Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-03 / 27. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 3. Vélemény És háttér 7 Az USA, Izrael és a Közel-Kelet békéje végett olyan utód kell, aki tartja magát a különbékéhez Demokrata Mubarak kerestetik Eddig csak a tüntető egyiptomiak és néhány iszlamista szervezet kö­vetelte Hoszni Mubarak azonnali távozását, sem az USA, sem az EU nem szólította fel őt erre. A vi­lágpolitika főszereplői tartanak attól, hogy az arab világ meghatározó országa káoszba süllyed, s a hatalom - iráni min­tára - az iszlamista erők kezébe csúszhat. MAL1NÁK ISTVÁN Hiába jelentette be kedden es­te - immár amerikai nyomásra is -Mubarak, hogy nem jelölteti új­ra magát a szeptemberben ese­dékes elnökválasztáson, addig azonban hivatalban marad, hogy biztosítsa a békés átmenetet. Ez­zel az ajánlattal elkésett, egy hét­tel ezelőtt még megnyugtathatta volna vele a feltüzelt tömegeket, amelyek most már ragaszkodnak ahhoz, hogy az agg politikus rög­tön adja át a hatalmat egy átme­neti kormánynak. Mubarak sorsa most a hadse­reg kezében van. A jelekből arra lehet következtetni: azzal, hogy a napokban az alelnöki és a kor­mányfői posztra is katonát ne­vezett ki, lényegében átadta a hatalmat a hadseregnek. Az egyedüli szervezett erőnek, amely képes helyreállítani a rendet, ugyanakkor azt is meg­ígérte, hogy a katonák nem fog­nak a tömegbe lőni. Meg ne fe­ledjük, Mubarak is katona, a lé­gierő főparancsnoka volt, mi­előtt 1975-ben alelnök lett, majd Anvar Szadat meggyilko­lása után, 1981-ben átvette a ha­talmat. Mivel a helyzet óráról órára változik, nem nagy bátor­ság megjósolni, hogy eredeti szándékával ellentétben Muba­rak bármely pillanatban beje­lentheti lemondását. Washington kedd estig úgy tett, mintha nem avatkozna be, de a Fehér Házban már egy hete lázasan keresik Mubarak utód­ját, egy olyan embert, aki bizto­sítaná a „rendezett átmenetet”. Ez ügyben sok nyugati és arab főváros között szinte égnek a te­lefonvonalak. Az ideális jelölt az lenne, akinek van érzéke a de­mokratikus reformokhoz, poli­tikai és gazdasági téren egy­aránt, a külpolitikában pedig hasonlítana - Mubarakra. Sok szól Mohamed el-Baradei mel­lett, ellene az, hogy tapasztalat­lan a nagypolitikában. Többen esküsznek Amr Musza volt kül­ügyminiszterre, az Arab Liga mostani főtitkárára is. Mubaraknak semmi érzéké nem volt az újításhoz, a refor­mokat elvetette, a politikai el­lenzéket egyszerűen kicsinálta, szóval tipikus arab despota, de a jobbik fajtából, össze sem lehet hasonlítani egy Szaddám Husze- innel vagy a hebehurgya Kadha­fival. A legnagyobb bűne az, hogy rettenetes szegénységben él a lakosság háromnegyede. Amiért a Nyugat és főleg az USA mindezt elnézte neki: az az isz­lám radikalizmussal szembeni kemény fellépése. Még a magát mérsékeltnek tartó Muzulmán Testvériséget is betiltotta (de azért eltűrte). Egyiptom és Izrael négyszer is háborúba keveredett egymás­sal, amíg 1979-ben megszüle­tett a különbéke. Az arab vüág árulónak, zsidóbérencnek kiál­totta ki, s egy ideig bojkottálta is Egyiptomot, amely a különbéke fejében visszakapta az 1967-ben megszállt területeket (az egész Sínait). Ezért is ölték meg 1981-ben Szadatot. E különbé­két a sajtó hidegbékének nevez­te el, hiszen a kapcsolatok csak a diplomáciára korlátozódtak, egyetlen más területen sem folyt bratyizás a zsidó állammal. De - és ez már Mubarakjavára írandó - a különalku kibírt két libanoni háborút (1987,2006) és egy sor palesztin intifádát. A különbéke megkötése előtt elképzelhetet­len lett volna, hogy Egyiptom ne avatkozzon be. Az utóbbi évek­ben, nem tökéletesen, de együttműködik Izraellel a Gázai övezet ügyében