Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-13 / 136. szám, hétfő

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 13. Voltaképpen kizárólag a főügyészen múlik, hogy a rendőrök dolgozhatnak-e egyáltalán Mi lesz veled, Szlovákia? Nagyságrenddel fonto­sabb dolgok történnek majd ezen a héten Szlo­vákiában, mint amilye­nek a múlt héten foglal­koztatták a közvéle­ményt. Kár, hogy vi­szonylag kevesen képe­sek ezt felmérni a köznép soraiban. Ahol jellemző­en és egyébként teljes­séggel érthetően kizáró­lag arra vannak beren­dezve a fejek, hogy mennyi az annyi, lássuk, miből élünk... BARAK LÁSZLÓ Van még ezenkívül a szlovák-magyar viszonynak is számos „majdnem szakértője” pro és kontra. Szlovák oldalon pedig igenis vannak, akikben folyvást ott motoszkál vala­mennyi a stupid Slotából. A magyarokban viszont bizony arányaikat tekintve legalább ugyanannyi rátarti Kövér vagy éppen szupersztár Orbán mun­kál. Ezért akkora helyenként a hangzavar, amekkora... Igen­igen nagy kár azonban, mi több, szerencsétlenség, hogy eme jel­képes nemzeti hangzavar köze­pette, ahogy az általában lenni szokott, a valóban lényeges, mondhatni sorsdöntő, életbe­vágóan fontos dolgokról tulaj­donképpen nem, avagy alig esik szó. A hónapok óta húzódó fő­ügyészválasztás parlamenti hu­zavonája ilyen például. Sőt! A falusi kocsmák jelképes nézőte­reire sajnos legfeljebb annyi jön le a vonatkozó parlamenti szín­játékból, hogy mámegin' mi­lyen szemét módon hadakoz­nak egymással a hülye politiku­sok a mi zsebünkre... Ami vala­hol igaz is lehet, ám a főügyész­választás tétje jóval nagyobb annál, mint hogy efféle közhe­lyeken rugózzanak a húsba vá­góan érintett közemberek. A főügyészválasztás tétje az, hogy Szlovákiát további öt évig - ennyi egy főügyészi mandá­tum időtartama - az alvilág irá­nyítsa-e, avagy sem! Továbbá közvetlen legyen-e ez az irányí­tás, vagy az alvilágban oly ott­honosan mozgó, különböző rendű-rangú, de látszólag és jo­gilag is az állam, vagyis az adó­fizetők nevében cselekvő politi­kusok gyakorolják. Ami egyéb­ként a végeredményt tekintve tulajdonképpen mindegy... A főügyész személye pedig ebben az összefüggésben azért létfontosságú, mert a jelenleg érvényes jogszabályok szerint voltaképpen kizárólag a min­denkori főügyészen múlik, hogy a rendőrök dolgozhatnak- e egyáltalán. Foglalkozhatnak- e érdemben bármilyen bűn- cselekménnyel. A legpitibb zsebtolvajlástól kezdve a maffi­agyilkosságokon, a politikailag motivált, például Maiina Hed­vig rovására elkövetett erősza­koskodáson át az ún. fehérgal­léros bűnözők által elkövetett milliárdos közpénzlenyúláso- kig bezárólag. Amelyek okán normális viszonyok közepette, vagyis, ha a főügyész nem á bűnözők, bűnszövetkezetek cinkosa, a legmagasabb pozíci­ókban levő alvilági, nem utolsó­sorban politikai tótumfaktu- mokat, akár pártelnököket is elő lehet és kell venni...! Ha az illetékes főügyész a beleegyezé­sét adja hozzá, vagyis hagyja dolgozni a zsarukat! Mindennek tudatában kell átgondolkodni, vajon mi lehet az oka annak, hogy hónapok óta nem képes megválasztani az or­szág főügyészét a parlament! Pedig nem is kétharmados többség kell hozzá. Elég lenne, ha a százötven parlamenti kép­viselőből hetvenhat ugyanarra a jelöltre szavazna... Ezért fontosabb ez a hét, mint az előző volt. A június 17-ére kitűzött főügyészválasztáson eldőlhet, visszakerül-e a „min­denható posztra” a Robert Ficó- ék és Ján Slotáék által már használt, most favorizált volt főügyész, Dobroslav Tmka. Szlovákiai magyar köznépi nyelvre lefordítva: kiderül, to­vábbra is olyan főügyésze lesz-e Szlovákiának, aki Maiina Hed­vig ügyének maszatolásában érdekelt, avagy sem. Miközben világos, hogy Maiina Hedvig ügye csak a jéghegy csúcsa... (Peter Gossónyi rajza) Hát persze, hogy vasárnap délben is a kocsmában ülök! Az asszony uborkalevest főzött csírapörkölttel! A kétharmados törvények gyakorlati, és nem ideológiai kérdéseket rendeznek - mondta Orbán Megköti a következő tíz kormány kezét MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Legyőzendő ellenségnek ne­vezte az államadósságot Orbán Viktor a Kronen Zeitung című osztrák bulvárlapnak nyilat­kozva. Kijelentette, örömmel tölti el, hogy míg egy éve Ma­gyarországot még Görögország előtt emlegették a válsággal összefüggésben, ma már nem „válságtéma” az ország. Az ál­lamadósságot ellenségnek kell tekinteni - jelentette ki. „Ha egy ellenséget nem győzünk le, akkor ő győz le minket” - fo­galmazott. A magyar miniszterelnök ar­ra a felvetésre, hogy saját poli­tikusi tevékenysége viták ke­reszttüzében áll, kijelentette: egy politikusnak számolnia kell a bírálatokkal. Beszélt arról is, hogy az élet minden területén fontosnak tartja az egyéni szabadságot, és ugyanilyen fontosnak a nemzet szabadságát. Mint mondta, szomorúnak tartja, hogy Nyu- gat-Európában gyanakvással tekintenek a nemzeti nézőpont­ra. „Ez Európa egyik gyen­gesége” - tette hozzá. Úgy véle­kedett, a 27 tagállam nemzeti identitása nélkül az Európai Unió csak egy „nagy bürokrati­kus monstrum” volna. „Nem a nemzeti érzelmektől, hanem a mesterséges ideológiáktól kel­lenetartani.” A neki autoriter kurzust tu­lajdonító bírálatokkal kapcso­latban kijelentette, hogy Ma­gyarországon a köztársaság leg­felső hatalmi szerve továbbra is a parlament, s hogy magas ál­lami szervek vezetőit eddig is hosszú időtartamra nevezte ki az Országgyűlés. „Csak olyan kinevezéseket hajtottam végre, amelyekhez jogom volt. Olyan emberekkel, aldk tönkretették az országot, nem akarok együttműködni” - tette hozzá. A kétharmados törvények gyakor­lati, és nem ideológiai kérdése­ket rendeznek - mondta Orbán Viktor. „Egy ponton terjesztem ki a kétharmados törvények kö­rét: a gazdasági törvények te­rén. És nem csinálok titkot ab­ból,, hogy ebben a vonatkozás­ban megkötöm a következő kormány kezét. És nem csak a következőét, hanem a követke­ző tízét” - tette hozzá. Bizonyos dolgokban stabilitásra van szükség, amelyet meg lehet vál­toztatni, de csak konszenzussal- mondta. A felvetésre, hogy a kormány egykulcsos adót és ala­csonyabb iparűzési adót is tar­talmazó gazdasági programja bátor, de kockázatos, azt vála­szolta, a Nemzetközi Valuta­alappal kötött hitelszerződést lejárni hagyni volt kockázatos, de a kormány azon az álláspon­ton van, hogy az országnak a sa­ját lábára kell állnia. „Visszatér­tünk a pénzügyi piacokra, ahol nincsenek politikai előírások. Másként fogalmazva: egy fűtött istállóból kimentünk a szabad­ba, ahol hideg van és metsző szél. De ilyen a szabadság” - fo­galmazott. Most az a kérdés, hogy a pénzügyi piacok szerep­lői készek-e Magyarországon befektetni a pénzüket. Ehhez stabilitásra és bizalomra van szükség. KOMMENTAR Osztályzat negyedidőben S1DÓ H. ZOLTÁN Nehéz egyetlen jelzővel minősíteni a parlamenti választások óta eltelt egy évet. Az mindenkép­pen megnyugtató, hogy- átmenetileg - sikerült félreállítani az állam pénzével nem törődő (a sa­ját zsebével annál inkább), s a nacionalizmus húrjaiba rendre belecsapó Fico-kormányt. Más­részt lehangoló látni, hogy a Bugár Béla által az eddigi legbonyolultabb koalíciónak tartott, négy pártból, egy alpáriból és egy pártcsírából álló csapat gépezete milyen ne­hézkesen működik. A túlzottan lassú ügyintézés, a szűnni nem akaró, esetenként kicsinyes perpatvar, na meg az elkerülhetet­len takarékossági intézkedések népszerűtlenné tették a széles kormánykoalíciót. Ott tartunk, ha ma lennének a választások, akkor a Smer egymaga állíthatna fel kabinetet, az SNS-szel együtt pedig alkotmányos többséggel bírna - ami katasztrofá­lis volna az ország gazdasága és a szlovákiai magyarság szá­mára. A Hospodárske