Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-21 / 293. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 21. www.ujszo.com Az ötödik Megasztár győztese nagyváradi, az első X-Faktor ezüstérmese galántai előadó - most a zenerajongók meghódítása következhet Nikolasék és a való világ ta, mennyi mindent adott neki a tehetségkutató. Az eredményhirdetés után egy percig sajnáltam, hogy nem a szívünkhöz közelibb előadó diadalmaskodott, de csak egy percig. Az ilyen műsorban ugyanis mindig a legjobb győz. Akkor is, ha nem. Ráadásul Nikolas - ha minden szabályt komolyan vesznek - nem is indulhatott volna a versenyben, mivel lemezszerződést is magában foglaló exkluzív szerződése volt, s az alapszabály kimondja, hogy az ilyen előadók nem vehetnek részt benne. 2009 áprilisában kötötte a G-Mega Music Produkcióval, amely az mTon kiadóval társult. Nikolas a menedzsment és a lemezcég tudta, beleegyezése nélkül jelentkezett a műsorba. Egy üzletember, egy menedzser vásárolta ki a szerződésből (nyüván nem jó szívből...), aki mellette dolgozik, mivel ő nem rendelkezett akkora összeggel, hogy rendezze a szerződésszegése miatti költségeket. „Megegyeztünk, és nem akarok erről többet beszélni” - nyilatkozta az egyik magyarországi napilapnak a G-Mega Music művészeti vezetője, Kiss Gábor, Szekeres Adrien férje. A tehetségek pályafutásának tévés fejezete a hétvégén lezárult. Tegnaptól már egy másik területre próbálnak meg betörni, a zeneiparba. Ott alig számít valamit, ki hányadik helyen végzett. A győztesek csak pici előnyt élveznek a legyőzöttekPUHAJÓZSEF Korunk tévés zenei tehetségkutatóival az a baj, hogy a szereplők egy része a műsorbeli sikereik után a zeneiparban labdába sem rúg, a másik részének tiszavirág-életű karrier jut - egy-két kivételtől, pozitív példától eltekintve persze. A zenei életben bekövetkező szenvedéseik, bukásaik nálam nagyobb súllyal esnek latba, mint annak a néhány előadónak a tündöklése, akik megtalálják a helyüket, hűséges rajongótábort is verbuválnak maguk köré. Nem az a gond, hogy a legtöbbjük lemarad, elfelejtődik, hanem az, hogy a tévéműsor és a körű- Takács Nikolas, az első X-Faktor ezüstérmese Vastag Csaba, az első X-Faktor győztese (Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/Bórsony Bence) kel szemben. Most már a zenerajongókat kell meghódítaniuk, akik javarészt nem egyenlők azokkal, akik a szavazatokat küldték. Az X-Fakor legvégén aztán visszazökkentem a régi kerékvágásba, jött a keserű ébredés egy bejelentés formájában. Jövő tavasszal Csillag születik lesz, ősszel indul az X-Faktor második sorozata. Bizonyára új Megasztár is lesz. Na, ezt nem kéne! Meg kellene becsülni az idén feltűnt tehetségeinket, időt hagyni nekik arra, hogy a zenei életben is gyökeret ereszthessenek. Hogy élvezhessük tehetségük gyümölcsét. Az új sorozatok indulásával már az új szereplőkre vetül a fény, a mostaniak többségét pedig elfelejtjük. Ezek a műsorok is úgy működnek, mint a feltűnési mániában szenvedő szereplőket felvonultató való- ságshow-k. És ez az, ami a legjobban zavar bennük. Hónapok óta próbálom megváltoztatni a tehetségkutató tévéműsorokról kialakult nem túl hízelgő véleményemet. A pozitívumaikat kiemelni, a negatívumaikat elfelejteni. Eddig nem nagyon ment. A műsorok alatt például mindig előbújt belőlem a kisördög. Vasárnap az X- Faktor döntője végre elfelejtette velem az összes kifogásomat. Élveztem a zene ünnepét, merthogy az volt. Aztán mégis visszazökkentem a régi kerékvágásba, a műsorvégén tett bejelentés elszomorított. lőtte lévő gépezet mindegyiküket az egekbe emeli, s a csúcsról esnek hatalmasat. Amit nyilván feldolgozni sem könnyű. Véleményem szerint nem szabad futószalagon tehetségeket gyártani, mivel a sok sebből vérző zeneipar csak egy részüket képes befogadni, s akiket befogad, még azok sem lélegezhetnek fel, meg kell hódítaniuk az egyre szűkülő piacot is. Vasárnap este az X-Faktor döntője alatt egyetlen aggodalmam sem jutott eszembe, élveztem a műsort. Nem bújt elő belőlem a kisördög, sikerült teljesen átadnom magamat a zenének. Örült a lelkem, amikor Takács Nikolas mondPálmai László Amnesis 1-2 című installációjával nyitott a FlotDock Galéria, mely kortárs vizuális és audiovizuális munkák prezentálásáttervezi A mozgékonyság jelképei szarkofágba szorított szárnnyal TALLÓSIBÉLA Pozsony. E hónapban Pálmai László Amnesis 1-2 című kiállításával nyílt meg a fővárosban egy új kulturális tér: a HotDock Galéria a Grössling utca 21. szám alatt. E legújabb belvárosi kisgaléria hazai és külföldi fiatal művészek fóruma kíván lenni, kortárs vizuális, valamint audiovizuális munkák prezentálásának igyekszik majd átmeneti otthont nyújtani, szabad atmoszférát teremtve a kultúra különféle műfajai számára. A fiatal multimediális művésznek, Pálmai Lászlónak az új kiállítási térben elsőként installált alkotása diploma-kiállításként készült, és több helyütt láthatta már a közönség. Az Amnesis elmélkedő, elmélyülést igénylő installáció, amely a keresztény és a zsidó misztika elemeire támaszkodik oly formában, hogy az újjászületés újplatonista tételeit is segítségül hívja. A cím, az Amnesis, vagyis a „létfelejtés” kifejezés olyan állapotot jelöl meg, illetve olyan állapotra utal, amely állapot egyfajta „újra- teremtődésről” elmélkedő átgondolásra ösztönzi az installáció valóságvilágában kalandozó nézőt. A művészi valóságvilág két egymással kommunikáló alap- elementumból áll: az egyik részben tömörhenger-talapzat- ra helyezett galamb-szarkofágok láthatók, geometriai rendszerbe állítva. A másik részben egy orvosi-kísérleti környezetből ismert műszerszekrénybe zárt preparátum-gyűjtemény- nyel - valamiféle embrionális képződmények bizarr látványával - szembesül a néző. A hengertalapzatra állított tíz galambalakzat geometrikus elrendezése üzenetkapocsként a kabbalista életfa tíz alapele- mentumához vezet el. A látvánnyal kínált mondandó ugyanis arra a tudásra alapoz, illetve azt a tudást hívja elő, hogy e szimbolikus rendszer tíz alaplényege - ami a bölcsesség, a kedvesség, a szeretet és így tovább - összefügg egymással. Csakhogy az Amnesis című installáció labilisán álló galambjai olyan állapotot imitálnak, amelyben a kommunikáció ezek között az alaplényegek között nem jöhet létre. A mozgékonyság jelképei, a galambok ugyanis repülésképtelenek, hiszen szarkofágba vannak zárva. Ezáltal - a szarkofágba szorított szárnnyal, a lefogott, ellehetetlenült mozgással, vagyis a kommunikációs képtelenség okán - a szimbolikával összefüggésbe hozva őket, a teremtés előtti állapotot vagy a káoszt vizualizál(hat)ják. „Ha a létre és a tudatra vonatkoztatva igaz az, hogy egyik a másikat nem előzi meg, akkor a kettő ugyanaz: tehát a lét tudat, és a tudat lét - mondta Pálmai László. - Valószínű erre, a szellemi reflektálás hiányára mondja Nietzsche, hogy Isten meghalt. Ha ugyanis nem reflektálunk arra a szellemi valóságra, ami például az említett szimbolikában fejeződik ki, de ez bármiféle más, magunk fölé mutató szellemi valósággal is behelyettesíthető, akkor Isten meghalt. Meghalt abban az értelemben, hogy mi képtelenek vagyunk reflektálni rá, tehát a mi tudatunkban nem valóság.” Ennek a filozófiai olvasatnak a folytatását, továbbgondolását, esetleges megtámasztását adja a kiállítás másik alapele- mentuma. A szekrény, amelyben valamiféle genetikai deformáció preparátumaiként felfogható „lények” tűnnek elénk. „Ezeknek az alakoknak némelyike mitologikus figura. Például Hypnos, az alvás istene egy összeesett kisgyerek képében látható. Az anobium punc- tatum exhumana egy olyan lény, amelyik valamikor ember volt. Azokkal az őshagyományokkal hozhatók ők kapcsolatba, amelyek azt tárják fel, hogy az ember hogyan veszítette el eredeti szellemi státusát. E preparátumok olyannak tűnhetnek fel, mintha végtelen zuhanáson át különböző dezori- entációk genetikai formát öltöttek volna. Az első alapelemen- tummal, a galambszarkofágokkal összefüggésbe hozva pedig úgy értelmezhetők, mintha következményei lennének annak, hogy Isten meghalt.” Azért öltöttek művészi valóságformát a létfelejtés állapotának ilyen bölcseleti kérdései Pálmai László diplomamunkájában, mivel mindig is közel állt hozzá a filozófia. S ezzel függ össze, hogy részben azért választotta a multimediális művészeti kifejezésformát, mivel a művészet nemcsak mint produktum érdekli, hanem úgy is, mint a lét megismeréséhez hozzásegítő közeg. „Eszköznek tartom, amin keresztül az elmélyült alkotásban, a rácsodálko- zásban, ami együtt jár az alkotással, közvetlen felismerésekhez tudok jutni” - mondja a Pálmai László. (Fotók: Pálmai László) A „létfelejtés" elemei: a galambok, a műszerszekrény és a preparátum
