Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-20 / 167. szám, szerda

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 20. Átértékelhetnénk, hogy a nehézségek mellett mennyi pozitívumot is adott az EU-csatlakozás Európai államférfi kerestetik Július elsejétől Lengyel- ország tölti be az EU soros elnöki tisztségét. Az átadási ceremónián Donald Tusk lengyel miniszterelnök dicsérte a magyar elnökség munkáját, „gyakorlati­lag hibátlannak” nevez­ve. RAVASZ ÁBEL Ez az értékelés egyébként nagyrészt összecseng az Euró­pai Parlamentben néhány nap­pal később elhangzottakkal - az adminisztráció munkáját ott is dicsérték, miközben Ma­gyarország akut belpolitikai ügyek miatt egyúttal éles kriti­kát is kapott. Tusk a formalitásokat letud­va szenvedélyes beszédet mon­dott az Európai Unió jövőjéről. A lengyel kormányfő kritikát fogalmazott meg a „nagyok” (Franciaország, Nagy-Britan- nia, Németország, Olaszor­szág) vezető politikusaival szemben, mondván, az EU leg- fajsúlyosabb problémáival - úgy mint a görög és az ibériai gazdasági válság, a bevándorlás kérdése, illetve az EU központi költségvetése - kapcsolatban csupán névleg álltak ki az euró­pai alapértékek mellett, miköz­ben valós politikai lépéseikkel (például a belső migráció korlá­tozásának felvetésével) egyfaj­ta populista, euroszkeptikus irányba indultak el, saját bel­földi politikai érdekeiket szem előtt tartva. Tusk beszédének nemcsak a hangneme, hanem a tartalma is szokatlanra sikere­dett - az elmúlt hónapokban ugyanis egyre inkább jellemző a Brüsszellel szemben szkeptikus megfogalmazások térhódítása (és most nem csupán Orbán Viktornak még az elnökség ide­jén elmondott, ominózus Bécs-Moszkva- Brüsszel be­szédéről van szó). A lengyel miniszterelnök he­lyesen látja, hogy az EU legna­gyobb problémája .jelenleg nem az egyébként roppant sú­lyos gazdasági válság vagy a versenyképesség kérdése, vagy akár a migráció, hanem saját polgárai bizalmának megrendülése. A töréspont talán az EU-al- kotmány francia és ír megtor­pedózása körül kereshető: az­óta - részben a globális gazda­sági válság mellékhatásaként - olyan kormányok sora került hatalomra a tagországokban, melyek a korábbi euroopti- mizmust pesszimizmusra cse­rélték, és ez helyenként szkep­ticizmusba is áthajlik. Míg a ki­lencvenes évek vége felé a kormányok aktívan propagál­ták az „európai értéekeť’, ad­dig most sokuk inkább a válság miatt Brüsszeltől elforduló közhangulat után megy. Tusk beszédében úgy fo­galmazott, az EU határain be­lül születni és élni a legjobb a Földön. Optimizmusa szinte meghökkentő - pedig az ob­jektív mutatókra koncentrálva mind gazdasági, mind emberi jogi téren az EU valóban az egyik, ha nem a leginkább él­hető terület nemzetközi összehasonlításban. Különö­sen érdekes, hogy ezt a pers­pektívát egy olyan politikus próbálja visszahozni az euró­pai közbeszédbe, aki az el­múlt években Ficóhoz, a Kaczynskikhoz, Klaushoz és Orbánhoz hasonló eurocini- kus vezetők sorát kitermelő V4 államok egyikének vezető­je. Tusk eltökéltsége, opti­mizmusa és szenvedélyessége esélyt ad arra, hogy a követ­kező fél évben mindannyian átértékeljük azt, hogy a ne­hézségek mellett mennyi po­zitívumot is adott az EU-csat- lakozás. A lengyel kormány­főből pedig akár európai ál­lamférfi