Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-23 / 170. szám, szombat

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 23. Egyelőre érvényes, hogy a „kinevez" az államfő lehetősége, nem kötelessége Állami intézmények csatája Ivan Gašparovič köztár­sasági elnök ezen a héten ismét megnyitotta, majd más alkotmányos vizek­re terelte a főügyész ki­nevezésének ügyét. JURAJHRABKO Bejelentette, ha a kormány- koalíciónak nem tetszik, hogy az alkotmánybíróság végleges döntésére vár, a parlament el­nöke kezdeményezhet a tör­vényhozásban népszavazást az államfő leváltásáról, mert nem teljesíti alkotmányos köteles­ségét. „Ha meglesz a referendum, és meggyőződésem, hogy tu­dom, milyen eredménnyel zá­rulna, másnap visszahívom a parlamented’ - jelentette ki Ivan Gašparovič. Természetesen a köztársa­sági elnök semmilyen körül­mények között nem hívhatja vissza a parlamentet. Nagyon szerencsétlen kijelentés ez olyan embertől, aki egész éle­tét a jognak szentelte, mi több, diákokat oktatott egye­temen. Ilyen esetben az al­kotmány értelmében szélnek kellene eresztenie a törvény- hozást, nem visszahívnia. Úgy tűnik, mintha játszana a sza­vakkal, de nem - eltekintve at­tól, hogy az államfőtől joggal vár el minden polgár bizonyos fokú beszédkultúrát, saját jogkörének és lépéseinek ki­harcolásakor vagy bejelenté­sekor pontosabban kell kife­jeznie magát. Azért is, hogy a köztársasági elnök ne tegye nevetségessé magát, mert ugyan betölti a tisztséget, de alkalmatlan rá. Ivan Gašparovičot felmér­gesíthette a kormánykoalíció képviselőinek kezdeményezé­se, ők ugyanis felhívást kézbe­sítettek neki, hogy nevezze ki főügyészjelöltjüket, Jozef Čen- téšt. A kormánykoalíció lépése sem szokványos, mondhat­nánk, alkotmányon kívüli. A parlamentnek más, alkotmá­nyos lehetőségei vannak arra, hogy tegyen valamit, ha azt ál­lítja, hogy az államfőnek köte­lessége kinevezni a jelöltet, de ő ezt nem akarja megtenni. A koalíciós képviselőknek joguk van az alkotmánybírósághoz fordulni azzal a kéréssel, ma­gyarázza meg a vonatkozó cikkelyt, amelyet a parlament másként értelmez, mint a köz- társasági elnök. És az alkot­mánybíróság dönt. Egyelőre érvényes, hogy a „kinevez” (például főügyészt - a szerző megj.) az államfő lehetősége, nem kötelessége. Az alkot­mányban az áll: „kinevezi”. Ez persze nem jelenti azt, hogy az alkotmánybíróság nem változ­tathatja meg és nem magya­rázhatja másként egykori ha­tározatát - akár úgy is, hogy a „kinevez” kifejezés azt jelenti, a köztársasági elnöknek köte­lessége megtenni, nem csupán foglalkozni a parlament javas­latával. Egy szó mint száz: az állami intézmények vitáira is vannak az alkotmányban megoldási javaslatok. A konfliktusok elől nem lehet kitérni. Bár még mindig érvényes, hogy ha az állami intézmények inkább harcolnak egymással, ahe­lyett, hogy együttműköd­nének, ennek semmi köze sem az emberi tisztességhez, sem az alkotmányos rendhez. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Bánk bán- blamázs JUHÁSZ KATALIN Mára bizonyos­sá vált, hogy idén novem­berben nem lesz Bánk bán­bemutató a Los Angeles-i ope­rában. Az intő jelekre első­ként az Élet és Irodalom fi­gyelmeztetett, a cikk írója jú­lius elején furcsállotta, hogy ez a bemutató nem szerepel az operaház idei műsorfüzetében, sőt a jegy­pénztárban sem tudnak ilyen előadásról. Márpedig Ameri­kában minimum hét hónap­pal korábban kezdik árusíta­ni a jegyeket, amelyek elővé­telben olcsóbbak, ma például már a 2012. júniusi belépőket is meg lehet venni. Ez főleg annak fényében volt fura, hogy Orbán Viktor ma­gyar miniszterelnök és Schmitt Pál államfő tavaly decemberben ott mosolygott a tévében az operaigazgató Placido Domingo két oldalán, aki vezényelte volna az Erkel- operát. A maestro hazauta­zott, és nem beszélt többet erről, mintha csak egy ko­molytalan sörözésen hang­zott volna el az ötlet. A Magyar Közlönyben viszont megjelent, hogy a kormány 200 millió forintos támoga­tást hagyott jóvá egy „opera­produkció megvalósítására az Amerikai Egyesült Államokban”. Á Magyar Nemzet pedig júliusban már arról számolt be, hogy össze­állt a szereplőgárda, Los An­gelesből pedig még mindig kitérő válaszok érkeztek. Las­san szivárogtak az újabb és újabb részletek. A legfrissebb verzió szerint a magyar fél­nek kellett volna finanszíroz­nia a Bánk bán Los Angeles-i bemutatójának teljes költsé­gét, ami az említett 200 ezer forint duplája. Magyar félen nemcsak a kormányt értik az amerikaiak, hanem a szerve­ző céget is, amelynek illeté­kese meglepődött a hír halla­tán, mivel ő úgy tudta, cége csak közvetít és ügyintéz. Persze nem a pénzzel kezd­ték, első közleményükből még az derül ki, hogy néhány aláírásra vártak hiába, hosszúnak és vontatottnak ta­lálták a tárgyalásokat, ami elbizonytalanította őket. Az­tán bizony az anyagiak meg­jelentek az amerikai nyilat­kozatokban. Az adófizetők pénzéből garantált 200 millió fölötti részt magyar és ameri­kai magánszponzoroktól vár­ták, ezek - úgy tűnik - még­sem siettek annyira megtá­mogatni a négy tervezett elő­adást, az operaház pedig nem kockáztatja a saját pénzét egy Amerikában ismeretlen zene­szerző ismeretlen művének színpadra állítása miatt. Júli­us közepéig tudtak várni a kormánytámogatásra, illetve a magánadományokra, aztán törölték a bemutatót. És hiá­ba nyilatkozta Plácido Do­mingo jó diplomataként, hogy egy későbbi időpontban bemutatják a Bánk bánt, az operaháznak erre nincs köte­lezettsége. Blamázs a javából... Kíván­csian várjuk a további fejle­ményeket, hátha kiderül, hogy konkrétan ki a felelős a történtekért... KOMMENTAR Elfogytak a háborús 1 rr •• ••i bűnösök VÍGl ZOLTÁN A héten rendőrkézre került az utolsó háborús bűnökkel vádolt körözött személy, akit Szerbiá­tól megkövetelt a hágai Nemzetközi Törvény­szék'. Ratko Mladics, Radovan Karadzsics és a többiek után Goran Hadzsics is mehet az Északi­tenger partjára, őt is várja egy scheveningeni lu­xuscella. Kész tényként kezeltük, hogy a szlavó­niai szerbek katonai vezetője lesz az utolsó három közül a leg­utolsó, akit kiadnak. Nemcsak azért mert a másik kettő hang­zatosabb név, hanem mert a régió jelenlegi politikai és gazda­sági elitjének egy részére nézve is nagyon kártékony lehet az, amit Hadzsics kifecseghet: őt egy igazi „terepi” harcosnak tar­tották, nem politizált, rakodómunkásból lett katonai vezető, első kézből és több oldalról jutott információkhoz. Feltehető­en nemcsak a szerb, hanem a horvát, és a koszovói (albán) tit­kosszolgálatokkal is voltak kapcsolatai, egyfajta kettős - vagy így már hármas - ügynökként tartják nyilván. Ezért sem kell csodálkozni azon, hogy Horvátország azt akarta, hogy horvát bíróság előtt ítélkezzenek felette. HadzSicsotnem először próbálták elfogni. Eddigmindig