Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-26 / 47. szám, szombat
24 Szalon ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 26. www.ujszo.com * Hair is burnt off a pig in Dercsika, 6,2 miles west of Dunaszerdahely, Slovakia. Pork features prominently in traditional Hungarian cuisine and the slaughter of pigs is a thriving cottage industry in the countryside during winter. Disznópörzsölés Dercsikán, 10 kilométerre nyugatra Dunaszerdahelytől, Szlovákia. A sertéshús kiemelt szerepet játszik a hagyományos magyar konyhában, a disznóvágás vidéken virágzó háziipamak számít télen (Kép: Somogyi Tibor) Adalékok a nyelv társas jellegéhez és az agyi-elmebeli kontextustól függő relativitásához Disznóölés (idegen szavakkal) Hogyhogy mit keres a disznó a Szalonban? De hát ez egy nyitott Szalon! Na és mint nyelvleckeszerű, facebookos, úgy lehetne? Olyan kommunikatív, közösségi identitásmegőrző, sok attraktív köztes címmel? Oké. CSANDA GÁBOR Először Kisújfalun szakadt meg a disznóölés (pigsticking) hagyománya. Apám a hetvenes évek végén egyszer csak így szólt a mamihoz (grandma): „Maga teljesen fölöslegesen vesződik a malaccal, mert zsírosat úgyse ehetek, ami meg kell, azt megvesszük az üzletben.” Amiben az volt a legkülönösebb, hogy magázta az anyját, az én jó mamikámat. Merthogy vérrokonságon belül amúgy tegeződtünk. Flesh & blood A vért egy zománcos vaj- lingba a mami fogta fel, ha nagyon fagyos volt a talaj, akkor anyám, vagyis volt egy nőnemű fórokon, aki erre a pár pillanatra odalibbent a leölt állat és a párálló férfitagok közé, de csak mint a mesében, hogy ott is legyen, meg ne is, ugyanakkor mintegy a maga felelősségére, főleg azonban ne galibázzon, de azért a vért mind az utolsó cseppig fogja föl, s közben persze kevergesse szaporán. Egyszer ezt a gimnáziumban megírtam szlovák fogalmazásnak, mindenestül, de nem kaptam rá osztályzatot, mert Olgyai Beatrix szlovák-francia szakos tanárnőnk nem tudta végigolvasni: már az elején majd kihányta a belét, persze szlovákul mondta és nem ezekkel a szavakkal, mert nagyon finom ember volt. Álmában sem hitte volna (anyi vosznye), hogy vannak a világon ennyire mocskos és- brutális dolgok. (Csehszlovákiában járunk, a nyolcvanas évek elején.) Pedig sok részletet kihagytam, részint szerkezeti megfontolásból, másrészt az asszonymunkák zömét (pl. a bélmosást) nem sokba néztem. Ölni a papa járt, Köbölkútról. Republikák, replikák Másodszor a köbölkúti papánál szűnt meg a disznóölés, amikor a papa (grandpa) meghalt. Akkor a faluban sokaknak, akik addig őt hívták, más után kellett nézniük. A papa ugyanis ölőember volt, ráadásul jó ölőember, akit szívesen hívtak. Büszke is volt erre. Persze valójában vasutasember volt, erre még büszkébb volt, mert nem egyszerűen beállt a vasúthoz, hanem kitanult, még a republikában, váltókezelőnek. Elég az hozzá (így, ezekkel a szavakkal jelezte, hogy most jön a fent említettek summája, ami után új bekezdés következik): megtanult szlovákul is, ami így nem volt igaz, de ő ezt nem tudta, ezért aztán mégiscsak tudott szlovákul, és órákig replikázott a falu egyetlen született szlovák emberével, a postás Ancsával. Ha ilyenkor toppantam beívelem is szlovákul közölte, hogy épp a postásnővel beszélget: akurát ríkám Ancsovi. Ha hivatalos akart lenni, úgy írta magát alá, hogy Kurcsa Stefán. Relikviák A disznóölő késeit és a bár- dokat (knives and choppers) az ölőtáskájában tartotta, ahol a fenőket és néha a daráló fontosabb részeit: tízes darálóhoz ötös lyukú rostot, tizenketteshez is ötöst, esetleg nyolcast és így tovább. A kések lenvászon kendőből kerültek elő, s ha kirakta őket egymás mellé, épp elfértek a konyhaasztalon, de nem volt szabad hozzájuk nyúlni, igaz, kérdezni bármit lehetett. Némelyik kés annyira vékony volt, mint a legvékonyabb és legfinomabb késfenő. Fenni se volt szabad, sőt azt kifejezetten tiltotta. Elég az hozzá, ebben a táskában volt a disznóölő pisztoly is, ami nem pisztoly volt, hanem cső. Egy nagy, hideg, fekete, nehéz cső, alul a szöggel, fején a kakassal: Ha ezt itt megnyomom, emitt ez a vas kilenc centire belemegy az agyába. Pléh teásdobozokban a hozzá tartozó, különböző erősségű patronok, hatásfokukat a kapszlijuk színe jelezte, volt sárga, kék, rózsaszín, bordó. Parole, parole, parole Hogy a disznóölés imma- nenciája (benne rejlése) nem a disznóban (s végképp nem az ölésben, boncolásban, csontozásban, darabolásban, sózásban, abálásban vagy a zsírszalonna magányos kavargatásá- ban) keresendő, az a köbölkúti papánál vált világossá. A szertartásos munkafolyamat ki nem mondott alfája és ómegája a családösszetartás (togetherness, cohesion) volt, s ennek lényegéből az sem vont le semmit, ha a szertartásmester papa a nap folyamán egy vagy több rokont előbb elmarasztalt, majd elmart a disznó mellől s a konyhába küldött vagy egyenest haza. A jó Menci néni (Bitter Mihályné Kurcsa Emeren- cia) annyira ismerte őt, hogy eleve el se jött, csak az üdvözletét küldte fiai, Pista bácsi és Feri bácsi által, s megüzente: hazautazás előtt föltétien nézzünk be hozzá. Hogy szavamat ne felejtsem (ez egy, a bekezdésen belüli fontos szempont közbeiktatását jelölte), a papa disznóölés közben nem beszélt, a szemével és a késsel jelezte, most kinek mi a teendője. Eléggé tartott tőle mindenki, és a késeitől is, de a papával így is lehetett kommunikálni, s félreértésekre ritkán került sor. Be- leszúrás a disznó hasaaljába, utána rám néz jelenti: ott, annál a lyuknál fogd meg és húzd magad felé. Két kis pöccintés a nyitott mellkasra, nem néz senkire: azt a helyet száraz ronggyal meg kell törölni, mindegy, ki csinálja, csak gyorsan. Kés hegye valamely csontos vagy húsos részen: 1. tartsd itt a kezed; 2. ez elvihető a konyhába; 3. hajszál vagy szőr van ott, vedd le. Kés valakinek a keze felé: vidd onnan a kezed. Kés a maga szeme felé: töröljétek meg a szemüvegem. The end Harmadszor s végleg apósom halála jelentette a disznóölések végét; hirtelen ment el, nem sokkal a papa után. Erős ember volt, nyűt és barátságos, valóságos Old Shatterhand, az utolsó - hízónkat nem írhatok, mert nem hízott a szentnek se - mohikánt egyszerűen agyoncsapta, az asztalra is maga emelte, aztán már kettesben bontottuk föl. Utána anyósom (anyuka) még tett egy kísérletet a szokásjog megőrzésére, de annak a disznóölésnek már nem sok köze volt hozzánk. Meg a hagyományhoz se, mert a hívott ember is ideges volt, meg az állat is. így esett, hogy az előbbi az utóbbinak véletlenül kilőtte a szemét: anyi vosznye, mondaná erre Olgyai tanárnő. És ez az ember, hiába volt köbölkúti, csak idegen volt. Mellette is én segédkeztem (assistant). Dodó?, kérdezte, s mivel nem tudtam, mit akar, azt válaszoltam, hogy nem tudom. (Józsi sógorom iránt érdeklődött, derült ki estére.) Fenyő? Azt se tudtam. (A fenőt kereste.) Akkor megbeszéltük anyukával, hogy mi a fenének vesződne malaccal, ami kell, megvesszük az üzletben. Igaz is, mondta. (All right.) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
