Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-08 / 31. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 8. Kultúra 9 Danny Boyle 127 óra című mozija megfeszített másfél óra, amely felejthetetlen élményt kínál Jellemváltozások szorításban Élményfilm a 127 óra. Egy 12 7 órán át tartó kegyetlen élmény másfél órába sűrített filmes változata. Egyetlen negatív helyzet tömörített látta- tása; pergő, dinamikus, vibráló, helyenként álomszerű és illuzionisz- tikus, máskor naturalisz- tikusan izzadságszagú kockákon. Stílusában és hatásában expresszív mozi a 127 óra. TALLÓS1 BÉLA Hat kategóriában jelölték Oscarra Danny Boyle munkáját, ám félő, hogy a jelölésekből a legrangosabbat (a legjobb film) nem váltja majd szoborra. Mivelhogy témájával nem annyira megdöbbentően világraszóló, mint akár Boyle előző alkotása, a Gettómilliomos, vagy azok a munkák, amelyek vagy rendezői, vagy produceri díjat kaptak az elmúlt években. Még csak nem is hollywoodi ecsetkezelést felismertető, lenyűgöző, elkápráztató tablóképekből építkező hatásvadász freskó a 127 óra, ami eseüeg hatalmába kerítené a díj sorsáról döntő akadémia tagjait. Ebben a moziban pici kézi kamerával készített közelképek váltakoznak mozifilm-kamerával rögzített epizódokkal, sokszor hármasosztású, igencsak intenzív látványvilággal ható képmezőn, ami cseppet sem mondható tradicionális filmes nyelvnek (inkább ez utóbbi jellemzi az Oscarral fémjelzett korábbi opusokat). Ebből kiderülhetett, hogy nem mutat nagy ívű, mély társadalmi kiterjedésű, avagy nagy történelmi ölelésű sztorit a 127 óra. Egyetlen ember feszült akarása és lelki tükre a film, egy olyan határhelyzetben, illetve helyzetből, amelyben ez az ember életről és halálról, lemondásról vagy az életerő összpontosításáról, belenyugvásról vagy túllépésről, megadásról vagy elmozdulásról kell, hogy döntsön. Egy ifjú hegymászó megtörtént esetét dolgozza fel a film. Áron Ralston számára az Utah Az Áron Ralstont megszemélyesítő James Franco színészi alakítását Oscar-díjra jelölték - megérdemelné a szobrocskát (Fotó: Bontonfilm) állambeli Blue John nevű, mesés szépségű kanyon a szabad, rejtelmes világ, amelyet lépésről lépésre fedez fel, és „tesz magáévá”. Imádja a hatalmas kővilágot barlangtavas csendjével és rejtett izgalmával együtt. Közeleg a hétvége, s az ifjú, csapongó érzelmű és öntörvényű, az extrém sportoknak, turizmusnak hódoló Áron anélkül, hogy bárkivel közölné, hova távozik a város zsúfolt szar- díniás dobozából a víkend szabad napjaira, összekészíti hátizsákját a szükséges eszközökkel és egy kézi kamerával, és nekivág, hogy bevesse magát Blue John sziklahasadékaiba. Ezúttal azonban a kanyon megtréfálja. Ahogy Áron egy szűk barlangverembe igyekszik alá- szállni, meglazul egy tetemes kőbálvány, és az alázuhanó súlyos tömb a fiú egyik kezét a járat falához szorítja. Ezzel a balesettel kezdődik az a megfeszített 127 óra, mialatt Áron mindent megpróbál, hogy enyhítsen a szorításon, s kiszabadítsa magát a kényszerű fogságból. így kezdődik az egyre súlyosbodó élmény, melyet Danny Boyle rendezői irányításának, Enrique Chédiak, valamint Anthony Dód Mantle operatőri csúcsmunkájának és főként az Aront alakító James Franco színészi teljesítésének - fizikai és lelki kiteljesedésének - köszönhetően beleélős helyzetként