eltűnt az utolsó pillanatban. Ez nem szerencse kérdése, segí­tette valaki - politikai és anyagi segítséget is kapott. Erről be­szélnek egykori kormánytagok, elemzők, még Ivica Dacsics je­lenlegi belügyminiszter- Szlobodan Milosevics egykori jobb­keze - is Hadzsics segítőiről szónokol, meg arról, hogy meg kell őket nevezni, le kell őket tartóztatni. Dacsics a héten még bátornak tűnt. Derüljön ki, aminek ki kell derülnie, mondta, amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte Hadzsics mit tud. Hadzsics történetéből szappanoperát fabrikál a sajtó. Szer­biában Hadzsics fiát közszereplővé avanzsálta a média, „Szörnyen érzem magam”, mondja Szretykó Hadzsics. „Nem láttam apámat évek óta... a többi privát dolog”, mondta az apjával való találkozás után. Állítólag Gorannak van egy négyéves lánya is, erre vonatkozik a privát megfogalmazás. Nem Szretykó anyjától, persze. Nem sok szó esik a háborúról, a kelet-szlavóniai etnikai tisz­togatásokról. A bujkálok rejtőzködési szokásairól beszélnek ehelyett - műkincsekkel kereskedett Hadzsics, egy kicsit ' Oroszországban, egy kicsit a Vajdaságban, kolostorban buj- kált-e elfogatásakor, vagy nem. Persze most is felvetődik a kérdés, hogy nem arról van-e szó, hogy egy jól megrendezett forgatókönyv az egész, és Hadzsicsról már egy ideje tudták, hol van. A forgatókönyv szerbiai záróakkordja: miután meg­látogatta beteg édesanyját Újvidéken, pénteken a szerb kormány repülőgépén Hágába szállították. Most következik a történet lényeges része, amikor Hadzsics megjelenik a bíróság előtt. A lényegre is fény derülhet - hogy vajon mit tudott Hadzsics, ki irányította őt és a horvátok lak­ta területek etnikai megtisztítását. A szerző a vajdasági Magyar Szó szerkesztője TALLÓZÓ ROMÁNIAI LAPOK Két romániai újság szerint hamis aláírásokat is tartal­maznak azok a támogató lis­ták, amelyeket a kezdemé­nyezők az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzé­séért terjesztettek román bí­róság elé. A Tőkés László ve­zette Erdélyi Magyar Nemze­ti Tanács által kezdeménye­zett új magyar párt hivatalos bejegyzését első fokon eluta­sította a bukaresti törvény­szék, a kezdeményezők fel­lebbezni készülnek. A Jurna- lul National és az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című, Bukarest­ben megjelenő román, illetve magyar lap számában arról írt, hogy birtokukba jutott az aláírásokat tartalmazó ívek egy részének másolata. Ezek hitelességének ellenőrzése céljából a két lap újságírói közösen kérvényezték a bu­karesti törvényszéken, hogy áttekinthessék a párt bejegy­zését támogató aláírásokat. A másolatokból az derült ki, hogy az aláírásokat ráhamisí­tották a bejegyzéshez szük­séges hivatalos dokumentu­mokra. „Ezeket ugyanis - szabad szemmel is láthatóan- azonos személyek szignóz- ták: a hamisítók azzal sem sokat fáradtak, hogy egyazon íven ne egyazon személy fir- kantsa oda az összes aláírást”- írta az Új Magyar Szó, amely szerint „az újságírók az ere­deti dokumentumok tanul­mányozása révén megálla­píthatták, hogy az EMNP bu­karesti támogatóinak adatait tartalmazó, összesen 89 íven található 809 aláírás egytől egyik hamisítvány”. A ma­gyar lap idézte az egyik grafo­lógust, aki szerint minden nyomtatványon - pontosab­ban azok másolatán - észre­vehető az aláírások azonos jellegű kivitelezése. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom