Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-30 / 99. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 30. www.ujszo.com FULVIDEK Zárva- Szabadon A 2007-es Tisztán láss című CD-vel egy céltudatos kvartett mutatkozott be a szlovákiai magyar zenei színtéren. Akkoriban azonban még csak a tagok bíztak magyarországi karrierben is, bár annak lehetősége kétségkívül a levegőben lógott, amit elsősorban saját szorgalmuknakkö- szönhetnek, sokat tettek azért, hogy az anyaországban is beinduljon a szekerük. A Phoenix most már jó úton halad ahhoz, hogy bebizonyítsa, nem csak a példakép, a Rómeó Vérzik tudott szlovákiai rockzenekarként népes magyarországi rajongó- tábort verbuválni. A 2001-ben alakult, mai felállásában 2006-tól működő csallóközcsütörtöki együttes tavaly áprilisban megnyerte a magyarországi Bandák Csatája tehetségkutató versenyt, hatvanhat zenekar közül bizonyult a legjobbnak. Az új, Zárva - Szabadon című CD változatos, rockos és métáiba hajló szerzeményeket vonultat fel. A zenét közösen komponálták. A lemezhallgatás során többször felmerült bennem, hogy a zenei kivitelezés mellett a szövegekre bizonyára kevesebb idő jutott. Több felvétel esetében ordít, hogy néhány gondolat megváltoztatásával csúcsdalok készülhettek volna. Puss Tamás szövegíró-frontembernek ki kellene lépnie a közhelyes rockzenei szövegkörnyezetből. Az „Itt vagyunk megint, nézd, bár kicsit koszos az arcunk, ruhánkon alvadt vér, de mi most mégis mosolygunk”, vagy a „Kaptam pár pofont az élettől, de nézd, élek, nem haltam meg” már kevés az ilyen, zeneileg kiváló együttestől, ráadásul sok a hasonló gondolat az albumon. Szélesebb témakörök felé kellene nyitni, s lírai felvételekkel is lehetne próbálkozni. Ennek ellenére például az Amire vágysz című zeneszám akár slágerré is válhatna. A CD-t a legnevesebb magyarországi rockzenei lemezcégjelentette meg, a hibátlan borítót a zanzibaros Sidi felesége, Tóth Mariann készítette. Mindent összevetve a Zárva - S zabádon túlmutat a szlovákiai magyar zenei közegen. Arra megfelel, hogy a Phoenix Magyarországon is tovább növelje rajongói számát, de ha széles körű népszerűség és elismertség a cél, akkor arra gyúrni kell még. „Míg érzem, forr a vérem, harcolva szembeszéllel. Nincs semmi, ami megállít, valóra váltható álom csábít” - hangzik a szintén nem túl eredeti megfogalmazás a címadó dalban. Az álom, az előbbre jutás, még a magyar- országi rockzenei élvonalba kerülés is azonban tényleg valóra váltható. A Phoenix, igenis, képes erre! (puha) Értékelés: ••••OO Díj Sándor Anna nyelvésznek Budapest. A Magyar Tudományos Akadémia 181. Közgyűlése keretében kerül sor az Arany János-díjak átadására május 2-án. Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjban részestid Sándor Anna nyelvész, aki által - áll az indoklásban - a nyitrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék nagyszerű tudományos, oktatási és emberi közösséggé érett az elmúlt években, meghatározó tényező lett a szlovákiai felsőoktatásban, továbbá az egyetemes és a kisebbségi magyar tudományban és kultúrában. (MTA, ú) Jirí A/Venzel szellemes írásainak gyűjteménye 4. kiadásban jelent meg a Kalligram gondozásában Fát ültetett magyar földbe Igazi hungarikon. A magyar közönség szeretett rendezője. Filmjeivel évtizedek óta jelen van a magyar mozikban, színészként budapesti kollégái alkotásaiban. Unalmas feliratú trikójával a Petőfi Irodalmi Múzeumban, írásaival, most újra, a magyarországi könyvesboltokban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jirí Menzel, az Oscar-díjas prágai filmrendező