Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-08 / 31. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 8. Vélemény És háttér 7 A kormány látványosan képtelennek bizonyul az egyik kulcsígéretének betartására Betonba öntött program Mintegy száznyolcvan millió eurót csoportosítana át autópálya-építésre az eredetileg kutatásokra és oktatásra szánt uniós programokból a kormány. Hosszú távon nagyon rossz jel, a jobboldal újabb választási ígéretét szegi meg, ráadásul a törzsszavazóit haragítja magára. TOKÁR GÉZA A tudásalapú társadalom és a minőségi felsőoktatás az SDKÚ egyik legkitartóbban hangoztatott ígérete - a párt ugyan ezzel a jelszóval veszítette el a 2006-os választásokat, de ugyanezek a célkitűzések négy év múlva is megjelentek a jobboldal programjában. A tudományos élet fellendítése, valamint a kutatásokra fordítható összegek uniós forrásokból való növelése a kormányprogram egyik hangsúlyos elemévé vált. Úgy tűnik, csak papíron. Iveta Radičová javaslatára most súlyos eurómilliókat csoportosíthatnak át az uniós programokból a KDH közlekedési szupertárcájához, autópálya-építésre. A kormány indoklása szerint erre a lépésre azért van szükség, mivel a tudományos programokra szóló alapokból nagyon gyengén merít az ország, az utakra pedig rövid távon nagyobb szükség van. Nos, az alapokból valóban a kelleténél jóval kisebb mértékben, gyakorlatilag Románia és Bulgária szintjén merítenek a szlovák tudományos intézmények, csakhogy ezt a kormányprogram célkitűzései alapján nem egyszerűen megállapítani kellene és beletörődni, hanem megoldani. Ráadásul Eugen Jurzyca oktatási miniszter sem állt a helyzet magaslatán- bár Ján Mikolaj terhes örökségét átvéve van gondja elég- hiszen a minisztérium bürokráciája jelenti a legnagyobb akadályt az alapok zökkenőmentes kihasználásában. Az oktatási tárca gyakorlatilag fél év alatt feladta a harcot, így lehet az uniós pénzből tudományos vívmányok helyett betonút. Mit jelent a jövőre nézve a váratlan döntés? Egyrészt, mivel továbbra is kevés pénz jut majd a kutatásokra, tovább folytatódik a tehetséges szlovákiai tudósok elszivárgása külföldre. Másrészt a kormány látványosan képtelennek bizonyul az egyik kulcsígéretének betartására. Márpedig ha az innováció és a kutatások fontosságát évekig hangsúlyozó SDKÚ nem képes megoldani az ágazat finanszírozásának helyrebillen- tését, akkor kicsoda? Hab a tortán, hogy a kormány ismét a fiatal, Szlovákiában érvényesülni szándékozó értelmiségieket bünteti. Ez a réteg segített megnyerni a jobboldalnak a választásokat, mégis egyik pofon éri a másik után. A Radio FM megszüntetésére irányuló miniszteri kísérlet, vagy az a terv, mely szerint a hallgatók kötelezően fizessenek egészségügyi járulékokat a közfelháborodás hatására elbukott, kérdés, ki fogja meghallgatni a tiltakozó doktoranduszokat. Drágám, hidd el, kevésbé fájdalmas a szüzesség elvesztése, mint az állampolgárságé! ("Peter Gossányi rajza' A visegrádi országok közül Magyarországon a legalacsonyabb a gazdasági növekedés Monetáris politika - nemzeti szemszögből HORBULÁK ZSOLT A monetáris politika a gazdaságpolitika egyik legbonyolultabb és legszárazabb részei közé tartozik. Irányításáért a nemzeti bankok felelnek. Összetettsége abban rejlik, hogy sok, egymással ellentétes tényezőt kell egyensúlyba hoznia. Az alapvető cél, az árstabilitás, bizonyos mértékben szemben áll a kormányok által leginkább preferált gazdasági növekedéssel, amely általában gerjeszti az inflációt. A Magyar Nemzeti Bank az utóbbi időben háromszor emelt kamatot. Közleményében ezt az inflációs várakozások növekedésével indokolta. Az általánosan elfogadott vélemény szerint helyes, ha a központi bank a folyamatok előtt halad, nem pedig reagál az eseményekre. Ebből a szempontból a Magyar Nemzeti Bank (MNB) megfelelően cselekedett. Mégis már hosszabb ideje bírálják a vezetőit, hogy túl szigorúan veszi figyelembe ezt a tényezőt. A visegrádi országok közül régóta Magyarországon a legmagasabb a kamatszint és a legalacsonyabb a gazdasági növekedés. Alapvetően ez az oka annak is, hogy a lakosság többsége devizában adósodott el. Emiatt nem lehetett kihasználni a válságok időszakában hagyományosan alkalmazott leértékelést, ami ösztönzi a kivitelt. A forint 2009-2010-es mélyrepülése azért segítette a gazdaságot. Rég nem látott exporttöbblet keletkezett, és a kereslet visszaesése miatt a dráguló behozatal sem növelte az inflációt. Az MNB tehát folyamatosan szem előtt tartja sokéves célját. Ezen túl az árfolyampolitika a határon túli magyarságra is befolyással van. Egyértelmű érdekről azonban ebben az esetben sem lehet beszélni. Az erős forint azok számára kedvez, akik Magyarországon vállalnak munkát vagy valamilyen Magyarországról érkező juttatást kapnak. Azok, akik az anyaországba turistáskodni járnak, könyveket vásárolnak, vagy kulturális intézményt látogatnak, inkább a gyengébb forintban érdekeltek. Ez utóbbi érvényes azokra is, akik magyarországi tanulmányaikat önerőből finanszírozzák. A mai globalizált világban a