Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-02 / 153. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 2. www.ujszo.com Akcióban az llosvai (Képarchívum) Hatvanéves az llosvai Néptáncegyüttes A hagyomány vonzásában FECSÓ YVETT Több évtizedes rendezői munka után Ljubimov feloszlatta a Taganka Színház társulatát Konyec, befellegzett Jurij Petrovics Ljubimov magyar feleségével Moszkvában (Képarchívum) Nagyida/Kassa. Az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes 1951-ben alakult Nagyidán azzal a céllal, hogy a magyar nemzetiséghez kötődő autentikus néptáncok bemutasával hozzájáruljanak a népi hagyományok megőrzéséhez. A 60 év alatt az együttes évente több fesztiválon is részt vett, az amatőr néptáncegyüttesek minősítő versenyein több alkalommal kaptak kiváló minősítést, így a Budapesti Néptáncantológia rendezvényére, a legjobb tánckoreográfiák bemutatójára is meghívást kaptak, és Európán kívül Dél-Ame- rikába is eljutottak. A Nagyidai llosvai Fesztiválon, amelyet a Schell-kastély parkjában szerveznek, minden évben több hazai és külföldi hagyományőrző csoport fellépésén szórakozhat a közönség. A fesztivál ma zajlik, az együttes jubileumi gálaestje pedig holnap 18 órától kezdődik a Kassai Állami Színházban. A mai fesztivál programja az együttesről szóló fotókiállítással kezdődik 15.30-kor a nagyidai kastély üléstermében. A 16 órakor kezdődő családi programkaval- kádban a felnőttek és a gyerekek egyaránt találnak szórakozási lehetőséget. Fellép a Der- női Kincskereső gyermekfolk- lórcsoport, a Borostyán Néptánccsoport, valamint a nagyidai Kis-Ilosvai, amely a fenőtt llosvai utánpótlása. Felelevenítik a feledésbe merült népi recepteket, lesz ijásžbemutató és népi mesterségek bemutatója. A gyerekek kipróbálhatják a mézeskalácsdíszítést, a gyékényjátékok, szalmabábuk készítését, és az esti órákig szórakozhatnak a Garagulya Gólyalábas Komédiás Kompánia előadásán, illetve a külön nekik előkészített táncházi programon. Este nyolctól fellépnek a Dűvő, Tükrös és Szeredás népzenei együttesek, a Dobroda és a Tényleg zenekar, a Jártató Ifjúsági tánccsoport, a Kis-Bala- ton Táncegyüttes. Hagyományőrző csoportok érkeznek Hidasnémetiből, Kalocsáról, Borzováról és Magyarbődről. Többéves baráti kapcsolaton alapul a külföldi táncosok vendégszereplése: a Parnói Drieske Nijpers Belgiumból, a Tündérkert , Néptáncegyüttes Uru- guayból érkezik. A programból nem hiányozhatnak az ünnepeltek sem, a műsort az llosvai zárja, s azoknak a táncos házaspároknak az előadását is láthatja a közönség, akik az együttesben találtak egymásra. A programzáró táncházban a Dűvő Népzenei Együttes húzza a talpalávalót. A Kassai Állami Színházban holnap 18 órától kerül sor az ünnepi gálaestre, amelyen az ünnepeiteken kívül az llosvai baráti néptáncegyüttesei lépnek föl. A salgótarjáni Dűvő tes szászcsávási dallamokat játszik, a Hidasnémeti Hagyományőrző Csoport imregi táncokat mutat be, a Nagyidai Hagyományőrzők áji népdalokat énekelnek és magyarbődi táncokat mutatnak be, a Buzitai Kelepelők Gyermektánccso- port bodrogközi táncokat elevenít fel, a népzenekarok az abaujszinai Póttá Géza dallamaival szórakoztatják a közönséget. A második részben Múlt a jelenben a jövőért címmel az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes műsora látható, benne parnói, magyarbődi, borzo- vai, bodrogközi táncokkal, és a nemrég összeállított Haláltánc című tánckoreográfiával, amellyel nemrég Budapesten is vendégszerepeitek. Brechttel kezdett, Brechttel zár. Végérvényesen. Jurij Petrovics Ljubimov, a világhírű Taganka Színház kilenc- venhárom éves igazgató-főrendezője a napokban Prágában bejelentette: vége, befejezte. SZABÓ G.IÁSZLÓ A társulat csehországi vendégszereplése során ugyanis történt valami, ami alaposan kihozta sodrából az egyébként sem nyugodt természetű, színészei szerint egyenesen diktatórikus színházi mogult. Juraj Petrovicsot olyannyira elragadta a hév, pontosabban annyira feldühödött társulata örökké elégedetlenkedő tagjaira, hogy Prágában kimondta: nincs tovább, nem folytatja velük a közös munkát. Ami viszont nem jelenti azt, hogy új csapatot verbuvál, hiszen túl a kilencvenen, akármennyire jól érzi is magát szellemileg és fizikailag, nem látja értelmét a folytatásnak. Véget ért tehát egy legendás korszaka az orosz színháztörténetnek, azon belül pedig a Taganka életének. A negyvenhét évvel ezelőtt, Moszkva szívében alakult nagy csapat sokáig úszott szemben a politikai árral, Nagy Orosz Anyácska ölén a szabadság egyetlen szigeteként emlegették, Ljubimov pedig a világ tekintetét magára vonva vitte csapatát barikádokon át. Megállítani soha nem tudták, véleményét akkor is ki merte mondani, amikor mások jobbnak látták hallgatni, visszakozni, biztonságot keresve félrevonulni. Ljubimovon sokáig nem tudtak fogást találni a kommunizmus elszánt hívei sem. Azokban az években, amikor munkáját érezte veszélyben, s otthoni helyzetét ellehetetlenítették, külföldön, Izraelben folytatta művészi tevékenységét. Többször dolgozott Magyarországon is. Szolnokon Trifonov remekművét, A cserét állította színpadra, Budapesten a Bűn és bűnhődést a Vígszínházban, a Háromgarasos operát az Erkel Színházban. A színművészeti főiskolán, az akkor harmadéves Horvai-osztálynak (Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Rátóti Zoltán és a többiek) Shakespeare- kurzust adott, színészmesterség óráira, amelyeken Hamlet, Macbeth és II. Richárd volt a téma, Törőcsik Mari és Garas Dezső is bejárt. Ljubimovot hallgatni még számukra is páratlan élmény volt. A Taganka akkor már világszerte ismert, Brook és Grotowski mellett korunk harmadikjeles színházi mestere Zürichben, Londonban és Milánóban is a figyelem középpontjában állt. Es nemcsak politikai töltetű prózai előadások létrehozójaként, hanem nagy horderejű operarendezései révén is. Amikor a hatalmát fitogtató moszkvai politbüro 1984-ben megfosztotta szovjet állampolgárságától, Londonban, a Co- vent Gardenben tárt karokkal várták, Izraelben pedig azonnal új hazára talált. Aszecsuánijó ember, Tartuf- fe, Mester és Margarita, Medea, Borisz Godunov, Doktor Zsivá- go, A Karamazov testvérek, Marat/Sade, Anyegin, Színházi regény, Faust - íme, néhány a Taganka legendás, ma is műsoron levő előadásai közül, amelyek nemcsak a társulat művészeti vezetőjét, hanem színészeit is híressé tették a világban. S akkor még nem szóltunk Ljubimov tragikus sorsú bárdjáról, a Taganka emblema- tikus alakjáról, Marina Vlady nagy szerelméről, Vlagyimir Vi- szockijról, akinek emlékét nem pusztán egy szívet-lelket melengető, szellemiségével is rengeteget nyújtó költői est őrzi, hanem a színházban kiállított gitárja is, s az a sok-sok fénykép araiakon. A nézőtéri folyosón egy nagyméretű Chaplin-fotónak is helyet találtak. „Ezzel a színészeimet provokálom” - közölte nem akármilyen mosoly kíséretében Jurij Petrovics, amikor évekkel ezelőtt egy hétig nála vendégeskedtem. Minden este, minden előadáson ott ült ő is égő zseblámpával a kezében, hogy azzal „diktálja” a tempót edzett színészeinek. Erről is híres volt. Hogy állandóan fényjeleket adott. Hogy szavak nélkül így irányított. „Tömöríteni kell, rövidíteni - mondta. - A színház legnagyobb konkurense a televízió. Az előadás amúgy sem folyhat szét.” Irodája falán, ezer autogram között, Arthur Miller, Laurence Olivier, Mirella Freni aláírása is ott olvasható. Mellettük Törőcsik Mari, Garas Dezső kézjegye. Lelkesen beszélt Darvas Ivánról és Ruttkai Éváról. Antonioniról, Paradzsanovról, Jevtusenkóról, Robert Redford- ról, Szolzsenyicinről. „Ide nagyon nehéz bejutni, de még nehezebb elmenni” - jegyezte meg büszkén. Önmagát, nem kis iróniával, egyszerűen csak huligánnak nevezte. Az orosz színházi élet legidősebb huligánjának. Más esetben banditának. Azt, hogy alkotóművész, sosem ejtette ki a száján. A pohár Prágában telt be. A Taganka nyitódarabja, A sze- csuáni jó ember próbája után a társulat egyhangúlag megszavazta: ha azonnal nem kapják meg a szerződésben meghatározott gázsijukat, este nem lépnek színpadra. Ez már Jurij Petrovicsnak is sok volt. A botrány szerencsére elmaradt. Ljubimov fizetett. De rögtön utána közölte színészeivel: a Taganka nagy korszakát ezzel le is zárta. „Elegem van az effajta magatartásból, a gonoszkodásból, a sok ellenszegülésből. A Taganka csapatát feloszlatom, nem vágyom többé ezzel a társasággal dolgozni.” Ezzel a véggel senki sem számolt. Jurij Petrovics sem. Túl a kilencvenen még mindig bírta volna. Lelkesedés, maximalizmus, teljes odaadás híján azonban nem látta értelmét a folytatásnak. Fájó szívvel ugyan, de kimondta, hogy „konyec”. Új igazgató a Taganka élén Moszkva. Valerij Zolotuhint, a színház veterán színészét nevezte ki tegnap a moszkvai önkormányzat a Taganka Színház élére. Ezzel még nem teljesen világos, valóban otthagyja-e Ljubimov a színházat, a színészek ugyanis azt kérték, hogy Ljubimov maradjon főrendező, és nevezzenek ki mellé új igazgatót. Zolotuhin kinevezése azonban nem tartalmaz konkrét funkciót. A moszkvai illetékesek közölték: még nem adták fel a reményt, hogy meggyőzhetik Ljubimovot. A társulat tagjai tegnapi sajtóértekezletükön azt mondták: az új igazgatótól azt várják, bocsássa el Ljubimov feleségét, a magyar Katalina Ljubimovát igazgatóhelyettesi tisztségéből, s hosszabbítsa meg annak a 34 színésznek a szerződését, akiket Ljubimov- már felmondása után - elbocsátott. (MTI) A hatvanas-hetvenes években a népszerű Ki mit tud? vetélkedősorozat zsűrijében a képernyőn keresztül sokakkal szerettette meg a zenét Petrovics Emil (1930-2011) (Fotó: MTI) Elhunyt Petrovics Emil zeneszerző MTl-HÍR Budapest. Csütörtökön este rövid súlyos betegség után elhunyt Petrovics Emil zeneszerző. A Magyar Állami Operaház volt főzeneigazgatóját életének 82. évében érte a halál. A 2011-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon még jelen volt Shakespeare-daloskönyv című, hat dalból álló páratlanul költői ciklusának ősbemutatóján. A Zeneakadémia zeneszerzés szakán végzett. Hubay Miklós író szövegkönyvére született 1961-ben első operája, a világháború borzalmait felidéző, antifasiszta C’est la guerre (Ilyen a háború). 1962-ben Arisztopha- nész Lysistraté című színműve, majd 1969-ben Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése alapján komponált operát, Oscar Wilde nyomán balettet írt (Salome). Gyakran fordult Petőfi, Ady, Vörösmarty, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Nagy László verseihez, Babits Jónás könyvéből oratóriumot írt, József Attila költeményeiből született A Dunánál című kantátája. Számos színdarabhoz és több tucat filmhez komponált zenéket. 1964-ben lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1968-ban a Zeneakadémia tanára, egy ideig a zeneszerzés tanszak vezetője volt. 1986 és 1990 között az operaház igazgatója, 2003 és 2005 között főzeneigazgatója volt (posztjáról azért mondott le, mert nem látott garanciát az intézmény megfelelő működtetésére). Zeneszerzői munkásságáért 1966-ban és 2006-ban megkapta a Kossuth-díjat.
