Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-14 / 87. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 14. Kultúra 9 Peter Lipovský forgatókönyve alapján Peter Bebjak rendezte a legújabb szlovák játékfilmet, amelynek főszerepeit magyar színészek alakítják Szerelmi háromszög a csallóközi barackosban Tóbiás Szidi, Mokos Attila és Nádasdi Péter (Fotók: Film Europe) Érzelmi tornádóként söpör végig a Barackliget című új szlovák film az első percétől az utolsóig, majd két órán át. Mély, kavargó, feszülő, elfojtott, kirobbanó és (ön)gyilkos dühökkel tüzelt érzelmekben tobzódik. A színészeké ez a film. Úgy vannakjelen a helyzetekben, mintha dokumentum-rendező kamerája követné őket. A környezetbe belenőve, autentikusan létezve. TALLÓSl BÉLA Úgy munkálkodnak, mintha örökké cefrével dolgoztak volna. Úgy mozognak a paraszti udvarban, hogy elfacsarodik az orr a gürcölésben elzsírosodott gúnyák nehéz szagától. Úgy pakolják az öreg teherautót, mintha a platón születtek és cseperedtek volna fel. Vagyis úgy élnek, ahogy élnek, ott vidéken, a barackosban, a földmunkával, a háztájival, a napi gondokkal küszködve. Semmi nem steril, semmi nem műtermi, semmi nem trükk, nem mű és mesterkélt. Becsöppenünk egy életbe a vászon, amit itt élünk a Csallóközben vagy egy kicsit odébb, a Má- tyusföldön, gyönyörű holtágak, berkek, ligetek, mesés tájak romantikájának kulisszái között. Megküzdve munkával, alkohollal, magánnyal, hormonokkal, szeretet- és szerelemvággyal. Nem több van ebben a filmben, mint az élet. Úgy, ahogy éljük, természetközelségből fakadó vadságával és nyersességével. Az azonban töményen ott van, a csallóközi falu hangulatát eltalálva. A városban élő szlovák Babi- kát (Tóbiás Szidi) felveszi teherautójába egy vidéki férfi (Cserhalmi György), és elemi erővel, vadul szinte odavetik magukat egymásnak. Ettől kezdve a hét ugyanazon napjain, amikor a férfi terményt szállít vidékről a városba, találkoz- gatnak. Egy nap a férfi elmarad. Babika az életre szóló szerelem reményével elindul, hogy megkeresse. Megérkezik a csallóközi faluba, a barackligetbe, de ott csak Lajcsit (Mokos Attila) és Jancsit (Nádasdi Péter) találja, a férfi két felnőtt fiát, őt magát nem. Mégsem megy vissza a városba, ott marad velük, a két magyar fiatalemberrel. Kapcsolatuk görög drámához hasonlatosan alakul. A film innentől Lajcsiről és Jancsiról szól: arról, ahogy megküzdenek Babikáért. Mindketten beleszeretnek a maguk módján. Babika Lajcsit választja, talán azért, mert úgy tűnik, jobban hasonlít az apjához. Érzelmek nélkül, vad fizikai odaadással teszi magáévá- ahogy ő mondja - a „szőrös dinnyéd’, vagyis a kocsmáros- nőt (Molnár Xénia) a pincében, méghozzá úgy, hogy az egész kocsma ámulattal élvezhesse a dugásukat. Epizódszerep Molnár Xéniáé, de minden gesztusával bejátssza magát a szívbe. Jancsi más, mint Lajcsi. Érzelmesebb, átérzőbb, belül átélő. Nem igazán beszél erről, sőt egyáltalán nem nyitja meg a lelkét. A kéť testvér kevés szóval érti egymást, kevés szóval él egymás mellett. S abban a kevés szóban sincs az érzelemnek megnyilvánulása. Élnek a rájuk nehezedő apaképnek megfelelni akarással, élnek a haszonnal, birtokkal, a vagyonnal, a paraszti házzal, ami rájuk öröklődött. Egyik napjuk olyan, mint a másik. Evés, ivás, alvás, robot, különösebb szellemi igény nélkül, a természetre utalva. S ilyenek is maradnának, ha Babika nem állna közéjük. Lajcsi megkapja a nőt, Jancsi nem. Lajcsi elveszik a házasságban és az alkoholban, Jancsi tovább küzd. Nádasdi Péter elementáris erővel mutatja meg azokat az ellentétes érzelmeket, amelyek belülről feszítik Jancsit. S belső erejével maga mellé állítja a nézőt. Lenyűgöz azzal, ahogy szavak nélkül eljátssza, hányféle érzelem feszíti őt abban a helyzetben, ahogy megérti, felfogja és elfogadja a sorsát. Vagyis: el kell veszítenie a testvérét, akihez a legjobban kötődik, hogy szerethesse Ba- bikát. Mindent magában őröl, robbanásfokon izzik, de mindig képes legyűrni a vágyát és a fájdalmát. Csak egyszer tör ki: Babika és Lajcsi lakodalmának hajnalán, az asztal tetején. Miután a falu bölcs öregje (Dráfi Mátyás) sorsdöntő nagy nézésével szétrebbenti lopott együttlétét a menyasszonnyal. Jancsi az asztal tetején eltáncolja a vesztést, a feladást, a belenyugvást, a büszke legyőzött gőgjét. Ez a kitörése, ez a tánca a film átütő energiákat árasztó epizódja, mindent elmondó jelenete. Jancsi - Nádasdi Péter - táncában, arcában, mozdulataiba, szilaj nekifeszülésben, táncának ördögi iramában minden benne van, amit szavakkal nem lehet elmondani. Egyszeri és megismételhetetlen. Mindent