Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-22 / 67. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 22. Vélemény És háttér 7 A párt megpróbálja elfeledtetni a nyilvánossággal a számára egyre kényelmetlenebbé váló témát A Híd témát vált A tervezettnél hosszú hónapokkal tovább húzódik a kettős állampolgárságról szóló törvény módosításának elfogadása. Bugár Béla a hétvégén jelezte, hogycsak ősszel foglalkozik az üggyel ismét a koalíció, ami arra utal, hogy a Híd nem képes jobb belátásra bírni partnereit. TOKÁR GÉZA Ez látványos fordulat. A párt kétes kimenetelű politikai manőverezések helyett megpróbálja inkább elfeledtetni a nyilvánossággal a számára egyre kényelmetlenebbé váló témát. Bugár elmondása szerint az új magyar alkotmány és a határon túli magyarok választójogával kapcsolatos homályos elképzelések miatt lehet szükség a több hónapos halasztásra, ez az érv azonban több sebből is vérzik. A Híd már januárban tisztában volt ezzel a problémával, mégis szorgalmazta a törvény megváltoztatását, ráadásul Bugár az Új Szó hasábjain februárban kijelentette, hogy a kormányközi megállapodás lehetőségét pont azért utasítja el, mert annak előkészítése akár egy évig is eltarthat. Az előző hetekben nem történt előrelépés az ügyben, nem tudni, csak sejteni lehet, miként (nem) szavaznának az Egyszerű Emberek és a KDH-s RadoslavProcházka. Mivel a jelenlegi körülmények között az utolsó dolog, amire a koalíciónak szüksége van, egy újabb látványos kudarc, kézenfekvő megoldás a döntés elhalasztása. A Híd hivatalos kommunikációjában éppen ezért menti a menthetőt: egyre kisebb jelentőséget tulajdonít a tervezetnek a kisebbséggel foglalkozó többi törvény kárára, és próbálja elfeledtetni, hogy valaha is a probléma gyors megoldását ígérte. Az már más kérdés, hogy ősszel, az új magyar alkotmány ismeretében van-e reális esély a kettős állampolgárságról szóló törvény módosítására. Ha a Fidesz megadja a határon túli magyarok választójogát, az inkább elrettentőén fog hatni a Híd koalíciós partnereire, ráadásul a kormány egysége is sokat gyengülhet a tavasz folyamán. A késlekedés nagy valószínűséggel a tervezetbe fog kerülni. Törvényhozó tavasz előtt áll a parlament: a legfontosabb reformokat és változtatásokat most, hónapokon belül kell elfogadnia a kormánykoalíciónak, ugyanis még mindig viszonylag kevés ellentét mérgezi a pártok kapcsolatát. Azok a problémás törvények, melyek elfogadását elhalasztják, várhatóan soha nem készülnek el, vagy csak teljesen új, az eredetihez még csak nem is hasonlító formában kerülnek újra napirendre. Vajon mikor tudnának megegyezni a pártok, ha nem most, évekkel a következő választások előtt? Bugár Béla kijelentése azt mutatja, hogy a Híd a kettős állampolgárság kérdésében elbukott. Nem feltétlenül önhibájából, a zavaros koalíciós viszonyok közepette nagyon ügyesen kellett volna taktikázni ahhoz, hogy meggyőzzék az önállósodó Egyszerű Embereket. A kudarc főként abból a szempontból fájó, hogy előrevetíti, más kisebbségi érdekeltségű törvények is nagyon könnyen, hasonló módon kerülhetnek a süllyesztőbe.