Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-19 / 41. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 19. www.ujszo.com KÉPERNYŐ Apa csak egy van Ma este Robert De Niro a kamera előtt és mögött is felbukkan. A kétszeres Os- car-díjas színész 1993-ban rendezőként is jól debütált ezzel a gengsztermesével. Ügyesen mutatja be New York olasz negyedét a Little Italy-t az ott mozgó jellegze­tes fazonokkal együtt. Lát­hatóan jól megtanulta a lec­két Martin Scorsese-től az Aljas utcákban és Coppolá- tól a Keresztapa 2-ben. A fő­hős történetünk elején ki­lencéves. Szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, de nem köp a zsaruknak, ezzel kivív­ja a helyi keresztapa, Sonny szimpátiáját, akire egyéb­ként is felnéz, mert az erőt és a hatalmat testesíti meg számára. A srác serényen pincérkedik a nagykutyák klubjában, lassan többet ke­res, mint buszsofőr édesap­ja, akit De Niro alakít, zseni­álisan. Mire a gyerek fiatal­emberré cseperedik, szépen betagozódik a maffia világá­ba, és ekkor már kérdésessé válik, hogy édesapja vagy vá­lasztott apja lesz-e rá na­gyobb hatással. Választania kell a tisztességes munkából való nyomorgás és az alvilág nyújtotta jólét között, és ő ez utóbbit választja. A történet a gengszterfilmek megszo­kott elemeit és figuráit vo­nultatja fel, ám az innen-on- nan ismert szituációk ellené­re Robert De Nirónak sikerül sajátos hangulatot teremte­nie. (juk) Bronxi mese, ml, szom­bat 21.00 A tisztességes buszsofőr és fia (Képarchívum) Elhunyt Lukács Ervin Életének 83. évében tegnap elhunyt Lukács Ervin Kossuth- és Liszt-díjas karmester, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskolán 1956-ban szerzett diplomát. 1957-től a Magyar Ál­lami Operaház karmestere, 1987 és 90 között főzeneigaz­gatója. 1991-94 között a Magyar Állami Hangversenyze­nekar zeneigazgatója. 1982-től a Zeneakadémia Karmes­terképző Tanszakának tanára volt. Nemzetközi karrierje az 1962-es Római Nemzetközi Karmesterverseny első díjának elnyerésével indult. Rendszeresen dirigált Európa, Ázsia és az Egyesült Államok dalszínházaiban, koncerttermeiben. 1989-től a Japán Filharmonikus Zenekar első állandó ven­dégkarmestere volt. 1965-ben Liszt Ferenc-díjat, 1973-ban érdemes, 1984-ben kiváló művész kitüntetést kapott. 1994-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1992-ben a Magyar Köz- társasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1996-ban Kossuth- díjjal tüntették ki. (MTI) Kedden este Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban vendégszerepei a Szegedi Kortárs Balett A közös hang szilaj tánca (Képarchívum) Pár héttel a Győri Balett vendégszereplése után most a Szegedi Kortárs Balett lép a pozsonyi kö­zönség elé. Juronics Ta­más Unisono IX. szim­fónia című koreográfiája Beethoven örökérvényű zenéje nyomán született. SZABÓ G. LÁSZLÓ Juronics Tamás szerint a címbeli összhang ünnepe csak akkor jöhet létre, ha áthatja az egyéni felszabadultság, önma­gunk megtalálásának öröme. Mekkora szabadságot en­ged az alkotónak egy ilyen matematikai pontossággal megkomponált zenemű, mint a IX. szimfónia, amely az Európai Unió himnuszává vált? Számomra is az összefogás, az együttgondolkodás, a közös megszólalás műve a IX. szim­fónia, ezért is szerepel a ko­reográfia címében az Unisono megjelölés. A darab szerkeze­tét meghatározó tényező, a zene mindig fontos nekem, hi­szen abból indulok ki, abból építkezem. A szerző alapgon­dolatát nem engedhetem el, a fantáziámat nem függetlenít­hetem a műtől, az alkotó szán­dékától. Nekem azt nagyon is figyelembe kell vennem, az alapján indul be a fantáziám, ötlök ki valamit, ami az elmúlt időhöz képest fontos lehet, vagy a saját kultúrkörömnek és gondolkodásomnak megfele­lően ráépítek valamit. A zene alapkő, amit a szerző letett. Természetesen most nem egy programzenéről beszélek, ahol a partitúrában dramaturgiailag meg van határozva, mikor mit kell tenni, mint például Bartók esetében, A csodálatos manda­rinnál. A IX. szimfóniánál olyan zenéről beszélek, ahol a dramaturgia, a zenei dinami­kák épülése, belső szerkezete nagyon meghatározó kell, hogy legyen abban, hogy mi történik a táncdramaturgiá­ban. Ami pedig az alkotói sza­badságot illeti: nem félek az ilyen mindenki által ismert, sőt „Speciális társulat a miénk..." közkedvelt zeneművektől. A beethoveni szerkezet valóban nagyon kötött forma, azon be­lül viszont akkora szabadság van, hogy a koreográfus és az előadó, a táncművész a saját személyiségét is érvényre tudja juttatni. A korlátok között mindig van egyfajta szabad­ság, és az a szép az egészben. A keretet, vagyis a szabályokat megtartva, használva szabad­ságot teremteni. Én pedig szí­vesen játszom az ilyen formák­kal, azért nincsenek félelmeim. Beethoven muzsikája nagy­szerű lehetőséget ad az egysé­ges megszólalásra, sőt a to­vábblépésre is, ami annyira iz­gat engem. A közös megszóla­lás ugyanis, ahogy azt a 20. századi történelem nemegy­szer bizonyította, fals is lehet. Mai szemmel nézve láthatjuk már: az igazság nem biztos, hogy a közös megszólalásban rejlik, a tiszta, értékes hang az egyéniség, a személyiség ki­bontásában keresendő. Ha ugyanis mindenki a saját hang­ján szólal meg, és így találjuk meg az összhangot, az sokkal hatékonyabb lehet. Beethoven zsenijét akkor sem lehet könnyű megköze­líteni. Táncban elmondani azt, amit a szerző zenében közöl, sőt összekötni a ket­tőt, komoly kihívás minden alkotónak. Szerencsére nem vagyok fe­tisizáló alkat. Beethoven való­ban zseni, de remélem, mi is azok vagyunk. Van bennem egészséges önbizalom, és nem ma kezdtem a pályát. Hu- szonvalahány évvel ezelőtt, amikor Stravinsky zenéjére koreografáltam, azért nem ijedtem meg ezektől a felada­toktól, mert erő és lendület volt bennem, most pedig nyil­ván rengeteg szakmai tapasz­talat, a szó jó értelmében vett rutin. Szerintem egy táncmű akkor jó, ha a néző azt gondol­ja, hogy amit hall, az ahhoz képest született, amit a szín­padon lát. Tehát a táncból, a táncosokból születik a zene, az ő testükön, az ő testükkel szólal meg. Vagyis igyekszem megfordítani a viszonyt. Vic­cesen mondom: mintha elké­szítettem volna ezt a hatvanöt perces koreográfiát, és felkér­tem volna Beethovent, hogy írjon hozzá zenét. Négy tételből áll a mű, és különböző képek, tempók váltakoznak benne. Az első tétel állandó ritmu­sát tartom, mégis sokkal di­namikusabb képet hoztam lét­re. A negyedik tételben pedig, ami a leghosszabb és a legiz­galmasabb, hiszen Beethoven kórust, tehát élő hangokat használ, sokkal dramatizál- tabb lett, erősebben mesél el egy történetet. A darab szegedi bemutató­ja előtt azt nyilatkozta: talán sosem volt ennyire fontos Beethoven üzenete, mint most, a mai időkben. Tudományos kutatások bi­zonyítják, hogy a léleknek, a szellemnek akkora ereje van, hogy azzal még a világ működését is befolyásolni le­het. Az emberi szellemek együttes, közös fellángolása, a gondolatok közös irányú