ezúttal fát ültetett magyar földbe, libanoni cédrust gróf Apponyi Rezső kastélya előtt, a Szekszárd melletti Medinán, a Föld napján. Fürdőit a helyiek vendégszeretetében, dicsérte a finom ízeket, a bodzaszörpöt, amelyet eddig nem is ismert, kedvenc magyar ételét, a pörköltet, nem tudott ellenállni a frissen sült házi kenyérnek, a különleges diós süteményeknek, és persze a zamatos szekszárdi vörösbornak sem, amely délutáni alvásra késztette a felújított kastély pompás vendégszobájában. Jirí Menzel minden alkalommal jól érzi magát Magyar- országon. Mintha haza járna. Tárcáinak gyűjteménye, a Hát még mindig nem tudom... bővített, immár negyedik kiadásban pár nappal ezelőtt jelent meg a Kalligram gondozásában. „Hajdanán, siheder koromban csakugyan arra készültem, hogy, akárcsak édesapám, én is újságíró leszek - meséli a butaságot, kétszínűséget, értéktelenséget, nagyképűséget ostorozó kötet első oldalán -, a nyilvánosságot fogom szolgálni. Csak éppen nem fűlt a fogam ahhoz, hogy kötelességből újak, hogy naponta leüljek a tiszta papírhoz. Házi feladatra emlékeztetett a dolog, márpedig a házi feladatot ma is gyűlölöm. A szerkesztők végül rábeszéltek, de mint ifjú koromban a leckéim, ezek az írások is szinte mindig az utolsó pillanatban készültek el.” A Könyvfesztiválra megjelent kötet friss írásokkal kiegészítve szórakoztatja az olvasóközönséget, Jirí Menzel hűséges híveit, miközben ő maga újabb „hági feladatokkal” nyűglődik. Emlékiratait veti papírra kisebb-na- gyobb megszakításokkal, s már háromnegyed évi munkája fekszik készülő forgatókönyvében, amelynek még mindig nem látja a végét. Hrabal és Vančura után ezúttal saját kútfőből merít, ötletsorozatának alapjául pedig azok az operaelőadások szolgálnak, amelyeket gyerekkorában látott édesanyja társaságában, amikor a Cseh Távirati Iroda szerkesztőjeként dolgozó édesapja szabadjegyével jártak színházba. Rendezőként először 1989-ben került kapcsolatba a műfajjal, amikor a prágai Nemzeti falai között A rossz szarvas című vígoperát rendezte. Ezt követően a szardíniái Cagliari- ban Smetana Daliborát vitte színre, tavaly Český Krumlov- ban a Don Giovannit, néhány héttel ezelőtt Belgrádban pedig Prokofjev művét, A három narancs szerelmét. További operarendezésekre mégsem vágyik. Inkább akkor operetthez volna kedve. Lehár Ferenc és Kálmán Imre alkotásait régóta szereti, A víg özvegy és a Csárdáskirálynő helyett azonban elsőként mégis inkább Hervé népszerű darabját, a Nebáncsvirágot vinné színre. De semmiképpen nem most, hangsúlyozza, hiszen már jó ideje az említett forgatókönyvvel van elfoglalva. „Nem szenvedek, ha nem forgathatok, annyira aktív azért nem vagyok. A megszállottságot egyébként sem rólam mintázták. Csak azért, hogy legyen újabb filmem, nem töröm össze magam. Kényelmes ember vagyok, az az igazság. Inkább pi- hengetni, heverészni, olvasgatni szeretek, mint dolgozni. Ezért is tartom szerencsésnek magam. Ha az elmúlt évtizedek során nekem kellett volna lehetőséget teremtenem saját magam számára, netán pénzt szerezni a forgatáshoz, ma sehol sem tartanék. Nekem minden az ölembe hullott, minden lehetőség. Mivel az első filmem jól sikerült, huszonnyolc évesen Oscart nyertem, utána sorra kaptam az ajánlatokat. A barrandovi filmgyár stúdiója ott állt mögöttem. Áztán változtak az idők, és most nekem kell eldöntenem, mit akarok filmre vinni, és főleg, mit nem. Régen más vállát nyomta a felelősség terhe, hogy sikeres lesz-e a filmem vagy sem, most folyamatosan úgy érzem, ezerszer meg kell gondolnom, mit vállalok, mert milliók forognak kockán - az én döntésem miatt. Arról nem is beszélve, hogy reprodukciós művésznek tartom magam. Megrendelésre szívesen varrók cipőt, de csak úgy, a polcra, a magam örömére nem. A filmmel is így vagyok. Félek, nehogy feleslegesen dolgozzak. Értelmetlenül.” Hogy meddig bírná munka nélkül, élvezni az édes semmittevést? „Szívesen elmondanám, hogy meddig, de még nem próbáltam ki. Illetve egyszer mégis, de nem önszántamból, ami ugye, egészen más. Rá voltam kényszerítve. A hetvenes években, amikor a tiltott szerzők listáján szerepeltem. Nem rendezhettem sem filmet, sem színházban, külföldre pedig egyszerűen nem engedtek. Bevonták az útlevelemet. Három évig tartott ez az áldatlan helyzet. Egyetlen koncertet rendeztem - titokban. Nem lehetett a nevein a plakáton, és a szerződést is másvalaki írta alá helyettem. Még a Sörgyári capriccio bemutatója idején, amikor a film a kritikusok díját kapta, Magda Vášáryová, a film női főszereplője parancsba kapta, hogy a díj átvételekor meg sem említheti a nevemet.” Öt évvel legutóbbi filmje, az Őfelsége pincére voltam után Jirí Menzel új történetet sző a mozivászonra. Sokat nem akar elárulni róla. Főhőse egy operarendező, aki az operát ugyan nem szereti, viszont rajong a szopránénekesnőkért. Eleven helyzet. Mint minden érzéki játék, ez is a bőrére megy. A csupasz testére. Rimaszombatban megfiatalodott a zsűri; több neves, a képernyőről is ismert szlovákiai magyar színész értékeli a versenyzők előadását Jó kedvből és versenyhangulatból nincs hiány az országos döntőn SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. „Jó kedvet adj és semmit mást...” - ezekkel a Garai Gábor verséből idézett szavakkal biztatta a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Verséneklők és Lírai Kisszínpadok Országos Döntőjének résztvevőit Tompa Mihály köztéri szobránál az ünnepélyes megnyitón Juhász László, a kormányhivatal képviselője. Jó kedvből és versenyhangulatból nincs is hiány most Rimaszombatban. Az idei, jubileumi fesztiválon kétszázharminchat versenyző vesz részt, akik a döntők napján, tegnap négy helyszínen hat kategóriában mérték össze tudásukat versenytársaik, a zsűri és a közönség előtt. A vers- és prózamondás, az énekelt versek és a lírai kisszínpadok országos seregszemléjén a tegnap lezajlott döntőkön elhangzott előadások alapján elmondható, hogy idén sem lesz könnyű dolguk a szakmai zsűriknek. Az már magában jó hír, hogy a pódiumművészet iránt érdeklődők száma nem csökken, sőt inkább növekedést Tegnap a döntők zajlottak a versenyen (Szekeres Éva felvétele) mutat, és az ötfordulós verseny kicsúcsosodásaként idén is magas színvonalú produkciókat élvezhetett a közönség. A zsűri, mondhatni, megfiatalodott, több neves, a képernyőről is ismert szlovákiai magyar színész értékeli a versenyzők előadását. Közülük sokan éppen a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Verséneklők és Lírai Kisszínpadok Országos Döntőjén érték el első sikereiket, itt kezdték előadói pályájukat. A verseny csütörtöki, ünnepi megnyitó estjén Mácsai Pál színművész Örkény-estje osztatlan sikert aratott, tegnap este pedig átadták a versmondó mozgalomban végzett munkáért a felkészítő pedagógusoknak odaítélt Kulcsár Tibor Díjat is, amelyet ebben az évben a füleki Szvorák Zsuzsa vehetett át. A szakmai értékelések a mai napon zajlanak; kora délután irodalmi matiné, gömöri kirándulás, este pedig az ünnepélyes díjkiosztó gála várja a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Verséneklők és Lírai Kisszínpadok Országos Döntőjének résztvevőit és a rimaszombati közönséget.
