményrendszer rovására hoz biztonsági intézkedéseket. Az Oslo által választott utat többé-kevésbé az EU is át fogja venni. Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban máris felerősödtek a szélsőjobboldali pártok betiltását követelő hangok. A szélsőjobb vagy neonáci ideológia legfőbb jellemzőjeként az idegengyűlöletet, a bevándorlás-ellenessé- get szokták nevezni. Európa néz- zenmagába: az idegenellenesség általános lett, burkatörvények születtek Franciaországban, Hollandiában, Dániában stb., mindenütt visszaszorítják az illegális bevándorlást, szigorítják a menekültek befogadásának feltételeit, bűnöző bevándorlókat haza- zsuppolnak és így tovább. Ki merné Sarkozy francia elnököt szélsőjobbosnak vagy neonácinak nevezni? Szalonképes politikai erők hozták ezeket az intézkedéseket, amelyeket a kiélezett gazdasági gondok mellett a közhangulat is kikényszerített. A muzulmán közösségek pedig minden ilyen lépést az iszlám elleni támadásként értékelnek. Breivik a multikulturalizmus és az iszlám elleni harc jelszavával követte el szörnyű tettét. Pár hónappal ezelőtt Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és David Cameron szinte egy időben hirdette megamultikulti végét-csődjét. Európára az iraki és az afganisztáni háború, a jelenlegi líbiai beavatkozás miatt továbbra is az iszlamista, al-Kaida-típusú terrorizmus jelenti a legnagyobb veszélyt. Ezt ki kell mondani, ez biztonságpolitikai alapvetés, s e mellett kell felmérni, hogy a kettős norvég terrorakció óta agyonragozott szélsőjobboldali fenyegetés milyen mértékű, és milyen hatósági intézkedéseket követel tagállami meg uniós szinten. Ez sokkal nehezebb, bonyolultabb és érzékenyebb feladat annál, mint amivel az iszlamisták esetében szembesültünk. JEGYZET Akik ölnek LAMPL ZSUZSANNA H Éjszaka halk zi- zegésre ébredtem. Felnyitottam és eloltottam a villanyt (már írtam arról, hogy így tesztelem, nincs-e ízeltlábú a lakásban), de semmi. A zize- gés elült. Visszafeküdtem, s álmodtam tovább, statisztikáról, paraméteres próbákról, korrelációkról és faktorokról, mert egész nap ezzel foglalkoztam. Reggel kinyitom a szemem, aztán az ablakot, s lá- tomám, hogy a párkány sarkában ott lapul, jobban mondva ott sunyit a betolakodó. Egy éjszakai lepke. Szorosan magára zárja seszínű szárnyait, s mintha csak érezné, hogy irritál ajelenléte, tárgynak tetteti magát. Mint egy darab koszos radírgumi, gondolom undorodva, s hozom a rongyot, hogy megfogjam. Hogy erősen megszorítsam. Hogy érezzem, szétlapul a rongy között. Hogy meggyilkoljam. Mert meg akarom ölni, mert utálom, hogy bejött, utálom, hogy rovar. Utálom, hogy van. Lassan közelítek a ronggyal, s ekkor megmozdul. Mégjobban összezárja a ronda szárnyait. Felemeli a két nyamvadt csápját. Nem tudom, mi történik velem, talán áttolván, hogy este egy megrázó könyvet olvastam egy számkivetett kamaszról, vagy a statisztika teszi, de egyszeriben megáll a kezem. A megnyilvánuló picinyke élet részvéttel tölt el. Már nem akarom megölni, már mindent másképp látok, már tudom, hogy nem azért jött ide, hogy szándékosan engem ijesztgessen, csak épp ide vetette az élet, ahogy az embert is hol ide, hol oda veti, néha akaratával ellentétben. S ahogy óvatosan alányúlok, a lehetőség szerint kerülve a szárnyai érintését- nem tudom, igaz-e, de azt mondják, ha lejön a por a lepke szárnyáról, nem fog tudni repülni - érzem a vékony rongyon keresztül a vacak pici testét. Az egyetlent, ami van neki. S hirtelen csodálattal tölt el, hogy ez isegyélet. Olyasféle csodálattal, mint amit akkor éreztem, amikor először ültem lovon, s megtapasztaltam a ló hátának melegét. Mindenki nevetett, amikor mondtam, hogy képzeljétek, meleg volt a háta, de akkor nem tudtam megmagyarázni, hogy mit érzek, hogy a székek, fotelek, autóülések után, amelyeken az ember fél életét eltöltve ül, ez nem ülés volt, hanem egy kapcsolat. Kapcsolat két lény között. Két élet között. S amikor a pici lepketestet éreztem a rongyon keresztül, nem tudom, neki volt-e melege, vagy csak a saját ujjam melegét éreztem, akkor is ez ütött szíven. Hogy két élet vagyunk. Már nem akartam megölni. Kivittem az erkélyre, letettem a muskátli földjére, s mondtam neki lélekben, menj, amerre akarsz. Sok minden készteti az embert arra, hogy öljön. Nem bogarat. Embert. Legtöbben mégsem ölünk. Legalábbis nem normálisnak tekintett körülmények között. De vannak, akik ölnek. Egy embert, több embert, ki- lencvenkét embert. S ez a sztármániás világ, amelyben mindenki híres akar lenni, megjutalmazza őket. Médiasztárt csinál belőlük, címlapokon futtatja őket. Egy marslakó ezt nem értené. S összehasonlítva a pénzes machinációkért és gyilkosságért kapott büntetések hosszát méltán gondolhatná, hogy az embereknek fontosabb a pénz, mint az élet. GLOSSZA Csellengés helyett KÖVESDl KÁROLY Akut szünidei gond: mi legyen a gyerekkel? Menjen néprajzi táborba, cserkészkedjen, töltse az időt a falun élő nagyszülőknél, vagy a ház körül csellengjen, kulccsal a nyakában? Hogy hasznosan is el lehet tölteni az időt, nem kétséges, a legtöbb szülő mégis nyomasztó teherként éli meg a nyári két hónapot, amikor vigyázni kell csemetéjére. A mai ínséges világban sokan szabadságot sem mernek kivenni, félve a munkahely elvesztésétől. Jobb esetben egy-két hetet együtt tölthet a család. A klasszikus példák között, amelyek arról szólnak, hogy a gyerek naphosszat görnyed a számítógép előtt, szerencsésebb esetben a természettel is kapcsolatba kerül, bizony akad még néhány példa, amelyről kevés szó esik. Most következhetne a nevelői célzatú dörgedelem, hogy bezzeg a mi gyermekkorunkban... Való igaz, a mi generációnk nem ismerte az unatkozás fogalmát. A természet gyermekeiként ott szocializálódtunk, ahol az erdő-mező kezdődött. Később, gimnazistaként legalább egy hónapot munkával töltöttünk, és boldogan vettük meg a kerékpárt, horgászbotot. Ezek a példák egyre ritkábban idézhetők, nagyot változott a világ. Minap olyan példával találkoztam, ami csodálattal töltött el. A rozsnyói református lelkésztől hallottam, hogy a kicsiny magyar gyülekezet nagy protestáns alapiskolájának diákjai felmérik a városban, kik azok a nyugdíjasok, akik segítségre szorulnak, és akiknek hordani kell az ebédet, segíteni kell egész évben. Lám-lám, így is lehet. Zilált társadalmunkban, a megélhetési hajsza, a széthullott családok forgószínpadán lehet olyan értéket teremteni és mutatni a fiataloknak, amely egész életükre hatással lesz. Kézen lehet őket fogni, és azt mondani nekik: gyere, fiam, cselekedj valami jót, s magad is jobbá válsz. S talán boldogabb is leszel egyjottányival, ha máson segítesz, és nem csak a saját boldogulásodat hajszolod. Nyilván nem arról van szó, hogy az egész nyarat karitatív futkosással töltik ezek a nebulók, de egy-egy strandolás, olvasás, csavargás mellett lehet hasznosan is elütni az időt. Pontosabban: nem elütni. S miközben a nagypolitika porcelánbolti elefántként gázol át mindenen, és számára szinte ismeretlen a kisközösség törékeny fogalma (egy formai hiba miatt éppen a napokban hozták lehetetlen helyzetbe a várost), a társadalom árnyékában kisemberek szorgos csapata építkezik. A rozsnyói példa olyan egyszerű, hogy bárki követheti. FIGYELŐ Magyarország enyhítsen Aggodalmát fejezte ki a magyar alkotmányozással, a média helyzetével és az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban Thomas Melia amerikai helyettes külügyi államtitkár a képviselőház külügyi bizottságának európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó meghallgatásán. Thomas Melia, aki az amerikai külügyi tárca demokráciával és emberi jogokkal foglalkozó irodájának vezetője, hangsúlyozta, hogy Magyar- ország az EU és a NATO fontos tagja. Ugyanakkor rámutatott, hogy a jelenlegi „egy- párti” magyar kormány arra használja fel példátlan kétharmados parlamenti többségét, hogy olyan változtatásokat foglaljon bele az alkotmányba, amelyek megszilárdíthatják hatalmát, korlátozzák a fékeket és ellensúlyokat, és megbénítják a jövő demokratikus kormányait az új politikai, gazdasági és társadalmi kihívások hatékony kezelésében. A helyettes államtitkár példaként hozta fel, hogy a kormány a kormánypárthoz igazodó tagokra cserélte le a médiafelügyeleti testület tagjait, amelyet felruházott a rendeletalkotás és a súlyos bírságok kiszabásának jogával az általa „kiegyensúlyozatlannak” és „az emberi méltóságot sértőnek” minősített híradásokkal kapcsolatban. Idézte Hillary Clinton külügyminisztert, aki a június 30-i budapesti látogatása alkalmából kijelentette: „Magyarország barátaiként a bíróságok függetlensége, a sajtószabadság és a kormány átláthatósága melletti elkötelezettségre hívunk fel”. Melia szorgalmazta, hogy a magyar kormány mérsékelje a változások ütemét, legyen befoga- dóbb, és korlátozza a csak kétharmados többséggel megváltoztatható sarkalatos törvények által szabályozandó kérdések körét. A helyettes államtitkár kérte az egyházügyi törvény „gondos átgondolását”, mely 14 kivételével előírja a vallási csoportok újbóli bejegyeztetését. Melia hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező hónapokban folytatja a széleskörű párbeszédet Magyarországgal, miközben a kormány az új alkotmány megvalósításán dolgozik. (MTI) Szöveg nélkül
