Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-20 / 167. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 20. www.ujszo.com RÖVIDEN Táncház az Európa Udvarban Komárom. Holnap 20 órai kezdettel táncház várja a ropni, illetve zenét hallgatni vágyókat az Európa Udvarban található Madách Art Caféban. Az este folyamán hagyományos falusi tánczene szól az erdélyi Mezőségből és Kalotaszegről, muzsikál az Art Café Hungarian Folk Band és barátai, közreműködik Horsa István (hegedű), Alt István (hegedű), Hanusz Zoltán (kontra), Szitkai Zsolt (kontra), Lelkes Tibor (tangóharmonika), (ú) Nem lesz Bánk bán Los Angelesben Budapest/Los Angeles. A Los Angeles-i Opera bejelentette, törölték a négy novemberi Bánk bán-előadást. „Szerettük volna a héten elindítani a jegyértékesítést, magyar részről azonban sajnos folyamatosan módosultak a határidők, és a Los Angeles-i igazgatóságot ez okkal zavarta meg” - mondta a Megakoncert produkciós iroda egyik vezetője, Magony Zsolt, aki úgy véli, a magyar kormány 200 millió forintos ígért támogatása elég nyomós érv ahhoz, hogy később mégis létrejöjjenek a Bánk bán-előadások. Szőcs Géza magyar kulturális államtitkár a hírrel kapcsolatban egyelőre nem kívánt nyilatkozni. A tárcánál holnap születik további döntés az ügyben. A Bánk bánt maga Plácido Domingo vezényelte volna a Dorothy Chandler Pavilonban. (MTI) Magyarok a Metropolitan Operában Negyven év története SÁRVÁRI BALÁZS A legtöbb ember szívesen osztja meg tudását másokkal, úgy érzi, egy élet tapasztalata nem vész el, ha tovább adja azt - vallja Krénusz József, a Metropolitan népszerű egyénisége. Könyvében beszámol a magyar sikerekről, bemutatja az Európában is nevet szerzett hírességeket és egyedi fotók segítségével tálja olvasói elé a Met és csillagai életét. Beethoven Örömódájának Óda Joe-hoz című átiratával és „Viszontlátásra, Joe!” felkiáltással búcsúztak Krénusz Józseftől a Metropolitan és New York prominensei, köztük az akkori polgármester, Rudy Giuliani. A Met nyugalmazott nézőtéri felügyelője negyven éven át ápolt személyes kapcsolatot a világ leghíresebb művészeivel és hatalmasságaival (Maria Callas, Franco Corelli, Pavarotti, Domingo, Nehru, Ben Gurion, a XVI. Dalai Láma...), mégis a magyarok barátságára a legbüszkébb: Kónya Sándoréra, Marton Éváéra. A páratlan életutat megörökítendő Krénusz tollat ragadott és Csermák Zoltán segítségével egyedülálló keresztmetszetet alkotott a világ legnagyobb zenés színházának életéből. A könyv négy nagyobb egységre bomlik. Csermák bevezetője és az Emlékeim mozaikja című fejezet barátságos hangja elvarázsolja az olvasót, s maga is úgy érzi, mintha végigülte volna mindazt a 16 002 előadást, amitől Joe ma is otthon érzi magát a Met-ben. Krénusz diákként került az Operába, a belső elkötelezettség hamar olyan erőssé vált, hogy egész életére az intézményhez kötötte. A nézőtéri felügyelői kinevezéssel álomvilágba került, mindennapjait a világ kulturális és gazdasági elitjével tölthette. A múltidézésben felelevenedik a Metropolitan valamennyi magyar vonatkozású eseménye. A személyes élmények sorát átszövi a zene és a hazafi- ság. A történetek szereplői közül kiemelkedik Kónya Sándor, Svéd Sándor és Nagy Iván. Mellettük helyet kapnak az új nemzedék képviselői, Marton Éva, Tokody Ilona, Gregor József, Rost Andrea, illetve a híres operabarátok (Karády Katalin, Szobotka Tibor és Jelűnek György), akik szintén megfordultak a Met-ben. A hírességek mellett Krénusz könyvéből megismerhetjük az intézmény életét is: a próba- időszakokat, a jegyüzérek technikáit és a fizetett tapsoló- kat, a klakkőröket. Egy kávé mellett találkozhatunk Liz Tay- lorral. Egy előadás után figyelemmel követhetjük, ahogy a mindig fáradt és később két Oscar-díjat is nyerő Denzel Washingtont Joe inkább a filmezés felé tereli... A Met belső élete és története példaértékű. Dolgozóiknak évente kétszer partit adott az Opera vezetése. A rendezvények a demokrácia tökéletes megtestesülései voltak. A vezérigazgató szendvicset készített, a dívák a ruhatárasokkal táncoltak és beszélgettek. Egy ízben Domingo „szerepben”, Otellónak maszkírozva ünnepelt reggelig. Krénusz József - Csermák Zoltán: Negyven év a Metropolitan Operában - Egy nézőtéri felügyelő emlékei című könyve a Holnap Kiadó gondozásában látott napvilágot. A Pannonian All Stars Ska Orchestra (P.A.S.O.) próbálja tágítani a stílushatárokat Ska magyar ködmönben Tóth Kristóf, a P.A.S.O. frontembere (Képarchívum' Krasznahorkaváralján idén olyan előadók koncertjein bulizhattak, mint például a P.A.S.O. Tóth Kristóf a zenekar frontembere elmesélte, hogy sűrű a programjuk, egyenesen a Hegyalja Fesztiválról érkeztek, sőt, jövő héten öt további koncertre hivatalosak. HAVRAN KATALIN Van-e különbség egy itteni és egy magyarországi koncert között? Ezt most fogjuk tudni igazán felmérni. Többször játszottunk már Szlovákiában, többnyire közösen a Polemic szlovákiai ska-zenekarral. Akkor direkt magyarul is szóltunk a közönséghez, viszont nagyobb volt a reakció, mikor angolt használtunk. Egyébként a koncertek mindig nagyon jók voltak, a zene univerzális dolog, ami mindenkit összehoz. Zenekarotok a ska legfőbb képviselője Magyarországon. Mennyire futott be ez a műfaj nálatok, és hogyan jellemeznéd a ska helyzetét Magyarországon, illetve Szlovákiában? Említetted például a Polemic zenekart. Igazából nem gondolom, hogy befutott a ska Magyarországon. Korábban, a nyolcvanas években feltűnt ugyan a new wave-es vonalból pár zenekar, amely sok embert meg tudott mozgatni, de mostanában, mint említetted, nincs nagyon más. Az az igazság, hogy létezikjó pár ska-zenekar, ezeknek viszont nincs nagy hallgatói táboruk. Mi is inkább popzenekarként vagyunk elkönyvelve. Bulizenekarként ismernek minket, és bármennyire is igyekeztünk, nem érdekli az embereket mélyebben a ska műfaj. Hívtunk mi több külföldi zenekart a koncertjeinkre, hogy így lehetőséget adjunk a többi ska közeli műfajnak. Ez egy ideig működött is, de azt kell hogy mondjam, sokkal kevesebben kíváncsiak erre az oldalára a dolognak, mint egy normál koncertre. A szlovák színteret igazából nem ismerem, de gondolom, a Polemic is hasonló helyzetben van, mint mi. Azaz őket is majdnem mindenki ismeri az országban, de nem feltétlenül azért, mert ska-t játszanak, hanem inkább azért, mert hosszú múltra tekintenek vissza, sokat szerepeltek a televízióban, sokat játszották őket a rádióban. Azt gondolom, mi is kicsit hasonló helyzetben vagyunk. Tegyük hozzá, hogy nem kizárólag ska-t játszotok. Stílusotokat úgy jellemzitek mint „tradicionális ska magyar ködmönben”. Mi a közös Ja- maikában és a magyar népzenében? Érdekes módon elég jól működik ez a fúzió. Amit mi játszunk, a ska-zene, amelyben feltűnnek magyar népzenei motívumok. Megtartottuk a ska alapjait, és erre a dallamvilágra építettük a magyaros ízeket. Nyilván a másik verzió az lenne, ha magyar népzenébe komponálnánk jamaikai motívumokat. Ilyet még nem csináltunk, bár talán volna egy dalunk, ami ebbe az irányba közelít... A kérdésedre visszatérve: alapvetően nagyon jól működik ez a fúzió, de igyekszünk finoman, ízlésesen bánni a dologgal, hogy ne legyen túl nagy katyvasz. Nem féltek kísérletezni ezek szerint. Kísérletezünk, amennyire a terünk engedi, de próbáljuk úgy tágítani a stílushatárokat, hogy egy egységes kép alakuljon ki. Hogyan működnek a side- projektjeitek? Tervbe vettetek a Roots Rockersszel közösen kiadni egy dupla lemezt. Igen, ez a terv. Van a P.A.S.O.-nak egy reggae-s, pszichedelikus, dubos verziója, ahol ugyanazok a emberek zenélnek, csak egy kicsit meren- gősebb, introvertáltabb, finomabb dolgot hozunk létre. Ha minden jól megy, és összegyűlik kellő mennyiségű dal, akkor dupla korong jelenik meg, az egyik lemez normál P.A.S.O. lesz, a másik pedig egy psziche- delikusabb, dubosab, inkább otthon hallgatósabb verzió. Ha sikerül, akkor év végére meg is jelenik. Dalszövegeitek egyszerre komolyak és humorosak. Gyakran foglalkoztok szociális témákkal. Hogyan egyeztethető ez össze stílusotok alapvetően vidám dallamaival? A reggae-nél sem tudják sokan, hogy gyakran társadalomkritikus témákat hordoz, és úgy gondolják, hogy a reggae az nagyon vidám zene. A legtöbb esetben viszont foglalkozik a környezetével, az ottani emberek problémáival. Igen, maga a zene nyilván könnyed, könnyen befogadható, de szeretjük, ha mindig van egy mögöttes tartalom. Ettől függetlenül nem kell iszonyatosan komolyan vennünk magunkat, mi is tudunk jól bulizni. Jó viszont, ha van egy kis éle a dolognak, és van egy-két üzenet, amit továbbítani tudunk. Hogyan tud egy zenekar tíz embert összetartani? Lehet nálatok demokráciáról beszélni? Elméletileg igen, gyakorlatilag a köztünk való hadakozás az, ami kialakítja a zenekar zenei irányát. Hát igen, alapvetően roppant lassan és nehézkesen döntünk. Vannak viszont gyakorlati teendők, amikor kézbe kell venni valamit, ilyenkor ezt általában két ember végigviszi. Ha azt mondom, P.A.S.O., elsőre legtöbbünknek a fehér kalap és a fehér öltöny ugrik be. Miért vagytok ilyen elegánsak a színpadon? Az jó, ha már van egyfajta brand. Ennek a története az ötvenes és a hatvanas évek elejéről származik, ugyanis a jamaikai ska eredeti előadói mind megadták a módját az elegenci- ának, öltönyben léptek fel, csinosan. Szerettük volna ezt a hagyományt mi is ápolni, különösen úgy, hogy visszanyúlunk a műfaj gyökereihez, ezért választottuk az öltönyös-kalapos eleganciát. Augusztus 4-étől láthatjuk a hazai mozikban a Lidice című új cseh-szlovák játékfilmet Gyilkosság és szerelmi szál a háttérben A vérengzés egyik kockája a filmből (Fotó: Magic Box) ELŐZETES Tavaly július vége felé kezdték forgatni cseh-sžlovák koprodukcióban az első játékfilmet a lidicei megtorló náci mészárlásról. A filmet Zdenék Mahler írótörténész Nokturno című forgatókönyve alapján forgatta Petr Nikolaev rendező. A forgatókönyv írásában részt Vett a neves rendezőnő, Alice Nellis is: eredetileg ő ült volna a rendezői székben, ám betegség miatt e faladatot át kellett engednie Petr Nikolaevnek. A forgatókönyvet 2007-ben Cseh Oroszlán-díjban részesítették. A játékfilm Lidice tragédiájához három egymáshoz kapcsolódó, egymást átfedő történeten, emberi sorsokon keresztül közelít. Az egyik František Sima (Karel Roden) esete, aki egy családi veszekedés során akaratlanul fia gyilkosa lesz. Tettéért börtönre ítélik, s így - ennek a szerencsétlen véletlennek, bebörtönzésének köszönhetően - ő az egyetlen lidicei férfi, aki túléli a megtorlást, ám a földdel egyenlővé tett településre érkezhet csak haza. A másik szál egy levél és egy szerelem története: természetesen ez a szál is elvezet a mészárláshoz. A harmadik eseménysor a lidicei csendőr, Vicék (Roman Luknár) személyéhez kapcsolódik, aki talán nem is lenne olyan elvetemült, csakhogy rosszkor van rossz helyen, és kénytelen kiszolgálni a megszállókat. A főbb szerepekben Karel Rodenen és Roman Luknáron kívül többek között Zuzana Bydžovskát, Zuzana Fialovát és Jan Budart láthatjuk. A filmet június másodikén mutatták be Csehországban, s a július 8-án összesített adatok szerint több mint háromszázezer néző volt rá kíváncsi, (tébé)
