Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-08 / 55. szám, kedd
ja agrárkörkép 2011. március 8., kedd 15. évfolyam 3. szám 12. oldal fajtaspecifikus termesztés A termesztés fontos jellegzetessége a vetésváltás következetes betartása 21. oldal Tavaszi repce Másfél tonna feletti hozam esetén már nyereséges 22. oldal Előkészítés az ellésre A jól működő bendő szolgálja az állat energia- és fehérjeellátását Ha nem történik változás, a hazai sertéshús-fogyasztás 80 százalékát külföldről kell behozni Segítség nélkül nem megy (Archívumi felvétel) A FAO ellenzi az élelmiszerexport visszafogását Felborult a globális piaci egyensúly TÁJÉKOZTATÓ A hazai állattenyésztési ágazat csaknem egy évtizede tartó vesszőfutása úgy tűnik, hogy a célegyenesbe érkezett. ÖSSZEFOGLALÓ Az állattartókat szorító gondok pénzügyi nyomásának egyre kevesebb termelő képes ellenállni, az értékesítési árszin- tek és a költségráfordítások közötti radikális különbségek nagyon sok gazdálkodót kényszerítettek arra, hogy lecsökkentse, vagy végérvényesen felszámolja az állatállományát. Mind a szarvasmarha-, mind pedig a sertéstenyészetekben. Ha a sertéstenyésztők belátható időn belül nem kapnak valamilyen hathatós pénzügyi támogatást, rövidesen lehúzhatják a rolót, vélekedett Lelkes Péter a lakszakállasi mezőgazdasági szövetkezet vezetője, aki szerint annak ellenére, hogy az utpbbi időszakban némileg már megállapodtak a sertéshús értékesítési árai, az 1,10-1,13 eurós árszint még mindig nem fedezi a termelési ráfordításokat. Ehhez legalább 10 centtel magasabb kilónkénti áron kellene értékesíteniük az állatokat. Ha nem történik változás, megtörténhet, hogy a 180 ezer tonnás hazai sertéshús-fogyasztás 80 százalékát külföldről fog kelleni behozni, lévén, hogy az országban már nem lesz, aki állatot nevel. Természetesen ez az üzletek számára nem lesz gond, hiszen ma is áramlik be ide az áru, de tisztában kell lenni azzal, hogy nemcsak húst veszünk majd külföldről, hanem a benne foglalt hozzáadott értékeket is, tehát a felhasznált takarmányokat, az ágazatban dolgozó emberek munkáját stb. Hogy az itteni emberekkel mi lesz, arról egyelőre senki nem nyilatkozik érdemben. A szaktárca vezetése a 2013 utáni időszakra próbálja meg áttolni a probléma rendezését azzal a célzott indoklással, hogy az új uniós költségvetési időszakban már csak az kaphatna támogatást, aki a növénytermesztés mellett többek között állattartással is foglalkozik. De ez még a jövő titka, s addig valóban térdre kényszerülhetnek az állattartók. A szlovákiai állattartók is tisztában vannak azzal, hogy a piaci árakat nem tudják befolyásolni, a költséghatékonysági mutatók kihasználásában egyes gazdaságok már eljutottak a lehetőségeik határaira, ennek ellenére nem tudják állni a piaci versenyt a külföldi, esetenként rejtett formákban is támogatott versenytársaikkal. Ezért lenne szükség az állami segítségre, hogy pár év múlva ne a strucchúshoz hasonló ínyencségként kelljen a sertéshúst megvásárolni. A lakszakállasi szövetkezetét egy évtizede még az ország egyik legnagyobb állattartó gazdaságai között tartották számon, többek között 20-22 ezer darab sertést neveltek fel és értékesítettek évente. Ilyen szinten a gazdaság eleve rákényszerült a beruházásokra, s az elnök véleménye szerint ma már ők is csak az elvégzett fejlesztési beruházásaiknak köszönhetően tudnak úgy-ahogy talpon maradni. Természetesen a leépítések őket sem kerülték el, az ezer darab anyasertést fokozatosan 700-ra építik le, ennek következtében az évente eladott állatok száma is 14 ezerre csökkent. Lelkes Péter meglehetősen borúsan látja az ágazat további sorsát, annak ellenére, hogy a sertéstenyésztők szakmai szervezete kidolgozott egy középtávú koncepciót, ehhez azonban ezt a jelenlegi nehéz időszakot túl kellene élni. Hogy az állattenyésztés valóban kritikus helyzetben van, azt nemcsak a szlovákiai gazdálkodók érzik, a szomszédos országok termelői is szorult helyzetbe kerültek. Példa erre a cseh állattenyésztőknek nemrégiben beígért 800 millió koronás segélycsomag, amelyet az ottani kormányzat vélhetően nem jótékonysági céllal juttat majd az ágazatba, hanem azért, mert valóban látják a helyzet komolyságát, és annak veszélyét, ami egy ágazat önkéntes felszámolá- sávaljárna. (sz) Az élelmiszerexport visszafogására bevezetendő intézkedésektől óvja a termelő országokat az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete, a FAO. A szervezet erősen ellenzi az egyes államok exportjának a hazai élelmiszerellátás védelmében bevezetett, illetve tervezett visszafogását. Richard China a szervezet programfejlesztést támogató részlegigazgatójának nyüatkozata szerint a kivitel csökkentése növeli az élelmiszerek világpiacán a bizonytalanságot, és még feljebb hajtja az árakat, miközben a belföldi piacokon nyomottá teszi azokat. Az élelmiszerárak újabb, jelentős növekedése a FAO szerint komoly aggodalmakat vet fel az e téren sebezhető országok esetében. Az élelmiszerek világpiaci ára jelenleg megközelíti azt a szintet, amely 2007/2008-ban éhséglázadásokhoz vezetett. A határidős árupiacok működésének szabályozását sürgette a FAO főigazgatója a napokban egy japán lapinterjúban, hogy megfékezzék az alapvető mezőgazdasági cikkek drágulásáért felelős spekulációt. Jacques Diouf a Nikkei című japán gazdasági napilapban kifejtette: ha nem történik változás, a világ a vesztébe rohan, mert a nagy drágaság miatt világszerte újabb éhséglázadások törhetnek ki, veszélyeztetve a gazdasági növekedéshez szükséges politikai stabilitást. Diouf kitért arra is, hogy a spekuláció mellett a mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatások, valamint a vámok és egyéb korlátozások is fontos szerepet játszanak abban, hogy felborult a globális kereslet-kínálat egyensúlya. Az így kialakult ellátási bizonytalanság a szegény államokat érinti a legsúlyosabban, növelvén a politikai instabilitást. A FAO úgynevezett globális élelmiszerár-indexe 214,7 pontra szökött fel a tavalyi év utolsó hónapjában a novemberi 206,0 pontról, és ezzel meghaladta a 2008júniusában beállított 213,5 pontos történelmi rekordot. Az Euronext árutőzsdén újabb csúcsra emelkedett a határidős búzaár, főként az amerikai piaci felfutás, valamint az élelmiszerbiztonságért aggódó országok erős kereslete miatt. A malmi búza márciusi határidős ára 1,2 százalékos emelkedéssel 265,75 euró volt tonnánként. Tavaly október elején még 196,50 eurónál járt a novemberi határidős búzaár. (agrobusiness) (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) A termelők jelenleg már kevesebb búzát és kukoricát állítanak elő, mint amennyit a világ ebből a terményből felhasznál A búza zárókészletei rendkívül alacsony szintre csökkentek ISMERTETŐ A mi térségünkben termesztett meghatározó élelmiszernövények világpiaci kilátásai az utóbbi időszakban radikális változásokat mutatnak. A kalászos gabonafélék közül a búza zárókészletei rendkívül alacsony szintre csökkentek, a nyilvántartott mennyiség nem éri el a gazdaságilag indokolt és az előző években tartott 200 millió tonnát. Ráadásul az összesített eredmények alapján a termelők már kevesebb búzát állítanak elő, mint amennyit a világ ebből a terményből felhasznál, illetve mint amennyire szükség lenne. Mindezt elsősorban a keleti országok, főleg Kína és India fogyasztói szokásaiban beállt komoly változások idézik elő. Ma már ezekben az országokban is a megszokott rizs helyett a kenyér és a lisztből készült pékáru a kedvelt és keresett szénhidrát-forrás. Ennek következtében nem csoda, hogy az említett országok népessége és fejlődésének üteme okán hatalmas mennyiségű gabona áramlik ebbe a térségbe. Búzából az Európai Unió összességében még nettó exportőrnek tekinthető, mivel az évente kitermelt 136 és fél millió tonnányi terményből a belső piaci felhasználásra csupán 122 millió tonnára van igény. Más a helyzet a kukorica termesztésében. Itt az európai közösség országai már átlépték az önellátás egyensúlyi határait, az 55 millió tonnányi megtermelt kukorica nem elegendő a belső fogyasztás által igényelt 58 és fél millió tonna fedezéséhez. A közösség piac- szervezési intézkedések keretében a behozatali vámok feloldását is tervezi. A világban a kukorica termesztése a búzáéhoz hasonló helyzet elé állítja a piaci szereplőket. Az összfogyasztás ebből a terményből is nagyobb, mint amennyit jelenleg az egyes országok képesek kitermelni. A kukoricából éves szinten betakarított 816 millió tonnás termésmennyiség 20 millió tonnával elmarad a termény felhasználására nyilvántartott fogyasztási igényektől, (sz)
