Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-29 / 150. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 29. Vélemény És háttér 5 A kétnyelvű feliratok növelhetik az otthonosság érzését, lassíthatják a nyelv romlását Az öntudatosság útja A kétnyelvűség hiányát számon kérő matricák jelentek meg az elmúlt napokban magyar nyelvterületen lévő három város, Dunaszerdahely, Somorja és Komárom utcáin. A levonok olyan boltok ablakaiban és reklámtábláin tűntek fel, melyek kínálatukat csak szlovákul hirdetik meg. A gerillakampány azt szeretné elérni, hogy az érintettek magyar feliratokat is megjelenítsenek, ezzel élve a kisebbségek „törvény adta jogával”. RAVASZ ÁBEL A matricák nem egy magyar-szlovák konfliktusra hívják fel a figyelmet, ez a probléma ugyanis elsősorban a szlovákiai magyarság belügye. A megszólított cégek jelentős részének üzemeltetői ugyanis vélhetően magyarok, akik akár a spórolás jegyében, akár az előnyösebb grafikai elrendezés céljából, akár puszta nemtörődömségből csupán a szlovák nyelvű tájékoztatást teszik elérhetővé, mondván „úgyis mindenki beszél szlovákul valamennyire”. Ez utóbbi álláspont hívei szerint a magyar nyelvű feliratok követelése csupán mondvacsinált ügy, szimbolikus provokáció. A magyar közösség szempontjából azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a köztereken milyen szerepet tölt be a magyar nyelv. A kétnyelvű feliratok növelhetik az otthonosság érzését, lassíthatják a nyelv minőségének roncsolódását és a nyelvi asszimilációt, és elősegíthetik a szorosabb azonosulást mind a helyi közösséggel, mind Szlovákiával általában. Az állami intézményekkel szemben a piaci szféra kétnyelvűségét nem szabad és aligha lehet kikényszeríteni törvényileg. Ráadásul addig, amíg egy kisebbség tagjai eleve nem élnek a törvény adta jogaikkal, kár arról vitázni, hogyan lehetne azokat a jogokat még jobban kibővíteni. Egyedül az öntudatos állampolgári magatartás hathat a helyzet javulására. Ebbe beletartozik a saját identitásom vállalása is, akár egy cégvezetőről, akár egy vásárlóról van szó. Amíg nincs negatív lakossági visszacsatolás az egynyelvű feliratok miatt, amíg a filléres árkülönbségek nagyobb hatással bírnak, mint a boltokkal és termékekkel való azonosulás, addig nem lesz valódi nyomás a boltosokon abban az irányban, hogy vállalják a kétnyelvűség nem elhanyagolható költségeit. Demagógia azt állítani, hogy „az embereknek” nincs pénze a vásárlással való tetszésnyilvánításokra: a reális kép ugyanis az, hogy a szlovákiai magyar középosztály aránylag számos, helyzete pedig többé-kevésbé stabil. A pozitív ösztönzők, melyek lehetnek anyagiak és marketingjellegűek egyaránt, egyedül a lakossági támogatás talaján tudnak igazán működni. Gondot jelent, hogy a közbeszédben gyakran összemosódik az identitás vállalása és a nacionalizmus. Ez nem véletlen: az összetartozás szimbolikus eseményei és fórumai ugyanis gyakran válnak egy szűk, nemzetieskedő réteg túszaivá, akik jogot formálnak arra hogy megmondják ki a magyar, és ezzel sikeresen idegenítik el az indentitás megerősítését szolgáló csatornáktól mindazokat, akiket nem érdekel a kardcsörgetés, a mélymagyarság, a hazaárulózás. Márpedig a civil nyomás nem fog menni a mérsékeltek, a csendes többség aktivizálódása nélkül. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Hogy miért építünk falat a romatelepek köré? Mert munkanélküli kőművesek vagyunk. (Peter Gossónyi rajz a JEGYZET Jót akarnak VERES ISTVÁN Érdekes találmány a közoktatás. Megbecsült, megbe- csüleüen, hozzáértő és kevésbé hozzáértő emberek igyekeznek azon, hogy a következő nemzedékeket minél jobban felkészítsék az életre. Néhány száz éve az államok maguk kezdték vállalni a feladatot, azóta létezik az oktatásügy, amely a világra jött embereket sorra beszippantja. Kinek jutna már eszébe egy ilyen, első látásra egyértelműen hasznosnak tűnő intézményrendszerre azt mondani, hogy káros? Pedig ez is csak nézőpont kérdése. Azt is írhatjuk, hogy a közoktatásnak hála minden gyermek automatikusan betekintést kap a tudás birodalmába, és megtanul egy sor hasznos dolgot, amit az életben bármikor elővehet. De azt is mondhatjuk, hogy amikor a közoktatás futószalagjára elsősként ráültetnek bennünket, még nem sejtjük, hogy a kilencedik év végén hazugságok vécépapíijába csomagol- tan pottyanunkle. Mindenki azt az állítást hiszi el, amelyiket akarja. Az iskolaügy működése jó szándékon alapszik, ez pedig sok mindenre feljogosítja a tanárokat és az igazgatókat. Ha ugyanis valaki jót akar, tehet rosszat is, lényeg, hogy a cél nemes legyen. Itt jó lenne néhány konkrétumot megemlíteni, de ettől most eltekintünk. Maradjunk a jóakarásnál. Rohanó világunkban, ahogy mondani szokták, nagyon sokan akamakjót. Közéjük tartozik minden bizonnyal Eugen Jurzyca oktatásügyi miniszter is, aki úgy döntött, az alapiskolások erkölcsi szintjét tesztelteti. Valószínűleg jót akart, ezért döntött így, más oka aligha lehetett erre. Igaz, hogy pénzbe került, de legalább tudjuk most már ezt is, és büszke lehet magára a matyócvajkóci vagy a znióváraljai alapiskola, hogy neki vannak az országban a legerkölcsösebb diákjai. Aztán mehet minden tovább. Szögezzük le: a közoktatás a modem történelem egyik legnagyobb átverése. Elsődleges célja, hogy a mindenkori felnövekvő generációkat a társadalmi rendhez idomítsa. Maurice Célin francia író a múlt század első felében Afrikában töltött néhány hónapot. Megfigyelte, hogy a helyi őslakosokat csak korbácsokkal lehet rendszeres munkára kényszeríteni, az európaiak viszont hajlandók szó nélkül végigrobotolni életüket, hála a közoktatásnak. Ezen akár el is gondolkodhatunk. KOMMENTÁR Kínai negyed SZOMBATHY PÁL A kínai és a magyar miniszterelnök szívélyes légkörben tárgyalt Budapesten, az eredmény: egymilliárd eurós hitelkeret, magyar állampapírok vásárlása, regionális logisztikai központ ígérete. Kína Orbán Viktor külföldi kedvence lett: kelet kapuja, Peking hídfőállása lennénk. A nyitásnak lehetnek értelmes, hasznos fejleményei, ha kigondolt országstratégia áll mögötte. Ha nem a gyors haszon számít, távlat, türelem, kamatlábméret nélkül. Üzlet Kínával -jellemzően erős indulatok a magyar közérzületben, véleménykavalkádban. Kétféle szélsőség, mint annyiszor, íme: Feltétlen ujjongás (na, most alávágunk a háládan, bankárfej- formájú Nyugatnak). Szinte gyász (eladtuk a hazát a bóvliárusoknak és kapitál- kommunistáknak). Első jobbról, a második balról. Kínai kommunista vadkapitalizmust éltető jobb fél, kínai gazdasági expanziótól óvó, idegenellenes balhangok. Megint a szokott zagyvaság, minden logikát nélkülöző, hitalapú vélemény-helycsere. Persze voltak Fidesz-fordulatok is, rendőri túlzások, tüntetőleg. Brüsszel nem lesz az új Moszkvánk, Peking lesz az, hála a sok hitelnek, plusz Petőfi. (Szabadság, szerelem: a vers is szóba kerül Orbán dicséretében - Kínával kapcsolatban! Itt mondani bármit lehet, meg az ellenkezőjét is. Free Tibet a Teve utcában, a politika két vállra fekteti a nyelvet. A szavak értelme: alárendelve. Reálpolitikának mondják.) A kérdés az: ami jó Kínának, nálunk kinekjó? Keveseknek csak? Néhány nagynak a tűz közelében vagy szétterül a kínai segítség, bármilyen segítség? Milyen lesz az ország? Gazdag nagyvállalkozóknak kedvező, ahol kuss a munkavállalóknak, ahol az adók, a támogatások mindig a legerősebbeknek mennek, akik kézben tartják a kicsiket, gyengéket? Ők meg a mesét, a látványt kapják cserébe. Vagy leszünk egyszer igazán polgárian közép-európaiak? A szomszédokkal való szoros együttműködéssel, gazdaságban, kultúrában. Amikor nem a megaberuházások, az ingatlanfejlesztések, régiós logisztikai és pénzügyi központok ábrándja határoz meg mindent. Hanem az oktatás, a mezőgazdaság, a biotermelés, a kömyezetóvás, a sok kicsi megerősítése, termálvíz (de nem egyforma welnessóriások buta beruházásai) - szóval valami sajátos, halk, lassú, nyugodt skandináv irány, finn rokonságtöltetekkel. Igen, Kert-Ma- gyarország, rendes kertszomszédokkal. De ez messzebb van, mint Kína. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Ven Csia-pao kínai miniszterelnök budapesti látogatásáról közöl jegyzetet internetes kiadásának beyondbrics nevű felzárkózó piaci blogro- vatában a Financial Times. A blogrovat címe utal a legnagyobb felzárkózó térségi gazdaságok - Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika- angol nevének kezdőbetűiből alkotott, gyakran alkalmazott megjelölésre, egyben arra is, hogy a rovat nemcsak ezekre az országokra, hanem a szélesebb értelemben vett feltörekvő térségre összpontosít. A liberális irányultságú londoni gazdasági napilap tudósítója, Kester Eddy szerint Orbán Viktor miniszterelnök és Ven Csia-pao.régi jó barátokként viselkedett a kínai kormányfő hétvégi budapesti látogatásán, és Orbán Viktorról „sugárzott a büszkeség” a tucatnyi megállapodás aláírása során. A magyar kormányfőnek „a felszínen” erre meg is van az oka. Az egyezményekkel Magyarország válhat a Közép- és Kelet-Európába irányuló kínai termékek előnyben részesített kapujává, és ez munkahelyek ezreit teremtheti; a magyarok legalábbis ebben reménykednek. A Financial Times írása felidézi, hogy Orbán történelmi megállapodásnak nevezte a magyar kötvényvásárlásokra szóló kínai vállalást, Ven Csia-pao pedig ígéretet tett Kína, Magyarország és a térség „hagyományos barátságának” erősítésére. A blogjegyzet szerzője idézi Bíró Nagy Andrást, a Policy Solutions politikai elemző és kommunikációs tanácsadó intézet igazgatóját, akiszerintez „hatalmas fordulat Orbán és a Fidesz részéről”. Bíró Nagy szerint Orbán és pártja tavaly nyárig még bírálta Kínát az emberi jogok miatt, és a magyar miniszterelnök csak tavaly ősszel kezdett beszélni az Ázsia és Kína felé mutató új külpolitikai irányvonalról. A Policy Solutions vezetője a lapnak azt mondta, Orbán és a Fidesz nem támogatta az előző, szocialista magyar kormány által a kínai kapcsolatok kiépítésére tett kísérleteket sem. (MTI)