- Ne vicceljetek, a Líbia elleni támadáshoz semmi közünk, mi még a meccsen is képtelenek vagyunk tisztességes támadást vezetni! (Peter Gossányi rajza) Minden itt élő magyar jóléte alapvetően Szlovákia gazdasági állapotától függ Szlovákiai magyar gazdaságpolitika HORBULÁK ZSOLT A szlovákiai magyarság mint nemzeti kisebbség helyzete számos tényezőt tekintve különbözik a többségi társadalom helyzetétől. Sok egyéb mellett gazdasági érdekei is eltérnek az államalkotó •nemzetéitől. Mivel a magyarság maga sem alkot homogén csoportot, s politikailag sem egységes, a népcsoporton belül is több irányvonal létezik. Talán a legfontosabb választóvonal a magyarok és a szlovákok közt: a Szlovákiához való viszony. Azok, akik érzelmileg jobban kötődnek Szlovákiához, jobban kívánják gazdasági felvirágzását, akik viszont a kisebbségi létet szükséges rossznak tekintik, kevésbé érzik kötelességüknek, hogy ezen munkálkodjanak. A felvidéki magyarság gazdaságpolitikájában így két eltérő irány bontakozik ki. A Szlovákiát otthonának tekintő csoport szívesebben hajlik a reformokra, hogy ezek segítségével hosszantartó prosperitást érjenek el. A másik érdeke inkább a rövid távú haszon maximalizálása. Amíg Szlovákiát hazájuknak tekin- tők egyebek között a minél inkább önfenntartó, az állami kiadásokat a lehető legjobban kordában tartó nyugdíjrendszert szeretnének kialakítani, ezzel szemben a Magyarországot anyaországnak érzők a minél korábbi nyugdíjazásban és a minél magasabb nyugdíjban érdekeltek. Az első csoport számára az állami költségvetés rendbetétele alapvető prioritás, a másik csoport számára a jóléti rendszer megteremtésének útja lehet akár az eladósodás is. E két oldal, nagy vonalakban, a szlovákiai magyar pártstruktúrában is megjelenik. Bármiféle politikai nézet, ha nem túlzottan radikális, legitim, sőt értékes. Mindez érvényes a gazdaságpolitikai elképzelésekre is. Másrészről az is igaz, hogy minden itt élő magyar jóléte alapvetően Szlovákia gazdasági állapotától függ. A második csoport által preferált gazdaságpolitikában azonban a szociáldemagógia felé való irányulás veszélye rejlik. Van viszont olyan megoldás, amely ezt segítene elkerülni, és összhangot is ki tudna alakítani a felvidéki magyarságon belül. Ilyen például a lehető legnagyobb pénzügyi önállóság elérése önkormányzati szinten vagy a célzott állami dotációk mértékének csökkentése. A szociális jellegű támogatásokat nemzeti megkülönböztetés nélkül meg lehet kapni, a célzott dotáció esetén viszont a magyarság minden kormányzási ciklusban lényegesen sikertelenebb. A dotációk leépítése így nem csupán a költségvetést javítja, hanem csökkenti a sokszor részrehajlóan felhasznált pénzforrásokat. KOMMENTÁR Erőszakszervezés NAGYANDRÁS Új Magyar Gárda, Magyar Nemzeti Gárda, Őrző Nemzeti Gárda Mozgalom, Szebb Jövőért Polgári Egyesület, Véderő, Betyársereg, Nemzeti Őrség. A kicsit is tájékozott olvasó tudhatja, nem amatőr színjátszó egyesületek nevei ezek, hanem a kőkemény magyar való- ság2011-ben. Bő egy évtizede jelentek meg Magyarországon azok a szélsőjobbhoz köthető csoportok, melyek nem csak a magyar őstörténettel és rovásírással akartak foglalkozni, s a történelmi múlt feltárása, a kulturális örökség megőrzése leírásukban legfeljebb fedőtevékenységnek volt tekinthető. Idővel egyre többen és többen lettek, a Hősök terén rendezett gárdaavatásokra már mindenki tisztán emlékszik. Azóta - bár a bíróságok többször, több módon mondták ki például a Magyar Gárda feloszlatását - a mai napig vidáman masíroznak keresztül-kasul az országban a különböző egyenruhás figurák. Magyarországon létezik egy óriási passzív tömeg, melybe a politikusok egy komoly része is beletartozik, s ez a tömeg egyszerűen nem akarja észrevenni, hogy a szélsőjobb a két világháború közötti náci és fasiszta példákat követve próbálja megbontani az állam erőszak-monopóliumát. Az egyenruhás figurák különböző civil szervezetek, polgárőr szervezetek álarca mögé bújva járják a falvakat, s félemlítik meg a helyi roma közösségeket. Minden valószínűség szerint, amikor egy faluban arról beszélnek, hogy a romák képtelenek beilleszkedni, nem tisztán rasszizmusról van szó, ezekkel a problémákkal foglalkozni kell. De a szélsőjobb az ügy megoldásának újra a legegyszerűbb formáját választotta, a megfélemlítést. Magyarországon nominálisan több, arányaiban talán kicsit alacsonyabb a romák száma, mint Szlovákiában. Ám a mélyszegénység a társadalom e csoportjain belül szinte azonos. De míg Szlovákiában a rasszizmust némileg elnyomják, Magyarországon a szélsőséges csoportok kendőzetlenül üvölthetik. Míg nálunk Kotlebáék évente egyszer vonulnak az elnöki palota elé, és ötévente egyszer mennek le vidékre, Magyarországon szinte napi program lett a riogatás és az erőfitogtatás. Az előző magyar kormánynak nem volt sem ereje, s a végén már morális kreditje sem arra, hogy ezt a helyzetet megoldja, s megmutassa, hol van az a határ, melyen túl már csak az államnak van joga az erőszak alkalmazásához. A mostani kormány a hangzatos ígéretek ellenére egyelőre nem tett az ügyben szinte egyetlen lépést sem. Pedig itt volna az ideje. TALLÓZÓ PER SPIEGEL Az amerikai hadsereg közleményben kért bocsánatot azokért a nyilvánosságra került fotókért, illetve a fényképek okozta lelki szenvedésekért, amelyek az Afganisztánban szolgáló amerikai katonák rémtetteit mutatják. A Der Spiegel című német hetilap három fotót hozott le az amerikai katonák kegyetlenkedésének bemutatására. A fényképek közlését a washingtoni védelmi minisztérium meg akarta akadályozni. Két fotón az látható, hogy két katona áll egy civil holtteste mellett, és a meggyilkolt ember fejét hajánál fogva tartják, akárcsak egy vadásztrófeát. A harmadik fényképen két, háttal egymásnak döntött ülő holttest látható egy páncélos előtt. A lap beszámolója szerint az amerikai katonák 2010 januárja és májusa között „csak úgy kedvtelésből” gyilkolták meg afgán áldozataikat a déli Kandahár tartományban. A holttesteket feldarabolták, és fényképezkedtek a tetemmaradványok mellett. Azóta tucatnyi katona ügyében nyomoznak a katonai rendészeti hatóságok. Ötöt közülük hadbíróság elé állítanak. A hadsereg közleménye szerint a fényképeken látható rémtettek visszataszí- tóak, és mély ellentétben állnak az amerikai haderő elveivel és morális értékeivel. A Der Spiegel írásában utalt arra, hogy az amerikai védelmi minisztérium minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a fotók ne kerüljenek nyilvánosságra, mert attól tartott, hogy megismétlődik az a felháborodás, amely az amerikai katonák által az iraki Abu Graib börtönben elkövetett kegyetlenségeket kísérte. A német hetilap megjegyezte, hogy a nyilvánosságra hozott három fotó csak töredéke annak a hozzávetőleg 4 ezer fényképnek és videofelvételnek, amely a helyszínen készült. Ezek egy olyan háborúról szólnak, amely ENSZ-felhatalmazással, jó szándékkal kezdődött, de amely már régóta egy másik háborúvá vált - írta a Der Spiegel. (MTI)
