Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-07 / 131. szám, kedd
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 7. A Szlovákiai Magyar írók Társasága jubiláns szerzőit köszöntötte Odafigyelés alkotókra és művekre Az ünnepi köszöntőn Saróka Liliána megzenésített verseket adott elő (Flóra Bertalan felvétele) Pozsony. „Hagyományosan évente egy alkalommal megünnepeljük jubiláns szerzőinket, beszélünk róluk és a műveikről. Fontosnak tartjuk, hogy az írótársaságon belül ez a rendezvény évről évre megvalósuljon, hiszen ez egyfajta odafigyelés, egymásra való figyelés” - nyitotta meg a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében tartott köszöntő ünnepséget Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke. TALLÓSl BÉLA „Nem szabad elfeledkezni azokról az alkotásokról - folytatta -, amelyek fémjelzik a szlovákiai magyar irodalmat, illetve azokról az alkotókról, akik munkásságának köszönhetően egyáltalán beszélhetünk szlovákiai magyar irodalomról.” Megelégedéssel nyugtázta, hogy minden esztendőben sok neves szerzőt tudnak meghívni a rendezvényre, s hogy sikerül megszólítani alkotókat, főleg a fiatalabb nemzedékből, akik vállalják, hogy az idősebb generáció tagjait méltatják. Személyes volt a köszöntő a felköszöntők vallomásaitól, mint ahogy az egy köszöntőhöz illik is. Műfajban és stílusban pedig változatosak a köszöntések, miként az íróemberekhez, irodalmárokhoz illik vagy méltó. Szászi Zoltán versben köszöntette, a 70 éves Ardamica Ferencet: „Mint akit felemel a libegő, úgy suhantak el az évek, ami nem jelent semmit, pláne nem hogyvégetvess írásnaks neki vidd gondolataid a múlásnak, inkább abban kéne gyönyörködni, mekkora ködnyi hegyekként omlottak el buta rendszerek, azzal is, hogy toliaddal piszkáltad őket, kissé kaptál is orrodra, sebaj, csak majd húsz évig kellet vámod arra, a Rokoncseléd után bekopogjanak apo/craAnyádudvarlói.” Poór József szlovákiai magyar Odüsszeia eposzban fogalmazta meg a 80 éves Mács József „útjaid’, a köszöntőként költött irodalmi utat azzal indokolva, hogy: „Mács József tavaly megjelent könyve címében bukkantam rá egy számomra mindig kedves metaforára, ami ebben az esetben egy jelképes utazási eszköz, talán utalva az ősrégi értékekre is, mivel ez az eszköz nem más, mint egy hajó.” S az utazás stációit azzal zárta köszöntőjében: „Mi, akik ismerünk tégedet, tudjuk, hosszú életed során egy ösvényt jártál. Amit valljunk be őszintén, lehet hogy irigyeltünk is néhanapján, s érdeklődtünk is nem egyszer, hogy az ilyesmi hol szerezhető be... Ám kérdezhetnénk azt is, hogy talán egy olyan ösvényt fogtál ki, mely foglyul ejtette vándorát? Vagy netán te voltál a tenderek csetepatéiban az ösvény kita- posója e honi dzsungelben? Legyen igaz vagy igaztalan bármelyik változata is e rejtélynek, szívesen vesszük üzenetkomponáló férfiszólamod.” Angyal Sándor a 75 esztendős Roncsol Lászlóhoz intézett köszöntőjét azzal kezdte, sajnálja, hogy Roncsol László nem tudott részt venni az ünneplésen. Sajnálata érthető, hiszen a szemtől szembeni elmondása annak, amivel mondandóját indította, megismételhetetlen élményt szerezhetett volna. Hiszen a tisztelgő hálát kifejező gesztussal feltárta: „Roncsol László nevével már tizenévesen találkoztam, és egy életre belefészkelte magát a fejembe. Sosem volt alkalmam megosztani vele, hogy mennyit köszönhetek neki - hozzáteszem, csak nemrégiben találkoztunk első ízben személyesen. Már kiskamaszként a Racsa, kacsa, boszorkány vagy című könyvét emeltem le a könyvespolcról, és le sem tettem, míg el nem olvastam az