noviny már egyenesen arról cikkez, hogy a jobboldal kövezi ki a magyar utat (ami alatt az egyszínű és túlhatalmú Orbán-kormányt kell érteni) Fico számára. A Radičová-kabinet ajtaja mögül szüntelenül kiszivárgó csa­tazaj ellenére azt is vegyük figyelembe, amit eddig elért. Elő­ször is nekiveselkedtek a hiány csökkentésének, ami csak lát­szólag elvont probléma, hiszen ha elszabadul az állam adós­sága, akkor a „görög útra” tévedhetünk. Hatékonyságnövelő reformintézkedéseket dolgoztak ki, legutóbb Juraj Miškov gazdasági miniszter ismertette a szingapúri modellt lemásoló csomagját- ha csak a fele is megvalósul, már javulhat Szlová­kia vonzereje, avagy a válság miatt megbotlott tátrai tigris ma­láj tigrisként éledhet újjá. Olcsóbbá tették az állam működését, átláthatóbbá váltak a pályázatok, nincsenek ún. faliújságtenderek, projektek híján nem kell szégyenszemre uniós pénzeket visszautalnunk. Kultiváltabbá vált a politika hangneme - jobban esik Radičová bizonytalanabb, de békü- lékeny, kompromisszumkereső, emberi stílusa, mint a mo- solytalan Fico fenyegetőzései, handabandázásai. Bár a ki­sebbségi nyelvtörvény szűkmarkú, azt nem kell bizonygatni, hogy most mennyivel nyugodtabb a szlovák-magyar viszony. El tudjuk képzelni, hogy Kövér László minapi nyilatkozata hány héten át tartó dühödt cirkuszt, magyarellenes hullámot gerjesztett volna a Fico-éra idején? Végül azt se hallgassuk el, hogy a Smer képtelen volna bárminemű, az országot újra helyzetbe hozó épkézláb törvényeket kidolgozni. Persze, a dicshimnusz sem indokolt, nagyobb lendületet, határozott­ságot vártunk a mostani kabinettől, ám a kényszerűségből túl széles koalíció, amit esetenként csak a Smertől való félelem tart egyben, csak lassan csiszolódik össze, mivel túlsók dudás van egy csárdában. Hozzávetőleg egyéves a cseh és a magyar kormány is, s ha vi­segrádi kitekintésben vetjük egybe Radičováék teljesítmé­nyét, jobb híján aranyérmet akaszthatunk a nyakukba. A Petr Nečas vezette kabinetről ugyanis időközben ldderült, az egyik alkotóeleme (Közügyek párt) gyakorlatilag csupán egy vál­lalkozói csoportosulás. Prágában súlyos belpolitikai, morális válság dúl, gusztustalan lehallgatásokkal, lefizetésekkel, me­lyek megtörhetik a reformokat hirdető Nečasék lendületét. Magyarországon pedig az Orbán-kabinet a kétharmados túl­súllyal visszaélve új és újabb gazdasági háborúkba viszi a meggyötört lakosságot. Érdekegyeztetés helyett ukážok van­nak, a kormány csak papíron létezik, egy nap alatt elfogadott képviselői indítványokkal törvénykeznek. Ne feledjük, Robert Fico figyel és jegyzetel. Ha egyedül kerül hatalomra, nem ki­zárt, hogy itt is szétrobbantja a második nyugdíjpillért (benne a 4 milliárd euró komoly vonzerő), jönnének az ágazati bün­tetőadók, a kézivezérlés, a kétharmados bebetonozó törvé­nyek, melyek megkötnék a következő kormányok kezét. A példa adott. „Nem csinálok titkot abból, hogy a kétharmados gazdasági törvények területén megkötöm a következő tíz ma­gyar kormány kezét” - nyilatkozta az osztrák Kronen Zei­tungnak Orbán Viktor. Hazafiaskodásból pedig megkapnánk annak szlovák verzióját, beleértve az új Cirill és Metód szob­rokat országszerte. Ezért inkább nézzük a főügyészválasztás újabb sikertelen fordulójáról szóló híradást, mint egy szériá­ban gyártott Szvatopluk szobrot településünk főterén. TALLÓZÓ PRAVDA A Pravda szombati kom­mentálja szerint az Európai Uniónak és Szlovákiának is reagálnia kellene Kövér László kijelentéseire. „Szom­szédainkat általában nem választhatjuk meg, de a mai Európában még a katonai erővel való fenyegetőzésről szóló elmélkedés is elfogad­hatatlan. Különösen érvé­nyes ez a szomszédokra, akik szövetségesek az EU-ban és a NATO-ban” - állítja Juraj Marušiak politológus az új­ságban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom