Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-30 / 99. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 30. A Szovjetunióban, majd a kommunista blokk országaiban ünnepelték fényes külsőségek között Átalakult a munka ünnepe 1890-től egy évszázadon át május 1. volt a munkások nemzetközi ünnepe, a munka ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Az előzmények a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza: az utópista szocialista gyáros, Robert Owen 1817-ben tette közzé a munkások követeléseit, köztük az addig 10-14 órás munkaidő 8 órára csökkentését. Tüntetések és sztrájkok után Nagy-Britanniában és gyarmatain 1847-ben 10 órában maximalizálták a nők és a gyerekek munkaidejét. 1856. április 21-én az ausztráliai Melboume-ben a kőművesek és építőmunkások a helyi parlament előtt követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését. Akciójuk sikerrel zárult, s fizetésük sem lett kevesebb. (Angliában a 10 órás munkaidő csak az 1870-es évekre vált általánossá.) Az I. Intemacionálé 1866-os első kongresszusa már úgy fogalmazott: a nyolcórás munkanap bevezetését az első lépésnek tekintik a munkásosztály felszabadulása felé. A19. század második felében az Egyesült Államokban is egyre többen követelték a nyolcórás munkanap bevezetését, s egyes államokban ez törvény lett. 1886. május 1-jén Chicagóban háromnapos sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében. Május 3-án összecsaptak a munkások és a sztrájktörőket védő rendőrök, akik végül tüzet nyitottak, a sortűznek négy ember esett áldozatául. A másnapi, a Hay- market térre összehívott tiltakozó nagygyűlés résztvevői közé vegyült anarchisták bombát hajítottak a rendőrökre, válaszul ismét sortűz dördült, a nap végére tucatnyinál is több halottat számoltak össze. Megtorlásul nyolc anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, közülük négyet ki is végeztek. A világszerte hatalmas felháborodást keltő események emlékére május elsején emléktüntetéseket rendeztek, majd 1889- ben a II. Intemacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezése érdekében. (Magyarországon is 1890- ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt.) Az Intemacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a „munkás- osztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. Május 1. a múlt század folyamán a legnagyobb nemzetközi munkásünnep lett. Különösen a Szovjetunióban, majd a II. világháború után létrejött kommunista blokk országaiban ünnepelték fényes külsőségek között. Hivatalos állami szabadnap lett, amelyen nagyszabású, látványos felvonulásokkal a gazdasági és szociális vívmányokat ünnepelték. A múlt század kilencvenes éveitől - a kommunista rendszerek bukása után - a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával sok helyütt majálisokat rendeznek május 1-jén. A világ számos nagyvárosában a szakszervezeti szövetségek szerveznek megmozdulásokat, amelyeken főként a munkavállalói jogok védelme, érvényesítése, méltó bér és nyugdíj, a munkahelyek megőrzése a központi kérdés. Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Az ünnepet XII. Pius pápa 1955. május 1-jén rendelte el Jézus ács nevelőatyjára emlékezve.- Úgy gondolod, hogy egy kicsit szórakozott vagyok? (Peter Gossónyi karikatúrája) JEGYZET Fénykép-és vadorzók JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Az egyik párt járási konferenciáján jártunk fotós kollégámmal, pártelnöki engedéllyel. A kolléga bőszen kattogtatott, de egy váratlan pillanatban magához hívta az egyik küldött, s elkérte a fényképezőgépét. Kollégám semmi rosszra nem gyanakodott, megmutatta a képeket. Az egyiken több küldött-társával egyetemben szerepelt az illető is, aki nyomatékosan, a fotóst ruhájánál megragadva felszólította, hogy a róla készült fotót azonnal törölje ki. Amikorra a kolléga felocsúdott, a kép már eltűnt a süllyesztőben. Legutóbb ez tavaly, Kotlebáék bemutatkozásán fordult vele elő, de miután az ordítozó bőrfejűek észrevették a sarkon beforduló rendőrautót, sürgősen odébbálltak. Nemrég vadorzó verte fel az erdő csendjét egy csendes faluban, aki bátyja puskáját elorozva éjjeli őzvadászatra indult. De miután az egyik farmergazdaság éjjeliőre észrevette, s kihívta a rendőrséget, a vadászat meghiúsult. A három áldozatkész rendőr lefegyverezte a magáról megfeledkezett vadorzót, miután az megijedvén, vaktában lövöldözni kezdett. A megérdemelt jutalom nem maradt el. Maga a belügyminiszter vonult ki a legnagyobb pompával, hozta el a megérdemelt plecsnit, s önkezűleg akasztotta fel a három rendőr méltán duzzadó mellkasára. Természetesen a szokásos nyilatkozat sem maradt el, a miniszter úr hősnek nevezte a három, sokak szerint csak a napi munkáját végző polgártársunkat. Ismerősöm, aki a négy évtizednyi kemény munka után, megrokkanva, 62 évesen a napokban ment nyugdíjba, nem bír napirendre térni az események fölött. Hisz csak a feladatukat végezték, ráadásul jelentős korkedvezménnyel mehetnek nyugdíjba, hajtogatja. Mint mondja, Magyarországon épp ezekben a hetekben folyik kemény vita arról, hogy ezek az emberek megérdemlik-e a korkedvezményes nyugdíjat. Nem értem, miért csapnak akkora hűhót például azért, ha egy professzionális katona életét veszti Afganisztánban, folytatja a monológját, hisz jó pénzért ment oda, s előre tudta, hogy mi vár rá. Az én munkahelyemen is megvolt az állandó balesetveszély, mégsem érdekelte a kutyát sem. Még sokáig tart a monológ, sűrűn bólogatok, mi mást is tehetnék. Ugyanezt a monológot akár a fotós kollégám is előadhatná. Engem már csak a vadorzó neve érdekelne, hiszen neki köszönhetjük, hogy a belügyminiszter végre ebbe a régióba is ellátogatott. KOMMENTAR Zavarosban LAKNER ZOLTÁN íki E sorok szerzője egyszer azt találta írni egy másik szlovákiai napilapba, hogy „Magyarország csak önmagára veszélyes”. Nincs szörnyűbb, mint amikor az ember önmagát idézi, rögtön elnézést is kérek érté az Olvasótól. Azért kockáztatom meg mégis az önhivatkozást, mert ez az állítás fokozottan igaz most 2011-ben, mint három-négy évvel ezelőtt volt. Ráadásul a téma is ugyanaz, e korábbi mondat ugyanis a Magyar Gárda megjelenésével kapcsolatban íródott le. Teljesen mindegy, hogy a Magyar Gárda tevékenysége egy 2009-es bírósági döntés nyomán törvénytelenné vált. A Gárda nem hivatalos utódszervezetei és hasonmás kiadásai egyelőre akadálytalanul tevékenykedhetnek. Ezt bizonyítja az eszkalálódó gyöngyöspatai helyzet is. Nem hinném, hogy a magyar társadalom militarizálódna. Az viszont biztos, hogy kétségbe van esve. A két évtizeddel ezelőtti rendszerváltás egyik oka az egzisztenciális biztonság megrendülése volt. A rendszerváltás után beinduló gazdasági és társadalmi folyamatok csak egy kisebbség számára teremtettek stabilitást és magas életnívót. Milliók ragadtak a szegénységben és több százezren a mélyszegénységben. A fent és lent közötti heterogén középrétegeknek a csúcsra nincs esélyük felkapaszkodni, viszont okkal rettegnek a lecsúszástól. A magyar társadalom stabilitásra, biztonságra vágyik. Ez repítette a hatalomba a szocialistákat 2002-ben. Mikor kiderült, hogy nem tudják ezt megadni - ráadásul a világgazdasági válság végső csapást mért minden ebbéli törekvésükre - akkor a választók kemény ítéletet mondtak róluk. A Fidesszel kapcsolatos elvárás nem az volt, hogy alaptörvényt vagy köztársasági elnöki borlapot adjon a hazának, hanem hogy teremtsen biztonságot. Ez egyelőre nem megy. Az Orbán-kormány különböző okokból kényszerpályára került, s ma ugyanúgy megszorító programot visz, ahogyan minden elődje tette kormányzása első évében. Nem kerültünk közelebb egy kevésbé egyenlőtlen, átjárhatóbb társadalomhoz. Ellenkezőleg, a jelenlegi folyamatok még zártabbá teszik a viszonyokat. A bezáruló társadalom egymásra lakatolt csoportjai farkasszemet néznek egymással. Nem a szolidaritás, a bizalom, a kölcsönös segítségnyújtás igénye erősödik, hanem a harag és a bűnbakkeresés. Nincs a megoldásnak királyi útja. De fontos tudni, hogy léteznek programok, modellek, amelyeket alkalmazni, fejleszteni lehet, léteznek szakemberek, akiknek vannak ötleteik, gondolataik, kész megoldásaik, amelyeket használni kellene. Lehet persze továbbra is a zavarosban halászni, de ez a zavaros lé végül mindannyiunk nyakába ömlik. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ FÁZ Élesen bírálta az észak-afrikai menekültekkel kapcsolatos olasz kormánypolitikát vezércikkében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív német újság annak a nézetnek adott hangot, hogy Schen- gent nem szabad veszélyeztetni. A cikkíró szerint nem politika, hanem színház, amit Olaszország művel a Lampe- dusára érkezett menekültekkel. Az újság úgy ítélte meg, hogy az európai uniós mércével nagy ország számára a 25 ezer menekült aligha súlyos teher. A lap emlékeztetett: Németország tavaly csaknem 50 ezer menekültet fogadott be, Franciaország ennél is többet, de egyiknek sem jutott eszébe, hogy szolidaritást követeljen a többi tagállamtól. Az olasz kormány odáig ment, hogy az európai egyesülés egyik legnagyobb vívmánya, a schengeni rendszer fennmaradása került veszélybe. Az újság emlékeztetett arra, hogy Róma ideiglenes vízumot adott a menekülteknek, lehetővé téve nekik a továbbutazást. A Berlusconi-kormány olyan vitát kényszerített az EU- ra a határellenőrzések újbóli bevezetéséről, amelynek kimenetele bizonytalan. Ha egyszer megszűnik a schengeni rendszer játékszabályaiba vetett bizalom, Európában sokkal gyorsabban állítják vissza a korábbi határsorompókat, mint gondolnánk - figyelmeztetett a német lap. Éppen ezért nagyon óvatosan és visszafo-, gottan kell hozzáállni a schengeni megállapodás tervezett módosításához. A schengeni térség az európai integráció egyik legnagyobb vívmánya. A polgárok az utazási szabadságot Európa legnagyobb kincsének tekintik. Elvesztése legalább akkora károkat okozna az unió támogatottságának a választók körében, mint az euróválság - írta az újság, utalva a közelmúltban tartott finn parlamenti választások eredményére. (MTI)