egészet. Ott találkoztam először a boszorkánnyal mint valós, nem pedig mesebeli lénnyel. Akkor még nem tudtam, s azóta sem tudatosult bennem egészen mostanáig, mit adott nekem Roncsol László és az ő könyve. Talán ő inspirált arra, hogy a boszorkányokat körülölelő homályba belevessem magam, s a témával tüzetesebben foglalkozzam, mert teszem évek óta.” Duba Gyula a 80 éves Cza- gány Erzsébetet köszöntve szinte mindent elmondott szerkesztői nagyságáról a következőkkel: „A szerkesztőkről, mint Czagány Erzsi, Mayer Judit, Földes Piroska vagy Polák Anna, olyan vélemény járta, hogy amit ők nem tudnak, az nincs is. Nem létezik! Lexikális tudás és ízlés, munkabírás és felelősség- érzet jellemezte ezt a szerkesztőtípust.” A „közös nemzedéki élményvilággal” kapcsolatban mondta Duba Gyula: „semmi nem volt benne hagyományos és megszokott, a rapszodikus huszadik századi történelem formált belőlünk szerkesztőt, írót. Érdekes és megnyugtató is, hogy amikor így érezzük, nincs érzésünkben emelkedettség, netán pátosz. így volt természetes! Mondhatnám: tettük a dolgunk. Ahogy továbbra is...” Szilvássy József a 65 éves Miklósi Pétert köszöntötte. Miklósi legnagyobb szakmai erősségeként interjúit emelte ki, hangsúlyozta azonban, hogy mégsem égy műfajú szerző, amiről jegyzetei, tárcái tanúskodnak. „Publicisztikáját az igazat kimondani szenvedélyes vágya hatja át” - értékelte Szilvássy József. A 70 éves Mészáros Lászlót köszöntve Lacza Tihamér azt mondta: „Öt évvel ezelőtt már elmondtam gondolataimat az akkor 65 esztendős Mészáros Lászlóról. S most, hogy a 70. esztendejébe lépett, örömmel értesültem róla, hogy nem lustálkodott az eltelt időben, sőt a tanulmányok, az esszék és az aforizmák mellett ismét rákapott a szépprózára. Novellákat, kisregényeket, bűnügyi és fantasztikus történeteket pötyögött be a számítógépébe, és nem rettent vissza attól sem, hogy a Google intemetböngészőt és a legújabb kor nélkülözhetetlen ismeretforrását, a Wikipédiát használja inspirációként. Erről egy hozzám eljuttatott újabb küldeményében a következőket 'írta, miután összegezte az utóbbi évek mintegy 3 260 oldalt kitevő termését: Jó mulatság, nemes szórakozás volt az írás. Persze, Internet, illetve Google és Wikipédia nélkül nem ment volna ilyen könnyen és gyorsan a munka. A regényírás öröme aztán elfedte még az öregkori nyavalyákat is.” Ä 70 éves Motesiky Árpád egészségi állapota miatt nem lehetett jelen. Nagy Erika köszöntötte, aki a „vadászíróval” kapcsolatban kiemelte: „színes stílusa, a leírások szakszerűsége teszik népszerűvé a műfaj kedvelői között, még akkor is, ha sokszor és sokat halljuk, hogy a vadászirodalom nem megbecsült műfaja az irodalomnak.” Ugyanakkor mint mondta: „Motesiky Árpád írói munkásságának legnagyobb elismerése volt, amikor az Országos Magyar Vadászati Védegylet legrégebbi rangos kitüntetésével, a Nimród Vadászéremmel kitüntették”. Az SZMÍT találkozóján nem csak az írói, irodalmi tevékenység került szóba a jubilánsok köszöntői révén, az írott szó is felcsendült Saróka Liliána verséneklő előadásában. ■HZZIIHi Ismét játszik a Homodram Pozsony. A Homodram színjátszó csoport két év kihagyás után új előadással jelentkezik. Pénteken mutatják be az Anyád! című trag(ikom)édiát. A két évvel ezelőtti Jókai Napok fődíjas csapata Ra- kottyay Ratalin rendezésében viszi színre az előadást, amelynek szereplői alkoholizmusba menekülő nők. Őseik szellemével kelnek harcra, nem tudatosítva saját felelősségüket félresiklott életük miatt. A dráma kemény realizmusával dacolva a pozsonyi Homodram ezúttal is a valóságtól kissé elrugaszkodva, sajátos színházi látásmódban fogalmazta újra a lengyel Elžbieta Cho- waniec Gardénia című darabját. A bemutató az Ifjú Szivek színháztermében (Mostová 8, Pozsony) lesz június 10-én, 19órától. (ú) Hamarosan új RHCP-album Los Angeles. A világ egyik legnépszerűbb rockzenekara, a Red Hot Chili Peppers várva várt új albuma augusztus 30-án kerül piacra With You címmel. A lemezt júliusban megelőzi egy single, a The Adventures of Raindance Maggie - írta online kiadásában a New Musical Express. A funk és a punkrock keverésével jellegzetes stílust kialakító kaliforniai csapat legutóbbi stúdióanyaga, a Stadium Arcadi- um című dupla album 2006-ban jelent meg. Az új lemez producere Rick Rubin, áld a Metallica, az AC/DC, a System of A Down és más híres előadók lemezeinek születésénél bábáskodott. (MTI/ú) A két művész ezzel a divatbemutatóval a háztartási hulladék újrahasznosításának fontosságára kívánta felhívni a járókelők figyelmét „Bezacskózott” manökenek ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Budapest. A tegnap véget ért 82. Ünnepi Rönyhét egyik kísérőprogramjaként rendhagyó divatbemutatót rendeztek szombaton a Ráday utcában. Husza- nyik Éva és Rostás Zoltán képzőművész-divattervezők régi, használt ruhákat alakítanak át sajátos módon, illetve papírból, reklámszatyrokból, sörosdobo- zokból készítenek ruhákat, kiegészítőket. A Ráday Rönyvesházban né- zelődők és potenciális vásárlók között nyilván voltak olyanok, akiknek fejében megfordult a gondolat, hogy mekkora papírmennyiséget fogyasztanak a nyomdák a könyvhét előtti hónapokban, sőt talán még olyan könyveket is láttak a standokon, amelyekre szerintük felesleges volt papírt, illetve fákat áldozni. A régi Queen-sláger címét kifordító I Want to Ride my Recycle című öko-divatbemutatón mindenesetre néhány újrahasznosított papírból készült ruhát is megcsodálhattak az egybegyűltek. Huszanyik Éva szerint ezek az öltözékek ugyan nem túl tartósak, de párszor meg lehet jelenni bennük bulikon, rendezvényeken, ha az illető szeretne feltűnést kelteni, és egyben rámutatni a csomagolópapír újrahasznosításának fontosságára. Ennél is érdekesebb történet a nejlonzacskókból készített ruha, mivel ez olyannyira tartós, hogy használóját is vígan túléli. Egy hagyományos zacskó lebomlási ideje ugyanis több, mint száz év, tehát unokáink is bőven látni fogják, miben vásároltunk idén nyáron. Ráadásul a szelektív gyűjtőkbe alig jut ebből a csomagolóanyagból, nagy részük a hulladéklerakókat sem éri el. Rátapadnak a fákra, bokrokra, villanyoszlopra, megrekednek a tóparton vagy épp a nádasban. A zacskó strapabíró, olcsó, vízálló és mindenfélét rá lehet nyomtatni. Nem csoda tehát, hogy Földünk lakossága 500 millió műanyag szatyrot használ el naponta. A két művész ezzel a divat- bemutatóval a háztartási hulladék újrahasznosításának fontosságára és a szelektív szemétgyűjtés szükségességére kívánta felhívni a járókelők figyelmét - akár arra is, hogy a könyvhéten se fogadjanak el minden egyes vásárláskor egy újabb műanyag zacskót. A bemutató érdekessége, hogy a manökenek, köztük néhány révkomáromi, illetve borsi lány, önkéntes alapon, saját Nagyestélyi ruha szemetes zsákokból (Mészáros Kati felvétele) költségen utaztak Budapestre a szereplés kedvéért, mivel ők maguk is ökotudatos fogyasztók, és azonosulnak a rendezvény céljaival. Huszanyik Éva és Rostás Zoltán ugyanis az elmúlt évek során Pozsony főterén, illetve a borsi kastélyban is bemutatták kollekciójukat, és nálunk is sikerült „megfertőzniük” néhány lelkes és tettre kész fiatalt, (juk)
