Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-14 / 10. szám, péntek
18 Hasznos tanács ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 14. www.ujszo.com / A ma a negyvenes éveik elején, közepén járóknak már több munkahelyük volt, mint szüleik generációjának egész életükben Az év eleje a munkahelyváltás időszaka is Magasabb bért szeretnénk, leginkább ezért mondunk fel (Somogyi Tibor felvétele) A profesia.sk, a legismertebb szlovák internetes állásközvetítői portál szerint januárban keresnek a legtöbben munkát. Nemcsak a munkanélküliek, de azok is, akiknek ugyan van állásuk, de váltani akarnak. SÁNDOR RENÁTA Manapság nem egyszerű állást találni, az emberek többsége örül, ha van valamilyen munkahelye és viszonylag biztos bevétele. Nagyon sokan egzisztenciális félelmek miatt akkor is maradnak a munkahelyükön, ha az alapjában véve semmilyen szempontból nem megfelelő számukra. Néha azonban betelik a pohár, s az ember akkor is munkahelyet vált, ha új állás találása valóban nem egyszerű. Természetesen még mindig jobb helyzetben vannak azok az álláskeresők, akik egy meglévő munkahely „fedezékéből” próbálnak új munkát találni, mint azok, akik állásukat akaratukon kívül elveszítve kényszerülnek új munkahely után nézni. Az emberek többsége megfontolja a munkahelyváltást. Természetesen minél fiatalabb valaki, annál könnyedebben, néha akár meggondolatlanul is otthagyja addigi munkahelyét. Ez a felmérések szerint inkább a huszonévesekre, a harmincas éveik elején járókra jellemző, az ennél idősebbek, nyilván az élettapasztalataikból kiindulva, már óvatosabbak a munkahelyváltással. Az ötven éven felüli korosztályból pedig önszántukból kevesen váltanak állást - az ötven éven felüliek, annak ellenére, hogy akár több mint tíz évük is hátra lehet a nyugdíjig, a munkapiacon hátrányban vannak, a munkaadók nem szívesen alkalmazzák őket. Sokszor váltunk munkahelyet A munkahelyváltási tendencia az elmúlt húsz évben az 1989 előtti helyzethez képest nagyon megváltozott. Függetlenül attól, hogy az ember önszántából, vagy kényszer hatására vált munkahelyet, netán szakmát is, ma már eléggé ritka, ha valaki tíz évnél többet eltölt egy munkahelyen. A rendszerváltás előtti nagyon gyakori helyzet, hogy valaki az első vagy a második munkahelyéről ment nyugdíjba, ma már elképzelhetetlen. A ma a negyvenes éveik elején, közepén járóknak már több munkahelyük volt, mint szüleik generációjának egész életükben. Ugyanezen negyvenes korosztály tagjai, s természetesen a fiatalabbak, abban is szinte biztosak lehetnek, hogy a jelenlegi munkahelyük nem az utolsó, nyugdíjas korukig még - akár önszántukból, akár kényszer hatására - több munkahelyük lesz. A munkahelyváltás egyébként nagyon gyakran együtt jár szakmaváltással is. Az alacsony bér demotivál Pszichológusok azt ajánlják, hogy ha az ember fejében megfordul a munkahelyváltás gondolata, egy papírra írja fel, mi az, ami a jelenlegi munkahelye megtartása mellett szól, mi az, amivel elégedetlen. Ha többségben vannak a negatívumok, érdemes váltani, és főleg akkor, ha az ember olyan mértékben elégedetlen a munkahelyén, hogy az már az egészségi állapotára is kihatással van, pszichoszomatikus tüneteket okoz. A túl hosszú időn át tartó stressz, elégedetlenség, túlzott megterhelés ugyanis megbete- gíthet. A munkahellyel való elégedetlenség egyik leggyakoribb oka a felmérések szerint a teljesítmény nem megfelelő anyagi honorálása, magyarán a gyenge fizetés. Különösen azokat frusztrálja az alacsony fizetés, akik végzettségük, tapasztalataik, gyakorlatuk, az elvégzett munka és az adott szakma átlagbére alapján jogosan várnának el magasabb bérezést. Pszichológusok szerint ilyen esetben rendkívül demotiváló lehet az alacsony bér, de akkor is, ha az érintett tudja, hogy az ugyanolyan munkakörben, ugyanolyan munkát végző kollégája többet keres. Noha a fizetések általában a kollektíván belül is tabutémának számítanak, az évek óta együtt dolgozó munkatársak nagyjából tisztában vannak azzal, hogy a másik mennyit keres. A tül nagy és főleg indokolatlan bérkülönbség azon túl, hogy az érintett alkalmazott munkakedvét letörheti, és az adott személy diszkriminálva érzi magát, akár a munkahelyi kollektívában is feszültséget okozhat. A rossz munkahelyi légkör pedig egy további, gyakori oka a munkahelyi elégedetlenségnek. Megkeserítheti a munkában töltött mindennapokat egy összeférhetetlen kolléga vagy főnök. Nagy probléma - a mai divatos szóval élve - a mobbing, vagyis az egymás fúrása, kiközösítése, piszkálása. Elégedetlenséget okoz az előrelépés és a szakmai fejlődés lehetőségének hiánya, a túlterheltség, de nem utolsósorban az is, ha az ember nem alkalmas az adott munkára, feladatra, esetleg irreális elvárásai vannak. Kik változtatnak leggyakrabban A felmérések alapján a munka jellegétől is függ, milyen gyakran váltanak munkahelyet az adott pályán dolgozók. A profesia.sk állásközvetítő portál érdekes adatokra mutat rá: tavaly a mozdonyvezetők, a laboránsok és a rendőrök voltak azok, akik a legritkábban váltottak munkahelyet - az ezekben a szakmákban dolgozók hosszabb ideig, általában 9-11 évig maradnak nemcsak a pályán, hanem egy munkahelyen is. Munkahelyváltoztatási szempontból bátrabbak azok, akiknek a piac által keresett szakmájuk van, számukra nyilvánvalóan nagyobbak a lehetőségek. Enyhültek a megítélés feltételei Munkanélküli-segély Ha önként távozunk, nem jár végkielégítés Tudnivalók, ha munkahelyet váltunk ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Munkanélküli-segélyre akkor is jogosultak lehetünk, ha saját magunk mondunk fel a munkahelyünkön. Teljesíteni kell viszont azt a tavaly ősztől életve lépett feltételt, hogy a kérelmezést megelőző három évben legalább kettőig fizetni kell a munkanélküli-biztosítást. Korábban ez hosszabb időszak volt. A biztosítást az alkalmazotti státuszban lévő kötelezően fizeti, az egyéni vállalkozó esetében ez nem kötelező, tehát ő csak akkor kaphat munkanélküli-segélyt, ha a meghatározott ideig önkéntesen fizette a munkanélküli-biztosítást. Ha nincs munkánk, érdemes bejelentkezni a munkahivatal nyilvántartásába akkor is, ha bármilyen okból nem kapunk munkanélküli-segélyt. Ha a nyilvántartásban szerepelünk, az állam fizeti utánunk az egészségbiztosítási járulékot, ha nem vagyunk nyilvántartva, magunknak kell fizetnünk. Érdemes a munkaviszony megszűnésétől számított legkésőbb hét naptári napon belül bejelentkezni. Később is nyilvántartásba vesznek ugyan, de az egészségbiztosítást csak a nyilvántartás napjától fizeti az állam, a kieső részt magunknak kell fizetni. A munkanélkülisegély hat hónapig jár, az viszont, aki határozott időre szóló szerződés alapján dolgozott, csak négy hónapig jogosult rá. A segélyre való jogosultság akkor szűnik meg, ha letelik a hat illetve négy hónapos időszak, továbbá akkor, ha kihúznak a nyilvántartásból. Ez akkor történik meg, ha a nyilvántartott személy nyomós indok nélkül nem fogadja el a hivatal átal a számára felajánlott, és a végzettségének megfelelő munkát. Kikerül a nyilvántartásból akkor is, ha nem működik együtt a munkahivatallal, például nem jelenik meg a megszabott időben aláírni, vagy indoklás nélkül nem vesz részt a hivatal által szervezett átképzéseken. Kikerül a nyilvántartásból természetesen akkor is, ha időközben megítélik számára az öregségi, korengedményes vagy a 70 százalékos rokkantsági nyugdíjat, (sán) (Képarchívum) ÚJ-SZÓ- ÖSSZEFOGLALÓ ♦ Ha ott kívánjuk hagyni munkahelyünket, írásban fel kell mondanunk. A munkatörvénykönyv alapján több lehetőségünk van, az egyik a megegyezés alapján történő felmondás. Ez azt jelenti, hogy a munkaadó belegyezik, hogy egy kitűzött dátummal elengedi alkalmazottját, akkor nem szükséges letölteni a törvény előírta felmondási időt. A munkaadónak azonban joga van hozzá, hogy ne engedje el azonnal az alkalmazottat. így az köteles kitölteni a felmondási időt. Azok esetében, akik öt évnél kevesebbet dolgoztak a cégnél, ez két hónap, a többieknél három. Ha a munkaadó nem enged el megegyezéssel, tehát életbe lép a felmondási idő, de az alkalmazott ezt mégsem tölti ki, a munkaadónak joga van levonni egyhavi bért. Abban az esetben, ha azért akarjuk otthagyni munkahelyünket, mert a munkáltató nem fizette ki bérünket, jogunk van azonnal, felmondási idő nélkül távozni, de az írásbeli felmondást ebben az esetben is be kell nyújtani. ♦ Végkielégítésre csak akkor jogosult az alkalmazott, ha nem önmaga kéri a munka- szerződés felbontását. Azaz, ha önszántunkból távozunk, nem keletkezik jogigény a végkielégítésre. Nem jár vég- kielégítés akkor sem, ha határozott időre szóló munkaszerződésünk volt. ♦ Le kell adnunk valamennyi munkaeszközt, a nevünkre íratott, de a munkaadó tulajdonában lévő tárgyat. Amikor ezeket az eszközöket átvettük, született egy írásos protokoll, a leadásukkor ezt a protokollt meg kell szüntetni, vagyjelezni benne, hogy mindent visszaszolgáltattunk. ♦ A szabadság arányosan van elosztva az évre. Azaz, ha például júliusban távozunk a munkahelyünkről, akkor a januártól június végéig számított időszakra nem a teljes évi szabadság jár, hanem annak arányos része. Ha ezt nem sikerül kimerítenünk, a megmaradt szabadságot a munkáltató köteles kifizetni. ♦ Az új munkahelyen az éves szabadságunknak szintén arányos részére vagyunk jogosultak. Szabadságot viszont csak 60 nap elteltével kérhetünk. ♦ Az új munkahelyen a legfontosabb teendő a munka- szerződés aláírása. A Szociális Biztosítóba és az egészségbiztosítóba többnyire a munkáltató jelenti be az alkalmazottat, neki ezzel már nem kell foglalkoznia. ♦ A munkahelyek többsége általában megszab háromhónapos próbaidőt. Próbaidőt nem szükséges megszabni, de ha a munkáltató belefoglalja a szerződésbe, akkor a három hónap már kötelező érvényű. Ez idő alatt bármelyik fél, mind a munkáltató, mind a munkavállaló, bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt, indoklás nélkül. ♦ Ha az alkalmazott a próbaidő alatt megbetegszik, akkor a próbaidő annyival meghosszabbodik, amennyi ideig a betegszabadság tartott. A munkáltató a betegség alatt nem mondhat fel az alkalmazottnak.
