Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-19 / 41. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 19. Vélemény És háttér 7 A hat posztszovjet ország 2008-ban 450 millió euró támogatást kapott az Európai Uniótól Keleti partnerség kérdőjelekkel Az Európai Bizottság, az unió legfőbb végrehajtó testületé 2008 decemberében hirdette meg a keleti partnerség politikáját, ami az EU szomszéd- sági politikájának egyik fő iránya. MTI- ELEMZÉS A keleti partnerségi politika a posztszovjet térség hat országára teljed ki. Ezek közül Fehéroroszország, Ukrajna és Moldova az EU és Oroszország között elterülő kelet-európai térségben található, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország pedig Oroszországtól délre, a dél-kaukázusi régióban. Ez utóbbi térség földrajzilag nem határos az unióval. Az EU célja, hogy e hat országgal szorosabbra fűzze kapcsolatait, a térségben előmozdítsa a stabilitást, meghonosítsa a ,jó kormányzást”, segítse a gazdasági fejlődést. Ennek az az előfeltétele, hogy a partner országok is vallják a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok értékeit, működőképes piacgazdaság kialakítására törekedjenek. Ennek előmozdítását szolgálják a partnerekkel kötött társulási megállapodások, amelyek révén szabadkereskedelmi övezeteket alakítanak ki, illetve vízumliberalizációs intézkedéseket hoznak. A partnerség fontos eleme az ener- giabiztonságiegyüttműködés. Ahatország2008-ban450 millió euró támogatást kapott az uniótól, ez 2013-ra 785 millióeu- róranövekszik. A keleti partnerségi politika meghirdetése után 2009-ben megtartották az első szakértői, majd politikai szintű egyeztetéseket. Ugyanazon év májusában megrendezték Prágában az első keleti partnerségi csúcstalálkozót, ahol úgy döntöttek, hogy minden második évben tartanak csúcsértekezletet. Ilyenre került volna sor ez év május végén Magyarországon, de időpont-egyez- tetésinehézségekmiatta2011-es csúcstalálkozót áttették az év másodikfelére. Akeletipartnerségi politikával kapcsolatban több kérdőjel merült fel. Az egyik, hogy a hat érintett országban zajló folyamatok nem egy irányba tartanak, és ez egyre differenciáltabb megközelítést igényel az uniótól. Fehéroroszország drámai mértékben leszakadt a többiektől a demokratikus viszonyokfejlődésben. Az EU ismét szankciókra kényszerült a minszki rezsimmel szemben, az ottani ellenzék elleni kemény rendőri fellépés, a szabadságjogok elnyomása miatt. Aljak- szandr Lukasenko elnököt valószínűleg meg sem hívták volna a májusi keleti partnerségi csúcstalálkozóra. Ukrajnában a korábban nyugatbarát-de sok belső ellentétet kiélező - vezetést olyan garnitúra váltotta fel, amely pragmatikusan igyekszik egyensúlyozni Brüsszel és Moszkva között. Moldovában az európai orientáció került túlsúlyba. A keleti partnerségi politikára vonatkozó másik kérdőjel azzal kapcsolatos, hogy az észak-afrikai és közel-keleti arab országokban tapasztalt viharos fejlemények a déli szomszédságpolitikára irányították át a fő figyelmet. Miután Tunéziában és Egyiptomban is megnyílt a demokratikus változások lehetősége, az EU-nak választ kell adnia arra, támogatásuk mellett mennyi figyelme és energiája marad a keleti partnerségre. Akik úgy vélik, e figyelem nem lankadhat, igyekeznek kiemelni, hogy a keleti partnerség által érintett országok jó esetben az összekötő kapocs, rossz esetben az ütközőzóna szerepét tölthetik be az EU és Oroszország között. Pedig az EU-orosz viszonyra Brüsszelben már nem a „partnerség”, hanem a „stratégiai partnerség” kifejezéstszoktákhasználni. (Peter Gossányi rajza) Nem privatizálni, hanem megszüntetni kell a hőerőműveket! JEGYZET Amire nincs gyógyszer JUHÁSZ KATALIN A tavaszi fáradtság korántsem kitaláció, és mértéke nagyban függ az időjárástól. Az összefüggéseket eddig is sejtettem, ma azonban annyira elhatalmasodott rajtam ez a szindróma, hogy más szinte nem is foglalkoztat. Pozsonyban folyamatosan szitál valami, amiből éjszakára agresszív ónos eső, reggelre összefüggő jégpáncél lesz. Hosszú távon ez nem csupán veszélyes, de rendkívül deprimáló is. Olyannyira, hogy egyideje már a tévé meteorológusainak sem hiszek, hiába ígérgetik biztató mosollyal, hogy hamarosan minden jobbra fordul. Ha mégis nekik lenne igazuk, önök e sorokat már napsütésben és legalább 8 fokban olvassák. Most azonban péntek kora délután van és takony egy idő, nem hinném, hogy valami is változni fog. A szakemberek szerint ráadásul magára a tavaszi fáradtságra nincs gyógyszer, mivel sok esetben csak lelkileg éljük meg ezt a „betegséget”, mármint a fáradékonyságot, erőtlenséget, rossz közérzetet. Főleg az idősebbeknél és a gyerekeknéljelentkeznek ezek a tünetek, tetézve némi alvászavarral, ez utóbbi nálam is mutatkozik már. „A frontváltozások komolyan megterhelik szervezetünk alkalmazkodóképességét. Tél végén, a tavasz beköszöntével nagy sebességgel váltogatják egymást a magas légnyomású anticiklonok és az alacsony légnyomású ciklonok. Ezeket a változásokat tudatosan nem vagyunk képesek érzékelni, de idegrendszerünk, mint érzékeny antenna, minden apró nyomásváltozásra reagál. Az anticiklon napsütést, szép időt hoz, ilyenkor szervezetünkben több boldogsághormon, azaz endorfin termelődik, gyorsul a szívverés és a légzés, emelkedik a vérnyomás, tettre késznek, energikusnak érezzük magunkat” - áll az internetes patikában, ahová újabban meglehetősen gyakran betoppanok, sokkal sűrűbben, mint a hús-vér „gyógyszerészemhez”. Nos a világhálón a fentiek mellett még az áll, hogy szervezetünkből a téli egyoldalú táplálkozás következtében mostanra eltűntek a nyári és őszi hónapok folyamán felhalmozódott vitaminok. A télen kapható gyümölcsök és zöldségek csak egészen halványan emlékeztetneknyári vitaminforrásainkra, multivita- min-tablettákat és mesterséges készítményeket pedig egyrészt nem szívesen szed az ember, másrészt úgyis elfelejti bevenni reggel. Alaposan áttanulmányoztam a netes szak- irodalmat, de mindenütt csak általános tanácsokat találtam ezzel kapcsolatban, úgymint: sok mozgás, minél több séta a friss levegőn, a stresszhelyzetek kerülése, változatos étrend, több pihenés. Mostantól tehát ehhez tartjuk magunkat. És majd meglátjuk. Talán mondhatom királyi többesben... iHmni: Vihar a biliben BALÁZS BENCE Tudják, mi a különbség a sztárok és a politiku - sokközött? Nos: szinte semmi. Merem állítani, hogy nagyon sokuk IQ-szintje egyforma, ráadásul mindkettő énekel (egyikük a szerelmet, másikuk a politikai elveit), s végül, de nem utolsósorban mindkettő azt vallja: mindegy, hogy mit írnak róluk az újságok, az a lényeg, hogy minél többször szerepeljenek a sajtóban. Ezek a gondolatokjutottak eszembe a hét elején, amikor ki- szivárgott, hogy Traian Básescu román államfő le akarja cserélni a kormányfőt. Az ok: Emil Bocnak túl sok a teendője, és emiatt nem tudja megfelelően, egyszerire ellátni pártelnöki és miniszterelnöki tisztségét. Ez persze még akár igaz is lehet, van azonban két bökkenő, de legalábbis a laikusok szemszögéből logikátlannak vélt „apróság”. Az egyik, hogy két hónap múlva lennének a belső választások a Demokrata-Liberális Pártban (amelyből Básescu is származik, s amelyben Boc a falkavezér), ráadásul a miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata szerint még nem döntött arról, hogy indul-e a pártelnöki tisztért -vagyis könnyen megtörténhet, hogy a Básescu által indokként felhozott „összeférhetetlenség” amúgy is megszűnne, és Boc, aki több mint kétéves kormányzása alatt, a gazdasági válság miatt meghozott megszorító intézkedései dacára kabinetjével átvészelt fél tucat bizalmatlansági indítványt, nyugodtan megmaradhatna miniszterelnöknek... A másik bökkenő pedig az, hogy az államfő egy független miniszterelnököt szeretne látni annak a kabinetnek az élén, amelyet a demokrata-liberális (tehát úgymond „saját”) párt miniszterei uralnak. Ez egyrészt önmagában is fura, másrészt az ellenzéknek sem kell független miniszterelnök, így az elképzelés eleve halottnak tűnik, főleg, ha azt is hozzátesszük, hogy a korábbi kormányválság idején már voltak ilyen jellegű, szintén sikertelen próbálkozások. Vihar a biliben - mondhatni, hadd legyen miről cikkeznie a sajtónak... A gond azonban ott van, hogy a romániai sajtónak most amúgy is bőven van miről írnia, miután az elmúlt hetekben többszáz határrendőrt és vámost vettek őrizetbe Románia- szerte, majd több tucatnyiukat meg is gyanúsítottak korrupcióval. Történt mindez annak jegyében, hogy Románia meg akarta mutatni a Schengenhez való csatlakozását ellenző országoknak: igenis fel tud lépni a korrupció ellen. A jelek szerint azonban túllőttek a célon... Ilyen megközelítésből pedig gyanítható: a miniszterelnök leváltásának szóba hozása nem volt véletlen: az azóta is gyűrűző vámosbotrányról volt hivatott elvonni a figyelmet, ami részben talán sikerült is. Talán mégis nagyobb a politikusoklQ-szintje, mint a sztároké?! A szerző az erdélyi Szabadság munkatársa TALLÓZÓ KRÓNIKA A határon túli magyarok a magyar állampolgárság megszerzését a biztonságukat szavatoló tényezőnek tekintik, mivel az EU a legkevésbé sem garancia arra, hogy a kisebbségi problémák rendeződjenek- írta a Krónika. Az erdélyi napilap szerint az eddig benyújtott több mint harmincezer honosítási igénylés azt jelzi: a határon túli magyarok jelentős hányadának fontos, hogy a lehető legszorosabb kötelék fűzze az anyaországhoz. Az okok között előkelő helyet foglalnak el a kézzelfogható előnyök- a vízummentes amerikai beutazástól addig, hogy a 'koronás-címeres útlevelet Eu- rópa-szerte is kevésbé gyanakodva és lenézően veszik kézbe a határőrök - írta a szerző. Szerinte a legkézenfekvőbb indoknak mégis az tűnik, hogy az igénylők a magyar állam- polgárság megszerzését a biztonságukat szavatoló tényezőnek tekintik. „Hiszen az utópisztikus ideális konstrukciókat fetisizáló, a nemzeti érzést idejétmúlt beidegződésnek tartó ellendrukkerek ideologikus vágyálmait megcáfolva, a nemzeti ellentéteket megoldani remélt EU nem garancia arra, hogy a kisebbségi problémák rendeződjenek” - állapítja meg a kommentátor. Példaként említi a szlovák nyelvtörvényt, azokat a csángókat, akik a hatóságok retorziójától félve azt kérik: ne postán küldjék ki nekik a honosítással kapcsolatos küldeményeket. A magyar állampolgárság azt az érzést erősíti az igénylőkben, hogy van állam, amely nem az elnyomásukra, hanem a támogatásukra törekszik, fontosnak érzik a nemzethez való tartozást és annak kinyilvánítását - írta a Krónika. A szerző szerint nem a kivándorlás szándéka vezérli az igénylőket, nem is a vágy, hogy szavazatukkal húsz évre bebetonozzák a Fideszt a hatalomba. A pakliban a „bebetonozás” reménye is benne lehet, de lehetne már annyira felnőttnek és önállónak tekinteni a határon túliakat is, hogy ne nézzék őket „agyatlan szavazógépekből álló homogén masszának”. (MTI)