képes szorongva végigszenvedni a néző. Mindaz, amit az ember egy kődarab börtönében egy szűk sziklaváj atban megél, átél, elgondol, tapasztal, szenzációs képi megoldások révén erős sugárzással ott van a vásznon. Képzeljük csak el, milyen nehéz átadni filmmel bizonyos helyzeteket - tegyük fel csak azt, hogy éjszakára milyen intenzitással hűl le a levegő a kőfalak szorításában. Nincs dialógushelyzet, röpke monológok vannak, ahogy Áron kézi kameráját használva szeretteivel kommunikál, akiktől búcsú nélkül távozott. Az élet elvesztésének negatív perspektívájával küzd meg Áron 127 óra alatt. Álmokkal, rémképekkel, víziókkal viaskodik - ezek képi megjelenítése, vagyis a lélekállapotok belső kivetítése Boyle filmjének nagy erőssége (érthetetlen, hogy sem a vágás, sem az operatőri munka nem kapott Os- car-jelölést!). Hatásosan közvetít érzelmeket például az a képi megoldás, ahogy a kamera a kő szorításával beszűkült világot, Áron rabságát 'a kanyon izzóan fényes látképével ellentétbe állítja. Ugyanúgy sokatmondó az a képi sík, amelyben a szakadékhasadék fölött naponta azonos időszakban átröpül egy madár. A madár röptének elmaradása a túlélés esélyének csökkenését sugallja - őrületes energiákat tesz hozzá ez is a vészhelyzethez, és segíti benne Áron lélekjelenlétét. Rengeteg, az érzelemi változásokra utaló képtartalommal dolgozik a film sajátos, dinamikus, pergő vágással. A film alatt e képi megoldások révén - amelyek James Franco színészi-emberi nekife- szülését támasztják alá - a szűk sziklahasadék két falával határolt nyomasztó kis térből egy szabad ember belső világának hatalmassága tárul elénk. És főleg az a felismerés Áron részéről, hogy szabadsága nem véges - külső, nem kiszámítható tényezők szabnak neki korlátokat. Ezeknek a korlátoknak az esetleges hatásaira döbben rá 127 órás kínos szenvedése során Áron Ralston. S ezek által megtöretve változik a személyisége olyanná, amilyennek zárásként látjuk. Áron Ralston személyiségének változása elgondolkoztató megfeszített másfél óra, amely ritkán átélhető, felejthetetlen filmes élményt kínál. FULVIDEK Musicalelek a hagyatékból Karéi Svoboda, a cseh könnyűzene mágusa ugyan már négy éve halott, de rejtélyes öngyilkossága óta népszerűsége töretlen, és állítólag 75 millió cseh koronát hozott az örökösök konyhájára. Tucatnyi CD, DVD, musicalfelújítások mellett fia, Peter Svoboda egy egészen váratlan ajándékkal lepte meg a rajongókat. Az eredetileg kizárólagosan családi használatra készült, 24 dalt tartalmazó korong eleddig egyetlen darabját sem hallhatta még az alkotókon kívül senki. Rajta négy musical munkafeívételei. Az 1995-ben bemutatott Dra- cula és a 2006-os Golem dalait ugyan mindenki ismeri, de a most előkerült felvételeken többnyire maga a szerző játssza és énekli őket. Egészen kivételes viszont a másik két, töredékeiben elkészült zenedarab. A Rasputin a hírhedt orosz szélhámos életét örökíti meg. Svoboda még a kilencvenes évek végén fogott hozzá a munkához, s alkotótársául a Prágában született, de német nyelvterületen tevékenykedő Michael Kunzét választotta, aki a Dracula szövegeit fordította németre, és akinek Sylvester Lé- vayval közös pályafutása olyan világhírű musicaleket eredményezett, mint az Elisabeth, a Rebeca és a Mozart. De ő írta a Vámpírok bálja dalszövegeit is, így kerülhetett Roman Polanski látóterébe Svoboda is, és a Rasputin fényes jövő elé nézett. Hallgatván az elkészült dalokat, Polanskinakvolt miben bíznia. Befejezvén a Golemet, Svo- bodát Marie Antoinette osztrák hercegnő sorsa ragadta meg, és Pavel Vrba szövegkönyvíróval látott munkához, hogy a közönség mellett Lucie Bílá szívét is meghódítsa. Neki szánták ugyanis a címszerepet... Érdekességként jegyezzük meg, hogy pár évvel később Lévay és Dusík Gábor is elkészítette a maga Marie Antoinette-vál- tozatát. Hogy mi lesz a félig kész musicalek sorsa, egyelőre senki sem tudja. Svoboda fia hallani sem akar arról, hogy valaki más fejezze be, sőt a család nem engedélyezte a Svoboda életét feldolgozó, Oldrich Lichtenberg (ő volt a Golem producere) által erőltetett Lady Carneval munkacímet viselő musical színrevitelét sem. Addig is hallgassuk a Svoboda hagyatékból előkerült ritkaságokat. S ha szerencsénk lesz, egyszer talán színpadon is rájuk bukkanhatunk. (jdj) Értékelés: Beszélgetős műsorok, tanácsadás játék- és dokumentumfilmek, házaspár-vetélkedők a Duna Televízió tematikus hetében Egész héten fókuszban a házasság mint az értékek megőrzésének módja AJÁNLÓ Budapest. A Duna Televízió az értékek megőrzésének módjaként tekint a két ember közötti szerelmi kapcsolatot megpecsételő, a családnak keretet teremtő, egymás számára biztonságos hátteret nyújtó házasságra. A csatorna egész héten át ezzel a szoros kötelékkel foglalkozik élő műsoraiban, valamint játék- és dokumentumfilmjeiben. Február 13-án, a Házasság Világnapján pedig többrészes Családbarát Különkiadással, híres házaspárokkal, párvetélkedőA holnap este látható Mátkaság és legényélet című film Jane Austen művét helyezi indiai környezetbe (Képarchívum) vei és családi filmekkel várja nézőit. „Ma, amikor hazánk lélek- száma a kritikus 10 millió alá csökkent, amikor a Kárpát-medence összmagyarsága is fogy, a nyugati asszimiláció is egyre gyengíti a kivándoroltak nemzettudatát, ideje a nemzet alapsejtje, a család felé fordulni. A család pedig a házasság, a párválasztás aktusával születhet meg: ezért is csatlakozunk örömmel a Házasság Világnapjához - lehetne-e nemesebb feladata egy közszolgálati televíziónak?” - ajánlja a tematikus hetet a Duna Televízió vezérigazgatója, Ókovács Szilveszter. A program a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális-, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága támogatásával valósulhat meg. Vajon mennyit változott a házasság az utóbbi időben? Hogyan viszonyulnak a fiatalok e fogalomhoz? Mi a hosszú házasság titka? Hogyan teszik harmonikussá kapcsolatukat az ismert emberek? A Duna Televízió a hét folyamán mindezekre a kérdésekre igyekszik választ találni. A reggeli műsorban a magyarországi szlovén, a mongol, a lengyel, a koreai és mexikói nagykövet mesél arról, hogy hazájukban hogyan vélekednek a házasságról. A Családbarátban a műsorvezetők szakértők segítségével igyekeznek tanácsot adni a nézőknek. A Kívánságkosárban a családi összetartozásról éppúgy szó lesz, mint a konfliktuskezelésről, illetve a házaasság „gyümölcseiről”, a gyermekekről. A Térképben a környező országokban kötött vegyes házasságokkal is foglalkoznak, például bemutatnak egy holland-székely, valamint egy japán-székely házaspárt. (DUNA TV, ú)
