Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-28 / 149. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 28. Vélemény És háttér 7 Kínát kritizálni ellenzéki pártként Közép-Európában hálás dolog, következményei nincsenek Kínai vizit Önellentmondásba akar­juk keverni a politikai elitet? Hívjuk meg ha­zánkba a Kínai Népköz- társaság prominens kép­viselőjét! TOKÁR GÉZA Ven Csia-pao kormányfő hétvégi magyarországi láto­gatása okkal és ok nélkül egyaránt indulatokat gerjesz­tett, de hozott vicces pillana­tokat is: azok követeltek ge­rinces kiállást és az emberi jogok melletti látványos ál­lásfoglalást, akik nyugati vi­szonylatban egyébként a re­álpolitika hívei. Másrészt a Nyugattal szemben magyaros virtussal előszeretettel fellé­pő Fidesz látványosan meg­alázkodott a nagy keleti partner előtt. Nem mintha nem lehetett volna sejteni, milyen jelensé­gek kísérnek egy efféle láto­gatást. Két éve, Hu Csin-tao államfő pozsonyi útja a Fico- kormány ténykedésének egyik legsötétebb fejezetét hozta el: a szervezett ellen­tüntetők mellett megjelentek a szlovákiai rendőröket uta- sítgató rejtélyes kínai alakok is, a Hodža téren pedig ki­sebbfajta dulakodás alakult ki a demonstrálok és a kar­hatalom emberei között. A magyar kormány szintén visszás eszközökkel, de még csírájában próbálta meg el­fojtani, hogy utcai összecsa­pásokról írjanak az újságok a látogatás kapcsán: így tölt­hettek el a tibeti bevándorlók állami ukázra egy szép, na­pos délelőttöt a bevándorlási hivatalban. Angliában, Csia- pao látogatásának következő helyszínén logisztikailag megoldhatatlan feladatot je­lent a lehetséges ellentünte­tőket elkülöníteni, így utcai demonstrációkra került sor. Németországban a következő hetek folyamán megismét­lődhet az angol forgató- könyv. Ven Csia-pao viszont a tüntetések ellenére szépen sorban végigutazza a nyugati országokat, mosolyog és in­teget a tömegnek, pózol a vezető politikusok társaságá­ban, és ami még fontosabb, az említett országoknak eu- rómilliárdokat hozó szerző­déseket ír alá. A kínai pénz kevésbé transzparens mó­don, az IMF kölcsöneinél jó­val homályosabb, viszont el­ső pillantásra elfogadhatóbb feltételekkel ömlik majd a térségbe, és ez pont elég a másik félnek. Kínát kritizálni ellenzéki pártként Közép-Európában meglehetősen hálás dolog - következményei nincsenek, hiszen sokszor nincs is kinek megsértődnie az éles kijelen­téseken, ellenben az emberi jogok védelmezőjeként lehet tetszelegni. Ezt tette pár éve a Fidesz, és hasonló álláspontot foglalt el a szlovákiai ellenzék is. Annál mulatságosabb, amikor egy ellenzéki pártból kormánypárt lesz, az elvi megfontolások helyét pedig átveszik a gyakorlati szem­pontok. így történhetett meg, hogy a Fidesz vezető szemé­lyiségei száznyolcvan fokot fordítottak nézeteiken szem­től szembe Csia-paóval. És a félreértések elkerülése végett ez jó dolog, hiszen Magyaror­szág számára kézzelfogható haszonnal járt a kínai vizit. A dalai lámával pedig három évig az LMP kommunikál. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) A nyugdíjpénztárak képviselői továbbra sem értenek egyet a garanciák feloldásával Végtelen történet HORBULÁK ZSOLT Bár közel egy évig kellett várni, egy ideig úgy tűnt, meg­érte, a tőkefedezeti nyugdíjpil­lér ügyében visszaáll a kiindu­lási forma. Arra számítani le­hetett, hogy valamilyen kor­rekcióra sor kerül, de arra nem, hogy az eredeti rendszer helyreállításának a kerékkötői éppen a nyugdíjalapok képvi­selői lesznek. Az az érvük talán érthető, hogy számos pénztártag nem átgondoltan választotta a legkockázatosabb alapot. Bár a lakosság túlnyomó többsé­ge konzervatív beállítottsá­gú, mintegy kétharmaduk mégis részvényalapokba utal­ja megtakarításait. Nyugdíj­ügyben valóban alapköve­telmény az óvatosság, de ezt az ellentmondást is fel lehet oldani. Mivel a leghosszabb távú megtakarításról van szó, értékének akár többéves ki­lengése is elfogadható. A nyugdíjrendszer átalakítása­kor kevés szó esett arról, hogy annak egyik oka a ne­velési szándék volt, hogy a lakosság jelentős rétegei is megismerkedjenek a tőkepi­acokkal és minél öntudato- sabb megtakarítókká válja­nak. A belépés idején megle­vő tapasztalatlanságuk idő­vel előnnyé válik. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a pénztárak maguk is konzervatívak vol­tak, még a ficói szigorítás előtt a progresszív alapok is legfeljebb csak 5-10%-nyi részvényt tartottak. A pénztárak vezetőinek másik érve, hogy a jelenlegi garanciák megszüntetése va­lójában a kiszámíthatóságot csökkenti, ezért jobb lenne őket meghagyni, szinte ér­telmezhetetlen demagógia. Pár héttel ezelőtt, amikor először hangzott el, hogy az alapkezelők tulajdonképpen elégedettek is az aktuális szabályzással, a szakírók már akkor meglepetésüknek ad­tak hangot. Nyüvánvaló lett, hogy a mostani rendszer tu­lajdonképpen megfelel az alapkezelőknek. Kényelmes, kockázatmentes, nem kell sokat gondolkodni. A pálfor- duiás abszurdnak is tűnhet, de legalább tanúi lehettünk annak, milyen elkorcsosulást okoz a túlzott állami beavat­kozás. Jozef Mihál népjóléti mi­niszter és az alapkezelők képviselői között a múlt hé­ten is folytatódott a vita. A nyugdíjpénztárak képviselői továbbra sem értenek egyet a garanciák feloldásával, leg­feljebb egy új részvényalap létrehozásában. Elhangzott azonban egy vélemény, amely magáért beszél, mely szerint nincs arra a garancia, hogy az új kormány ne ve­zetné be ismét a hozambizto­sítást. Talán örülni is lehet­ne, hogy végre kimondták az igazságot: a jövendő nyugdí­jasok megélhetése továbbra is legalább annyira függ egy- egy kormány intézkedéseitől, mint a tőkepiacok teljesít­ményétől. Az események ilyetén alakulása után úgy tűnik, hogy a II. pillér kérdé­se megfeneklik. KOMMENTAR Nyelvkampány NAGYANDRÁS E Ha minden jói alakul, a szlovák parlament még ma elfogadja a kisebbségi nyelvhasznála­ti törvényt, megtörve ezzel a köztársasági el­nökvétóját. Valószínűleg ez a törvény lesz a legtöbb, amit egy ideig a Híd ki tud harcolni a szlovákiai magyarok számára. Bár a fontos célok között szerepel a kisebbségi kultúrák finanszírozásának reformja, ha ez a törvény üyen nehezen ment át, kérdéses, hogyan lesznek képesek elfogad­tatni a másikat. S bár az anyanyelv az egyik legmagaszto- sabb dolog, a magyarokat mégiscsak a földhözragadtabb do­log érdekli, mégpedig az, ki, mennyi pénzt kap majd, s erről ki és milyen módon dönthet. Ugyanez érvényes lehet a szlo­vákokra is, szinte biztosra veszem, hogy azzal is érvelnek majd, amennyivel többet kapnak a kisebbségek, annyival kevesebbet a többség. Az autonómiával való riogatásról in­kább ne is beszéljünk. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a kisebbségi nyelvhasználatnál, hiszen most még ez aktuális. Már koráb­ban is írtam arról, hogy Szlovákiában talán nem is a tör­vénnyel, bizonyos tiltásokkal, esetleg a jogok hiányával van a legnagyobb gond, hanem azzal, hogy az emberek nem élnek a törvény adta lehetőségeikkel. Hiába sikerült az elmúlt húsz esztendő alatt különböző dolgokat elérni, a legnagyobb gond az emberi lustasággal és kényelemmel van. A legnagyobb hangsúlyt ebből eredően pont a törvény adta lehetőségek, a kisebbségijogok tudatos kihasználására kelle­ne fektemi. Erre a Híd önmagában nem képes. Nincs elegendő regionális aktivista szakértője, szinte mindenkit elszívott az államigazgatásba. Ez egyébként is civil téma. A Fórum Intézet évek óta foglalkozik az üggyel, a tavalyi diákhálózatos körút és a nyelvi j ogokról szóló brosúra remek ötlet volt, ám nem csak nekik kellene ezzel foglalkozniuk. Ilyenkor mindig ez a legnehezebb, átültetni a dolgot a mindennapokba. Egyáltalán nem kell visszariadni az új kommunikációs csa­tornáktól sem, a korábbi somorjai, majd a hétvégén Komá­romban és Dunaszerdahelyen megismételt matricás gerilla­kampány például remek ötlet. De a kedves szerzők lehettek volna egy kicsit figyelmeseb­bek, mert a három (valójában négy) szóból álló szlovák mondatban sikerült két komoly nyelvtani hibát ejteni. így az egész egy kicsit ciki. TALLÓZÓ ROMANIA LIBERA Magyar és román politiku­sokat bírál a Romania libera bukaresti napilap, melynek publicistája szerint az utóbbi hetekben ismét bebizonyoso­dott, mily törékenyek a román-magyar kapcsolatok. A román közéletet több mint húsz éve figyelő és elemző Tom Gallaghe szerint Erdély a nemzetiségek együttélésének modellje lett, de a feszültségek ismét megjelentek. A szerző példaként említi a kisebbségi diákok számára Románia föld­rajzának és történelmének ok­tatási nyelvéről folytatott bu­karesti vitát, Románia terve­zett területi-közigazgatási át­alakítását, amihez hozzá­adódnak a budapesti vezető politikusok és a jobbikos kép­viselők nyilatkozatai, illetve egyes román politikusok állás- foglalásai. A gyulafehérvári római katolikus teológiai inté­zet rektorának román fiatalok általi bántalmazását a szerző szerint a térség lakóinak több­sége szerencsétlen, de elszige­telt és nem magyarellenes in­cidensnek tartja. Mint írja, a magyar hatóságoktól az eddigi legdurvább túlzás Semjén Zsolt miniszterelnök-helyet­testől érkezett. (A szerző nem írja le, hogy a magyar politikus mely nyilatkozatára gondol- a tudósító) A brit politológus Semjén megnyilatkozását szembeállítja a román kül­ügyminisztérium állásfoglalá­saival, amelyek szerinte sokkal visszafogottabbak voltak. Pél­daként említi a határon túli magyarok kedvezményes ho­nosítása és a brüsszeli székely- földi iroda megnyitása kap­csán elhangzott reakciókat. A szerző szerint Orbán Viktor ál­lamférfiként sokat veszíthet, ha bebizonyosodik, hogy a magyar kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos „nacionalista ízű” politikájá­nak alapját választási megfon­tolások képezik. A Fidesznek meg kellene értenie azt is, hogy a Romániai Magyar Demokra­ta Szövetségnek (RMDSZ) a bukaresti kormányban való ál­landó jelenléte csak hasznot hozott a romániai magyarok­nak, és konszolidálta a romá­niai magyarság képviselőinek legitimitását a román politiká­ban, ami húsz évvel ezelőtt el­képzelhetetlen volt. A szerző elítéli Crin Antonescu a romá­niai területi-közigazgatási re­form kapcsán tett megnyilat­kozását is. A román ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke a lakosságot utcai tün­tetésekre buzdította, hogy véd­jék meg Romániának „felelőt­len emberek általi feldarabo­lását”. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom