Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-02 / 153. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 2. Vélemény És háttér 7 Ha Görögország csődbe menne, az megmutatkozna az eurózónában, sőt az Európai Unióban Idővásárlás Az SaS elnökének igyekezete, hogy szűkítsék Ivan Miklós pénzügyminiszter tárgyalási mandátumát Brüsszelben olyan kíméletlen volt, hogy Richard Sulik nem átallotta segítségül hívni a Szlovák Nemzeti Pártot. JURAJHRABKO Nem tudni, mi rosszabb - kezdeményezése sikertelensége vagy üzenete, hogy saját érdekeiért képes az ördöggel cimborálni, akárkit politikai piedesztálra emelni. Brüsszelben rövidesen Görögország megsegítéséről döntenek, mert az első mentőakció kudarccal végződött. A kormány ilyen döntéshez valóban kérhetne mandátumot a parlamenttől, ez az érdeke. Végső soron ezt Iveta Radičová miniszterelnök asszony ismételten kijelentette. Általában érvényes, hogy minden tárcavezető könnyebben tárgyal, ha ott áll mögötte a parlament, nem pedig vele szemben. Pusztán gazdasági szempontból - főként rövid távon - az SaS-nek igaza van, amikor azt állítja, az újabb kölcsön ismét felszáll az Akropoliszra. Görögország úszik az adósságban, Szlovákia 650 milliós kezessége inkább ajándék lehet. A görögök maguk okozták a gondot, évekig olyan rendszert működtetve, amely keveset alkotott, de sokat fogyasztott. Az SaS és az SDKÚ vitája a görögök támogatásáról csak a magánszféra részvételét érinti. Míg a kormány egyetért azzal a javaslattal, hogy a lejárt görög kötvények egy részét új, hosszabb lejáratú- akra cserélje, legalább 30 milliárd euró értékben, az SaS azt állítja, hogy a magánbefektetőknek el kellene esniük a tőkerésztől és a kamatoktól, nem kellene további kötvényeket kibocsátani. Görögországnak először csődbe kellene mennie, utána kellene segítséget nyújtani neki. A kérdés azonban, amelyre Richard Sulik már nem ad választ, úgy hangzik, Görögország csődbe jutása után miből tudna segíteni Szlovákia és a többi ország. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a csőd azonnal megmutatkozna az eurózónában és az egész Európai Unióban. Szlovákiát is beleértve. És a visszavonulóban levő válság visszatérne, sőt meglehet, nagyobbat robbanna. A kölcsönnel tehát időt vásárolunk, mert Görögország gyakorlatilag már csődbe ment. A kormánykoalícióban folyó vita nem a Görögországnak nyújtandó kölcsönről, sem Szlovákia segítségnyújtásáról szól. Nem is arról, hogy a szegények támogatják a gazdagokat. Az euró, az eurózóna, sőt az Európai Unió jövőjéről szól. Úgy vélem, aki ezt nem látja, semmit sem lát. Mivel megszűnik az osztály, szóljanak a pácienseknek, hogy szüntessék meg a betegségüket. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Muszáj, kicsim! JUHÁSZ KATALIN „Én nem akarok V mindenáron ' J férjhez menni” - 1 énekelte anno E. -2 1 Psota Irén. Mire 1 ezek a sorok megjelennek, már lezajlik a monacói herceg és a volt olimpiai úszóbajnoknő polgári esküvője, ma pedig az egyházi ceremónia tanúi lehetünk a tévéképernyők előtt. Mivel a 35 ezer lakosú hercegségben ötven évvel ezelőtt volt az utolsó vi- ’ lágra szóló esküvő, amelynek főszereplője ráadásul Grace Kelly volt, természeten hatalmas turistalátványosságot terveztek: hetekkel ezelőtt kidíszítették a kis országot. Albert hercegről ugyebár köztudott, hogy nagy playboy, és két gyermeke is van