Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-02 / 127. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 2. Vélemény És háttér- 7 Napközben csupán annyi a megkötés, hogy tilos politikai és jogi ügyeket megvitatni Tengerparti magánzárkában A szerbiai börtönökben uralkodó viszonyokhoz képest sokkal jobb körülmények közé került a háborús bűntettek elkövetésével vádolt, múlt héten elfogott Ratko Mladics a homokos tengerpart közelében levő hollandiai, schevenin- geni börtön magánzárkájában. MT1/REUTERS-HÁTTÉR A boszniai szerb hadsereg volt parancsnoka kedden érkezett meg a hágai Nemzetközi Törvényszék büntetés-végrehajtó intézetébe, a népirtással vádolt egykori vezetők és katonatisztek gyűjtőhelyére. Mladicsot a 43 hónapig tartó szarajevói ostrom alatt 10 ezer civil megölésével, 8 ezer muszlim módszeres meggyilkolásával vádolják. A strandtól 2 kilométerre levő fogdában Mladics viszontláthatja egykori politikai partnerét, Radovan Karadzsics volt boszniai szerb elnököt, akinek pere még folyik, megismerkedhet a korábbi libériái vezetővel, a Sierra Leo- ne-i „véres gyémántok” feletti ellenőrzésért folytatott küzdelem során történt erőszakcselekmények elkövetésével vádolt Charles Taylorral, a gyermekkatonákat toborzó kongói hadúrral, Thomas Lubangával is. A bebörtönzöttek a 10 négyzetméteres, ággyal, asztallal, könyvespolccal, faliszekrénnyel, vécével, mosdóval és telefonnal felszerelt cellákban tévét nézhetnek, számítógépet használhatnak, de az internethez nem férhetnekhozzá. Este 9-től reggel fél 8-ig nemhagyhatjákel a zárkájukat, de utána kedvükre vegyülhetnek a többiekkel, viselhetik saját öltözetüket. Napközben annyi a megkötés, hogy tilos politikai és jogi ügyeket megvitatni. Sefer Halilovics egykori boszniai muszlim tábornok, akit horvát civilek meggyilkolásával gyanúsítottak, de később felmentettek, könyvet írt a scheve- ningeni fogdában eltöltött évekről, részletesen ecsetelve az ottani hangulatot. „A háború szétválasztott, Hága pedig ismét összekovácsolt minket” - olvasható a volt muszlim tábornok írásában. A törvényszék által szintén felmentett Ljube Boszkovszki volt macedón belügyminiszter is a börtönben kialakult összetartásról számolt be. A Kanári-szigeteken őrizetbe vett Ante Gotovina Hágába érkezésekor csak egy rövid ujjú inget viselt, Szlo- bodan Milosevics volt szerb vezető adott neki egy pulóvert, hogy ne fázzon. (Gotovina horvát tábornokot nemrég ítélték 24 év börtönre szerbek ellen elkövetett háborús bűncselekményekért.) Halilovics beszámolt róla, hogy a scheveningeni börtönben a beszélgetések az ételről, a családról és az egészségi problémákról folytak. Sokan panaszkodtak az ebédre, amelyet néma balkáni ember szája íze szerint készítettek. „A zöldséget nem főzték elég puhára, az adagok kicsik voltak, a büfében kellett megvenni magunknak az ételt” - mesélte az egykori tábornok, aki a legnagyobb problémának azt tartotta, hogy nehezen szerzett időpontot a fogorvosnál, mivel az intézet csak egy szakembert foglalkoztatott, a várólista pedighosszú volt. Az ügyvédei szerint gyenge egészségi állapotban lévő Mladics abban biztos lehet, hogy megkapja a szükséges orvosi ellátást, mivel mióta Milosevics 2006-ban szívrohamot kapott, s néhány hónappal az ítélethirdetés előtt meghalt, a hágai törvényszék ügyel arra, hogy a vádlottak megérjék a bírósági döntést.- Kár, hogy kutya, nem ember. Kiváló politikus lehetne belőle! (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Embertelen történet(ek) LAMPL ZSUZSÁN NA majdöreglesz (ha egyáltalán fog rajtam az öregség, kacsint bele nevetve a kamerába). A fia rögtön rávágta, hogy természetesen mama, de a lánya azt válaszolta, hogyha lesz jobb dolga, akkor nem. Ebből is látni, hogy a fiam túlságosan érzékeny lélek, sajnálkozik a híres anyuka. De a lányom már most belevaló nő! Remélem, mindig a saját érdekeit fogja szem előtt tartani! Még akkor is, ha ez aztje- lenti, hogy engem bedug az öregotthonba! Hát ez szellemes! Hogy te milyen szellemes vagy! Mondja a riporter, és együtt kacagnak. Én meg minden bizonnyal egy savanyú némber vagyok, ugyanis nem tudok velük nevetni. Ráadásul mindenféle szomorú - sőt, megkockáztatom, embertelen -történetjut az eszembe. Egy háromgyerekes asszonyról. Amíg bírt dolgozni, művelni a kertet, disznócskát nevelni, addigjötteka gyerekek. Amikor megbetegedett, ha nincs a szomszédasszony, akár éhen is halhatott volna. Egy ötgyerekes idős asszonyról, aki a forgalmas főutcán álldogál, félszegen az egyik kerítés mellé húzódva, s rózsafüzérrel és margarinosdobozzal a kezében kéregét. Egy másik idős asszonyról, akit senki sem látogat a kórházban. A személyzetet és mások látogatóit ostromolja, hívjákfel a lányátjöjjön be hozzá. Aztán egyszer becsörtet a lánya. Kivágódik a kórterem ajtaja, a küszöbön megjelenik egy mogorva középkorú nő. Fuj, micsoda húgyszag, mondja, aztán lehordja az anyját, hogy minek adja oda másoknak az ő telefonszámát. Amikor eljön az ideje, hogy az anyát hazaengedjék, s az orvos közli a lányával, nem lehet egyedül, mert ápolásra van szüksége, az kijelenti, hogy márpedig hozzá nem mehet, mert neki fiatal barátja van (ugye érti, mire gondolok, doktor úr?). Mindezt az anyja előtt mondja, aki ott ül két mankóval az ágy szélén, és reszket, mint a nyárfalevél. És egy további idős asszonyról, akinek az orvos fia - aki egyébként mindenféle jótékonysági egyletekben nyüzsög - eladja a házát, s a világéletében kertes házhoz, nagy terekhez szokott anyját néhány öreg bútorral beköltözteti egy öregotthon szűkös szobácskájába, mert az ő villájában nem jut neki hely. Persze férfiakról is szólhatna a történet, csak hát többnyire a nők maradnak egyedül, mert a férfiak kevesebbet élnek. S ezáltal az idős nők a társadalom legszámkivetettebbjei lesznek - anyagilag is. Hacsak nem voltak topmodellek. Bár a pénz és a vagyon nem pótolja a szere- tetet és a törődést. Fiatal kollégám rendszeresen meglepi a nagyikáját valamilyen élménnyel. Legutóbb Pestre vitte. Sugárzó arccal meséli, milyen csodálatos volt, ahogy a Halászbástyán kávéz- gattak, tenyerükön a város... Mintha megállt volna az idő. Persze, ilyesmire csak az érzékeny lelkek képesek. De jó, hogy vannak! KOMMENTÁR Enni vagy gyógyulni PÉTERFl SZONYA Bár a rendszerváltás óta már a tizenharmadik egészségügyi miniszter vezeti az ágazatot, egynek sem sikerült működőképessé reformálnia. Az első „szabad” miniszter VPN-es szakértői csapata életképes tervezetet dolgozott ki, de nem sikerült életbe léptetnie. Politikai akarat hiányában. A legtöbb miniszter csak szerencsétlenkedett a posztján, s leginkább azon fáradozott, hogy anyagi haszonra tegyen szert ő és (párt)társai. Haveri alapon folyt a műszervásárlás, az a gyártó nyert, aki a kórházigazgatóknak a legnagyobb províziót ajánlotta. Óriási összegek tűntek el vagy vándoroltak a kiválasztottak zsebébe, s bár néhány eset kitudódott, baja senkinek sem esett. Nem csoda, hogy az ágazat eladósodott... Úgy tűnt, hogy Rudolf Zajac végre rendet teremt, még mielőtt elfoglalta volna a bársonyszéket, közzétette elképzeléseit. Darázsfészekbe nyúlt, kudarcot vallott, nem akadt senki, aki egyetértett volna azzal, hogy kötelezte a betegeket arra, fizessenek a szakorvosi rendelőkben, a sürgősségi és a kórházi ellátásért. A dokikjói jártak a pluszpénzekkel, igaz, nyilvánosan nem tapsolták meg miniszterüket, talán tartottak attól, hogy elveszítik pácienseiket. Akkor sem álltak ki mellette, amikor az akkori ellenzékbírálta őt. Más kérdés, hogy Zajac bukásához hozzájárult arrogáns viselkedése, a kommunikációképesség hiánya. De a fehérköpenyesek hallgattak akkor is, amikor Fico kormánya „levette a terheket a lakosok válláról”. A szakmai társulások sem verték félre a harangokat a megcsappant forrásokmiatt, holott tudniuk kellett, hogy a meghirdetett „ingyenes” egészségügy hazugság. Az elmúlt években az ágazat eladósodása óriási méreteket öltött, felsőbb utasításra az állami egészségbiztosító - a megyei és nonprofit intézeteket megkárosítva - több pénzt juttatott az állami kórházaknak, s nem segített helyzetükön az állami kölcsön sem. A jelenlegi miniszter nem képes rendet teremteni, kapkod. A fehérköpenyesek pedig kést szegeztek a torkának, ha nem kapnak több pénzt, a betegekkel fizettetik meg a hiányt. A kórházak ismét napidíjat akarnak a betegektől, de fizetni kell a tiszta ágyneműért, a kórteremhez tartozó fürdőszobáért és ki tudja, még mi mindenért. A magánorvosok pedig akár a holnapi napot is kiszámlázhatják, ugyanis keveslik a fejpénzt, amit az egészségbiztosítóktól kapnak. Hiába tudatosítjuk, hogy az ellátás nem ingyenes, sokan megkérdőjelezik a milliárdok elosztását. Persze, akinek pénze van, az nem kerül a kórházi várólistára, akkor műtik meg, amikor megfelel neki, akkor fogadja őt a magánorvos, amikor óhajtja. Az ostor azokon a betegeken csattan, akik már most is azt fontolgatják, ételt vásároljanak vagy orvosságot. GL0SSZA A motorosok korán halnak KOCUR LÁSZLÓ A lassan nyárba hajló tavasznak a virágok nyílásán, a madárcsicsergésen, és a női ru- hákhelyenként bűncselekményszámba hajló rövidülésén túl egyik biztos jele, hogy halnak a motorosok. Miként a mosónők, ők is korán. Akik nemcsak a lapok véleményrovatát és a sportoldalt böngészik, hanem a rendőrségi naplóra is vetnek olykor egy- egy pillantást, láthatják, megszaporodtak a halálos vagy- a jobb(?) esetben-súlyos kimenetelű motorosbalesetekről szóló hírek. Egy Csaca mel- lettifalubanjogosítványnél- küli, ittas suhanc törte rommá a quadjátés önmagát. Morva- szentjános mellettegy férfi úgy leesett a quadjáról, hogy helikopter vitte a pozsonyi kórházba. Onorközségben kölcsönmotorral tett egy kört egy 26éves legény-az utolsót. A tragédiát súlyosbít) a, hogy az esküvőjére készült. Az sem biztos, hogy az a 32 éves férfi motorra ül még valaha, akit Románfalváról vittek a nyitrai kórházba a légi mentők. A fenti esetek az el- múltpárnap hírei. Igen, tudom, motorozni - és quadozni- nemcsak közlekedési forma, hanem életérzés, szubkultúra. Bőrszerkóban döngetni, dacolva a szembeszéllel; a pirosnál peckesen előreszlalo- mozni a visszapillantó tükrök között, majd, mikor az álmos kocsisor lassan meglódul, nagy gázfröccsel elhúzni előtte ... Míg reggel kocsival a So- morja-főváros útszakaszt másfél-két órába telik megtenni, motorral 20 perc alatt megoldható, és a belvárosban sincsenekparkolási gondok- az életérzésen túl gyakorlati szempontokis szólnak a kétkerekű táltosok mellett. Egy több száz lóerős gépet valószínűleg senki sem azért vesz, hogy kilencvennelköz- lekedjenvele. Pedig lehet, hogy érdemes volna. Asebes- séghatárokbetartása ugyan korlátoz a szabad mozgásban- ugyanez az autósokra is igaz -, de nem annyira, mint a tolószékvagy akoporsó.