ha­tóereje régi álma minden hu­manista gondolkodónak, és én igenis hiszek benne, hogy az ilyen szellemi unisono ké­pes változtatni a világ sorsán. Sokan most bizonyára azt mondják: illúzió, utópia. Én mégis úgy érzem, fontos ezzel foglalkoznom, az Európai Unió pedig szimbolikus képe ennek, hiszen különböző né­pek, nemzetek ott tudnak iga­zán összefogni bizonyos célo­kért, nemes ügyekért. Ezzel pedig a művészetnek is fog­lalkoznia kell. Nem először jön Pozsony­ba. 2004-ben, épp a Szlovák Nemzeti Színház balett­együttesével dolgozott. Bar­tók Béla A fából faragott ki­rályfi című zeneművére ké­szített koreográfiát. Most a saját csapatával érkezik. Speciális társulat a miénk, nagyon különleges felké­szültségű és nagyon jó képes­ségű táncosokkal. Ők igazán birtokolják azt a fajta mozgás- rendszert, színházi gondolko­dást, amit én a magaménak vallók. Ilyen szempontból is érdemes megnézni a darabot. A világhírű rockzenekar mára időzítette új lemezének megjelenését - az előző albummal ellentétben fizetni kell érte A Radiohead szerint a hagyományos CD-kiadás halott PUHA JÓZSEF A brit Radiohead 2007. ok­tóber 10-én adta ki zenetörté­neti jelentőségű In Rainbows című, hetedik lemezét, amit eleinte csak letölthető formá­tumban lehetett beszerezni, és a vásárló maga dönthette el, mennyit fizet érte, akár ingyen is hozzájuthatott. Az elején, amikor javarészt a hűséges ra­jongók szerezték be az albu­mot, értelemszerűen magas volt a napi átlagár, majd foko­zatosan csökkent. Legtöbben ingyen töltötték le, ráadásul közülük az illegális oldalakról többen jutottak hozzá, mint a hivatalos honlapról. A me­nedzsment folyamatosan fi­gyelte az átlagárat azzal a cél­lal, ha túl alacsony lesz, véget vet a vásárnak. Három hónap után véget is vetett - a szerze­mények hanghordozón 2007 utolsó napjaiban kerültek a boltokba. Az együttes tájékoz­tatása szerint a digitális formá­tum így is jövedelmező volt, nagyobb bevételt hozott, mint amennyi az előző, 2003-as Hail to the Thief című album érté­kesítéséből összesen befolyt. A zenészek a tavalyi nyarat pihenéssel töltötték, készülő albumuk munkálatait félbe­szakították, azóta nem került szóba a lemez. Hétfőn, amikor zenei berkekben mindenki a AAa „Radiohead-szombat" van (Képarchívum' Grammy-díjkiosztóról beszélt, honlapjukon nagy meg­lepetésre bejelentették, hogy szombaton megjelenik a The King of Limbs című lemez - a thekingoflimbs.com honlapról lehet letölteni. A hírek most már arról szólnak, hogy az In Rainbows esetében alkalma­zott modell nem vált be telje­sen, ezért változott a kiadás módja, mindenkinek fizetnie kell a letöltésért. Az mp3 for­mátum hét euróba kerül, a wav formátum négy euróval drágább. A korong május 9-én fizikai formátumban is napvi­lágot lát, ez lesz a zenetörténet első úgynevezett újságalbuma. Már előrendelhető, harminc­hat, illetve harminckilenc eu- rót kell fizetni érte attól függő­en, melyik letöltési módot vá­lasztjuk mellé. Az egy CD-t, két tízhüvelykes vinillemezt és egy 625 képből álló műalkotást tartalmazó kiadványt környe­zetbarát tasakba csomagolják. A vásárlók között itt is kisor­solnak egy aláírt ajándékle­mezt. Zeneileg semmi sem szivár­gott ki a The King of Limbs című albumról. Ed O’Brien gi­táros azt nyilatkozta, hogy az In Rainbows nyögvenyelős ké­szítésével szemben - ami majdnem az együttes feloszlá­sához vezetett - kifejezetten élvezték az együtt zenélést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom