Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-01 / 276. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 1. Vélemény És háttér 5 A Híd és az MKP választási szereplését érdemes az országos tendenciák fényében is megvizsgálni Mentőhálóban KOMMENTAR Szelektív nemzettudat VERES ISTVÁN A Szülőföld Alap pályázatainak múlt heti eredményhirdetése után nem csak a szlováki- ai magyarok kezdték el vakarni a fejüket. A -w ' romániai magyar sajtótermékek közül kizárólag a Fideszhez közeli médiák kaptak az 1,3 milliárd forintból. A Népszabadság egyik cik- ke rámutat, hogy Romániában az egyetlen országos magyar napilap, az Új Magyar Szó nem részesült semmilyen támogatásban, míg a Krónika és a Székelyföld 1,5, illetve 1,2 millió forintot kapott. Az idén még csak három lapszámot megért Erdélyi Napló hetilap 1,1, aHárom- szék nevű regionális napilap pedig 1 milliót kapott. Az Új Magyar Szó mellett nem kapott támogatást a független transindex.ro közéleti hírportál sem. A szlovákiai magyar médiák közöttt kiosztott támogatások is szépen visszavazathetőek a magyar kormány itteni partnerére, az MKP-ra. A Szabad Újság című hetilap nyomtatott kiadása és internetes változata mellett a Szövetség a Közös Célokért által működtetett felvidék.ma hírportál kapott jelentősebb összeget, illetve a Csemadok. Elenyészőnek tekinthető (200 ezerforintos) támogatástkapottakörkép.sk, amelyapályá- zatában kétnyelvű blogportálként határozza meg magát. Kétnyelvűnek azonban csak kis jóindulattal nevezhető, mi több, meghatározó bloggere, Király Zsolt az MKP volt elnökségi tagja. Király vezette StubendekLászló komáromi kampányát is. Ha megnézzük a Szülőföld Alap kollégiumainakku- ratóriumi tagjait, az eredmény már messze nem olyan meglepő. A kulturális, egyházi és médiakollégiumban Szlovákiát Ladányi Lajos, az MKP elnökségi tagja képviseli, az Oktatási és szakképzési kollégiumban pedig Biró László, aki jelenleg a ga- lántai önkormányzatban képviseli az MKP-t. Az Ónkormányzati együttműködési és informatikai kollégium kuratóriumában Bób János, Szűnő MKP-s polgármestere foglal helyet. A Via Nova, az MKP ifjúsági csoportja szintén kapott 300 ezer forintot, az SZKC komáromi szervezete pedig továbbpályáz - tatásra 1 millió 300 ezret, ugyanannyit, amennyit igényelt. Ezek után teljes naivitás azt várni, hogy a megítélt összegeknél a pályázatok minősége legyen döntő. Ulicsák Szilárd miniszteri biztos elmondta, az identitástudat megőrzését segítő elképzelések kaptak nagyobb figyelmet. A világot megváltani a felsorolt összegekből sem lehet, ezek inkább szimbolikus pénzek. Jobb, ha a pályázók a jövőben ügyelnek: a projektben nem árt, ha van valami, ami úgymond a nemzettudatot erősíti. Árulózás, mellveregetés, árpádsávos zászlólengetés. Bár van egy másik, könnyebb út is: barátkozzunk emkápésokkal. Hiszen ahogy kassai plakátjaik hirdetik, ők a magyarság védjegye. Aki nem hiszi, járjon utána. TALLÓZÓ NÉPSZAVA A szlovákiai magyarság szempontjából néhány szembetűnő kivételtől eltekintve eredményesnek mondható önkormányzati választást hagytunk magunk mögött. RAVASZ ÁBEL Ezek között a kivételek között ugyan vannak , olyan nagyobb városok is, mint például a szlovák polgármestert választó Fülek, Komárom, Rimaszombat, vagy az erős szlovák többségű képviselő-testületet megszavazó Érsekújvár, mégis fontos észben tartani, hogy a két magyar párt a statisztikák tanúsága szerint több polgár- mestert és képviselőt tudott nyerő pozícióba hozni, mint négy éve az MKP egymaga, ami nem kis eredmény. Fontos megjegyezni, hogy a jelölt nemzetisége önkormányzati szinten nem jelent garanciát a hatékonyságra - önmagában ezért sem a szlovák befutó nem jelent tragédiát, sem a magyar nem életbiztosítást. A jelöltek nemzetisége a szimbolikus diAAAGYAR NEMZET Jelentősen csökkent a gárdisták száma az utóbbi hónapokban; tavaly még több mint ezer, idén már csak százas nagyságrendű a tagok száma. A Magyar Nemzet Ináncsi József országos vezetőt idézi, aki szerint a Jobbik magára hagyta a mozgalmat a szabálysértési bírságok tetemes összege és a gárdakörüli problémákmiatt. Avezető szerint a Magyar Nemzeti Gárda elsősorban karitatív munkát folytat: a véradást, katasztrófahelyzetekben való segítségnyújtásttekinti fő feladatának. Ináncsi arról panaszkodik, hogy Vona Gábor nem kíván vele együttműködni. (MTI) menzió, az itteni magyarság önbecsülése szempontjából viszont annál fontosabbnak tűnik. A júniusi parlamenti választások kimenetele és a Radičová-kormány első hónapjai rányomták bélyegüket az elvárásokra és az eredményekre egyaránt. A júniusi adatok arra engedtek következtetni, hogy a magyarlakta területeken a Híd és az MKP szavazóinak aránya döntetlen lehetett, miközben a lendület a nyerésben levő Híd oldalán volt. Ennek megfelelően az önkormányzati választások előtt a két párttal kapcsolatos elvárások némileg aszimmetrikusnak mutatkoztak: míg az MKP számára az is győzelmet jelentett volna, ha nem veszít, a Híd számára csak a parlamenti választáson tapasztalt eredményesség helyi szintű megjelenése jelentett volna igazi győzelmet. Ehhez képest a mostani eredmények szinte fordított képet mutatnak: az MKP sok tekintetben nyerni tudott, a Híd viszont inkább csak nem veszített. A kép természetesen árnyalt: az MKP ugyan hozni tudott egy rakat fontos várost (például Dunaszerdahelyt, Somorját, Szepsit és Tornaiját), nem tudta azonban megakadályozni azt hogy a Híd elszívja előle a községi szavazók jelentős részét, különösen Közép- és Kelet-Szlovákiában. A Híd számára különösen Komárom és Somorja lehetett fájó, a pártnak azonban a veszteségek mellett is sikerült megvetnie a lábát a falvakban, sőt, a szlováklakta területeken koalíciókban és önállóan is tudott sikeresjelölteket állítani, ha nem is nagy számban. Bugár Béla pártjának fő feladata a jelek szerint az, hogy kiépítse a struktúráit a járásokban, elkerülve az ad hoc előtérbe helyezett jelöltek állítását és a pártstruktúrán kívüli függetlenek támogatásának kényszerét is. A Híd és az MKP szereplését érdemes az országos tendenciák fényében is megvizsgálni. A jobboldali koalíció pártjai ugyanis országszerte teret vesztettek, ha nem szenvedtek is döntő vereséget. Háttérbe szorult az a HZDS is, mely az MKP-hoz hasonlóan idén a parlamenten kívül maradt. Ezeknek a folyamatoknak a fényében mind a Híd, mind az MKP eredménye elfogadhatónak tűnik. Az elért sikerek oka azonban nem az említett pártok jó teljesítménye, hanem elsősorban a nemzetiségi hovatartozás szerinti szavazás. Június óta nagyon kevés változott a pártok háza táján - a kooperációt hirdető Híd az emberközpontú politizálást, a magyarságát kidomborító MKP pedig a megújulást nem tudta és nem tudja hitelesein eljátszani. A Híd (szemben a hozzá hasonló cipőben járó SaS-szal) etnikai mentőhálóba zuhanhat, ha nem sikerül a bukfenc; abba a hálóba, melyből az MKP-nak már évek óta nem sikerül kikászálódnia. A magyar szavazóknak nem érdekük átvágni a zsinórt, hogy mindketten a földre zuhanjanak. Ez azonban lassítja az olyan öntisztulást, mely a szlovák politikai életből már-már kiszorította a HZDS-t és lépéskényszerbe hozta az SaS-t is, ha csak nem akarja őket követni. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője Hatezer kormánytisztviselő munkaügyi adata központi nyilvántartásba kerül; december 15-től próbaüzemben működik a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató Rendszer (KSZSZR), januártól pedig már élesben üzemel - írta a Népszava az origo.hu internetes hírportálra hivatkozva. A KSZSZR feladata a minisztériumi személyügyi nyilvántartások egységesítése lesz. (MTI) JEGYZET Névtelenség NAGY ERIKA Mai napom teljes megelégedéssel zárult. Munkából hazatérve egy primitívborítékban megkaptam életem első névtelen levelét. Ekkora „megtiszteltetést” nem is vártam. Még álmomban sem. Bár rossz szándékkal íródott, és megvan a véleményem arról, aki névtelenségbe burkolózik, nem haragszom. Sőt! Köszönöm, mert, arra kértek benne, hogy írjak annak az utcának az állapotáról, melyben lassan harminc éve lakom és oly kedves a szívemnek. A Csillag utca a település második legnagyobb utcája, két részre osztva. Vannak házak, a házakban emberek. Jók, becsületes, dolgosak. Olyanok, akik nem foglalkoznak azzal, mi történik a másik portája körül. Nem lesik azt, hogy kinek van több, mint nekik. Na jó, egy kivétel van, mert ha nem lenne, én sem kaptam volna az ominózus levelet. Hogy utcabeli-e az illető, azt csak sejtem. Hogy ki ő? Vannak nyomok, forróak. Hogy mi vezérelte a levél küldőjét? Számomra egyértelmű, de ezt a szót nem írom le. Szerintem nem kell bizonygatnom a tényt, ahhoz, hogy valaki sikeresen vállalkozzon, sokat kell tennie. Éjjel-nappal, még az ünnepet is fel kell áldoznia. S ha dolgozik az ember, annak gyümölcse is van olykor-olykor. S a gyümölcs néha autó, esetleg ház alakot ölt. De ezért soha, de soha nem irigykedne az a jó szándékú polgár, aki vette a fáradságot, hogy elmenjen a postára és bedobja a levelet! Miért is tenné? Mindenkinek van két keze, lehetősége, hogy dolgozzon, elfoglalja magát, gyarapodjon. A kedves Jóakaró” több mindenre utal, több mindent sérelmez. A parkolás terén is vannak panaszai. Igen, kedves polgár, van úgy, hogy az autóval meg kell állni a ház előtt. Mert valahogy be kell menni a házba. Autóval mégsem lehet. Van olyan is, hogy valakinek népes a családja, s olyan is, hogy a családtagok többségének van négykerekűje. S azok a fránya járgányok a hosszú úton végig haladva minden második ház előtt akadályozni merészelik a forgalmat, megkeserítve akaratlanul is a járókelők mindennapjait. Ejnye, ejnye. Hát szabad ilyet tenni? Á levélíró megoldást is talált. De még milyet! Ha valaki van olyan pofátlan, hogy földterületet merészel venni a községtől, akkor arra kell ítélni, hogy azon a területen parkoljon. Ez a minimum, ha már volt olyan szemtelen, hogy abba fektette a pénzét. S ha a bitangja fákat merészel ültetni a háza elé, akkor az a legkevesebb, hogy pironkodva lesüti pilláit. Ekkora gyalázatot, szentségtörést mégsem lehet elkövetni az utca békés lakossága ellen. Hogy engedheti ezt meg valaki magának? Mert mi van, ha valaki, aki naponta elmegy a fák mellett, nem lát be az udvarra? Vagy a kilátással van a gond? Az, hogy az utcában vannak olyan kutyák, amelyek szétszedik az ember fiát, ha útra kel, ha a hatalmas kamion hátsó fertálya elállja az utat az arra haladni merészelő járművek előtt, már szót sem érdemel. Ez bagatell. De az, hogy valaki fát ültet, s az széndioxidot vesz fel és oxigént bocsát ki, az iszonyat. Micsoda szégyen! Emellett eltörpül az a jelentéktelen dolog, hogy a levél írója megfeledkezett arról, hogy két lábbal állunk a földön. Vagyis két ellel. Mégis vallom, hogy az emberek jók. Azt is, hogy szeretek itt lakni, nem mindegy nekem, miként fejlődik a település. Azt pedig, aki abban leli örömét, hogy névtelenül irogat és gyalázkodik, csak sajnálni tudom, mert az beteg ember. A lelke beteg. Jobbu- lást kívánok neki, tiszta szívből, igazán.