el-, még inkább mindent letáncol. Mokos Atillának remekül áll Lajcsi figurája. Keménységével, vadságával egyszerűbb, az ő cselekedetei mögött az elemi ösztönök munkálnak. Kételyekkel fogad, és daccal old meg mindent. Apja szellemével vértként él, mindenben követni próbálja. Egyszer mond csak ellent akaratának, amikor mindent felad. Vannak dramaturgiai szep- lői a filmnek. Például: miért szlovákul írt levelet a magyar apa Juliskának, elhunyt feleségének? Miért nem az ő hangján szólalnak meg a sorok? Babika előéletéről sem ártana többet tudni annál, hogy elment szabadságra. Ha már két gyerek van a végén, ne csak sejtsük, hogy a másiknak ki az apja! S ha ott a hattyú olyan erős képpel a megérkezés első kockáin, jó lenne tudni, jelent-e valamit ebben a környezetben? Apróságok, amelyek bizonyára az elhúzódó forgatással is magyarázhatók (négy évig készült a film). Nem olyan za- varóak azonban, hogy elrontsák az összképet, az összbenyomást. Be kell ülni a moziba, és meg kell nézni ezt a filmet. Gyönyörű csallóközi képeiért, a szlovák-magyar együttélésért itt lent, nálunk, délen és a drámai érzelmeiért. Legfőképpen pedig a színészekért: hiszen példátlan ez az új szlovák film azzal, hogy a szlovák alkotóstáb magyar színészekkel dolgozik. Ok pedig, magyarul vagy szlovákul szólnak, olyan energiákkal viszik a filmet, hogy az valóban tornádóként söpör végig a vásznon. Jancsi (Nádasdi Péter) mindent elmondó asztali tánca Szomszédolni vágyók figyelmébe: fiatal szlovák és osztrák képzőművészek közös kiállítása Tárlatlátogatás Bécsben Konferencia hazai és magyarországi részvétellel Közös kultúránkról POSTA ÁKOS ISTVÁN Becs. Fiatal szlovák és osztrák művészek, összesen kilenc alkotó közös tárlata látható a bécsi Szlovák Intézetben „Fresh, young and tasty”, azaz Friss, fiatal és ízletes (vagy: ízléses) címmel. A kiállítók Oľga Paštéková, Nikolaus Suchentrunk, Janine Pöltl, Darina Kmeťová, David Roth, Martina Albrechtova, Katarina Csányiová, Alexander Stanzel és Robert Bodnár. A kiállítás kurátora Erik Samek. Az alkotások a témaválasztás és a technikai megoldások szempontjából is rendkívül változatosak. A fiatal osztrák és szlovák képzőművészgeneráció munkáiból keresztmetszetet adó válogatás április végéig tekinthető meg a Szlovák Intézetben (Wipplingerstraße 24-26). A Bécs belvárosában található kulturális intézet számos egyéb rendezvényt is szervez. A Liszt-év keretében például több koncerten hallhatja a közönség a nagy zeneszerző alkotásait, továbbá irodalmi estek és filmvetítések is népszerűsítik hazánk kultúráját az osztrák fővárosban. A szomszédolás, illetve a kulturális turizmus iránt érdeklődők a következő címen kérhetnek havi programajánlót a bécsi szlovák kulturális intézet munkatársaitól: si.wien@gmx.at JUHÁSZ KATALIN Kassa. Történelem és kultúra - a multikulturális és határom átnyúló együttműködés modellje Kelet-Magyarország és Kelet-Szlovákia régióiban címmel rendeznek ma tudományos-szakmai konferenciát Kassán. Helyszín a Šafárik Egyetem rektori hivatalának díszterme, a rendezvény szervezője a Magyar Köztársaság kassai főkonzulátusa. A konferencia célja a multikulturalitás területén kialakult helyzet elemzése és értékelése régióközi együttműködés vonatkozásában különböző történelmi korszakokban. Szó esik továbbá a kassai és miskolci székhelyű szomszédos régiók együttműködési lehetőségeiről, beleértve a kulturális intézményeket (iskolák, múzeumok, könyvtárak, galériák, levéltárak). A kezdeményezők szeretnék, ha új és közvetlen kapcsolatok alakulnának ki a két régió társadalmi elitje között a jövőbeni együttműködés elősegítése céljából. A konferencia első részében történelmi és irodalmi tárgyú előadások hangzanak el, valamint a színházak, múzeumok, megyei és városi fenntartású szervezetek helyzetét elemzik a résztvevők. Különösen érdekesnek ígérkezik Ján Gbúr előadása Kulturális sokszínűség: nyelvi-irodalmi párhuzamok a magyar-szlovák kultúrkör kapcsolatában címmel, valamint Pol- lák Róbert, a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatójának ismertetője a muzeológiai munka területén eddig megvalósult szlovák-magyar együttműködésről. Tibor Ičo, a kassai városi hivatal egykori munkatársa a a szlovák-magyar régióközi együttműködés helyzetét és perspektíváit elemzi a két, egymástól csupán hetven kilométerre fekvő város, Kassa és Miskolc regionális kooperációjának tükrében. A délutáni szakmai kerékasztalok résztvevői pedig az egyes területeken megvalósítható együttműködések lehetőségeiről és távlatairól cserélnek véleményt. Oľga Paštéková: About shadows and other creatures (Képarchívum)