is válhat - olyan va­laki, amilyenhez az elmúlt fél évben nem volt szerencsénk. JEGYZET Felvidít.ma VERES ISTVÁN Kellene egy jó kis weboldal, amely képte­len, összetalló­zott, mégis va­lós híreket kí­nál. Olyan tör­ténésekről, amelyek megma- gyarázhatatlanok, váratla­nok, viccesek. Felkerülhetne oda egy összeállítás például arról, miért szerethetik a nem Fidesz-választók a Fi­deszt. Köszönetét mondhat­nak Orbán Viktornak és Lá­zár Jánosnak például azért, hogy a KDNP politikusainak agyrémeit a törvényalkotás során nagyrészt képesek kiszűrni, és megakadályoz­zák, hogy ezek valósággá vál­janak. így volt ez már a köz­oktatási törvény módosításá­nak előkészítésénél, és nem­rég az egyházakról szóló tör­vénynél is. A KDNP pedig úgy viselkedik, mintha koalíciós partner lenne, holott nem az, emlékeztet Lázár. A keresz­ténydemokraták pedig csak néznek, mint a baglyok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Semjén Zsolt KDNP-elnök szerint Lázár ki­jelentése értelmezhetetlen. Az is felkerülhetne a felvidít.ma oldalra, hogy az MKP segítő kezet nyújtana az önkormányzatoknak a ki­sebbségi nyelvhasználati tör­vény adta új lehetőségek kivi­telezésénél. „Július l-től ki­bővült kötelezettségek hárul­nak az állami és az önkor­mányzati szervek által alapí­tott jogi személyekre a kisebb­ségi nyelvhasználat területén” - figyelmeztet a párt honlap­ján, hozzátéve, hogy minden­ki bátran éljen az új lehetősé­gekkel. Azon is nevethetnénk egy sort, hogy Bugár Béla állítólag nem ismeri azt a Ján Ružička nevű pozsonyi vállalkozót, aki a Híd alapításakor százezer eurót (több mint 3 millió ko­ronát) ajándékozott a párt­nak, csak úgy, őszinte feleba­ráti szeretetből. Meg aztán foglalkozhatna a felvidít.ma a magyarországi traktorgyártás akadályaival is. Torgyán József nemrég ki­jelentette ugyanis, minél ha­marabb el kellene kezdeni a magyar traktorok gyártását, a magyar gazdák közt ugyanis az egy főre eső magyar trakto­rok száma nulla. Végül azt is megmagyaráz­hatná már valaki, honnan ered a világ leghülyébb szlo­vák szava, a korešpondencia. Nagyon kell ez a weboldal... KOMMENTAR Rossz álom NAGY IVÁN ZSOLT Fidesz-ellenes nagykoalíciót álmodott a Lehet Más a Politika párt. Hogy a hőség okolható-e ezért, vagy egyszerűen uborkaszezon van, s ilyenkor is jó valamivel bekerülni a sajtóba, igazából nehéz eldönteni, a lényeg az, hogy a párt, amely éppen az eddigi megcsontosodott politikai szerkezet és stílus tagadásának je­gyében alakult és jutott be a parlamentbe, most az elvek fel­adásának legszebbikét mutatta be. Ami akkor is így van, ha esetleg köpködve tették ezt, vagy úgy gondolják, meg tudják magyarázni. A lényeg tehát az, hogy az LMP-nek nagyon nem tetszik az, amit a kormányzó Fidesz produkált alkotmányozás, kéthar­mados törvények, választójogi reform ügyében. Eddig gond nem is volna, a „demokrácia” fogalom tartalmával életében egyszer már összefutó ember nagyrészt ugyanígy van ezzel. Miként az sem ördögtől való gondolat, hogy az LMP össze­fogna más pártokkal a Fidesz legyőzésére: ilyet is látott már a világ, gondoljunk csak a Berlusconi ellen induló olasz Olaj­fa koalícióra. A gyomor akkor kezd el forogni, amikor kiderül, hogy az LMP bevonná bizony ebbe a szövetségbe a Jobbikot is. Mint mondják: az együttműködés addig tartana, míg le nem győ­zik a Fideszt, majd módosítják az alkotmányt és a legkénye­sebbjogszabályokat, aztán mehet mindenki a maga dolgára, nyomban ki is írják az új választást. Klassz. Egy a gond csupán: a Jobbik. Nem mondom, az MSZP-vel szövetkezni sem éppen lelkesítő gondolat, sőt, ha jobban belegondolok, az is egy szép mély­pont lehet. De még mindig nem ugyanaz, mint egyáltalán elméleti síkon felvetni a lehetőségét az együttműködésnek egy radikális, politikai sikerét alapvetően az emberek elége­detlenségének meglovagolásával, egy népcsoport elleni uszítással, illetve rossz emlékű és/vagy félelemkeltő egyen­ruhás alakulatok alapításával vagy létrehozásának ígéreté­vel szerző, radikális politikai erővel. Ez ugyanis nem más, mint a Jobbik legitimálása. Innen kezdve az LMP-nek egy árva szava nem lehet, ha egyszer úgy adódik, hogy a Fidesz vagy bárki más szövetségre lépne a Jobbikkal. És nem hivatkozhat arra sem, hogy ez csupán egy különös helyzet volt, amelyben felvetették ezt a szükség­megoldást. Mert lehet nem szeretni a Fideszt (könnyen le­het), és az elmúlt egy évben a magyarországi demokrácia is nagy pofonokat kapott (lényegében csak pofonokat kapott), ám még mindig távol állunk attól, hogy a Jobbikhoz hasonló párt döntési helyzetbe kerüljön. Ezt akkor is tudomásul kéne venni, ha netán kérdésessé válik a majdani bejutás a parla­mentbe. *­A politika talán lehet más, a demokrácia azonban nem. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Mégis perelhető a MÁV Van joghatósága a chica­gói szövetségi bíróságnak azon per lefolytatására, ame­lyet holokauszt-túlélők kez­deményeztek a MÁV ellen ta­valy februárban - mondta ki a bíróság. A MÁV elleni kere­setet 95 ember nevében nyúj­tották be. A felperesek 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd dollár nem va­gyoni kár megtérítését köve­telik. Szerintük a MÁV „tuda­tosan biztosított” szerelvé­nyeket ahhoz, hogy 1944 márciusa és októbere között 437 ezer magyar zsidót szál­lítsanak az auschwitzi gáz­kamrákba. Ezenkívül a MÁV megfosztotta az áldozatokat értékeiktől. A MÁV azt állí­totta a perindításra reagálva, hogy mint a magyar állam egyik intézménye, több okból nem perelhető az ügyben, amerikai bíróságnak nincs fe­lette joghatósága. Ezt az ér­velést most Der-Yeghiayan bíró elutasította. Elismerte: az amerikai törvények általá­ban nem teszik lehetővé ame­rikai bíróság számára, hogy külföldi állam vagy valamely intézménye fölött ítélkezzen, de ez alól vannak kivételek. Ilyen például a lopás, amely a nemzetközi jogba ütközik. Akkor is van joga ítélkezni amerikai bíróságnak eltulaj­donítás esetén, ha a tettes és az áldozat is magyar volt. Holokauszt-túlélők a MÁV elleni chicagói kártérítési perhez kapcsolódva tavaly márciusban több bank, köz­tük magyarországi pénzinté­zetek ellen is nyújtottak be keresetet, valamint legalább 300 azonosított vészkorszak- túlélő nevében benyújtottak egyet Washingtonban is a magyar állammal,' illetve a MÁV-val és a Rail Cargo Hun­gáriával szemben, azzal a váddal, hogy a második vi­lágháború idején együttmű­ködtek a nácikkal a zsidók ki­irtásában. (MTI)- Tévedés, biztos úri Nem rabló vagyok, csupán a bankok stressztesztjét végzem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom