Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-13 / 136. szám, hétfő
22 Sport ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 13. www.ujszo.com Boltenkovának sem a község, sem a sportegyesület nem tud béralapot biztosítani, távozása alapjaiban rengetné meg a csallóközaranyosi kézilabdát Tizennyolc év után véget érhet egy fejezet Ludmila Boltenkova tizennyolc éve foglalkozik a csallóközaranyosi kézilabdázókkal. Most sem akar elmenni - de előfordulhat, hogy nem marad más választása. BŐDT1TAN1LLA Csallóközaranyoson 1976 ősze óta működik a női kézilabdaklub. A kilencvenes évek közepén az extraligában játszott, jelenleg a másodosztályban szerepel. 2004-ben meg is nyerte azt, de anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy elinduljon a cseh-szlovák közös bajnokságban. Idén az aranyosiak a kevésbé szépen hangzó 9. helyet szerezték meg az I. ligában, de a táblázat elárulja, mindössze négy ponttal maradtak le a második helyezettől. Pedig a csallóközaranyosi csapatban senki sem profi - a játékosok, az edző, a sportvezetők kedvtelésből, elhivatottságból dolgoznak. Ludmila Boltenkova számára a fő bevételi forrást az iskolai testnevelésórák biztosítják. Volt idő, amikor heti 18 órája volt (ezek jelentős részét az iskola mellett működő sportközpontban vezette), a sportközpont jogi megszűnésével, a gyerekek számának csökkenésével és az iskolatörvény megváltozásával azonban az ukrajnai születésű orosz edzőnőnek egyre csökkent az óraszáma. A következő tanévben csak hat testnevelésórája lenne. „Jövőre egy osztállyal kevesebb lesz” „Ľudmila Boltenkova soha nem dolgozott nálunk teljes munkaviszonyban, mindig csak bizonyos számú órát vitt. Mivel jövőre egy osztállyal kevesebb lesz, így neki is kevesebb óra jut. A 2011/2012-es tanévben hat testnevelésórát tudok neki biztosítani, plusz az oktatási utalványokon keresztül a köröket, amiket eddig is vitt - mondja Várady Kornélia, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola igazgatója. - 2002 előtt az iskolánk mellett működött egy sportközpont, de 2002-ben hiba történt a delimi- tációnál, vagyis azon folyamat közben, amelynek során a község lett a fenntartója az oktatási intézménynek. A sportközpontot elfelejtették delimitálni, így ez 2002-vel megszűnt, erre nekünk sem óraszámunk, sem béralapunk nincs. Boltenkova óraszáma mindig attól függött, hogy hány osztályunk van a felső tagozaton. 2008 előtt még a régi iskolatörvény lehetővé tette, hogy úgynevezett „sportjátékok” délutáni órával is kedvezzünk kicsit a kézilab- dásoknak, de ma már erre nincs lehetőség.” A most véget érő tanévben még volt néhány ilyen óra, mivel a végzősök még a régi rendszerben tanultak, az újban azonban már nem lesz. így bár hivatalosan csak két órával - nyolcról hatra - csökken Boltenkova tornaóráinak száma, a valóságban ez a csökkenés sokkal nagyobb, mivel a sportjátékok is kiesnek. Ennyiből már nem olyan egyszerű megélni, de az igazgatónő nem tud róla, hogy Boltenkova a távozást fontolgatná. „Tud róla, hogy kevesebb órája lesz, de nem kaptam tőle felmondást. Számolok vele szeptemberben is” - mondja Várady Kornélia, s hozzáteszi, az orosz tornatanámő munkájával a tanfelügyelői ellenőrzések során mindig nagyon meg voltak elégedve. A kézilabdások eredményessége a folyosón is nyilvánvaló - mindenütt trófeák, serlegek, érmek. Az igazgatónő szerint problémamentes az együttműködés a klubbal - ha kell, az iskola elengedi a játékosokat tanítási idő alatt is, s ha módjában áll, akkor az útiköltséghez is hozzájárul. „Fizetésekre nem adhatunk támogatást” A klub költségvetésének csaknem száz százalékát azonban Csallóközaranyos község biztosítja, melynek élén 2003 óta Varjú Éva polgármester áll. A falu első emberének székében azt a Hegedűs Sándort váltotta, aki ma is a kézilabdaklub elnöke. „A támogatás mértékét mindig a község aktuális anyagi helyzete határozza meg. Minden támogatást igénylő szervezetnek le kell adnia egy kérvényt, s az előző évi elszámolását, amiből kiindulva tudunk tárgyalni az újabb támogatásról” - tájékoztat Varjú Éva. A támogatás célirányos, tételesen meg van határozva, mire használható. Ha egyik vagy másik tételnél fennmarad némi többlet, megoldható az átcsoportosítás, ehhez azonban be kell adni egy kérvényt. „A 2/2008-as számú általános érvényű rendelet alapján az önkormányzat jutalmakra, fizetésekre nem adhat támogatást” - magyarázza Varjú Éva. A községtől kapott pénzt így utaztatásra, nevezési díjakra, tisztítószerekre, frissítőkre használhatja a klub, s fedezheti belőle a bírók útiköltségét, tiszteletdíját is. A 2011-es naptári év az első, amelyben a képviselő-testület egyelőre csak fél évre hagyta jóvá a kézilabdaklub költségvetését - 5193 eurót. Ebben a tavaszi idényre szükséges összeg mellett benne foglaltatnak a 2011/2012-es szezon nevezési díjai is. A klubnak a szezon befejezésétől számított 30 napon belül el kell számolnia, az őszi szezonra szóló támogatásról pedig a következő testületi ülésen döntenek majd a képviselők. A végösszeg kilenc és fél ezer euró körül fog mozogni, ez összhangban van az előző évek támogatásával: 2010-ben és 2009-ben 9680 euróval, 2008-ban pedig 314 800 koronával támogatta a község a kézilabdát. A sportcsarnok a község tulajdona, a kézilabdások ingyen használhatják edzésekre, bajnoki és barátságos mérkőzésekre egyaránt. Az összes üzemeltetési költséget a község fizeti, s a bevételek is a községet illetik. 2010-ben a kiadások 45539 eurót tettek ki, a bevételek viszont csak 32 562 eurót. „A csarnokra már nagyon ráférne egy felújítás - ismeri el Varjú Éva. - Erre 200-220 ezer euró kellene, jelenleg a községnek ennyi pénze nincs, de készül a projekt, ami az átépítést megelőző engedélyeztetéshez szükséges.” „Fantasztikus munkát végez ez a nő” Hegedűs Sándor klubelnök nem tudja megemészteni, hogy a jelenlegi polgármesternek nem szívügye a kézilabda. „Nem érezzük a községtől kapott támogatás mögött az embert. Nem érthetem, hogyan lehet valaki ilyen közömbös egy 37 éve fennálló klubbal szemben, hogy egyetlen ember megélhetésének kérdését nem próbáljuk megoldani...” - panaszolja a klubelnök. A fénykorban a négymillió koronát is meghaladta a klub éves költségvetése, de még tíz éve is 700-800 ezer koronából gazdálkodhatott a sportegyesület. „Most kilencezer eurónál járunk, ebből igazán nem tudunk adni a játékosoknak, se kalóriapénzt, se semmit... Vannak kisebb szponzoraink, akik 300-500 euróval támogatnak minket egy évben. Ez is nagyon jól jön, ám ahhoz, hogy minden megfelelően működhessen, szerintem a kilencezer euróhoz kellene még egyszer annyi. De sok szponzorunkat elveszettük... Mintha tudatosan dolgoznának itt a kézilabda ellen...” Néhány éve két fizetett alkalmazottja volt a klubnak: Alekszandr Boltenkov, Boltenkova férje, aki technikai vezetőként dolgozott, s Molnár Éva, aki a könyvelést s egyéb papírmunkákat végezte. Az egyesület anyagi helyzete most már ezt sem engedi meg, ami tovább bonyolítja Boltenkova helyzetét. „A férje nem dolgozik, s most az ő megélhetése is veszélybe került... Nekünk pontosan meg van szabva, mire használhatjuk a községtől kapott támogatást, így abból nem tudunk béralapot teremteni, nem tudjuk mi külön Ludát megfizetni. Pedig ez a nő fantasztikus munkát végez, főleg az utánpótlás-nevelés terén” - mondja Hegedűs Sándor, s kihangsúlyozza: „Ezen az egy személyen el is bukhat a csallóközaranyosi kézilabda. Ha Boltenkova nem lesz, megszűnik az utánpótlás az iskolában, s akkor idővel a felnőtt csapat is kifúj.” A klubelnök szerint meggondolatlanság hirtelen máshol edzőt keresni. „Nem olyan egyszerű dolog ez sem. Az 1. ligában csak speciális képesítéssel rendelkező edző ülhet a kispadon. Luda még akkor elvégezte az edzői tanfolyamot, amikor a sportközpontban 18 órát tanított. Eközben megcsinálta a pedagógiai minimumot is Nyitrán, s ezután teljes órakötelezettséget kapott a feleségemtől, aki akkor iskola- igazgató volt. Ez az óraszám azonban 2002 óta folyamatosan fogy és fogy. Kérdem én, miért csak az ő óraszáma csökken?” Hegedűs Sándor csalódott, s talán fáradt is. Azt mondja, ha Boltenkova távozik, ő is feláll a klubelnöki székből. Kicsit úgy érzi, egyedül maradt, senki másnak nem fontos a kézilabdaklub sorsa. „Pedig az extraligás időkben egy-egy meccsen 600 ember ütemes tapsa biztatta a csapatot... Milyen gyönyörű pillanatokat éltünk át... Azok voltak a szép idők.” „Amit mi itt elértünk, annak nincs párja” Ezeket a szép időket Ludmila Boltenkova is megélte. Aktív kézilabdázóként Nyárasdról került Csallóközaranyosra, először mint vendégjátékos. Aztán ott ragadt, s immár 18 éve él, dolgozik a 2500 lakosú faluban. Azt azonban nem tudja, mit hoz a jövő. Varjú Éva polgármester Hegedűs Sándor klubelnök _______W ____- m* --j» i__^ Ludmila Boltenkova Várady Kornélia iskolaigazgató (Somogyi Tibor felvételei