jegybankok hatása egyre szűkül az árfolyamok alakulására, de továbbra is ez az egyik legfontosabb funkciójuk. A MNB-nek sok egyéb feladata mellett azonban befolyása van a nemzetpolitikára is. Az erősebb forintárfolyammal egyebek között erősíti a határon túliak kliensi viszonyát az anyaországhoz, érdekeltebbé teszi őket a támogatások kérelmezésében, míg az erősebb forint az egyének szempontjából ösztönzi a saját lábra való állást, gazdasági oldalról pedig jövedelmezőbbé teszi a Magyarországra irányuló befektetéseket. KOMMENTAR A tiroli példa NAGYANDRÁS Az elmúlt pár napot az észak-olaszországi Dolomitokban töltve újra saját szememmel győződhettem meg arról, hogy működik az igazi multikulti ott, ahol már nem forr annyira a nemzetek közötti düh, s ahol mindenki boldogan gyarapodik. Dél-Tirolban nem valamifajta politikai csoportosulás hivatalos programján vettem részt, egyszerű turistaként érkeztem oda, ám végig figyeltem, hogy is működik az élet és a többnyelvűség Európa azon régiójában, melyet minden kisebbség a környéken az ideális, elérendő etalonnak tart. Ebben a régióban három nemzet és nyelv keveredik, a német, az olasz és a ladin, mely az igazi, anyaország nélküli kisebbség itt. Bárhol jártunk, bármilyen feliratot olvastunk, mindenhol minden mindig legalább két nyelven volt kiírva. És szó sem volt arról a tipikus közép-európai mentalitásról, hogy a kisebbség nyelvén bármit csak kisebb betűvel, más színnel lehet megjelölni. Nem. Itt tökéletes egyenlőség uralkodott. Ugyanígy minden helyi lakos, akivel beszéltünk, tökéletesen beszélt mind németül, mind olaszul, a ladint sajnos nem sikerült ellenőrizni. De tovább megyek. Egy rendes pincértől ott azt várják el, hogy legalább hat-hét nyelven tudjon kommunikálni a menüről a kedves vendégekkel. És láss csodát, sikerült olyan kiszolgálóval találkoznunk, aki a helyi „nyugat-európai” nyelveken kívül még magyarul és szlovákul is értett, vagy beszélt némileg. Ilyenkor, Európa gazdagabb, boldogabb tájain kirándulva az jut mindig az eszembe, mekkora távolság van még közöttük és közöttünk. Mert hiába növekszikjobban a GDP nálunk, hiába kezdtünk el már mi is többet utazni, hiába vannak egyre nagyobb autóink, szebb házaink, az itteni emberek fejében továbbra is erősen él a provincializmus és a nacionalizmus. És ez ugyanúgy érvényes Szlovákiára, Magyarországra, mint a régió bármely országára. A többségi társadalom nagy része továbbra is rosszallóan tekint kisebbségeire, s a kisebbségek komoly része továbbra is egyfajta átmeneti helyzetként fogja fel kisebbségi helyzetét, s nem tekinti igazán sajátjának az országot, ahol él. A történelem egyebek mellett azért rettentően fontos tudomány, hogy az emberek és nemzetek belőle tanulják meg, miként lehet elkerülni olyan hibákat, melyeket más nemzetek követtek el, esetleg hogyan lehet eltanulni a jót. Szlovák ismerőseimnek pont Dél-Tirolban, a helyszínen, higgadtan szoktam elmagyarázni, hogy így is lehet együtt élni, és láss csodát, nem eszik meg az olaszokat, cserébe a józan többségnek eszében sincs elszakadni Olaszországtól. S közben együtt gazdagodik mindenki. Mert Dél-Tirol, hála a gyönyörű természetnek és a virágzó turizmusnak mára Olaszország egyik leggazdagabb régiója. TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Készül a magyarországi egyházak leltára; 307 vallási közösség van bejegyezve, közülük 125 volt telefonon elérhető - ismertette a Magyar Nemzet. A munkát Máté-Tóth András valláskutató vezeti a Szegedi Tudományegyetem munkatársaival. Indokuk: a magyar társadalomnak joga van tudni, melyek azok a vallási közösségek Magyarországon, amelyek máig megmaradtak és működnek. Adataik szerint 307 vallási közösség van bejegyezve, közülük 143 rendelkezik telefonszámmal, 125 volt telefonon elérhető, 126-nak van honlapja és hat nem vallja magát vallási közösségnek. Magyarországon száz ember is alapíthat egyházat. Hogy miként lehetne elejét venni az álegyházak létrejöttének, arról a kutató azt mondta: megérett az idő arra, hogy a vallási közösségek jogi státusa ügyében társadalmi konszenzus szülessen, aminek magával kell hoznia az egyházi törvény módosítását, különös tekintettel az egyházalapítási kritériumokra. Ä valláskutató következtetése szerint feltételezhető, hogy a bejegyzett vallási közösségeknek legalább a fele ma már csak papíron létezik. (MTI) ELPAÍS A lakosság hivatalosan közölt számánál egymillióval kevesebben élnek Spanyolországban - derített fényt az eltérésre az El País. Míg a lap arról írt, hogy a dél-európai országnak 46 mülió lakosa van, addig a spanyol statisztikai intézet (INÉ) 47 millióra teszi a népességet. A hivatal munkatársai szerint a különbség arra vezethető vissza, hogy a Spanyolországban élő külföldiek közül sokan az ország elhagyásakor nem jelzik távozásukat a nyilvántartó hivataloknál. A helyi hatóságoknak sok időbe telik a halálesetek jelentése, főleg amiatt, mert a településeknek az az érdeke, hogy ne csökkenjen a lakosság. így ugyanis több támogatást kapnak a központi kormányzattól. (MTI)