már egy légiutas-kísérővel, valamint egy pincémővel folytatott románcából. Épp ezért lélegzett fel a család, amikor bejelentették az esküvőt Charlene Wittstock dél-afrikai úszónővel. Arra azonban senki sem számított, hogy a menyasszonyközvetlenül a nagy nap előtt meggondolja magát és kereket old. Illetve a beavatottak azért nyilván fel voltak készülve erre az eshetőségre, mivel a jövendő hercegnőt a monacói rendőrség a nizzai reptéren érte utol, * onnan vitték vissza szégyenszemre, nagy titokban. Áz ilyesmi persze azonnal kitudódik egy ekkorka országban. A jegyespár viszályáról szóló híresztelések már hetekkel ezelőtt borzolták a kedélyeket Monacóban, és bár a hercegi palota cáfolta a bulvárlapok értesüléseit, az autós üldözéssel megspékelt szökés híre bejárta a világot. „Ezeknek a híreszteléseknek az a célja, hogy rongálják az uralkodóról és Wittstock kisasszonyról kialakult képet, és súlyos károkat okozzanak a boldog eseménynek” - áll a hivatalos közleményben, ám a szemtanúk mást mondanak, ezért a hercegség úgy döntött, mégsem perli be a lapot, amelyben elsőként jelent meg a szökés híre. Nőként most nem nagyon találok szavakat, főleg, hogy ma reggel szereztem tudomást egy másik jegyespár, Kinga és Tibor „válásáról”, ezért szomorú vagyok, el van rontva a napom, sőt a hétvégém is, mert mindkettőjüket szeretem, tényleg szép pár voltak, és kapcsolatuk összeomlása nagyon megviselt. Ha fel merném hívni Kingát, azt mondanám neki, örüljön, hogy nem Albert herceggel jegyezte el magát, mert így szabadon dönthet saját jövőjéről. Vagy dühösen lecsapná a kagylót, vagy nagyot nevetne, ezt sosem fogom megtudni, úgyhogy visszatérek Albertre és Charlene-re. Szóval Monacóban legyártották a hercegi pár képével díszített pólókat, bögréket és posztereket, meghívták a magas rangú vendégeket, leszerződtették Jean-Michel Jarre-t és az Eagles együttest, sőt már az édességek egy része is készen volt, amikor a leendő ara úgy döntött, mégsem akar férjhez menni húsz évvel idősebb vőlegényéhez. Elkésett. Muszáj neki. Szomorú dolog ez, tisztelt egybegyűltek, kedves barátaim. Egy nő vélhetően most, ezekben a pillanatokban rontja el az életét. Tiszta szerencse, hogy nem vagyok tévéközeiben... KOMMENTAR Két szövetség LAKNERZOLTÁN Magyarország és Kína kapcsolatának alapja, hogy tiszteletben tartják egymás politikai rendszerét. Magyarország és az Ámerikai Egyesült Államok kapcsolatának alapját a közösen osztott demokratikus elvekjelentik. Igazi reálpolitikai magasiskolát vélt bemutatni Orbán Viktor, amikor egy hét leforgása alatt két alapvetően különböző kiindulópontot határozott meg a magyar külpolitika számára. A magyar miniszterelnök balhénak és botránynak minősítette, hogy az itt élő tibetiek ki szerették volna fejezni tiltakozásukat Kína elnyomó politikája ellen. Orbán Viktor szerint ez az államérdekbe ütközött volna - hirtelen tehát nem „az emberek”, hanem az állam érdeke vált hivatkozási alappá, amelyet a miniszterelnök maga juttat kifejezésre. Nincs épeszű ember, aki vitatná, mennyire fontos lehet Magyarországnak az a tizenkét gazdaságpolitikai megállapodás, amelyet Ven Csia-pao és Orbán miniszterelnök jelenlétében írtak alá Budapesten. Arról már folyik némi vita, hogy miért jobb Magyarországnak, ha nem az EU és a Valutaalap, hanem Kína felé adósodik el. A világ minden demokratikus kormánya számára nehéz feladat a kínai diktatúra, az emberi jogok megsértésének kritizálását összeegyeztetni az üzlettel, s legyünk őszinték: mindenhol a biznisz győz. Ám mégiscsak szóba hozzák- miként Merkel asszony is tette Berlinben - a kínai demokráciahiányt. S ez is reálpolitika: saját választói ezt is elvár- jákegy demokratikusan választott politikustól. Ha Magyarország és Kína kapcsolata egymás elveinek tiszteletben tartásán alapul, akkor ehhez az is hozzátartozna, hogy egy egészen picike tiltakozás kifejeződhet a kínai kormány politikájával kapcsolatban, a kormányfő látótávolságán messze kívül esően, őt nem veszélyeztetve. Egyszerűen, mert demokráciában így szokás. Itt még a hazai miniszterelnök ellen is szoktak tüntetni. Ha ragaszkodunk az elveinkhez - s elveink remélhetőleg demokratikusak -, s ezeket kölcsönösen tiszteletben tartjuk, akkor ennyi belefér. Hillary Clinton nemegészegy héttel később Budapesten kritizálta Kínát - nevét ki nem mondva - mint olyan országot, amely ahelyett, hogy az emberi jogok szószólója lenne, kizárólag gazdasági eredményeivel kérkedik. Ezzel Clinton a vendéglátóknak is üzent, akiknek szavuk sem volt Kína politikájáról. Sőt, a külügyminiszter asszony az alkotmánybíróság, a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás függetlensége kapcsán aggodalmát fejezte ki a magyar helyzet kapcsán - mintha nem is egy húszéves demokrácia lennénk, hanem csak demokratikus tanulóidőnket töltenénk. Csak el kellene gondolkodni azon a nagy diplomáciai forgalom végeztével, hogy a kínai diktatúrával pillanatnyilag simábbak a magyar külkapcsolatok, mint Amerikával, amely - ugye - elvi szövetségesünk. A szerző magyarországi politológus TALLÓZÓ DIE PRESSE A magyar európai uniós elnökségi félévet értékelte Mar- tonyi János a Die Presse című osztrák konzervatív napilapban. Ahogy az elnökségi mottó - „Erős Európa emberi tényezővel” - is mutatta, a magyar elnökség célja az volt, hogy a közösség erősítése révén járuljon hozzá a politikai és a gazdasági integráció elmélyítéséhez - írta a külügyminiszter. ,Anélkül, hogy az Eufemizmus csapdájába esnék, azt gondolom, van ok bizonyos ÉUfóriára is” - fogalmazott. A pénzügyi és gazdasági válság nyomán Európa ráébredt, hogy gazdasági koordináció nélkül a legerősebb pénznem is gyenge. Magyarországnak sikerült e téren az egyes tagállamok, az Európai Bizottság és az Európai Parlament egymástól távol eső érdekeit összeegyeztetnie. A külügyminiszter kiemelte az európai gazdasági kormányzásról szóló hatrészes törvénycsomagot. A „hatos csomag” döntő jelentőségű az EU gazdasági túlélőképessége és versenyképessége szempontjából - írta. Noha hosszú időn át „bővítési fáradtságról” beszéltek Európában, lezárultak a horvát csatlakozási tárgyalások, ami nemcsak Horvátország és Magyar- ország sikere, hanem az unió integrációs képességének sikere is, jelzés az EU nyitottságáról. Váratlan helyzetek kihívásaként idézte fel Martonyi az észak-afrikai politikai átalakulásokat, atermészeti katasztrófát és reaktorbalesetet Japánban. Az előbbi az EU válságkezelő mechanizmusának aktivizálását és civilek kimenekítését igényelte, az utóbbira válaszul az EU döntött az atomerőművek felülvizsgálatáról. Martonyi szerint a magyar elnökség alatt elfogadott romastratégia alapvetés lehet a legnagyobb európai etnikai kisebbség helyzetének javításához. (MTI)
