Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-24 / 45. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 24. Vélemény És háttér 7 Szívesen veszi, ha a királyok királyának, de legalább Afrika királyának nevezik Bedől a beduin sátor is Igen nagy valószínűséggel megjósolható, hogy Líbiában a Kadhafí-rezsim a végnapjait (óráit?) éli, de ezek sokkal véresebbek lehetnek, mint Egyiptomban vagy előtte Tunéziában volt a helyzet. MAL1NÁK ISTVÁN E három ország között alapvető különbségek vannak, s ezek alapján talán következtetni lehet arra, mi jöhet, bár biztosat az információk hiánya miatt Líbiával kapcsolatban senki sem mondhat. A második legidősebb fiú, Szaifal-Iszlám vasárnapi tévébeszédében egyetlen fontos igazságot mondott ki: rendkívül nagy a polgárháború veszélye. Ez Kadhafi személyisége miatt igaz: az arab világ legszínesebb figurájának tartott ezredes már- már klinikai eset a végtelen hiúságával, despotizmusával, kegyetlenségével. Mindez sem Ben Alira, sem Mubarakra nem volt érvényes, ráadásul ezek ketten a nyugati világ kedvencei, szövetségesei voltak, Kadhafi pedig egészen 2003-ig a legnagyobb ellenségek közé tartozott; a nemzetközi terrorizmus és mindenfajta afrikai „forradalmak” legismertebb támogatója volt. A 2003-as fordulatot Szaif al-Isz- lám különpolitikájának tulajdonítják: Líbia lemondott az atomprogramjáról, s miután kártérítést fizetett (2,7 müliárd dollárt) Lockerbie áldozatainak, megtörtént a közeledés Európa és az USA felé. Szaifal-Iszlám simította el a bolgár ápolónők ügyét is. További nagy különbség: a tunéziai és egyiptomi események fő mozgatórugója - a természetes szabadságvágy mellett - a nyomor volt. A világ legnagyobb bizonyított olajtartalékaival rendelkező Líbiából viszont Kánaán lehetett volna - az egy lakosra számított évi 11 ezer dolláros GDP-vel -, ha Kadhafi nem herdálja él a rengeteg pénzt agyamentprojektjeire és a terrorizmus támogatására. Még így sem akkora a szegénység Líbiában, mint a két másik országban, bár az igaz, hogy a munkanélküliség rendkívül magas. Itt is jelentősek a társadalmi egyenlőtlenségek, de a fő törésvonalak a törzsi ellentétek miatt a keleti és nyugati országrész között húzódnak. Az ezredes most azzal érvel, hogy a keleti országrész el akar szakadni, és az al-Kaida vezetésével iszlám államot hoznának ott létre. Ez így feltehetően nem igaz, de jó ürügy lehet arra, hogy az egység megőrzésének látszatát keltve véres háborút indítson az ún. szakadárok ellen. Nagyon komolyan kell venni, hogy kedd esti tévébeszédében Kadfhafi a Tienanmen térihez hasonló visszavágással fenyegette meg a lázadókat. A dolog iróniája, hogyjogilag egy dologban igaza volt: nincs miről lemondania, mert nincs hivatalos tisztsége, ő csak „a forradalom vezetője”. Persze, azt mindig szívesen vette, ha a hízelgők a királyok királyának, de legalább Afrika királyának nevezték. Ez utóbbihoz csak annyit: tucatnyi terve volt arra, hogy mely országokkal egyesülhetne Líbia, természetesen az ő irányításával, de a kiszemelt „partnerek” ebből sosem kértek. Több külső és belső tényező támasztja alá azt az állítást, hogy a mártírhalált halni kész ezredes rezsimje a végnapjait éli. A BT- ben sikerült egyhangú határozatban elítélni Líbiát az erőszak alkalmazása miatt, bár a határozat szankciókat nem tartalmaz. Az EU felfüggesztette a keretmegállapodásról szóló tárgyalásokat. Az Arab Liga felfüggesztette Líbia tagságát. Az éjszakai telefonbeszélgetés során Kadhafi már legjobb európai barátjával, a volt gyarmattartó ország kormányfőjével, Silvio Berlusconival is összeveszett. Más kormánytagok mellett már a belügyminiszter is átállt a tüntetők oldalára. És a legfontosabb: a hadsereg sem egységes. A mészárlásokat főleg az afrikai zsoldosok hajtották végre, a líbiai alakulatok egy része szintén átállt. Ez ugyan erősítheti a polgárháborús veszélyt, de minden attól függ, hajlandóak-e a líbiai katonák a népük ellen harcolni. (Peter Gossónyi rajza) Állapítsa meg a diagnózisát, mert ennyi túlóra után én képtelen vagyok. JEGYZET Kutyaélet LAMPL ZSUZSANNA Ha én kutya lennék, nem szeretnék a szom- széd kutyája lenni. Nem szeretném, hogy az asszony kimenjen sétálni a gyerekkel, engem meg otthagyjon bezárva, és rohangásznom kelljen föl-alá a lakásban, meg vonyítanom, meg az ajtót kaparni jó hangosan, míg haza nem érnek, ami eltarthat akár két-három órát is. De a másikszomszéd kutyája sem szeretnék lenni. Nem szeretném, hogy pici koromban levágják a farkamat meg a fülemet, mert csak így lehet belőlem szép macsó kutya (ahogy az asszony mondja), vagy mert a fajtámnak ez a sorsa (ahogy a férfi mondja). És a harmadik szomszéd kutyája sem szeretnék lenni. Nem szeretném, hogy az a sok helyes anyuka mind engem utáljon, pedig én csak csöndben kakátok, a gazdám az, aki mindent otthagy a homokozóban. S még véletlenül sem szeretnék az a kutya lenni, amelyet a gazdái egy ideig nyaltak-fal- tak, aztán meguntak. Nem szeretném, hogy szokás szerint elvigyenek magukkal autózni, aztán az országúton szokatlanul és váratlanul kilökjenek a kocsiból, és mindörökre otthagyjanak. Nem szeretném, hogy amint próbálom utolérni őket, egy másik autó elüssön, és ott feküdjek formátlanul, véresen, amíg a többi szét nem hordja kerekein a testemet. S azt sem szeretném, hogy ha autó nem üt el, akkor szadista suhancok szalámival kínáljanak, aztán röhögve fölakasszanak egy fára vagy lenyúzzák az egyetlen bundámat. S persze azt sem szeretném, hogy ismeretlen, veszélyes helyeken kelljen bolyon- ganom, éhség mardossa a gyomromat, és egyedül, még kimondani is szörnyű, egyedül kelljen lennem. Nem szeretnék kivert kutya lenni. De az a kutya sem szeretnék lenni, amelyik a kutyának sem kell. Nem szeretném, hogy a men- helyen - ha véletlenül bekerülnék- mindig a szebb kutyákat válasszák helyettem, s egy idő után sajnálkozva, merthogy senkinek sem kellek, végleg elaltassanak. Ha én kutya lennék, annak a néninek a kutyája szeretnék lenni, aki már évek óta egyedül él. A férje rég meghalt. A gyerekei látogatják. Ünnepekkor. Mert messze laknak, a város másik végén. Szeretném, hogy A kis nyugdíjából kutyanápolyit venne nekem, s ha megkérdeznék tőle, nem kár-e ezért annyi pénzt adni, akkor szégyellősen mosolyogva azt válaszolná, de hát a kutyámnak veszem, mert nekem ő a barátom. Szeretném, hogy téli ruhát kötne nekem, és nevetne, amikor beleöltöztetne, és azt mondaná, most már neked is van kabátod, te sem fogsz fázni, kutyuskám. Nem is kellene nekem dizájnos kutyaágy vagyviszkasz (jaj, bocsánat, azt a macskáknak veszik), elég lenne az ebédmaradék is, meg a víz, amit mindig gondosan cserélne, hogy tisztát igyák. Ha én kutya lennék, az ő kutyája szeretnék lenni. Szeretném, hogy ülhetek az ágya mellett, nyalogathatom a kezét. Szeretném. KOMMENTÁR Ha másképp nem megy KOCUR LÁSZLÓ Talán még emlékeznek kedves olvasóim, nem is olyan régen -január 13-án - ugyanezeken a hasábokon a kisebbségi nyelvtörvény jelen formájáról megállapítottuk, hogy az fogatlan, és néhány tagadhatatlan előnyét leszámítva, nem előíró jellege miatt körülbelül annyira hasznos, mint kandisznón a csöcs. Azóta - tegnap - az új, a fennállón változtatni hivatott törvénytervezetet hivatalosan is bemutatta szülőatyja, Rudolf Chmel kisebbségi és emberjogi miniszterelnök-helyettes, és csakhamar eldől, csak tisztsége kisebbségi-e a kabineten belül, vagy a véleménye is. A tervezetre a koalíció eddig ugyanis nem adta áldását. Sőt, az eredetileg javasolt tízszázalékos hivatali nyelvhasználati küszöböt már az előzetes egyeztetések során sikerült „feldolgozniuk” 15-re. Tény, hogy ez is kevesebb, mint a jelenlegi húsz, tehát eredmény. Viszont ez a módosítás, ha minden igaz, kettővel növelné azoknak a településeknek a számát, ahol a magyart hivatalos nyelvként lehetne használni. így a magyarok - akik valamennyi kisebbség közül a legtöbben szavaztak az együttműködést zászlajára tűző, a miniszterelnök-helyettest is delegáló pártra - a hivatali nyelvhasználat terén számszerűleg vajmi csekély előrelépésnek örülhetnek. Chmel szerint a küszöbcsökkentés legfőbb ellenzője a Kereszténydemokrata Mozgatom volt. A KDH nem először mutatta meg, hogy a keresztény identitás számukra másod- vagy sokadlagos a nemzeti identitás mellett. Kisebbségi kerékkötősdijük nem egyéb nacionalista szűkkeblűségnél, mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy eljárásuk az ország érdekét szolgálja. Csak nemzeti templomi orgonákra hangolt választói bázisuknak játszanak. így csak támogatni lehet Rudolf Chmelt, aki kijelentette : a tárgyalások során a 15-ből már nem kívánnak tovább engedni. Azt csak remélni tudjuk, hogy az elszántság mellett valami egyéb is van a tarsolyukban a renitenskedő KDH-sok megregulázására (bár szomorú, hogy egy ilyen, nem ideológiai jellegű, azaz a politikai spektrumot nem a bal-jobb tengely mentén megosztó javaslat támogatását a hazai politikai kultúrában csak a kormányoldalon lehet keresni, és eleve elképzelhetetlen, hogy az ellenzék is támogathatná). A magyar hivatali nyelvhasználat elhanyagolható léptékű emelkedése mellett a jogszabály legnagyobb hozadéka a szankciók bevezetése. Szükség van rájuk az egyenlőség látszatának fenntartásához, hisz „abban a másik” törvényben is vannak. De míg abban ott maradtak, hogy a többségi nyelvet védjék, addig a kisebbségi nyelvekről szólóba csak az első ilyen jellegű törvény elfogadása után 12 évvel kerültek be. Persze, a magyar nyelvhasználatot nemegy esetben saját kényelmességünk, és - magyar! - hivatalnokaink, önkormányzati dolgozóink restsége (is) korlátozza. Az előbbin csak magunk tudunk változtatni, a másikrameg ott lesz a törvény. Ha másképp nem megy... TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A hét végén az MSZP választmányi ülésén várhatóan döntenek a tagozatok és a platformok minősítéséről is - írta a Népszabadság. A lap úgy értesült: szinte bizonyos, hogy megkapja az országos minősítését Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök platformja, a Demokratikus Koalíció. Ezzel nyolcra bővül a szocialista tömörülések száma. A lap szerint ez manapság a politikai érdekérvényesítés egyik eszköze és fokmérője. A pártvezetéssel és a korábbi kormánnyal is élesen kritikus Társadalompolitika Tagozat végleg elveszítheti tagozati besorolását. (MTI) NÉPSZAVA Bírósághoz fordul a független Molnár Oszkár vezette Edelény, amiért a Belügyminisztérium (BM) csak egy részét ismeri el azoknak a károknak, amelyeket a város szenvedett el a tavaly nyári árvíz miatt - írta a Népszava. Csiszár Miklós, a település főjegyzője a lappal azt közölte: a BM a tavaly májusi első árvízre a vis maior-alapból kifizetett összeg csaknem felét visszafizettette az önkormányzattal, és a következő, júniusi árvíz - még le nem zárt - elszámolása is azt valószínűsíti, hogy mintegy 110 millió forinttal kevesebbet ismer el a minisztérium a helyhatóság szerint indokolt költségekből. Ez a mintegy 160 milliós hiány súlyos helyzetbe hozza a települést, mivel idei költségvetése amúgy is 300 milliós mínusszal számol, további megtakarítási lehetőség nincs az önkormányzat működésében, mert az elmúlt években minden megtakarítást hozó intézkedést megtettek - ismertette a körülményeket Csiszár Miklós. Az önkormányzatot képviselő Magyar György ügyvéd a lapnak elmondta, hogy közigazgatási peres eljárásban támadják meg a minisztériumdöntését. (MTI)