is. És nagyon fontos: az arab világon belül a Mubarak-féle Egyiptom mindig a mérsékelt irányzatot képvisel­te. Vagyis az USA, Izrael és nem túlzás: az egész Közel-Kelet bé­kéje szempontjából olyan utód­ra van szükség, aki tartja magát a különbékéhez. Ezért is pánikolt be Izrael, és figyelmeztet egyre-másra a szélsőséges iszlám hatalomra kerülésének veszélyére. A Mu­zulmán Testvériség biztosan szerepet fog játszani az elkö­vetkező hatalmi leosztásban, de nem tudni, milyet. Ha nem sikerül pacifikálni, ha radikali- zálódik és ezzel állítja a töme­geket a maga oldalára, az ka­tasztrofális következmények­kel járhatna. Felborulnának az eddigi közel-keleti egyensú­lyok és erőviszonyok - a pus­kaporos hordó alatt meggyúj­tanák a zsinórt. Igaz, hogy az elmúlt héten a Muzulmán Testvériség visszafogott nyi­latkozatokat adott ki, de ne fe­ledjük, ebből az egyiptomi mozgalomból nőtt ki a libano­ni Hezbollah is, meg a gázai övezetet uraló Hamász is. KOMMENTAR T2 KOCÚR LÁSZLÓ T2 - egy, a Csallóközben közismert vendéglátós és egy szélesebb körben ismert progresszív roc­kegyüttes neve; a fémmel ötvözött Arnold Sch­warzenegger második visszatérése a mozivá­szonra; egy Tatra, egy repülőgép-, és egy tank­hajótípus; egy Linux fejlesztői környezet; egy teaforgalmazó, és - sok minden egyéb mellett - Szlovákiában újabban egy (baljós?) jóslat: Trnka másodszor. A főügyész távozása eléggé terminátorosra sikeredett, azt ugyan nem mondta: hasta la vista, baby, dejelezte, fontolgat­ja a visszatérést a pozícióba, akár nyílt választásokon is. A fő­ügyészséget mától helyettese vezeti. Függetlenül attól, hogy a nyílt vagy a titkos szavazás-e a jó megoldás, és Dobroslav Trn­ka, vagy Jozef Čentéš, vagy valaki más a megfelelő jelölt, jó volna, ha a kormányoldal és az ellenzék egyaránt tudatosíta­ná: Szlovákia azon kevés országok egyike, melyneknincs fő­ügyésze, és mégjó darabig nem is lesz. Ingyencirkuszt produkált tegnap a törvényhozásban a legerő­sebb ellenzéki párt, a Smer, mivel a kormánypárti képviselők nem szavazták meg a rendkívüli parlamenti ülés programját, így kútba esett az a tervük, hogy újabb titkos főügyészválasz­tással próbálkozzanak. Transzparenstartó akciójuk után Ro­bert Fico sajtótájékoztatót tartott, melyen a demokráciát fél­tette a jelenlegi ellenzéktől, feledve, hogy az előző ciklus so­rán az általa vezetett koalíció hányszor cselekedett hasonló­képpen. A szavazás egyébként is érvénytelen lett volna, mivel a nyílt szavazásra látszólag van koalíciós akarat, így a kor­mánypárti képviselők megtakarítottak egy délutánnyi időt a törvényhozásnak, melyet így érdemi munkára fordíthattak. Kár azon töprengeni, hogy1 nem omlott rá a demokráciaféltő Ficóra a törvényhozás épülete, hisz ennél különb dolgokat is kibírt már. Sőt, abban igazat kell adnunk az ellenzéki politi­kusnak, hogy ennek a koalíciónak csak nyílt szavazás során van meg a szükséges többsége, igaz, ezt maga is egy kormánypárti politikust idézve mondta. Abban sem tévedhet túl sokat, hogy a kormánypártokközöttbizalmiválságvan.Demégígyisjobh, mint ha ő ülne ott, a legteljesebb bizalommal övezve... Abban csaknem biztosak lehetünk, hogy Ivan Gašparovič ál­lamfő nem írja alá a nyüt főügyészválasztásról szóló tör­vényt, főként, hogy erre indirekt módon Fico is megkérte. Ez legalább egy hónappal odázza el az új főügyész megválasz­tását. A koalíció pedig továbbra sem tud zöld ágra vergődni önmagával, szükséges kényszermegoldásával félévesre tolva ki az október közepén megkezdődött folyamatot, mely az idő előrehaladtával nemhogy világosabb lenne, de egyre ku­szább. Patthelyzet. TALLÓZÓ LE MONDE Az egyiptomi sajtó az elmúlt öt évben példátlan mozgás­térhez jutott: féltucatnyi olyan szabad hangvételű független lap jelent meg, melyek egy­értelműen szakítottak a kor­mánysajtó mellébeszélésével - írta keddi kairói riportjában a Le Monde. A francia lap szerint ezekben a független újságok­ban számos, az elnöki palota körüli gyanús ügyről lehetett olvasni, politikailag nyitottak voltak az olyan ellenzékiek fe­lé, mint Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia­ügynökség Nobel-békedíjas korábbi vezetője. Ezek a lapok pedig a Le Monde szerint most nyugodtan vállalhatják a „felelősséged’ a tüntetések kirobbantásáért. (MTI) JEGYZET Kalandok útközben LAMPL ZSUZSÁN NA Amikor ezeket a sorokat írom, épp száguldók hazafelé. Oda- ' kinn mínusz hat fok van. Idebenn sincs sokkal több. Kabátban ülök a vonat­ban, a sálat a derekamra teker­tem, s az egyetlen dolog, ami melegít, a laptop a térdemen. Miért nem fűtenek, miért a hi­deg levegőt fújatják, kérdezi dühösen egyik didergő útitár­sam a kalauztól. Fűtünk mi, csak maguk vannak rossz he­lyen! Menjenek át a másik va­gonba, ott kellemes meleg van! Szedelőzködünk, átmegyünk, s láss csodát, tényleg meleg van! Erre szokás mondani, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen kell lenni, kommentálja a helyzetet az előbbi útitárs, aztán immár elégedetten végzi mindenki a dolgát. Valaki olvas, más a tájat szemléli... Egyszer csak megje- lenika fülke ajtajában egy férfi. Néz befelé, résnyire nyitja az ajtót, aztán elmegy. Néhány perc múlva visszajön, megint benéz, szemlélődik, aztán na­gyobbra nyitja a rést, majd megint elmegy. Ez a jelenet többször is megismétlődik, mígnem teljesen kinyílik az aj - tó, beáll apasas, és aztmondja, bummmm! Aztán elmegy. Né­zünk, mint a moziban. Virtuá­lis robbantás egy héttel Moszk­va után... Vannak ilyen furcsa útitársak. Az egyik buszjáraton rendsze­resen utazik egy idősebb férfi. Amint elindul a busz, fennhan­gon mobilozni kezd. Úgy tesz, mintha nővel beszélne, (min­den úton mással - Marika, Bet- ka stb. -, de ezt csak az tudja, aki már többször is hallotta őt). Erotikus célzásokat tesz, és mindig úgy fejezi be, hogy ak­kor várj az ágyban cicus, a kul­csot meg hagyd a lábtörlő alatt. Aki ült már mellette, tudja, hogy a telefon süket, senki sem válaszol... A legérdekesebb mégsem ő, hanem a csokis-késes pasi. Szerencsére vele csak egyszer utaztam. Beszállt a kupéba, megkérdezte, hova megyek, aztán kijelentette, hogy ő most aludni fog, és Pozsonyban kelt­sem fel. Hát jó, mondtam, merthogy kissé ijesztő külseje volt. Aztán jött a kalauz. Aférfi félálomban odaadta neki a je­gyét, s amikor vissza akarta dugni a zsebébe, egy nagy kö- teg pénz esett ki. Nem vette észre. Jézus, valami bankrab­ló! Eszembe jutott, hátha vala­ki felszáll, meglátja a sok pénzt és még legyilkol itt bennünket. Fölkeltettem a pasast. Ez már Pozsony? Nem, de elveszti a pénzét! Gyilkos pillantást ve­tett rám, aztán azt mondja, maga nagyon rendes nő. Nem lopta el a pénzemet. De jól is tette, mert akkor magának annyi lett volna. És előhúzott egy kést. Látja ezt a kést? Hát elégjói láttam. Amíg engem lát, nincs mitől félnie, mert tu­dom ám használni. Elhiszi? Vagy talán nem hiszi el? Hát persze, hogy elhittem. De mi­vel maga ilyen rendes nő, hogy nem lopta el a pénzemet, adok magának csokit. És előszedett a kabát zsebéből vagy húsz táb­la csokit. Müyet kér, mogyoró­sat, nugátot? Muszáj kérni! Hátkértem. És ottmajszolgat- tam a csokit békés egyetértés­ben egy gyilkos képű csokitol­vajjal (?), miközben az újon­nan felszállók közül senki sem mert beülni a kupénkba...- EAz ilyen stabilitás sokat segítene a magyar-szlovák kapcsolaton. (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom